PIROSKA NYUGATON, FARKAS ÉSZAKON – kerecsensólymaink útja és sorsa Európában

Útra keltek az idei fiatal, műholdas jeladóval követett kerecsenek, az állomány fele már elhagyta a Kárpát-medencét! Két különleges esetet hozott a nyár vége: Piros a hagyományos nézeteket felülírva az Ibériai félszigeten tartózkodik immár hosszabb ideje, míg Farkas története ritkaság számba megy az ismert halálesetek között, egy másik ragadozó madár végzett vele.

Érdekes évnek bizonyul 2009 a kerecsensólymok szempontjából! Idén korábban indultak el, mint az előző években, és az útvonalak is eltér az eddig megismertektől.

A legérdekesebb irányt Piros, a Nyugat-Magyarországon jelölt fiatal tojó kerecsensólyom vette. Piros július 26-án indult útnak, majd Horvátország, Szlovénia, Olaszország és Franciaország érintésével, július 31-én már Spanyolországban volt. Egy kis kószálás után Valladolid városától északra állapodott meg, ahol jelenleg is tartózkodik.
Az esemény nem kis izgalmat váltott ki a magyar és spanyol madarászok között, ugyanis a kerecsensólyom, mint keleti elterjedésű, pusztai élőhelyeket kedvelő faj, ritkán fordul elő Csehország délnyugati részétől nyugatabbra. Eddig mindössze egy adat ismert, amikor vad kerecsensólyom Nyugat-Európában került meg: Egy Pozsony mellett gyűrűzött fiatal kerecsensólymot két hónappal később Délnyugat-Franciaországban ütött el egy leszálló sportrepülőgép.
A mostani eset egyértelműen bebizonyította, hogy alkalmanként természetes módon is előfordulhatnak kerecsensólymok az Ibériai-félszigeten, és a megfigyelt egyedek nem feltétlenül szökött solymászmadarak – mint ahogy ezt eddig gondolták.
Pirosnak ugyanakkor nincs könnyű dolga. Amint azt a spanyol madarászok elmondták, a területen a sólyomra a legnagyobb veszélyt a galambászok jelentik, akik saját kedvtelésük védelmében illegálisan pusztítanak minden ragadozó madarat. Gondot okozhat a vadászok egy része is, akik a ragadozó madarakat konkurenciának tekintik, és az általuk vadászott fogolyállományt féltik a ragadozóktól, és tevőlegesen is hozzájárulnak utóbbiak számának csökkentéséhez! Emellett, tavaly a tartományi kormány (Castilla y León) intenzíven mérgezte a mezei pockokat a területen, ami számos ragadozómadár elhullását eredményezte, és a mérgezés hatása a mai napig érezhető!
A spanyol madarászok készségesen segítettek a megtelepedés helyére vonatkozó információk összegyűjtésében, és rajta tartják a szemüket Piroson, ami sok tekintetben védelmet jelent számára!

Farkas nem volt ilyen szerencsés. A Délkelet-Magyarországon jelölt idei madarat a lengyel kollégák elpusztulva találták meg Wroclaw közelében. A helyszínen talált nyomok alapján valószínűsíthető, hogy egy héja végzett vele. Talán valamilyen zsákmányért ment a harc, talán a héja magát a kerecsent nézte zsákmánynak – ezt már nem fogjuk megtudni. Az ilyen jellegű természetes mortalitás valószínűleg nem ritka, de nem túl gyakran sikerül dokumentálni!

A többi magyar kerecsensólyom Magyarországon, illetve Ukrajnában és Oroszországban készül az őszi vonulási időszakra.
Reméljük, az érdekességek tovább folytatódnak, és a jelölt madarak tovább gyarapítják a szakemberek ismereteit, a faj védelme érdekében.

A műholdas jeladóval követett kerecsensólymok útja nyomon követhető a www.kerecsensolyom.mme.hu oldalon.