Talpastyúk (Syrrhaptes paradoxus)

Inváziós madár. Bizonyos években tömegesen hagyják el költőhelyüket. Ilyenkor akár több ezer kilométeres távolságra is elvetődhetnek. Hazánkban is ilyen inváziós években kerültek szem és puskacső elé a XIX. és a XX. században nagyobb csapatai. Az egyik elejtett tyúkban teljesen kifejlett tojásokat is találtak. Főként fűfélék és pillangósok magvait fogyasztja. Tovább...

Tavi cankó (Tringa stagnatilis)

Rendszeres, de kisszámú átvonuló, régebben költött is Magyarországon, az utolsó fészkelését 1958-ban dokumentálták. Átvonuló példányait március és május, valamint július és szeptember között lehet megfigyelni. Kisebb csapatok át is nyaralhatnak. Védett vizeink természetes állapotának fenntartása mellett reménykedhetünk, hogy a faj ismét költ majd hazánkban. Tovább...

Temminck-partfutó (Calidris temminckii)

Rendszeres átvonuló, de a hozzá hasonló apró partfutónál jóval kisebb számban jelenik meg hazánkban. Ritkán lehet nagyobb csapatait megfigyelni, jellemezően magányosan, vagy kisebb csapatokban csatlakozik más partfutókhoz. Július és október, valamint április és június között, főleg lecsapolt halastavakon, szennyvízülepítőkön, szikes tavakon, kopár szárazulatokon fordul elő. Tovább...

Tengelic (Carduelis carduelis)

Egyik legszínesebb és leggyakoribb pintyfélénk. Szinte kizárólag csapatosan látni. A hideg idő beálltával gyakran találkozhatunk vele a madáretetőkön. Apró gyommagvakkal táplálkozik, de fiókái étrendjét bogarakkal és hernyókkal egészíti ki. Nagyrészt állandó, de télen észak-déli irányú kóborlása is megfigyelhető. Tovább...

Terekcankó (Xenus cinereus)

Ez a jellegzetes csőrű partimadár rendszeres, de kisszámú tavaszi és őszi átvonuló, évente néhány alaklommal figyelik meg általában magányos példányát. Megfigyeléseinek zöme lecsapolt halastavakról, ülepítőkről származik. A faj védelme hazánkban nem igényel speciális természetvédelmi intézkedést.

Élőhelye, költése:

Az állomány legnagyobb része Szibériában fészkel, de a XX. Tovább...

Töcspartfutó (Calidris himantopus)

Mint neve is mutatja a többi partfutónál nyúlánkabb, testarányai kissé a gólyatöcsére emlékeztetnek. Európában ritka kóborló, Magyarországon egy alkalommal, 2006-ban figyeltek meg egy nászruhás példányt Hajdúszoboszló határában. A madarak többsége Dél-Amerikában telel, néhány példány azonban rendszeresen eljut Európa nyugati részére. Tovább...

Tőkés réce (Anas platyrhynchos)

A leggyakoribb hazai réce, a házi kacsa őse. Mivel azzal korlátlanul kereszteződik, típusos egyedein kívül változatos színű egyedek is előfordulnak állományában. Alkalmazkodó faj, szinte minden vizes élőhelyen előfordul, a legnagyobb folyóktól a városi parkokban lévő apró tavakig. Állományát ismereteink szerint semmilyen folyamat nem veszélyezteti, természetes populációját tenyészetekből származó egyedekkel növelik a vadászok. Nem védett, vadászható faj. Tovább...

Törpegém (Ixobrychus minutus)

Mint neve is mutatja, a legkisebb hazai gémféle, pocgémnek is nevezik. Országszerte elterjedt, rejtett életmódja miatt azonban kevesen ismerik. Jelenléte legtöbbször csak akkor derül ki, amikor a lakhelyéül szolgáló nádfolt fölött repül. Nyugat-Európában állománya csökken, elsősorban a kisebb nádasok felszámolása, valamint a vízhez kötődő szabadidő-tevékenységek térhódítása miatt. Vonuló madár. Tovább...

