Kalózkodó kerecsenek, güzüegerek és egyebek - kedvcsináló a sasfigyelő öko-túránkhoz

2011. november 18.

Amint arról a közelmúltban beszámoltunk, új programmal - telelő sasok megfigyelésével bővült öko-túra programkínálatunk. A kirándulás különlegességét nem pusztán a több tucatnyi sas jelenti, hanem a térség változatos madár- és állatvilága. Az MME kamerája is ellátogatott a sasok és más ragadozó madarak telelőhelyére, hogy fotó- és videó riport keretében mutassuk be ezt a fantasztikus vidéket és jelenséget a madarász túrák iránt érdeklődőknek.

A túra során a madarak nyugalmának zavartalansága a legfontosabb szempont. Mivel a sasok, az ölyvek és a többi faj hozzászokott az agrárterületen mozgó és dolgozó mezőgazdasági munkagépekhez, valamint a területen zajló vadászatok jövés-menéséhez, a földutakon közlekedő egyel több terepjáró nem tűnik fel nekik, nem zavarja őket. A túrák ráadásul a madarak védelméhez is hozzájárulnak, hiszen a rendszeres terepbejárások lehetőséget adnak a beteg vagy sérült állatok felfedezéséhez, a szükséges védelmi intézkedések meghozatalához.

A telelőhely egyik fontos pontja ez az éjszakázóerdő, ahonnan hajnalhasadáskor több mint 20 sas húz ki a környező vadászterületekre.

Az egyik első kérdés, ami a kora reggeli indulást követően óhatatlanul felmerül az emberben, miközben a Land-Rover ablakán kitekintve akár öt-hat faj tucatnyi egyedét látja nyüzsögni a tájban, hogy miért pont itt gyülekezik és mit eszik ez a rengeteg ragadozó madár? A válasz szó szerint a lábunk alatt látható a tarlókon.

A terület vonzerejét a változatos, mozaikos környezet jelenti, ahol kisebb facsoportok tarkítják a gyepeket, szántókat, tarlókat és amint később látni fogjuk, a sas telelőhelyen itatók is vannak, ami az ilyen aszályos őszökön különösen fontos az állatok számára.

Amikor kiszállunk a terepjáróból egy kis távcsövezésre, vessünk egy pillantást a még nem felszántott tarlók talajára, ahol hektárszám az alábbi látványban lehet részünk. 

Az idei száraz, csapadékmentes időjárás kedvezett a kisrágcsálóknak, melyek a belvíztől meg nem tizedelve szinte korlátlanul tudtak szaporodni a területen. Az állomány nagyságáról nemcsak a négyzetméterenként akár tucatnyi "pocoklyuk", de az autó előtt a föld- és közutakon átszaladó kisrágcsálók is árulkodnak.

Még ennél is meghökkentőbbek azok a hatalmas, akár 1,2 m átmérőjű és térdmagasságú földkupacok, melyek első pillantásra vakondtúrásoknak tűnnek. Pedig ezek nem a rovarevő ásómester, hanem ősszel szupercsaládokat alkotó rágcsálók - güzüegerek - építményei. A szorgalmas kis állatok (innen ered a mondás, hogy "Dolgozik, mint a güzü") egy-egy ilyen téli magraktárba akár fél zsáknyi magot, elsősorban gyommagvakat hordanak. Nem véletlen, hogy a parasztemberek még néhány évtizede is "betakarították" ezeket, hogy ingyen takarmányhoz jussanak a háztáji baromfiudvar lakói számára.

Adobe Flash Player not installed or older than 9.0.115!

A házi egérhez nagyon hasonló megjelenésű güzüegeret csak az 1980-as évek végétől tekinti a szakirodalom külön fajnak.

Ezeket az óriási halmokat (a méretarányt jól érzékelteti a rakás tetejére helyezett távcső) átlag 20 grammos egerek építik őszönként a lábukkal kapart és a szájukban hordott különböző méretű földrögökből az alapi részen felhalmozott magokkal teli terméscsokrok (magraktár) fölé.

A "güzühordás" körül látható, akár fél méter széles kopár rész ...

... a "bánya", ahonnan az egerek kitermelik a téli magraktárt fedő földhalom anyagát.

A telelőterület a rágcsálók mellett mezei nyúlban, fácánban és tőkés récében is bővelkedik (jelentős részük vadászati célra tenyészett és itt szabadon engedett állat) és ezekre rendszeres vadásztatásokat is szerveznek a térségben. A sebzett vagy lövés után meg nem talált tetemeket a sasok összeszedik, ez a táplálékbőség lehet az egyik oka annak, hogy a téli sas gyülekező éppen itt alakult ki.

