2012 év madara - az egerészölyv

2012. január 1.

Az egerészölyv a leggyakoribb ragadozómadarunk, sík- és hegyvidéken egyaránt előfordul, így a laikusok által úton-útfélen látott „sasok” általában ennek a fajnak a képviselői. Ráadásul az egerészölyvek kifejezetten szeretnek is a forgalmas utak, autópályák mellett ücsörögni, hogy a kezelt (legeltetett, kaszált) gyepfelületek nyújtotta könnyebb zsákmányszerzési lehetőséget kihasználják. Azonban nem volt ez mindig így!

A múlt században az intenzív ragadozóüldözés és a fészkelésre alkalmas fák hiánya miatt az Alföld nagy részéről eltűnt a faj és szinte kizárólag csak a hegy- és dombvidéki erdős területeken költött. 

A védelem pozitív hatása
A ragadozómadár-pusztítás tiltásának hatására és a II. világháborút követő fásítások eredményeképpen az elmúlt 20-30 év során az egerészölyv visszafoglalta korábbi élőhelyeit és ma már az alföldi fasorokban és facsoportokban is jelentős számban fészkel. Legjobb élőhelyei azonban továbbra is azok a természetközeli mozaikos területek maradtak, ahol nyílt gyepek, szántók és zártabb erdők is megtalálhatóak egymás szomszédságában.

Bár a köznyelv leggyakrabban az egerészölyvet illeti "sas" jelzővel, ezen a képen jól érzékelhető egy rétisas (balra) és egy egerészölyv közötti óriási méretkülönbség (Fotók: Morvai Szilárd).

Az egerészölyv néhány tízezer példányra tehető hazai állománya állandó, amely télen feldúsul a hozzánk északról érkező példányoknak köszönhetően, ezt számos gyűrűzött példány megkerülése is bizonyítja. Az egerészölyv hazánkban 1933 óta élvez lelövési tilalmat, 1954 óta törvény által védett, természetvédelmi értéke példányonként 10 ezer Ft.

A több mint fél évszázados védelemnek köszönhetően az egerészölyv ma már gyakori madárnak számít Magyarországon. Ha azonban nem vigyázunk rájuk, esetleg ismét lőhetővé válik a faj, az állomány - sok más hasonló, vele könnyen összetéveszthető fajéval együtt - ismét összeomolhat (Fotó: Majercsák Bertalan).

Hogyan szaporodik?
Fészkét szinte kizárólag fákra, általában a lombkorona középső részébe építi. A rendelkezésre álló fák méretétől és ágszerkezetétől függően a fészek föld feletti magassága akár 3 és 25 méter között is változhat. Fészekalja leggyakrabban 2-3, ritkán 1 vagy 4 tojásból áll, amelyeket általában március végén - április elején rak le. Az átlagosan 35 napig tartó kotlásban mindkét szülő részt vesz, de a tojó lényegesen több időt tölt a fészken. A fiókák júniusban hagyják el a fészket, de ezt követően még több hétig a szülőkkel maradnak.

Egerészölyv hagyományos ...

... és különleges, alig 4,5-5 m magasságban, mesterséges szalakóta odúra épült fészke ...

... egy nagy fiókával a Jászságban (Fotók: Orbán Zoltán).

Mivel táplálkozik?
Nevét arról kapta, hogy fő táplálékát a kisemlősök jelentik, azonban legfontosabb zsákmánya hazánkban nem egy egérfaj, hanem a mezei pocok. Mivel a rágcsálók száma jelentősen változhat egyik évről a másikra, ezért az ölyvek táplálék-összetétele és ezzel párhuzamosan a költésbe kezdő párok és a kirepülő fiókák száma is jelentős éves ingadozást mutat. Pocokgradációs években (évtizedenként néhány alkalommal bekövetkező robbanásszerű állománynövekedés) az alföldi területeken élő ölyvek szinte kizárólag (70-90%-ban) rágcsálókkal táplálkoznak, nagy hasznot hajtva ezzel a mezőgazdaságnak. A pocokpopulációk összeomlásakor a síkvidékeken is megnő az alternatív zsákmányfajok gyakorisága, amelyek egyébként a hegyvidéki területeken minden évben nagy részét teszik ki a tápláléknak. Így a területtől és az időszaktól függően rovarok, kétéltűek és hüllők, vagy kisebb testű madarak is meghatározó részét képezhetik a tápláléknak, de a kisemlősök aránya ilyenkor is jelentős marad (20-40%).

