Az őszi országos barátréce és cigányréce felmérések eredményei
Szeptember 16-19. között zajlott a barátrécék és a cigányrécék őszi országos felmérése. Az MME Vízimadár-védelmi Szakosztálya által szervezett szinkronfelmérés során a barátrécék több mint 4000, illetve a fokozottan védett cigányrécék több mint 3000 példánya került távcső elé Magyarország legfontosabb vizes élőhelyein.
2022-ben vette kezdetét két récefajunk, a védett barátréce és a fokozottan védett cigányréce országos ún. szinkronfelmérése a tavaszi és őszi vonulási csúcsok időszakában. A Vonuló Vízimadár Monitoring területbejárásaival egyidőben meghirdetett országos felmérések során így nagyjából akkor kaphatunk pontosabb képet a két faj területi eloszlásáról, amikor azok a legnagyobb számban tartózkodnak hazánkban a tavaszi és őszi vonulási időszak során.
Cigányrécék (Fotó: Mészáros Csaba)
A két faj tavaszi vonulási csúcsa nagyjából egy hónapos különbséggel figyelhető meg a Kárpát-medencében. Ennek megfelelően a barátrécék országos felmérésére március közepén került sor, míg a cigányrécék szinkronszámlálása április közepén történt meg. Az őszi vonulási csúcs ezzel ellenben mindkét faj esetében azonos időszakban, szeptember hónapban figyelhető meg. Ezért a barátrécék és cigányrécék felmérését is egyazon területbejárások során el tudták végezni az önkéntes felmérőink. Bár a szeptember 16-19. között zajló országos szinkronfelmérésen az időjárás nem kedvezett a terepi munkának, ennek ellenére 66 felmérő járta be sikeresen az ország legfontosabb vizes élőhelyeit.
A barátrécék állománydinamikájára az erőteljesebb tavaszi vonulási csúcs jellemző hazánkban, ennek megfelelően az őszi felmérés szerényebb számokat eredményezett a tavaszi szinkronszámlálásnál. Míg márciusban mintegy 18.000 példányt figyeltek meg a felmérők, szeptemberben nagyjából 4100 barátréce került távcső elé. A legnagyobb csapatokat a Hortobágyi Nemzeti Park térségében (Darvasi-halastavak, Fényes-halastó, Hajdúszoboszlói-halastavak), a Biharugrai-halastavakon, a Kiskunlacháza környéki bányatavakon és a szegedi Fehér-tavon regisztrálták a felmérők. Bár a márciusi vonulási csúcson a megfigyelt barátrécék majdnem fele a Tisza-tavon tűnt fel, a szeptemberi felmérés során itt egyáltalán nem észleltek bukórécéket. Országos szinten a legnagyobb barátréce példányszámokat a Darvasi-halastavakon (850 példány), a Kiskunlacházi-bányatavakon (600 példány) és a szegedi Fehér-tavon (600 példány) figyelték meg a szeptemberi szinkronfelmérés során.
A cigányréce állománydinamikájára – a barátrécével ellentétben – az őszi időszakban jellemzőek a nagyobb átvonuló mennyiségek. Míg az áprilisi szinkronfelmérés során mintegy 1700 példányt figyeltek meg a felmérőink, addig a szeptemberi felmérések során nagyjából 3360 cigányréce került távcső elé. A Hortobágy térségében a barátrécék szempontjából fontos halastavakon a cigányrécék is kiemelkedő számokat mutattak, azonban legalább ugyanilyen fontos gyülekezőhelyeknek számítottak Észak-Bácska egyes halastavai. Országos szinten a legnagyobb cigányréce példányszámokat a Nagybaracskai-halastavakon (820 példány), a Darvasi-halastavakon (650 példány) és a szakmári Dzsidva-halastavakon (490 példány) figyelték meg a szeptemberi szinkronfelmérés során.
A nálunk fokozottan védett cigányréce világállománya a múlt század második felében szenvedte el a legnagyobb csökkenést, ami csak az ezredforduló környékén tudott stabilizálódni. A barátréce állománycsökkenése ehhez képest viszonylag újkeletű, 2008-ig még Magyarországon is a vadászható fajok között tartották számon. Az elmúlt évtizedekben tapasztalt állománycsökkenés miatt azonban a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján 2014-ben az addigi „Nem fenyegetett”-ből (Least concern) a „Sebezhető” (Vulnerable) kategóriára változott a faj státusza. 2021-ben a barátréce felkerült az Európai Unió ún. prioritás listájára is, amely a fajvédelmi programok szempontjából kiemelt státuszú fajokat tartalmazza.
A fenti okok miatt az MME Vízimadár-védelmi Szakosztálya a jövőben is kiemelt figyelmet szeretne fordítani e két récefaj hazai állományára, ezért a következő években remélhetőleg egyre bővülni fog a szinkronfelmérésekben résztvevők és a felmért vizes élőhelyek száma egyaránt. A szeptemberi felmérések kivitelezésében az alábbi önkéntes felmérőinknek tartozunk nagy köszönettel:
Bárdos Tibor, Barkóczi Csaba, Barna Péter, Berdó József, Bodics Dániel, Bodor Ádám, Borza Sándor, Cserép György, Cserepes Miklós, Csibrány Balázs, Csonka István, Dávid Jenő, Domján András, Ecsedi Zoltán, Emri Tamás, Fenyves Ervin, Gál Szabolcs, Gebei Lóránt, Gilányi Gábor, Gyarmati Gábor, Gyuricza András, Gyurita István, Dr. Hadarics Tibor, Hajdú Tamás, ifj. Herczeg Ferenc, ifj. Homoki Károly, Jóna Zoltán, Katona József, Kern Rolland, Kiss Ádám, Kiss Viktória, Dr. Kókai Károly, Kókai Szabolcs, Dr. Kóta András, Lippai Károly, Dr. Mester Béla, Mészáros Csaba, Molnár Márton, Mórocz Attila, Nagy Gábor, Nagy Gyula, Nagy Miklós, Papp Ferenc, Pellinger Attila, Pitó Andor, Polyák Ferenc,Pompola Krisztián, Schmidt András, Simay Gábor, Szabó Gitta, Szász Előd, Szelle Ernő, Szilágyi Attila, Takács Ádám, Tamás Ádám, Tar István, Tar János, Tihanyi Gábor, Dr. Tokody Béla, Tóth Kornél, Tőgye János, Ujfalusi Sándor, Veress Tamás, Zalai Tamás, Zöld Barna Mihály, Zsebők Tamás
Csibrány Balázs
MME Vízimadár-védelmi Szakosztály
