Vadon élő állatok a településeken
A vadon élő állatfajok többsége elkerülte az embert, de egyes fajok alkalmazkodtak. Azon fajokat, amelyek képesek voltak elviselni az emberi jelenléttel járó zavarást, az eredeti élőhelyükre hasonlító (sziklák, fák, üregek stb.) településrészletek vonzották, vagy új táplálékforrást találtak az ember közelében (hulladék, ételmaradványok).
A településeken megtelepedő fajokat urbanizált fajoknak nevezzük, mintegy 40-50 urbanizálódott madárfajjal találkozhatunk rendszeresen, amelyek különböző módon és mértékben alkalmazkodtak az emberi környezethez.
Nagyobb városi parkokban, parkerdőkben élhetnek úgynevezett az embert kerülő (urbanofób) vagy a településeket nem kifejezetten kedvelő fajok is, amelyek jobbára kerülik a beépített környezetet, de egy hatalmas park idős fákkal, nagy kiterjedésű facsoportokkal, vegyes korú és fajú faállománnyal, bokrokkal, bokorcsoportokkal vagy egy természetes tópart, folyópart már kellően csábító lehet e fajok szórványos megtelepedésére. Erdei környezetre hasonlító parkban fészkelhet például az egerészölyv, a hamvas küllő, a rövidkarmú fakusz, vízpartok közelében a billegetőcankó, nádasokban a guvat. Az igen nagy területet elfoglaló és változatos élőhelyeket magába olvasztó Budapesten már több mint 270 madárfajt figyeltek meg.
Településeinken megtelepedhetnek az egész világon elterjedt és kiválóan alkalmazkodó, úgynevezett kozmopolita fajok is, amelyek élettere nem kifejezetten a településekhez kötődik, egyedeik természetes környezetben is jól érzik magukat, ugyanakkor a városok is kiváló életteret jelentenek a számukra. Ilyen faj például a seregély.
A települési környezetet jól tűrő, de a településeken és azokon kívül is előforduló fajok közül megemlíthetjük a fekete rigót és a házi verebet. Ritkaság ma már, ha eredeti élőhelyükön, sziklafalakon látjuk fészkelni a molnárfecskéket és a füsti fecskéket, tulajdonképpen a teljes hazai állomány épületekre, építményekre építi a fészkét. Néhány fehérgólya-pár időnként fészket épít ugyan folyó menti ligetek, árterek, pusztai facsoportok fáira, de a hazai fészkelő állomány majdnem egésze mégis települések villanyoszlopain, ritkábban kéményeken, háztetőkön épült fészkében neveli fiókáit. A házi rozsdafarkú is elfogadja az ember közelségét, gyakori látvány településeinken.