Az egerészölyv talajról zsákmányoló faj (Fotó: Imre Tamás).

A legfőbb vád, amellyel az egerészölyveket illetik, hogy jelentős kárt tesznek az apróvadállományban. Nem kétséges, hogy az egerészölyvek alkalmilag  fácáncsibéket, kisnyulakat is elfogyasztanak, azonban az ölyvek, és általában a ragadozómadarak negatív vadgazdálkodási hatása egyértelműen megkérdőjelezhető, ha figyelembe vesszük a(z alábbi), tudományos kutatásokkal alátámasztott és publikált  tényeket (táplálkozáselemzés 1., táplálkozáselemzés 2., táplálkozáselemzés 3.):

1. Az apróvadfajok aránya az ölyvek táplálékában általában 1-5% között változik, és még a legpocokínségesebb években és a legjobb apróvadas területeken sem haladja meg a 15%-ot. 

Egy kifejlett mezei nyúl (Fotó: Orbán Zoltán) ...

... vagy vadlúd túl nagy zsákmány a "könnyűsúlyú" egerészölyvnek, ezek tetemeit azonban előszeretettel fogyasztja ez a nem vonuló faj, különösen a téli ínség idején. Az elhullott állatról felrebbenő madarat könnyű a zsákmány elejtőjének tekinteni, holott ez a legtöbb esetben nem fedi a valóságot (Fotó: Csonka Péter).

2. Rengeteg apróvad pusztul el a mezőgazdasági munkák miatt, amelyet az ölyvek dögként találnak és fogyasztanak el, így a táplálékvizsgálatok során ez is „apróvadpusztításként” jelenik meg, hiszen a maradványok eredetét már nem lehet tisztázni.

A nem megfelelő vagy rosszul alkalmazott agrártechnológia bármely ragadozónál több vadgazdálkodási szempontból is fontos élőlény pusztulásáért felelős. Az elkaszált tetemeket összeszedő ölyvekre (és más ragadozómadár-fajokra) aztán könnyű ráakasztani a "vadgyilkos" jelzőt.

3. A táplálékelemzések során a nagyobb testű apróvadfajok maradványait lényegesen nagyobb valószínűséggel lehet megtalálni és darabszámra elkülöníteni, mint például a kisemlősök, kétéltűek vagy rovarok maradványait, így ez további túlbecslését okozhatja az apróvadfajoknak.

A beggyel rendelkező egerészölyvek jobban megemésztik a kisemlős táplálékot, mint a begy nélküli baglyok, ezért az ölyvek visszaöklendezett köpeteiből (az emészthetetlen szőrt és csontokat tartalmazó "gombócok") az egerek és pockok finom csontjai kevésbé mutathatóak ki.

4. Valamennyi állatfaj, így az apróvadak állományváltozását is az elterjedésüket, a pusztulási arányukat és a szaporodási sikerüket leginkább befolyásoló tényezők határozzák meg. Így amíg az agrár-élőhelyek természeti állapotának általános leromlását, az apróvadpusztító mezőgazdasági technológiákat és az apróvadak fő ragadozójának számító róka állományának növekedését nem tudjuk kezelni, addig értelmetlen a tizedrangú hatással rendelkező ragadozómadarakat emlegetni az apróvad-csökkenés mögötti legfontosabb háttértényezőként.

Az apróvadállomány csökkenésének egyik legfőbb oka a számukra is kedvező mozaikos élőhelyek megszűnése, a búvó- és szaporodóhelyet nem vagy alig kínáló végtelen monokultúrás agrárgazdálkodás.

Az illegális égetés nemcsak a gyepszinten pusztít. A mezővédő erdősávok fáinak földközeli törzségés-sebei utat nyitnak a fertőzéseknek és a farontó szervezeteknek, ami a falopások mellett tovább csökkenti az apróvadak természetes megújulásához is nélkülözhetetlen fás-bokros élőhelyek kiterjedtségét.

A vadon élő rókaállomány országos immunizálásának ...

... köszönhetően a veszettség többé már nem fejti ki állománycsökkentő, állományszabályozó hatását.

Ennek, valamint a vadászati szokások megváltozásának és a természetes ragadozók hiányának köszönhetően a rókák egyedsűrűsége az ország jelentős területén ...