Törpekuvik (Glaucidium passerinum)

A legkisebb bagolyfaj Európában, nagyjából seregély méretű. Tollfülei nincsenek, arcfátyla halvány. Részben nappal is aktív. Röpte egyaránt lehet egyenes vonalú és hullámzó is. Gyakran ül fenyők csúcsára, ahonnan táplálékát lesi, vagy a revírt őrzi. Hazánkban rendkívül ritkán jelenik meg, olykor azonban a költése is feltételezhető. Tovább...

Törpesármány (Emberiza pusilla)

Hazánkban rendkívül ritka kóborló, eddig négy alkalommal bizonyították előfordulását, melyből 3 példányt gyűrűzőtáborban fogtak. Magvakkal, hernyókkal, poloskákkal, bogarakkal, pókokkal táplálkozik, de fiókáit csak állati táplálékkal, főként kétszárnyúakkal és lepkehernyókkal eteti. Vonuló, a telet Ázsia déli, délkeleti részén tölti. Tovább...

Törpesas (Hieraaetus pennatus)

Rejtett életmódú kistermetű sas, amely mindig kisszámú fészkelő volt Magyarországon. Utolsó bizonyított költése a ’80-as években a Bükkből és Pilisből volt ismert, ennek ellenére nem zárható ki, hogy van Magyarországon ismeretlen költőpár. Ritka átvonuló és kóborló. Két színváltozata van. Nálunk legtöbbször a világos változatot kerül a megfigyelők szeme elé, mert a sötét színváltozatot nehéz elkülöníteni a többi hazai ragadozómadárfajtól. Tovább...

Törpevízicsibe (Porzana pusilla)

A három vízicsibefaj közül a legritkább, évente csak néhány pár költ Magyarországon. Speciális élőhelyigényű faj, a zsombékos rétek aszályos években kiszáradhatnak, ilyenkor meghiúsul költése. Az ilyen jellegű területeken a víz megfelelő szinten tartása sok más fajnak is elősegítheti sikeres költését. Tovább...

Tövisszúró gébics (Lanius collurio)

Jellegzetes és igen dekoratív vártamadár, mely első ránézésre kistermetű ragadozónak tűnik enyhén kampós csőre végett. Zsákmányát gyakran a bokrok töviseire felszúrva raktározza el, innen ered elnevezése is. Termetéhez képest igen erőteljes madár. Főként rovarokkal táplálkozik, de kisebb számban rágcsálókat, madárfiókákat és gyíkokat is fogyaszt. Tovább...

Túzok (Otis tarda)

A hazai természetvédelem emblematikus faja, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Körös-Maros Nemzeti Park címerében is ez a faj látható. Hatalmas termetű madár, a kakasok elérhetik akár 16 kg-os testtömeget is, a tyúkok jóval kisebbek. Mivel világszerte veszélyeztetett faj, a viszonylag erős hazai állomány megőrzése a faj egésze szempontjából is kiemelten fontos feladat. Tovább...

Tüskés bíbic (Vanellus spinosus)

Magyarországon egyetlen alkalommal figyelték meg, 1993-ban a Csaj-tavon. Európai állománya nagyon kicsi, veszélyeztetett. Ritkasága miatt hazánkban nincsen természetvédelmi jelentősége. Az európai állomány vonuló, télre csatlakozik az Afrikában élő állandó populációhoz.

Élőhelye, költése:

A Közel-Keleten és Afrikában él világállományának jelentős része, hozzánk legközelebb Görögországban költ. Tovább...

Tüzesfejű királyka (Regulus ignicapillus)

A sárgafejű királykával együtt a legkisebb hazánkban előforduló madár, közeli rokonától leginkább fehér szemsávja és a felette húzódó fekete szemöldöksávja különíti el. Tömege mindössze 5 gramm körül van. Hazánkban ritka költőfajnak, és szórványos vonulónak számít. Apró rovarokkal, hernyókkal és pókokkal táplálkozik. A tőlünk északabbra költő populációk vonulók. Tovább...