Javában zajlik a kékvércse-fiókák és szüleik gyűrűzése

Kék vércséink kevesebb mint fél évet töltenek csak itthon, ebbe a néhány hónapba kell beleférnie a tavaszi hazaérkezésnek, a költésnek, majd az őszi vonulásra felkészülésnek. Ez a szűk időkeret nem csak a madarakat, de a védelmükért dolgozókat is nagy feladat elé állítja ...

Kékvércse-fióka gyűrűzés előtt (Fotó: Orbán Zoltán).


A 2006-2009 között zajló első, majd a jelenleg is futó második kékvércse-védelmi LIFE+ programnak is köszönhetően a hazai állományt jelenleg mintegy 1.100 párra becsüljük (a 2006-os mélypontban ez a szám 600-700 pár volt).

Mivel ez a sólyomféle madár a rokonság többi tagjához (és a baglyokhoz is) hasonlóan fészket nem épít, más fajok megürült fészkeit használja költésre. Telepesen fészkelő madárként legfontosabb természetes fészkelőhelyeit a vetési varjak kolóniái jelentették mindaddig, amíg a varjak kíméletlen irtásának következtében ezeknek a fekete madaraknak a hazai állománya össze nem omlott, mintegy 93%-al (!) csökkent az ezredfordulóra. Bár a vetési varjú napjainkban már védett, a fészkelőpárok száma meg sem közelíti az ötven évvel ezelőtti szintet.

Ennek ellensúlyozására az MME szakemberei és önkéntesei a nemzeti parkok munkatársaival együttműködve több mint 4.000 költőládát helyeztek ki a kék vércséknek országszerte az elmúlt tíz évben. Ezeket a mesterséges, és a még meglévő természetes fészkelőhelyeket (vetésivarjú-telepeket, dolmányos varjú és szarkafészkeket) kell a madarászoknak évről évre ellenőriznie, ami elképesztően nagy munka.

Az állománybecslés és gyűrűzés (utóbbinak köszönhetően tudjuk nyomon követni az egyes madarak vonulását és életmenetét) kapcsán is óriási kihívást jelent ennek a szétaprózódott fészkelőhely-struktúrának a bejárása. A fiókák gyűrűzéskor a rendelkezésünkre álló időkeret ugyanis meglehetősen szűkös, alig két-három hét, mivel a fiatal madarak csak bizonyos korban jelölhetőek biztonsággal. És ha már úgyis ott vagyunk, ekkor nyílik lehetőség felnőtt egyedek, a fiókák szüleinek befogására is egy speciális eszköz segítségével.

Ilyen logisztikai rémálom mellett is az évi 3.000 körüli fióka több mint felét, 2015-ben 1.561 fiókakorú (összesen 1.657) kék vércsét jelöltek meg a szakemberek Magyarországon. A gyűrűk többsége még mindig hagyományos fémgyűrű, a jelölőeszközöknek csak 38%-a (2015-ben 628 db) olyan színes gyűrű, melynek leolvasása távolról is lehetséges, ehhez a madarat nem kell ismét befogni.     

A terepi munkához, a madárbefogáshoz és -gyűrűzéshez rengeteg cucc kell (Fotó: Orbán Zoltán).
Ez volt tehát a szakami és logisztikai háttere annak az akciónak, melyre az idei
kékvércseköltés nyomon követése kapcsán Apaj térségében került
sor a héten – 8 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

A „falcofág”, a speciális kékvércsebefogó-eszköz összeszerelése, középen egy kitömött dolmányos varjúval (Fotó: Orbán Zoltán).

A terepjáró hátsó ajtaja ideális munkafelületet jelent a gyűrűzéshez és az ilyenkor elengedhetetlen naplózáshoz. A képen éppen egy kék vércse súlymérését készíti elő Solt Szabolcs, a LIFE+ projekt egyik vezető MME-s szakembere. Majd’ tíz év gyakorlati tapasztalata alapján ehhez egy bizonyos burgonyaszirom doboza a legjobban bevált segédeszköz, amibe egy vércse éppen kényelmesen becsúsztatható a mérés alig tíz másodpercére (Fotó: Orbán Zoltán).

Az egyik idei apróság – így néz ki egy gyűrűzésre megfelelő korú kékvércse-fióka (Fotó: Orbán Zoltán).

A felnőtt madarakról három fotó is készül – itt éppen a nyitott szárny belső felületéről (Fotó: Orbán Zoltán).

A felnőtt madarakról három fotó is készül – itt éppen a nyitott szárny belső felületéről (Fotó: Orbán Zoltán).

A felnőtt madarakról három fotó is készül – itt éppen a nyitott szárny külső felületéről (Fotó: Orbán Zoltán).

A felnőtt madarakról három fotó is készül – itt pedig a nyitott farokról (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Köszönet Szász Lászlónak a terület kék vércse ládáinak gondozásáért, ellenőrzéséért és a csapat vendéglátásáért!

 

Orbán Zoltán

A ”Kék vércse védelme a Kárpát-medencében” (LIFE11 NAT/HU/000926)
programot az Európai Unió LIFE alapja támogatja.

A ”Kék vércse védelme a Kárpát-medencében” (LIFE11 NAT/HU/000926) program
partnerei: a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (projekt koordinátor),
a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság,
a Magyar Természettudományi Múzeum, a Raptor Protection of Slovakia és a
The State Nature Conservancy of the Slovak Republic

www.falcoproject.eu

Kapcsolódó hírek

Szibériai szürkebegy / Siberian Accentor - Hirtshals, Denmark 11.21.2016. (Fotó: Orbán Zoltán).

Még három hét sem telt el az új évből (és alig több mint egy hónap a legutóbbi új fajtól), máris egy újabbal bővült hazánk madárfajlistája azzal, hogy a Szentendrei-szigeten egy szibériai szürkebegyet sikerült megfigyelni. A dolog külön pikantériája az a mód, ahogy a madár megkerült ...

Madáretető (Fotó: Orbán Zoltán).

Az elmúlt hetekben számos alkalommal futott be ez a kérdés a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülethez (MME) az ország egész területéről. A beszámolók szerint azokon a helyeken is, ahol évek, évtizedek óta folyik téli etetés, gyakran a szokott madárlétszám töredékét tapasztalják a madárbarátok, az újonnan létesült etetők pedig sokszor konganak az ürességtől.

Aktív jeladós fehér gólyáink 2017 januárjában (Forrás: jeladosmadarak.mme.hu).

A 2016/2017-es telelési időszak már eddig is sok érdekes adattal szolgált jeladós fehér gólyáink életéről. Miközben néhány kockázatot vállaló madár velünk együtt, itthon fagyoskodik a régen látott hidegben, két példány a Dél-Afrikai Köztársaságig repült, ami légvonalban is több mint 8000 km-es odautat jelent!