Azt hozzávetőlegesen eddig is sejtettük, hogy szalakótáink Afrikának a Szaharán, sőt vélhetően az Egyenlítőn túli területein töltik a telet, de a pontos helyszínt, az odavezető utat és vonulási stratégiát ezidáig nem tudtuk pontosan. Hála a technika fejlődésének, valamint az EU LIFE+ pályázati konstrukciójából finanszírozott konzorciumi tagok munkájának, idén 2 madár útját követhetjük nyomon műholdas jeladók segítségével.

„Csele”, a kiskunhalasi szalakóta június 15-én kapta a hátára szerelt jeladót, erről az eseményről a Halas Média is beszámolt. Akkor még 4 csupasz fiókát melengetett, melyek július első felében ki is repültek a fészekből, majd bő másfél hónapig együtt maradt a család a Sós-tó térségében.

A jeladó az első izgalmas jelet szeptember 7-én küldte, ekkor indult el "Csele" meglehetősen hosszú, ám annál gyorsabb vándor útjára. Nyílegyenesen dél felé vette az irányt, és a Balkánt valamint a Földközi-tengert 3 nap alatt, vélhetően megállás nélkül átrepülve érte el Afrika északi partjait Egyiptom és Líbia határvidékénél. A kb 1.700 km-t maga mögött hagyva, nem állt meg, hanem folytatta útját és egy füst alatt nekivágott a Szahara átszelésének is, majd az újabb 1.700 km-t szintén 3 nap alatt tette meg. Ekkor a Száhel-övezet Szudán és Csád határvidéki részén megállt pihenni, táplálkozni, erőt gyűjteni.

Azóta eltelt másfél hónap, és már nagyon vártuk, hogy vajon "Csele" mikor indul tovább. Ez a nap pénteken, október 30-án következett be, amikor is nekiindult a trópusi esőerdők átszelésének. 3 nap alatt 1.900 km-t megtéve jelenleg Kongó közepén jár.

Az alábbi, 2-3 naponta frissülő térképen látszik "Pétör" és "Csele" útja: http://satellitetracking.eu/inds/showmap/…