... káros mértékűre növekedett, ami rendkívül hátrányosan hat az apróvadfajok mellett számos védett és fokozottan védett madárfaj állományának (pl. túzok), a biológiai sokféleség alakulására.

A ragadozómadarak értelmetlen és igazolhatatlan gyérítése helyett az apróvadállományt a biológiai sokféleség megőrzését, helyreállítását segítő tájgazdálkodással: rovarbúvósávok és füves mezsgyeszegélyek alkalmazásával, mezővédő erdősávok telepítésével, és akár mesterséges itatóhelyek létesítésével lehet megvédeni, erősíteni. Nem véletlen, hogy ezen intézkedések jelentős részének megvalósításáért a gazdálkodók különböző támogatási keretekből pénzügyi forrásokhoz is juthatnak (Fotók: Orbán Zoltán).

Természetvédelmi és gazdasági szerepe
Annak köszönhetően, hogy leggyakoribb ragadozómadarunk táplálékának messze túlnyomó többségét a mezőgazdasági kártevő kisrágcsálók, elsősorban a mezei pocok teszi ki, a faj sok-sok millió forint rágcsálóirtásra fordítandó költséget takarít meg a gazdáknak, az országnak. Ez az oka annak, hogy az Agrár környezetgazdálkodási program nem termelő beruházásokra vonatkozó támogatási rendszerében a rágcsálóirtó ragadozók "munkáját" segítő T-fa kihelyezés is szerepel. Arról nem is beszélve, hogy ez a biológiai védekezés nagyságrendekkel csökkenti a környezet rágcsálóirtószer-terhelését, ami a technológiai fegyelem gyakori be nem tartása mellett fokozott veszélyt jelent a vadászatilag jelentős apróvad állományra is.

Az egerészölyvek az agrárterületek ingyenes rágcsálóirtó napszámosai, táplálkozásukkal akaratlanul is óriási, gazdaságilag is mérhető hasznot hajtanak (Fotó: Csonka Péter).

Az egerészölyv a legfontosabb fészeképítő ragadozómadár-faj Magyarországon, mert az általuk évről-évre épített fészkek olyan, saját fészket nem építő védett és fokozottan védett fajoknak szolgálnak nélkülözhetetlen tojásrakó helyül, mint: a kerecsensólyom, a kabasólyom, a vörös és kék vércse, az erdei fülesbagoly vagy az uráli bagoly.

Egerészölyv fészekben növekvő vörös vércse fiókák ...

Adobe Flash Player not installed or older than 9.0.115!

... és gyűrűzésük (Fotó és videó: Orbán Zoltán).

Milyen veszélyek leselkednek az egerészölyvre?
A hazai egerészölyvekre valószínűleg a középfeszültségű elektromos oszlopokon elszenvedett áramütés jelenti jelenleg a legnagyobb veszélyt, amelynek következtében minden évben ölyvek ezrei pusztulhatnak el. A hazai oszlopok mintegy 5%-ának ellenőrzése során az elmúlt években több mint 4.500 áramütött madártetem került elő, amelyek között közel 800 (17%) egerészölyv volt, így ez a madárfaj volt a leggyakoribb regisztrált áldozat. Az áramütés különösen azokon a fátlan élőhelyeken jelent nagy veszélyt az ölyvekre és egyéb madarakra, ahol az elektromos oszlopok szolgálják az egyedüli kiülési lehetőséget.

Áramütött egerészölyv (Fotó: Pellinger Attila).

Az elektromos hálózat mellett a közúthálózat mentén is jelentős pusztulással találkozhatunk, hiszen az út mellett táplálkozó ölyvek gyakran esnek elütés áldozatául.

Az egerészölyvhöz hasonló dögevők gyakran akkor esnek az autók áldozatául, amikor az úttesten korábban pórul járt állatok (barna ásóbéka, erdei fülesbagoly, énekes rigó, fürge gyík tojásokkal) sajnálatosan bőségesen rendelkezésre álló tetemeiből táplálkoznak (Fotók: Orbán Zoltán).

