Fotó: Sarkadi Péter

Magyarországon Szentgyörgyvár és Dióskál határában, a Balaton vízgyűjtő területén található az az összesen 200 hektáros kísérleti terület, ahol hagyományos, és kímélő művelésű parcellák váltják egymást.

Az EU környezetvédelmi forrása (LIFE Environment) által támogatott program területein három év elteltével már jól látható, hogy nemcsak a talajerózió mérséklésében, hanem az élővilág sokféleségének megőrzésében is egyértelműen előnyös az úgynevezett minimum művelésű mezőgazdálkodás. A kísérleti parcellákon nincs jelentős terméskiesés, de sokkal több a talaj egészségét jelző földigiliszta, és magasabb a megfigyelt madarak száma.

A kíméletes művelési módszer alapvetően abban különbözik a hagyományostól, hogy a mezőgazdasági munkálatok során a lehető legkevesebbet forgatják a talajt. Nincs őszi mélyszántás, helyette aratás után a növények maradványai borítják a talajt és védik a csapadék romboló hatásától. A gyomnövények még a tél beköszönte előtt magasra nőnek és magot érlelnek, így a legínségesebb időkben is táplálékot és menedéket nyújtanak a madaraknak. "Ilyenkor fenyőpintyek, tengelicek, és mezei verebek hatalmas csapatai táplálkoznak a hó alól kinyúló növényeken. Az egyik télen még az egyébként vonuló mezei pacsirták is átteleltek, mert elegendő táplálékot találtak maguknak." - mondta Benke Szabolcs, az MME Zala megyei csoportjának vezetője.

Tavasszal azután egy speciális, kímélő műveléshez való géppel lazítják a talaj felszínét, majd ugyanúgy folytatódik a munka, ahogy a hagyományos művelésű parcellákon.

A kísérleti területen a kutatók folyamatosan figyelik a csapadékkal elsodort talaj mennyiségét, a talajfelszínről lemosódó kemikáliákat, a talajlakó élőlények, a rovarok és a földigiliszták számát, valamint a táplálkozó-, költő-, és átvonuló madarakat.

A téli felmérések alapján elmondható, hogy kísérleti területen a madarak átlagosan 80-85%-a, sőt az idei télen 90%-a, a kímélő művelésű parcellákon keresett és talált magának táplálékot, míg a hagyományos művelésű, felszántott területeken ehhez képest alig volt madár. A számlálás során a hatalmas csapatokban mozgó fajok egyedeit, például a libákat és a seregélyeket a fajlistába ugyan regisztrálják, de nem számolják bele a felmérésbe, nehogy torzítsák az adatokat. Rajtuk kívül a legtöbben a pintyfélékhez tartozó tengelicek vendégeskedtek a gyomos parcellákon, de a felszaporodott pockok miatt jócskán voltak ragadozók is, például egerészölyvek, és nálunk telelő kékes rétihéják. A program indulása óta a legtöbb madarat - a már említett nagy csapatok kivételével -, 36 faj, mintegy 2704 egyedet 2004-2005 telén figyelték meg.

Fotó: Sarkadi Péter

A kímélő művelésű parcellákat tavasszal, illetve nyáron is előnyben részesítik bizonyos fajok. A mezei pacsirták például már nagyon korán, akár április elején fészket tudnak rakni, mert a növényi maradványok biztonságosan rejtik őket a ragadozók elől olyankor, amikor a hagyományos művelésű parcellákon még éppen csak sarjad a növényzet.

A gazdálkodók a talajvédő művelésű területeken is használnak kemikáliákat, de kizárólag szelektív szerekkel dolgoznak, melyek a csekély talajpusztulás és kevesebb felszíni vízfolyás miatt kisebb eséllyel mosódhatnak a felszíni vizekbe. Ez különösen fontos szempont az olyan, ökológiai szempontból sérülékeny területeken, mint amilyen például a Balaton vízgyűjtő területe, vagy az Európai Unió ökológiai hálózatának, a Natura 2000 hálózatnak a területei.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) üdvözli a Syngenta természetkímélő gazdálkodási módszerek fejlesztésére tett erőfeszítéseit. A madárvédők világszervezete, a BirdLife International adatai szerint ugyanis az agrárterületekhez kötődő madárfajok száma az utóbbi néhány évtizedben drasztikusan csökkent Nyugat-Európa minden országában. Az MME által az év madarának választott tövisszúró gébics is egyike azoknak a madárfajoknak, amelynek fennmaradása a természetkímélő gazdálkodási módszerek alkalmazásától függ. Ezért a madárért, már csupán azzal is sokat tehetnek a gazdálkodók, ha meghagyják a földek körüli bokros területeket, sövényeket. Az MME hazai és nemzetközi színtéren is lobbizik azért, hogy a fenntartható, természetkímélő módszereket a döntéshozók is támogassák az agrárkörnyezetgazdálkodási és vidékfejlesztési források elosztásánál.