Cankópartfutó (Tryngites subruficollis)

A ritka észak-amerikai madárvendégeink közül az egyik leggyakoribb partimadárfaj. Első, 1993-as megfigyelése óta viszonylag rendszeresen jelenik meg hazánkban egy-egy példány. Sokszor más partimadarak társaságában lehet megfigyelni. Tovább...

Cifra pehelyréce (Somateria spectabilis)

Európa egyik legimpozánsabb récefaja, melynek mindössze két hazai megfigyelési adata van. A XIX. század második feléből származik első bizonyító példánya, ezután több mint egy évszázad telt el következő bizonyított észleléséig. Európai állománya stabil, nem ismert olyan tényező, ami jelentős mértékben veszélyeztetné. Tovább...

Cigánycsuk (Saxicola torquata)

A rozsdás csukhoz hasonló megjelenésű madár, de nincs fehér szemsávja és fehér faroktükre. Feje egyöntetű barna, melynek köszönhetően sötétebb habitusú a rozsdás csuknál. Territoriális viselkedésű, a hímek sokat énekelnek a revír kimagasló pontjain. Párba álláskor nászrepülésük is megfigyelhető. Igazi vártamadár: kimagasló pontokról lesi rovarokból, pókokból és más ízeltlábúakból álló zsákmányát. Ritkán apró termetű csigákat is eszik. Tovább...

Cigányréce (Aythya nyroca)

Természetvédelmi szempontból talán a legjelentősebb hazai récefaj. Világállománya erősen csökken, a hazai állománya európai léptékben is jelentős. Magyarország szerepe emiatt a faj törvényes oltalma szempontjából igen fontos. A védelmi intézkedések, amelyek a faj hazai állományának megőrzését célozzák, közvetetten sok egyéb madárnak és más élőlénynek teremtenek kedvező feltételeket. Tovább...

Citrombillegető (Motacilla citreola)

Hazánkban rendkívül ritka tavaszi, illetve őszi vendég. Általában sárga billegetők társaságát keresi a vonulás idején, de magányos példányokat is megfigyeltek. Hazai előfordulásai leginkább szikes tavak közelében, folyóparton, víztározók környezetében voltak. Leginkább rovarokat zsákmányol, de pókokat és puhatestűeket is fogyaszt. Fajtárs hiányában olykor párba állhat a sárga billegetővel. Tovább...

Citromsármány (Emberiza citrinella)

Hazánkban a leggyakoribb sármányfaj. A kifejlett madarak főleg gyommagvakkal táplálkoznak, de a fiókákat rovarokkal és pókokkal etetik. Télen sokszor feltűnnek istállók, állattartó telepek környékén, ahol az összegyűlt trágyarakásokon keresnek táplálékot. Tovább...

Császármadár (Bonasa bonasia)

A hazánkban előforduló egyetlen költő fajdféle. Állománya csökkenő. A hazai populáció az elterjedési terület peremén található, az alkalmas élőhelyek megszűnése, felaprózódása veszélyezteti. A túlszaporodott vaddisznóállomány feltehetően sok fészekaljat elpusztít. A még meglévő élőhelyein olyan erdőgazdálkodási stratégia kialakítása javasolt, ami figyelembe veszi a császármadár élőhelyigényét is. Tovább...

Cserregő nádiposzáta (Acrocephalus scirpaceus)

Territoriális viselkedésű, tipikus nádi énekesmadár. A fészekparazita kakukk egyik gyakori gazdamadara. Vonuló, a telet Afrikában, a Szaharától délre tölti. Vízhez kötődő apró rovarokat, pókokat fogyaszt. Kedvelt táplálékai a levéltetvek, kabócák, szúnyogok, árvaszúnyogok. A vizes élőhelyek védelmével állománya megőrizhető.

Élőhelye, költése:

Európa nagy részén, Észak-Afrikában, Kis- és Közép-Ázsiában fészkel. Tovább...

Csicsörke (Serinus serinus)

Eredetileg észak-afrikai, dél-európai elterjedésű madár, de mára az északi területek kivételével Európa nagy részét meghódította. A hazai állomány rövidtávú vonuló, a telet a mediterráneumban tölti, de egyes példányok enyhe teleken nálunk próbálják meg átvészelni a zord hónapokat. A tél végi enyhülés után hamar visszatérnek költőhelyükre. Tovább...

