A túzokok sikeresen átvészelték a telet

Az idei tél január végéig enyhe volt, ami kedvező a túzokok és mezőn lakó társaik számára. Extrém hótakaró a legfontosabb túzok élőhelyeken nem alakult ki, ezért a madarak különösebb nehézség nélkül hozzájutottak táplálékukhoz.


Január végén azonban keményebbre fordult az időjárás, ami főleg a gyengébb kondícióban lévő és a fiatal madarakra veszélyes. Mindezek ellenére a korábban megfigyelt csapatok ebben az időszakban is jobbára a helyükön maradtak, a hideg időt láthatóan jól viselték. Egyes régiókban, például a Biharban nagyon kevés a repce vetésterülete, pedig télen ez lehetne a túzok legfontosabb tápláléka. A hevesi, borsodi élőhelyeken szerencsére más a helyzet. Az ÉTT agrár-környezetvédelmi programnak és a korábbi jó terméseknek köszönhetően jelentős területeket vetettek be a gazdák, melyeket a túzokok szívesen "birtokba" vettek.

Februárban a többszöri havazás átmenetileg néhány napra nehezítette a túzokok életét, de ez már remélhetőleg nem fogja megakadályozni a madarak sikeres áttelelést. A kakasok már elkezdték nászruhájuk felvételét, ébredezik bennük a közeledő dürgési időszak elrendelt feszültsége.

Téli állomány felmérés

A túzokvédelmi munkacsoport és a nemzeti park igazgatóságok terepi munkatársai január 21.-én téli állományfelmérést tartottak. Az állományadatok területenként a következők szerint alakultak:

Mosoni-sík, Hanság: 57 pld.; Duna-völgyi síkság: 547 pld.; Dévaványa térsége: 378 pld.; Csanádi puszták: 27 pld.; Bihar: 130 pld.; Hortobágy: 81 pld.; Hevesi sík: 11 pld.; Borsodi Mezőség: 23 pld.

Az összesített adatok szerint ezen a napon 1254 példány került megszámlálásra, amely összességében elég jól tükrözi az országos állomány jelenlegi létszámát.

Érdekes megfigyelésként említhető, hogy a Biharban december derekán az egyik kakas dürgési viselkedést mutatott. Ez a szokatlan időszakban jelentkező viselkedés természetesen még nem a hónapok távolságában lévő dürgési időszakhoz kapcsolódik, mint inkább egy jó komfortérzetű kakas egyfajta magakelletése.

Kapcsolódó hírek

Rákosivipera-védelmi Központ

Már hagyomány, hogy minden év szeptemberének első szombatja hazánk legveszélyeztetettebb gerincesének, a rákosi viperának a napja. Az idén sem lesz ez másként, a faj megmentésért dolgozó kollégák és önkéntesek több hazai helyszínen felállított standoknál várják a látogatókat.

Termikelő gólyacsapat Ludányhalászi felett

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szakemberei idén a „Madárvédelem és kutatás határok nélkül”, illetve az „Északi gólyahír” című projektek keretében jeladókkal láttak el fehér gólyákat. A telemetriás jelölésnek köszönhetően nyomon követhetjük útjukat a fekete kontinensre. Többségük már úton van délnek, és hamarosan a telelőhelyükre, Afrikába érhetnek...

"Hófogó" jeladóval a hátán repül (Fotó: Papp Ferenc).

Már a partiumi Lugosnál jár az a két gólyacsapat, melynek egy-egy tagját a „Madárvédelem és kutatás határok nélkül” projekt keretében jelölték meg a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szakemberei. "Vecát", az „öreg” tojót és "Hófogót", az idén kelt fiókát szinte maga előtt tolta ki a hidegfront Magyarországról a Kárpátok lábáig.