Szintén komoly veszélyt jelent a ragadozómadarakra a közelmúltban elharapódzott illegális mérgezési hullám. Az elmúlt években több mint 1.000 védett és fokozottan védett madár került elő nagyrészt szándékosan elkövetett mérgezések következtében, sajnos azonban a valós pusztulás ennek többszöröse, hiszen az ilyen esetek nagy részéről sosem értesülnek a természetvédelmi szakemberek. A megtalált tetemek között majdnem 300 (29%) egerészölyv volt, így itt is ez a faj volt a leggyakoribb áldozat.

Mérgezett egerészölyv (Fotó: Galgóczy Zoltán).

A fenti okoknál ugyan jóval kisebb gyakorisággal, de törvényi védelme ellenére rendszeresen előfordulnak lelövéses, fészekbe lövéses esetek is, amelyek hátterében rendszerint a faj már említett téves vadgazdálkodói megítélése van. Különösen jelentős veszélyforrást jelentene a faj állománystabilitására nézve az a törekvés, amely a „túlszaporodásra” és „károkozásra” hivatkozva több ragadozómadár-faj mellett az egerészölyvet is legálisan gyéríthetővé kívánná tenni, ami ellen az MME a lehető legtöbb fórumon felemelte és felemeli a szavát.

A gyérítés engedélyezése sok más ok mellett azért is lenne különösen veszélyes, mert a vadászok sokszor nem rendelkezek a nagy speciális gyakorlatot igénylő fajismerettel, így az egerészölyv lelövésének engedélyezésével nagy valószínűséggel számos más védett és fokozottan védett ragadozómadár is áldozatul esne.

Ezeket a fajhatározási nehézségeket, fajtévesztési lehetőségeket szemléltetik az alábbi, messze nem teljes fotósorozatok. Ezek összeállításánál - legalább minimális ragadozómadár fajismeretet feltételezve - nem tértünk ki a méretben és megjelenésben nagyobb eltérést mutató madarakra, mint: a sólymok (kis, kerecsen, vándor), a karvaly, a vörös és kék vércse, a héja, a rétihéják (barna, hamvas, kékes, fakó), sasok és keselyűk. A képek nemcsak a helytakarékosság, de az életszerűség miatt is kisebbek, mivel a ragadozómadarakat többnyire ilyen szituációban (távolról, repülve, gyakran ellenfényben) láthatjuk.

A rendkívül változatos megjelenésű egerészölyv elkülönítése más fajoktól a fényviszonyoktól, a repülést (szárnytartást) befolyásoló szélviszonyoktól is függően gyakran okoz  fejtörést a ragadozómadár-szakértők számára is.

Az egerészölyv sokféle színvariációban fordul elő, a majdnem fehértől az egészen sötétig szinte nincs két egyforma madár, ami nagymértékben növeli a fajtévesztés lehetőségét.

Ezen a fotó sorozaton több faj látható. Melyek ezek? (a választ itt találja >>).

Milyen madarak láthatóak ezen a két képen? (a választ itt találja >>).

Melyik kép milyen fajt ábrázol? (a választ itt találja >>)

Milyen madarak ezek? (a választ itt találja >>)

Milyen madarak ezek? (a választ itt találja >>) (Fotó sorozatok: Kovács András és Papp Gábor - RaptorImages.hu)

Egyik legértékesebb madarunk, a fokozottan védett kerecsensólyom mérete azonos, színezete hasonló az egerészölyvéhez, ezért a nem kellően felkészült megfigyelő könnyen összetéveszti ezt a két fajt is (Fotó: Kovács András - RaptorImages.hu).

Mit teszünk, mit tehetünk a védelme érdekében?
A középfeszültségű oszlopok madárbarát átalakítása már három évtizede folyik az MME, az áramszolgáltató vállalatok és a Vidékfejlesztési Minisztérium (illetve a környezetvédelemért felelős elődeinek és területi szerveinek) közreműködésében, azonban becsléseink szerint csak a hazai hálózat mintegy ötödét sikerült ezidáig madárbaráttá alakítani.

2010 júliusára készült el az MME konfliktuselemzési kiadványa, ami itt tölthető le >>

A madarak áramütése elleni küzdelemhez továbbra is nélkülözhetetlenek a terepen gyűjtött elhullási adatok, hiszen csak ezek segítségével határolhatjuk be a legveszélyesebb szakaszokat és a madárpusztítás mértékének ismeretében lobbizhatunk hatékonyan a madárbarát átalakítások gyorsítása érdekében! Vegyen részt Ön is az MME által szervezett Középfeszültségű Oszlop Felmérési (KFO) akciókban!