Csigaforgató (Haematopus ostralegus)

Kisszámú, de rendszeres átvonuló, ősszel és tavasszal egyesével vagy kisebb csapatokban jelenik meg szikes tavakon, zátonyokon, leeresztett halastavakon. Európai állománya kis mértékben nő, ennek köszönhetően egyre többször figyelik meg hazánkban. Egyes populáció nem vonulnak, de az északi tengerpartok mentén élők déli irányban elmozdulnak. Ezek közül néhány példány a folyók mentén eléri hazánkat is. Ha itt megfelelő tocsogós élőhelyeket találnak, a hideg idő beálltáig ott tartózkodhatnak. Tovább...

Csíkosfejű nádiposzáta (Acrocephalus paludicola)

Hazai állománya Európában az egyik legjelentősebb volt, de 2009-ben már nem ismertünk költőpárokat. Világállományának legnagyobb része Ázsiában költ. Ízeltlábúakkal táplálkozik, szöcskéket, böglyöket, poloskákat, lepkéket, szitakötőket, pókokat fogyaszt.

Élőhelye, költése:

Eurázsiai elterjedésű faj. A múlt században világállománya jelentősen megfogyatkozott. Tovább...

Csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita)

Hazánkban általánosan elterjedt, gyakori füzikefaj. A talajon fészkel, de a táplálékául szolgáló rovarokat, hernyókat, pókokat a fák lombkoronájában, a levelekről szedegeti össze. Rövidtávú vonuló, a Földközi-tenger partvidékére vonul, de egyes példányai enyhébb teleken át is telelhetnek. Tovább...

Csíz (Carduelis spinus)

Kistermetű pintyféle, mely hazánkban igen kis számban költ, de gyakori átvonuló és téli vendég. Táplálékának döntő többsége növényi eredetű. Főként a fenyők tobozában lévő magokat fogyasztja, de gyomnövények apró magvait, vagy akár pajzstetveket is eszik. Télen megfigyelhető a madáretetőknél is, de korántsem olyan gyakran, mint a többi gyakori pintyféle. A zord hónapokban Magyarországon gyakran látható égerligetekkel övezett patakpartok mentén, de városi parkokban is rendszeresen felbukkan. Tovább...

Csóka (Corvus monedula)

A kisebb testű varjúfélék közé tartozik. Kedveli az ember közelségét, gyakran épületek zugaiban fészkel és a nagyvárosokban akár az emberek között a teljesen fátlan utcákon is szívesen mozog. Összeurópai állománya stabil, a hazai viszont csökken, mivel fészkelési szokásai miatt részben a vetési varjúra utalt. Városi környezetben az ubanizálódó nyestek és dolmányos varjak feltehetően negatívan befolyásolják költési sikerét. Tovább...

Csonttollú (Bombycilla garrulus)

Az egyik legszebb hazai madarunk, jellegzetes tollbóbitája és színezete miatt más madárral nem lehet összetéveszteni. Nálunk szinte minden télen megfigyelhető, bár nagyon változó példányszámban. Általában csak néhány megfigyelése van telente, de inváziós években akár több százas, néha több ezres csapataival is találkozhatunk. Ilyenkor városi parkokban, temetőkben, arborétumokban tűnhetnek fel leggyakrabban, mivel az ott található fásszárú növények termését fogyasztja. Tovább...

Csörgő réce (Anas crecca)

Gyakori átvonuló Magyarországon, sokszor jelentős tömegei jelennek meg szeptember és november között. Áttelelő példányokkal is jelentős számban találkozhatunk. Ritka, alkalmi fészkelő hazánkban. Egyre gyakrabban dokumentálják fészkelését, ez feltehetően a megfigyelők egyre nagyobb számával magyarázható, nem a növekvő állománnyal. Európai állománya stabil, nálunk is sokáig vadászható faj volt, bár apró termete miatt kevésbé volt kedvelt zsákmány, mint a tőkés réce. Tovább...

Csuszka (Sitta europaea)

Állandó madarunk. Városi parkokban és erdőkben egyaránt találkozhatunk vele. Fontos számára az idős fák jelenléte élőhelyén. A fák törzsén, ágain harkályszerűen mozogva, sokszor fejjel lefelé csüngve keresi a kéregrepedésekben megbújó táplálékát. Territoriális viselkedésű, a párok egész évben őrzik revírjüket. Rovarlárvákkal, hernyókkal, kifejlett bogarakkal, pókokkal táplálkozik. Állandó madár, így ősztől bogyókat és magvakat is fogyaszt. Telente az etetőket is szívesen látogatja. Tovább...

Csüllő (Rissa tridactyla)

Költőhelyén gyakori madárnak számít. Hallal és gerinctelen állatokkal táplálkozik. A telet általában a parttól távol, a nyílt tengeren tölti. Rendszerint ragaszkodik a tenger közelségéhez, de olykor a kontinens belsejében is előfordul. Tovább...