Dankasirály (Larus ridibundus)

Magyarországon a leggyakoribb fészkelő sirályfaj, s költési időn kívül is sok madár tartózkodik a Kárpát-medencében. Tömeges tavaszi és őszi átvonuló. A fővárosban is sok dankasirály jelenik meg a Duna mentén a költési idő után. Viszonylag sok madarat gyűrűznek színes jelölőgyűrűvel, elsősorban még fiókakorban. Viszonylag sok megkerülésünk van, a legtöbb madarat az Appennini-félszigeten figyelték meg. Hozzánk északról érkeznek télire csapatai. Tovább...

Darázsölyv (Pernis apivorus)

Táplálékspecialista ragadozómadarunk, mely a felületes szemlélők számára nagyon emlékeztet a gyakoribb egerészölyvre, de röptében is feltűnik nyúlánkabb termete, hosszabb és kecsesebb szárnya, farka, illetve feje. Nálunk április és szeptember között figyelhető meg. A telet Afrika trópusi területein tölti. Tovább...

Daru (Grus grus)

A Hortobágyi Nemzeti Park címermadara, a daru a magyar néphagyományban kiemelt jelentőséggel bír, krúgatása az ősz egyik elmaradhatatlan hangulati eleme. A darutollas kalap pedig egyfajta státuszszimbólum volt a magyar nép körében. Egykor Magyarországon is nagy számban költött, de az 1910-es évek óta erre nem volt példa. Több mint 100 év után 2015-ben először figyelték meg egy daru pár költését Magyarországon. Ősszel nagy tömegben vonul át hazánkon. Tovább...

Déli hantmadár (Oenanthe hispanica)

A hazánkban fészkelő hantmadár közeli rokona. A két faj hímjeit kis gyakorlattal könnyen felismerhetjük, de a tojó madarak igen hasonlóak sokszor nagyon nehéz elkülöníteni őket egymástól. Tipikus költőhelyein gyakori madárnak számít. Hazánkban eddig 12 előfordulása ismert. Főként rovarevő, egyik kedvelt elesége a hangya, de pókokat is fogyaszt. Leginkább a talajon szerzi meg táplálékát, röptében csak ritkán zsákmányol. Tovább...

Dolmányos sirály (Larus marinus)

Magyarországon ritka, őszi-téli előfordulású faj. A legnagyobb európai sirály. Hasonló a heringsirályhoz, de termete attól nagyobb, csőre erőteljesebb, lába hússzínű. Európai állománya növekvő. Rendszerint állandó, de télen kóborló példányok előfordulhatnak egész Európában. Tápláléka halakból, hulladékokból, tojásokból és fiókákból áll. Tovább...

Dolmányos varjú (Corvus cornix)

Magyarországon gyakori fészkelő. Sikeresen alkalmazkodott az ember által megváltoztatott környezethez, a mezőgazdaságilag hasznosított területeken ugyanúgy megtalálja számítását, mint a nagyvárosokban, melynek körülményeihez kitűnően alkalmazkodott. Utóbbi területen sokan ellenszenvvel viseltetnek iránta, mivel feltúrja a szemeteseket és kifosztja a kisebb madarak fészkeit. A településeken nő állománya, mivel ott nyugalmat talál, hiszen lakott területeken nem lehet vadászni rá. Tovább...

Dögkeselyű (Neophron percnopterus)

Hazánkban ritka kóborló, de egykor a Kárpátokban is fészkelt. Mint minden keselyűfaj, a dögkeselyű európai állománya is összeomlott az elmúlt évszázadokban. Ebben nagy szerepe volt a madarak célzott pusztítása mellett annak, hogy higiéniai és járványügyi okokból nem hagyhatták a pásztorok temetetlenül az állati hullákat. A XX. században végül a vegyszerek és az állatokban felgyülemlő gyógyszerek sok madár mérgezését okozták. Tovább...