Madárbarát szigetelésekkel ellátott oszlopfejen üldögélő egerészölyv (Fotó: Csonka Péter).

A mérgezések elleni hatékonyabb fellépés feltétele, hogy a természetvédelmi szervezetek tudomást szerezzenek az ilyen illegális cselekményekről. Ebben az esetben az MME és az együttműködő szervezeteink azonnal feljelentést tesznek a rendőrségnél, és szakértőként segítjük a nyomozást.

Amennyiben több madártetemet észlel környezetében, kérjük, haladéktalanul értesítse az MME-t vagy az illetékes Nemzeti Park Igazgatóságot, hogy megtehessük a szükséges lépéseket a további károk elhárítása és a tettesek kézre kerítése érdekében!

A mérgezések (és más illegális cselekmények) elleni küzdelem első lépése, hogy tudomást szerezzünk az ilyen esetekről. Mérgezett rétisas tetemek begyűjtése (Fotó: Horváth Márton).

Az egerészölyvvel kapcsolatos vadgazdálkodói ellenszenvet, a faj túlszaporodásáról és táplálkozási szokásairól elterjedt téves információkat csak tudományosan alátámasztott tényekkel lehet cáfolni. Az MME partnereivel célzott kutatásokba kezd, hogy a faj állományviszonyait, táplálkozási szokásait és az apróvadakra gyakorolt hatásának valódi mértékét tisztázza. Ezekkel a tudományos adatokkal biztosítani szeretnénk, hogy az egerészölyv és az összes többi ragadozómadár-fajunk törvényes hazai védettsége ne csorbulhasson, amelyre egyébként nemzetközi természetvédelmi egyezmények is köteleznek minket.

Vegyen Ön is részt a ragadozómadarak Sasszinkronnak nevezett országos téli számlálásán (erről a honlapunk friss hírek rovatában időben tájékoztatást adunk), illetve kapcsolódjon be monitoring programjainkba!

A januári országos Sasszinkronon nemcsak a nagyragadozókat, de az összes gyakori ragadozómadarat, így az egerészölyveket is számba vesszük.

Az egerészölyvek előfordulását jelentősen csökkenti az alföldi területeken, ha nincsenek kiülésre, fészkelésre alkalmas fák a környéken, hiszen a faj előszeretettel vadászik leshelyről, és kizárólag fákon tud költeni.

Ha Ön gazdálkodó, „használja” az egerészölyveket a rágcsálók elleni védekezésre! Helyezzen ki T-fákat a földjére, illetve ültessen fákat, mezővédő erdősávokat a terület szélére, hogy tudjanak hol megtelepedni (fészkelni, pihenni, éjszakázni) a ragadozómadaraknak!

Ragadozómadarak, elsősorban az egerészölyvek pocok vadászatát segíti a fátlan táblákban és gyepeken az Agrár környezetgazdálkodási program nem termelő beruházásokra vonatkozó támogatási rendszere által is támogatott T-fa kihelyezés (Fotók: Orbán Zoltán).

Köszönjük a ragadozómadár-szakértők
szemléltető fotóit és összehasonlító
fénykép sorozatait!

Kapcsolódó oldalak

• Védett marad az év madara >>   
  (2012. február 16.)
  
• Megvan a hazai egerészölyvek "nagy öregje" >>
  (2012. február 14.)   
  
• A KAP reformja nélkül nem szabhatunk gátat a biológiai sokféleség csökkenésének >>   
  (2011. szeptember 16.)
• Riasztóan sok védett madarat pusztítanak el Európában >>
  (2011. július 6.)   
  
• A lakosság az egerészölyvet választotta 2012 év madarának >>
  (2011. május 11.)
• Nyílt levélben fordult Orbán Viktor miniszterelnökhöz 113 civil szervezet >>
  (2011. április 22.)
• A jövő év egyik esélyes madara segítséget kér >>  
• (2011. április 11.)
  
  

Személyi jövedelemadó 1% felajánlásával nélkülözhetetlen segítséget nyújthat madárvédelmi munkánkhoz! A rendelkezéshez szükséges adószámot és tájékoztatást is tartalmazó nyilatkozatot letöltheti itt >> Köszönjük!

Horváth Márton - Orbán Zoltán

A felső kis képen látható egerészölyv fotót
Papp Gábor készítette