Talán már sokan sajnálkozva felsóhajtottak a barnuló leveleket hullató vadgesztenyefák láttán, hogy vége a nyárnak! Bár már tényleg vészesen közeleg a szeptember, de a gesztenyefák nem az ősz közeledte miatt dobják le leveliket, hanem mert megtámadja őket egy kártevő.
Július elejétől a zöld lombszöcskék által szolgáltatott könnyű háttérzene kíséretében élvezhetjük a nyári estéket.
Ez a különleges, védett növény hazánkban csak kivételes helyeken fordul elő. 1816-ban írta le az Erdély flórájában igen jártas J. Ch. Baumgartner. Nevét Teleki Sámuel erdélyi grófról kapta, aki többek között botanikai kutatásokat is támogatott.
Nyár elején a sötétedés beálltával erdőszéleken, parkokban sétálva gyakran láthatunk apró, zölden világító pontokat, a szentjánosbogarak fényét.
A nagy szarvasbogár egy meglehetősen látványos faj, érdekes külleme és nagy mérete miatt sokan ismerik, az év folyamán azonban csak egy rövid időre találkozhatunk velük.
Üde lomberdeink tavaszi aljnövényzetének jellegzetes növénye a medvehagyma (Allium ursinum). Tél végén jelennek meg első levelei, áprilisra pedig már összefüggő szőnyegként borítja be az erdő alját, messziről érezhető hagymaszagot árasztva.
Erdei ösvények mentén, kertek alján, parkok zugaiban ilyenkor találkozhatunk ezzel az apró, de kedves virággal, a leggyakrabban lila vagy fehér virágú ibolyával.
Az amarilliszfélék közé tartozó hóvirágok nemzetsége 20 fajjal dicsekedhet, amelyek Európa középső és déli részein, valamint a közel-keleti régióban élnek.
Népies neve, a kikeletnyitó, is azt jelzi, hogy egyik legkorábban virágzó növényfajunk, mely a hóvirággal, a csillagvirággal és a tavaszi tőzikével egyszerre nyílik.
Oldalak
