2010.12.18

Látogatóban a Tápiógyörgyén telelő fehér gólyáknál

Az elmúlt hetekben - különösen mióta megszigorodott a tél - számos bejelentést kaptunk a Tápiógyörgyén telelő fehér gólyákról. Az emberek - érthetően - aggódnak a madarakért. Egy hete arra jártunk, így személyesen is meggyőződhettünk a madarak állapotáról, erről számolunk be fotós-videós összeállításunkban.


A tápiógyörgyei gólyamegfigyelés arra is jó lehetőséget kínált, hogy egy kis videót készítsünk a madarakról, melynek "hangosan gondolkozós" elemzése segít megérteni a madarak összetett viselkedését.

A beszámolók alapján a két telelő gólya leggyakrabban a vasútállomás
környékén figyelhető meg.
Erre a tájra sokkal inkább farkasokat, semmint gólyákat tud elképzelni az ember.
Pedig a madarak itt vannak, amint arról a hóban ...
... megtalálható nyomok is árulkodnak.
A látogatásunk szerdai napján a gólyák a vasútállomástól több száz
méterrel "kijjebb", ...
... a havas szántón tartózkodtak.
A hideg, de szélcsendes, napos időben a madarak felborzolt
tollazattal, keveset mozogva pihentek, ...
... csak néha mozdultak arrébb néhány lépést. A képen látható gólya
színes gyűrűt visel a boka feletti részen.
A látogatás végén Sánta Lajos forgalmi szolgálattevővel beszélgettem a telelő gólyákról,
etetésük és védelmük lehetőségeiről, tájékoztattam a honlapon megtalálható
információs oldalakról (Fotók: Orbán Zoltán).

 

Hogy bírják, milyen állapotban vannak a gólyák?
A telelő gólyákról készült lenti videó összeállítás sokat elárul a madarak túlélési stratégiájáról, a kínálkozó környezeti előnyök kihasználásáról, fizikai állapotukról:

  • A gólyák az alacsony hóborítású szántón tartózkodnak, ahol a tiszta, napsütéses, -6 C°-os hidegben a hó által visszavert napsugarak kellemes, meleg környezetet biztosítanak számukra. Ez a hatás jól érzékelhető a felvétel 1 perc 3-ik másodpercénél kezdődő képkockákon, ahol a hófelszínről felemelkedő meleg levegő vibrálása azt az érzetet kelti, mintha a kamera remegne.
  • Ezt a madarak úgy használják ki, hogy egy lábon állva csökkentik a hővesztő felület nagyságát, miközben felborzolt tollazattal napoznak. A szárny lógatásával a hőfelvevő felületet növelik a madarak, ahol különösen jó szolgálatot tesz a szárnyvégi tollak fekete színe.
  • Ilyen alacsony hóborítottságnál - kilátszik alóla a növényzet - a szántón élő kisrágcsálók még nem tudnak a hó alatt járatokat készíteni, ezért táplálékkeresés közben ki kell merészkedniük a hófelszínre, ahol a napozás közben is figyelő gólyák elkaphatják őket. Már napi két-három mezei pocok zsákmány is akár napokra elegendő energia utánpótlást jelent a madaraknak. 
  • A gólyák pihenés közben többször is csapkodnak a szárnyaikkal, ami jó lehetőséget kínál a mozgáskoordináció és a szárnyak egészségi állapotának felmérésére - ez alapján a madarakkal minden rendben.
  • Az egy lábon álldogáló madarak keveset mozognak, az elgémberedett végtagokat csak kis energaivasztést okozó mozgásokkal mozgatják át, az idő túlnyomó többségét felborzolt tollazattal napozva töltik. Eközben sokszor tollászkodnak, ami fontos, a kemény fagyok idején hiányolandó vízfürdő pótlásaként az egyetlen higiéniai eszközük. Ilyenkor nemcsak a tollakat fésülgetik - helyreállítandó a tollzászlók folyamatos felületét -, de eltávolítják az esetleges megfagyott víz- vagy páracseppeket, miközben a mozgással hőt is termelnek. Az, hogy a gólyák tollászkodnak, törődnek magukkal, szintén annak a jele, hogy még olyan jó mentális és fizikai állapotban vannak, még bírják a tél megpróbáltatásait.
  • Két, a teleléssel nem összefüggő érdekesség, hogy az egyik gólyának hiányzik a farka (ez különösen feltűnő a felvétel 2 perc 57. másodpercénél kezdődő snittben), ami ilyen nagy testű madaraknál nem megszokott látvány. A másik madár gyűrűs, a bal bokája felet (a madaraknál ez ott helyezkedik el, ahol a mi térdünk) fekete színes gyűrűt visel. Sajnos az ilyen nagy távolságból készült felvételeken nem sikerült azonosítani a gyűrűszámot.
  • Végül a madarak aktuális kondíciójának legfontosabb visszajelzése a szárnyrakapás: van még erejük a repüléshez, mozgásuk jól koordinált, szárnyaik egészségesek, lábaik nem fagytak el (be tudják hajlítani, illetve repülés közben nem lógnak).


(Videó: Orbán Zoltán)

 

A gólya "vizitet" követően felhívott Vidra Tamás, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet tájegységvezetője, aki a gólyáknak szeretett volna vinni kacsaszívből álló élelmet. Sajnos a madarakat ő már nem találta meg, és az azóta  (december 15-e) eltelt időben sem sikerült a nyomukra akadnia. Szerencsére az elmúlt hét sarkvidéki hidege enyhült, így jó az esélye annak, hogy a gólyák maguktól is átvészelik az áttelelési kalandot. Ha mégsem, csak abban reménykedhetünk, hogy a természetvédelmi őrszolgálat és a lakosság időben észreveszi, megtalálja a legyengült madarakat, hogy a Jászberényi Állat- és Növénykertbe lehessen szállítani őket.
 

A telelő gólyákról itt is olvashat >>

 

Kérjük, küldje be téli gólyamegfigyelési adatait!   
A gólyák telelési viselkedésének megismeréséhez pontos adatokkal kellene rendelkeznünk ezekről a madarakról. Ezért kérjük, amennyiben tud ilyen madárról, a hely, a példányszám, a körülmények és a bejelentő elérhetőségét tartalmazó e-mailben tájékoztassa az MME Monitoring Központ munkatársait itt >>. Köszönjük!

 


Orbán Zoltán