Hazánkban általánosan elterjedt, gyakori énekesmadár. Elsősorban magvakkal táplálkozik. Étlapján szerepel a gyermekláncfű termése, gyom-, valamint gazdasági növények magvai is. A magyarországi populáció állandó, de télen észak, északkelet felől érkező vendégekkel egészülnek ki a hazai kenderikecsapatok.

Élőhelye, költése:

Európa legnagyobb részén, Kis-Ázsiában és Északnyugat-Afrikában is költ. Fészkelőhelyül lankás dombvidékeket, alföldi területeket, borókásokat, erdőszéleket, bokrosokat vagy szőlőhegyeket választ. Fészkét alacsonyan építi, vadrózsa-, galagonyabokor, boróka, fiatal lucfenyő vagy szőlőtőkék ágai között. A fészket a tojó építi száraz növényi szálakból, háncsdarabkákból, gyökerekből, mohából, mialatt párja egy kiemelkedő ponton énekel, és őrzi a territóriumát. A tojó 5-6 tojásán egyedül kotlik, míg a hím a közelben tartózkodik. Évente kétszer, esetleg háromszor is költ.