Fecskéink mostanában fejezik be a vedlést az afrikai telelőterületeken

2010. február 20.

Hosszú távú vonuló madaraink számára az afrikai telelőterületeken töltött hónapok alapvető fontosságú felkészülési időszakot jelentenek. Az elkövetkező hetekben cikksorozatban  követjük nyomon a tavaszi vonulásra készülő és úton lévő fecskéink - a 2010. év madarainak - életét a hazaérkezésükig.

Miért vedlenek a madarak?
A repülő madarak számára létfontosságú, hogy a röpképességet és a szervezet hőháztartását is alapvetően befolyásoló tollazatuk folyamatosan a lehető legtökéletesebb állapotban legyen. Csakhogy a puha, sérülékeny anyagú tollak a napsütés, a hőmérséklet-változás, a repülés, a tollászkodó madarak okozta fizikai behatások, és nem utolsó sorban a tollrágó élősködők hatására folyamatosan kopnak, elöregszenek, kihullanak. Ezért a madaraknak egész életükben rengeteg időt és energiát kell fordítaniuk a tollak cseréjére.  

A tollaknak nem csak a párválasztásban vagy a rejtőzködésben van meghatározó szerepük, a hőháztartás fenntartása mellett a repülő madarak testét is áramvonalassá teszik. A képen uhu testtollai láthatók (Fotó: Orbán Zoltán).

Ennek a Farmosi madárgyűrűző táborban 2005. augusztusában fogott néhány hónapos rozsdás nádiposzátának ...

... és sárga billegetőnek a szárnytollai frissek, még nem kopottak, ami nagy segítség az első vonulásban lévő rutintalan fiataloknak (Fotók: Németh András).

Mikor vedlenek?
Az "ahány ház, annyi szokás" mondás jól jellemzi a madarak vedlését is, ami nem csak fajonként, de egy-egy fajon belül akár a különböző állományok, és igen gyakran a fiatalok és öregek között is eltér. A két fő vedléstípust jelentő teljes és részleges vedlés azt jelenti, hogy a tollváltás a szárny- és faroktollakra, illetve a testtollakra terjed-e ki.

Mindhárom fecskefajunk fiatal és öreg egyedei a télen teljes vedlést folytató madarak közé tartoznak, ebből következően az akár 10.000 km-es őszi vonulást követően a telelőterületeken váltják a test két oldalán szimmetrikusan, belülről kifelé haladva egyesével a szárny- és faroktollaikat. Ez különösen az egy évnél öregebb, tehát a tavasszal költő madarak számára létfontosságú, mivel az ő tollaik már egy évesek. Végigdolgozták az elmúlt évad tavaszi vonulását; majd a rendkívül aktív nyári költési hónapokat, amikor a madaraknak a saját táplálék mellett akár 2x4-5 fióka napi betevőjét is össze kellett fogdosniuk; végül ősszel a telelőterületekre történő hosszú repülést. Autós hasonlattal élve ez azt jelenti, hogy a fő repülőtollakban, a szárny- és farokevezőkben, akár 25-30.000 km (!) is lehet, tehát jócskán megérettek a cserére. 

Ezeken a dél-afrikai fecskekutató expedíción, telelő füsti fecskékről készült videó felvételekből kivágott képeken jól látszanak a külső, fakult és kopott régi tollak, ...

... illetve az ezeket belülről kifelé felváltó friss, a fajra jellemző acélkék színű tollak (Képek: Dr. Szép Tibor).

A tollakból akár a telelőhely is behatárolható!
Az elmúlt évek molekuláris analitikai módszereinek fejlődése többek között lehetővé tette azt is, hogy a madarak gyűrűzése és visszafogása nélkül (utóbbi a fecskéknél különösen problémás) is be lehessen határolni legalább régiós szinten egy-egy madár telelőhelyét.

Az afrikai szavannák sok ezek kilométerre vannak a hazai fecske költőterületektől, az ottani körülmények, a táplálkozási és időjárási viszonyok azonban alapvetően befolyásolják az európai állományok túlélési esélyét (Fotó: Palatitz Péter).

Az afrikai szavannákon téli teljes vedlést végző fecskéink az új tollaikat a helyben fogott repülőrovar-táplálékból építik fel. Ezek az ízeltlábúak vagy közvetlenül a területen élő növényzetet fogyasztják, vagy ragadozó rovarként növényevő fajokat esznek. A növények gyökerei a vízzel az élőhelyükre jellemző összetételű oldott ásványi anyagokat vesznek fel a talajból. Ez a kémiai "ujjlenyomat" végighalad a táplálékláncon és végül eljut a fecskék friss tollaiba is. Így a madarak a tavaszi vonulásból hazaérkezve magukban hordozzák a telelőhely talajkémiai összetételét, amit a vedlett szárny vagy faroktollból analizálni lehet. A technika mai fejlettségi szintjén mintegy ötven kémiai elemet és ezek mennyiségi arányát lehet kimutatni egyetlen tollból. Az így kapott információkat összevetve a talajtani adatbázisokkal, legalább régiós szinten behatárolható (és akár célzott kutatóexpedícióval felkereshető) az a térség, ahol a mintákat szolgáltató populációk teleltek és táplálkoztak.       

A fecskék táplálékát képező repülő "légiplankton-rovarok" közvetve vagy közvetlenül a helyi növényvilágot fogyasztják. A növények a talajból ...

... felvett vízben oldott tápanyagokkal óhatatlanul az adott terület talajkémiai lenyomatát építik be a szervezetükbe, amit a táplálékpiramis felsőbb szintjén lévő rovarevő madarak tollazata is megőriz.

Amennyiben többet szeretne megtudni a madárvonulásról, a madarak vedléséről, a kémiai és molekuláris markerek madárvonulás-kutatási alkalmazásáról, a témáról részletesen tájékozódhat a Magyar madárvonulás atlaszból és a gyűrűzők terepi határozójából.

Mi a következő esemény a telelő fecskéink életében?
A hazai fecskék esetében alig vagy egyáltalán nem ismert telelőterületekről a madarak az elkövetkező hetekben lassan északi irányba húzódva a Szahara déli peremére, a Száhel-övezetbe tartanak, ahol több hetes aktív táplálkozással halmozzák fel a Szahara, majd a Földköz-tenger átrepüléséhez szükséges zsírtartalékot.

Még kapható az MME boltjában a Száhel-övezetbe látogató madárgyűrűző expedíció útinaplója. Olvassa el Ön is!

Személyi jövedelemadó 1% felajánlásával nélkülözhetetlen segítséget nyújthat madárvédelmi munkánkhoz! A rendelkezéshez szükséges adószámot és tájékoztatást is tartalmazó nyilatkozatot letöltheti itt >> Köszönjük!

Kapcsolódó cikkek, oldalak

• A 2010. év madarai a fecskék >>
  
• Fecskevédelmi eszközök >>
  
• Fecskefigyelő események >>
  
• Világújdonság! - Az MME támogató partnereket keres a geolokátoros fecskekutatáshoz a fecskevédelmi évben >>
  

Orbán Zoltán