- Mondanál néhány szót magadról?
- Budapesten születtem 1976-ban, ekkor már az egyesület 2 éves volt. A természet és a madarak már egész kis koromtól vonzottak, köszönhetően bátyám hatásának is. Az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Iskolájába jártam 5. osztályos koromtól és a gimnázium biológia tagozatát végeztem el. Érettségi után rögtön az ELTE biológus szakán folytattam tanulmányaimat. Egy évet kihagyva - amikor a Mongólia 96 Expedíció résztvevőjeként halasztottam - 2000-ben diplomáztam.

- Hogyan kerültél kapcsolatba az egyesülettel?
- Néhány barátommal közösen léptünk be az egyesületbe 12 éves koromban és első terepi élményem a fülöpházi tábor volt, ahol megismerkedtem Szűcs József Lászlóval. Később sok általa szervezett táborban, madarász kiránduláson vettem részt, majd neki köszönhetően jutottam el Ócsára is, ahol azóta is részt veszek a kutatómunkában. Az Ócsai Madárvártán dr. Csörgő Tibor személyében meghatározó személyiséggel sikerült találkoznom. Azóta nagyon sok munkát csináltunk együtt és a diplomamunkámat is az ő szakmai vezetésével készítettem el. Így kerültem képbe, amikor az egyesület új vezetőt keresett a Madárgyűrűzési Központ élére. 2001 júniusától láttam el ezt a feladatot.

- Miként határoznád meg az MME-t a magyar természetvédelemben? Hol a helyünk?
- A természetvédelem ügye egy és oszthatatlan. Ezt a közös ügyet szolgálja mindenki akár állami, akár civil oldalon. Fontos, hogy ezt tisztán lássuk és az összes résztvevő összehangolja munkáját és mindenki a maga képességeinek megfelelő feladattal vegye ki a részét, mert így tudjuk a legtöbbet tenni. Az MME mint a legnagyobb társadalmi bázissal és a legmesszebbre visszatekintő múlttal rendelkező szervezet a civil természetvédelmi közösség meghatározó szereplője és az kell hogy legyen a jövőben is. Legfontosabb szerepünk a nagyszámú önkéntes bevonásával elvégezhető országos feladatok megvalósításában van, mert ezt rajtunk kívül más nem tudja megtenni. A hagyományosan az egyesülethez kapcsolódó feladatokban meg kell őriznünk ill. növelnünk kell szerepünket, és olyan területeken, amelyek most nyílnak meg a madárvédelem szempontjából legfontosabb feladatokba kell bekapcsolódnunk, ahogy teszi ezt a Természetvédelmi Tanácsadó Szolgálatunk. Nem csak hazánkban, hanem tágabb környzetünkben is hatással lehetünk a természetvédelemre a Birdlife International partneri hálózatán keresztül, határon átnyúló kezdeményezésekkel, együttműködéssel, kevésbé fejlett partnereink segítésével.

- Milyenek a lehetőségeink?
- A lehetőségeink jók, csak jól is kell kihasználnunk őket. A jövőben nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a finanszírozásunk átalakítására. Olyan címkézetlen források megszerzésére, amelyek szabadabb mozgásteret és biztosabb hátteret nyújtanak a tevékenységünk folytatásához. Ezen kívül hatékonyan kell kihasználnunk az EU tagsággal belépő lehetőségeket. Eddig ezt a LIFE Nature kapcsán gyakorolhattuk. Az idei évben is két LIFE Nature pályázatot adtunk be és egyben vagyunk érintettek mint közreműködő szervezet. Két pályázat fajvédelmi, ezek közül a rákosi vipera védelmét célzó projektet mi nyújtottuk be, a túzok védelmével foglalkozó projektet, pedig a Kiskunsági Nemzeti Park és mi partnerként veszünk részt benne. A harmadik projektet a Természetvédelmi Tanácsadó Szolgálatunk készítette el és pannon gyepterületek kezelésével foglalkozik.

- Melyek azok a területek, amelyek jól működnek, hol kellene erősíteni?
- Az egyesületnek nagyon sok jól működő programja van. Hozhatnám példaként a ragadozómadár védelmet, monitoringot és sok mást. Az erősítést elsősorban általános problémák kezelésében tartom fontosnak. Ezek a jobb középtávú tervezés, az eredmények publikálása, kommunikációja, az egyes programok összehangolása, központi adatgyűjtés és ezzel kapcsolatosan adatvédelem, a tagság aktívabb bevonása a természetvédelmi tevékenységbe. Ezekben a problémakörökben még sok munkánk van addig, amíg az egyesületünk egészére elmondhatjuk, hogy jól működik.