Hogyan vészelték át a túzokok a telet?

A 2002/2003-as év kemény téli időjárása komoly erőpróba elé állította a magyar túzokállományt. A sokáig tartó magas hótakaró és a hideg ellenére nem történt számottevő állománycsökkenés. Mai napig rejtély, hogy a túzokok hol és milyen körülmények között vészelték át a legutóbbi évek legkeményebb telét.

A mostani tél sokkal szerencsésebben alakult. Volt persze hó és hideg is, de a tavalyi helyzethez hasonló állapotok még rövid időre sem alakultak ki. Az őszi-téli időszakban csapatokba verődött madarak élőhelyeiken vagy azok körzetében sikeresen átteleltek. Túzokelhullásról nem volt tudomásunk. Egyes területeken (főleg ott, ahol már kísérleti jelleggel működnek az Érzékeny Természeti Területek az Agrár-környezetvédelmi Programok részeként) a gazdálkodók jelentős területen vetettek őszi káposztarepcét, melynek áttelelő levélzete a túzokok egyik legfontosabb téli tápláléka. Enyhébb és hómentes időszakokban a csapatok azonban nem csak itt, hanem zsendülő vetéseken, gyepeken, lucerna-táblákon, ugaros földeken is szívesen tartózkodtak táplálék keresés céljából.

A Magyar Túzokvédelmi Munkacsoport által elfogadott elvek szerint már nem csak tavasszal, hanem a téli időszakban is sor kerül országos állományfelmérésre. Így volt ez az idei télen is, bár az időpontot az időjárási és terepi viszonyok területenként némileg módosították. Az összesített eredmények szerint 1326 madarat találtunk, a túzokos területekről jelentős mértékű elmozdulások nem történtek. A 2003. év tavaszi számlálás adataihoz képest a Kiskunság kiugró eredményt produkált. Az ország legerősebb állománya (tavaszi eredmények szerint 450-480 madár) egyébként is itt található, de a téli állományfelmérés 582 példányos eredménye igazi meglepetés volt. Az ilyen mértékű területi állománynövekedésnek két oka lehet. Az egyik az, hogy más területek madarainak egy része is itt telelt, a másik pedig az, hogy a szaporodási időszakban ez az állomány igen jól "teljesített" (és ha így van akkor ez igen örömteli dolognak számít a túzokos berkekben).

A késő őszi időszakhoz kapcsolódó figyelemre méltó bihari megfigyelés, hogy a Biharban október utolsó napjaiban feltűnt az a jelölt madár, melyet a tavalyi kemény télen fogtak be a kollégák teljesen legyengült állapotban. A dévaványai állomáson felerősített és megjelölt madarat tavasszal engedtük vissza, de a nyár folyamán egészen az őszi megfigyeléséig nem volt róla adatunk. Ismételt feltűnése bizonyítja a túzokok erős területhűségét.

A sikeresnek mondható telelés záró akkordjaként még azt említhetjük, hogy a kakasok szépen kiszínesedtek, felöltötték a nászruhájukat és elkezdődött a dürgő-helyek elfoglalása. Sőt március 5.-én hózápor közben már dürgést is megfigyeltünk. Az időjárás azóta megenyhült és a dürgés is intenzívebbé vált.

A túzokvédelmi munkacsoport közelmúltban tartott ülésén kitűzte a tavaszi szinkronszámlálás időpontjait. Az idén is két alkalommal és két nappal kerül lebonyolításra április 9.-10-én és 16.-17-én. Ekkor a túzokos területeken dolgozó szakemberek tervszerű és összehangolt területbejárással azonos időpontban számba veszik a túzokok létszámát, a csapatok ivar és korösszetételét. Ezt követően, az országos létszám alakulásáról ezen a fórumon is be fogunk számolni.

További információ:
Fajvédelmi tervek | Túzokvédelmi program

Kapcsolódó hírek

A 2016 év madara szavazás eredménye – 2015. július 27. 12:03 (Forrás: www.mme.hu).

Lezárult az MME internetes szavazása 2016 év madaráról. A legtöbb szavazat a harisra érkezett, ezért az Egyesület ennek a madárnak, illetve élőhelyének védelmével foglalkozik kiemelten a jövő évben.

Ablakgyíkvár (Fotó: Orbán Zoltán).

A Madárbarát kert programban azért fejlesztjük folyamatosan az ablakban használható eszközöket, mert ezek kert nélküli környezetben és akár több emelet magasságban is alkalmazhatóak, illetve itt lehet a legközelebbről megfigyelni az állatokat.

Steller-pehelyréce hálóba akadva (Fotó: M. Vetemaa)

2015. július elején Oroszország betiltotta a vizeiben a nagyüzemi eresztőhálós halászatot. Az akár 32 méter hosszú hálókat az orosz és japán hajók használják lazachalászatra a Távol-Keleten, amelyekbe sajnálatos módon nagy mennyiségben akadnak bele tengeri madarak és emlősök is (járulékos fogás).