Legalább fél évszázada nem volt ilyen száraz ősz Magyarországon, ezért idén különösen vonzóak a környék állatai, így a sasok számára is a területen található "digógödrök", a múlt században a környék szikeseinek talajjavítására kitermelt földkivételi helyek.

A több méter mély "digógödrökben" még az ilyen száraz években is van víz.

A sasok (fiatal rétisas) és a többi madár mellett ...

... a környék vadjai ...

... (őzek) is ide járnak inni, fürdeni és dagonyázni.

Az elképesztő táplálékbőségnek rendkívül érdekes következményei vannak mind a madarak, mind a túra résztvevői számára. Ezek közül az egyik, hogy a könnyűszerrel jóllakó madarak a nap nagy részében unatkoznak, ezért sok közülük az időt játékkal tölti el. Szeles időben akár tucatnyi sas kergetőzik és vitorlázik alacsonyan (20-40 m körüli magasságban) a levegőben, van amelyik széttárt szárnyakkal forgolódva hintázik a vékony facsúcsi ágakon (a cikkvégi videóban is van egy ilyen jelenet). Napos időben a talajról felemelkedő meleg levegő "oszlopokon" a sasok és ölyvek spirálisan repülve egymást követve többszáz méter magasságba is felkőröznek (termikelnek). Ez a játék a túlnyomórészt fiatal madarak számára rendkívül fontos gyakorlási alkalmakat jelent, amikor tökéletesíthetik röpkészségüket, aminek a mindennapi vadászatban, a majdani udvarláskor, területvédő harcokban és a fiókanevelésben létfontosságú szerepe van.

A másik különlegességet - amit a résztvevők akár naponta többször is megfigyelhetnek - a többi ragadozón élősködő kerecsenek jelentik. Ez az erőteljes, egerészölyv méretű sólyom könnyűszerrel zsákmányul tudná ejteni a területen mozgó madarak jelentős részét (varjú, szarka, vércse, karvaly, kék galamb stb.), ezzel szemben viszont a telelő madarak inkább elveszik a prédát más ragadozóktól (a viselkedés neve: kleptoparazitizmus). A sólyom úgy "vadászik", hogy egy ágon üldögélve vagy cirkálva repülve figyeli a környéken tevékenykedő ragadozókat, és amikor valamelyik sikerrel jár, gyakran erőteljes rúgással kísért gyors rárepüléses ijesztgetéssel a préda eldobására késztetik a kiszolgáltatott madarat. Az alábbi videón nemcsak egy ilyen támadás, de az is látható, amint a kerecsen elkapja a rétihéja által eldobott pockot vagy egeret.

Adobe Flash Player not installed or older than 9.0.115!

A felvétel külön érdekessége, hogy igazolja, a rétihéja a kora hajnal rendkívül rossz fényviszonyai közepette is képes zsákmányul ejteni a talajon motoszkáló kisrágcsálókat.

A kleptoparazita kerecsenek leggyakoribb "áldozatainak" egyike az egerészölyv.

Mindazonáltal a  túra "nagyágyúi" a sasok, a telelőterület néhány kilométer sugarú centrumában nemigen van olyan perc, hogy legalább néhányat ne lehetne látni repülve vagy a fákon, a talajon üldögélve, vadászva vagy kergetőzve, gyakran zsákmányt tépve.

Pihenő sasok egy romos épületen.

Délután a jóllakott madarak elkezdik az éjszakázó gyülekezést, naplementére egy-egy facsoportban akár 20-30 madár is összegyűlhet, a sasok mellett ölyvek, rétihéják, karvalyok és vércsék is. A földutakon lámpa nélkül "lopakodó" terepjárót a mezőgazdasági munkagépek mozgásához hozzászokott madarak néhány tíz méterre is bevárják, általában fel sem repülnek, így rendkívül közelről lehet őket megfigyelni.

Korán beülő fiatal rétisas ...

... az egyik éjszakázóerdőben.

Naplementére a madarak kedvenc fáin szinte fürtökben üldögélnek az egymás közelségét kereső réti- és parlagi sasok, miközben az erdőből gyakran hallani a súlyuk alatt letörő száraz ágak roppanásait.

Adobe Flash Player not installed or older than 9.0.115!

Videó összefoglaló a sas telelőhely egy napjáról.

Köszönet Fatér Imrének a Land-Roveres terepjárózással színesített fantasztikus programért, ami bárki számára érdekes élményt jelenthet! Ne felejtsék, hogy a túrákon nem csak mi magunk vehetünk részt, de akár karácsonyi ajándékként is adományozhatjuk! A túrabevételeket az MME ragadozómadár-védelmi programjának finanszírozására fordítjuk.

Túrafoglalás és további információ
Fatér Imre MME öko-túra vezető és szervező
Mobil szám: +36-30/445-6856
E-mail cím: birding@mme.hu

Orbán Zoltán