Az első jeladós fehér gólyánk elkezdte tavaszi vonulását

A „Báró” nevű jeladós fehér gólyánk elindult Magyarországra Izraelből és ezekben a percekben már Törökországban repül. Ez a példány az egyik, ha nem a legkorábban haza érkező gólyánk évről évre.

„Báró”, a jeladós fehér gólya helyezte 2017. január 16-án (Forrás: jeladosmadarak.mme.hu).


Miközben fajtársai többnyire csak március végén, április elején jelennek meg a fészeknél, ez a madár gyakran már február végén megérkezik. Ráadásul ezt az eseményt az interneten élőben is el lehet csípni, mivel „Báró” fészkét egy webkamera figyeli éjjel-nappal.   

Egészen a tavalyi évig nem tudhattuk, mi áll a viselkedés hátterében. 2016 tavaszán azután sikerült műholdas jeladóval megjelölni a madarat, így derült ki tavaly ősszel, hogy „Báró” nem a hazai állomány fő telelőterületére, Szudán és Csád, hanem csak Kis-Ázsiába, Izrael térségébe vonul. Ez a rövidítés jelentős, sok ezer kilométeres megtakarítást jelent, ezért tud – a többieknél jelentősen nagyobb kockázatot is vállalva – korábban megérkezni.

A viselkedés azért is nagyon érdekes, mert a lakosság számára is elérhető internetes nyomkövető oldal információi alapján a legtávolabb telelő két fehér gólyánk eközben még mindig jó 6000 kilométerrel délebbre, Mozambik és a Dél-Afrikai Köztársaság szavannáin telel.  

Az idei korai indulás meglehetős kihívásokkal indult „Báró” számára. A madarat az Anatóliai-fennsíkon a hazai viszonyokat idéző hideg, nappal is tartós fagyok fogadták. Ennek ellenére jól halad és a hétvégén valószínűleg már el is éri Európát.

Mindazonáltal a madarak vonulása (még egyetlen faj esetében) sem köthető sem ősszel, sem tavasszal egy adott időponthoz. Sőt, a madárvonulás valójában alig egy hónapig (!), júliusban szünetel csak Magyarországon, mivel a legkésőbb érkező halvány gezék csak június elején-közepén érnek haza, miközben a legkorábbi indulók, például a fehér gólyák, már augusztusban megkezdik az őszi vonulást.

A február azért különösen fontos a hazai madárállományok szempontjából, mert a hosszú távú vonulók többsége ekkor kezdi meg a végső felkészülést a hosszú hazaútra. A gyűrűzési adatokból azt is tudjuk, hogy a fecskék esetében (és gyaníthatóan a többi fajnál is) a legerősebb „szuper hímek” indulnak el legkorábban, így nekik jutnak a legjobb fészkelőterületek.
 

MME 1% felajánlási felhívás
Kérjük, ne felejtse, hogy az MME tagság mellett többféle támogatással és a
személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlásával is segítheti egyesületünk
munkáját. Köszönjük!

Orbán Zoltán – Papp Ferenc
 

Kapcsolódó hírek

Tollászkodás után jól látszik a madáron a geolokátor (Fotó: Jakab Sándor).

Tavaly nyár elején több szalakótára is geolokátort helyeztünk fel. Ezek a könnyű kis szerkezetek a madarak vonulási útvonalának pontjait rögzítették. 

Óriásalka (Illusztráció: Andy Birch).

Az óriásalka északon, az Atlanti-óceán sziklás partvidékén költött. Biológiailag nem rokona a mai pingvineknek, ez az elnevezés mégis hozzá kapcsolódott legelőször. A szó feltehetően walesi eredetű, jelentése „fehér fej”. A déli tengereket meghódító utazók pusztán hasonlóságuk miatt nevezték így a pingvineket, amik az óriásalka kihalásával azonban így váltak közismerté. 

Talajon kotló tojó uhu a Hernád-völgyben. (fotó: Schwartz Vince)

Azok a madárfajok, amelyek nem építenek saját fészket, előszeretettel használják ki a territóriumukban már adott biztonságos fészkelési lehetőségeket – legyen az akár egy másik, fészeképítő madárfaj korábbi fészke vagy akár egy biztonságos épületpárkány, sziklafal. A bagolyfélék gyakran költenek hasonló helyeken, egyes fajaik – pl. a réti fülesbagoly -  pedig rendszeresen...