Gólyatöcs, lábujjak nélkül

A madarak sokszor súlyos sérülésekkel is képesek életben maradni a természetben. A szerencsétlen véletlenek, balesetek, a fajtársak rivalizálása, a ragadozók zsákmányejtése vagy az ember rosszindulata által szerzett sebek, még nem feltétlenül okozzák a madarak pusztulását.

Sérült lábú gólyatöcs (Fotó: Mánfai Bence)

A gyűrűző táborokban befogott madarakon is viszonylag gyakran fedezünk fel begyógyult sérüléseket, főleg a lábakon és a csőrön. Találtunk már féllábú fekete rigót, olyan seregélyt, melynek a felső csőrkávája háromnegyed részben letörött, de hiányzó lábujjakkal, deformálódott lábcsontokkal, rosszul összeforrt törésekkel is rendszeresen találkozunk. A madarak legtöbbször jó kondícióban voltak, ami igazolta, hogy ilyen jellegű sérüléseket is képesek voltak kiheverni.
    
A hónap folyamán egyik önkéntesünk a majsi határban kapott lencsevégre egy gólyatöcsöt, melynek hiányoztak a lábujjai. A madár egy sekély tocsogóban szedegetett, s a csonka lába semmilyen problémát nem okozott neki a táplálékszerzésben. Nem tudni, hogy a lábujjak valamilyen betegség következtében sorvadtak-e el, esetleg hurokba vagy csapdába szorulva csonkolódtak le. Mindenesetre ez a sérülés csak átmenetileg okozhatott kellemetlenséget a gólyatöcs számára, mely a traumát túlélve ma is vígan éli életét.

Kapcsolódó hírek

Tollászkodás után jól látszik a madáron a geolokátor (Fotó: Jakab Sándor).

Tavaly nyár elején több szalakótára is geolokátort helyeztünk fel. Ezek a könnyű kis szerkezetek a madarak vonulási útvonalának pontjait rögzítették. 

Óriásalka (Illusztráció: Andy Birch).

Az óriásalka északon, az Atlanti-óceán sziklás partvidékén költött. Biológiailag nem rokona a mai pingvineknek, ez az elnevezés mégis hozzá kapcsolódott legelőször. A szó feltehetően walesi eredetű, jelentése „fehér fej”. A déli tengereket meghódító utazók pusztán hasonlóságuk miatt nevezték így a pingvineket, amik az óriásalka kihalásával azonban így váltak közismerté. 

Talajon kotló tojó uhu a Hernád-völgyben. (fotó: Schwartz Vince)

Azok a madárfajok, amelyek nem építenek saját fészket, előszeretettel használják ki a territóriumukban már adott biztonságos fészkelési lehetőségeket – legyen az akár egy másik, fészeképítő madárfaj korábbi fészke vagy akár egy biztonságos épületpárkány, sziklafal. A bagolyfélék gyakran költenek hasonló helyeken, egyes fajaik – pl. a réti fülesbagoly -  pedig rendszeresen...