Más állatcsoportok védelmi eszközei

A települési zöldfelületek nem csupán a madarak élőhelyei, más állatcsoportok tagjai is élnek ott. A parkok, kertek tervezésénél, kialakításánál már érdemes figyelembe venni egyes fajok élőhelyi igényeit, olyan megoldásokat is ajánlott alkalmazni, amelyek búvóhelyet, szaporodásra alkalmas zugokat és táplálkozási lehetőséget biztosítanak a számukra. 
 

Méhecskehotel (darázsgarázs)

A magányosan élő méhfélék béketűrőbbek, mint társas rokonaik. Fontos szerepük van a beporzásban, vályogfalakban, nádtetőkben, löszfalakban kialakult természetes vagy maguk készített üregekben, kisemlősök járataiban, épületek repedéseiben rakják le petéiket.
Viszonylag egyszerű eszközökkel segíthetjük a megtelepedésüket. Kihelyezhetünk a részükre úgynevezett méhecskehotelt, amelyet magunk is elkészíthetünk különböző vastagságú olasznáddarabokból, nádszövetből. 10-20 cm vastagságú, szorosan összetekert nádszövetből vágjunk le 30 cm hosszú darabot (több darab is kijön a nádszövet szélességéből), az így kapott hengert kötözzük össze szorosan egy huzallal. A nádszálak üregeit egy vékony szöggel tegyük járhatóvá (a fűrészelésnél, vágásnál roncsolódhatnak, náddarabok kerülhetnek beléjük). Akasszuk ki vízszintesen a virágoskert, gyep közelében egy bokorra. Kiváló darázsgarázs készíthető farakásoknál is: egyszerűen fúrjunk különböző méretű lyukakat a farakások vastagabb farönkjeinek végébe.

Egérvár

Az enyhe telek ugyan segítik a hazánkban telelő baglyok túlélését, de nem kizárható, hogy egy kiadós havazás után kialakulhat vastag hóréteg egyes tájainkon. A baglyok zsákmányállatai, a kisemlősök, ilyenkor a hólepel alatt alakítják ki felszíni járataikat, így a baglyok számára hozzáférhetetlenné válnak. Az egérvár lényege, hogy az építmény elég nagy legyen, hogy több kisrágcsáló is be tudjon költözni, ki tudják ott alakítani fészkeiket. Ennek érdekében a talajból kiemelkedő, erre a célra kialakított fa- vagy kőrakás üregeibe, belsejébe alomként szolgáló szalmát, lombot helyezhetünk, tömhetünk. Egérvárat építhetünk is: kő- vagy tégladarabokból szárazon rakott, hézagos falakkal készítsünk egy talaj felé nyitott fülkét, amelyet megtöltünk lombbal, szalmával, farönkökkel, fakéreggel. A hó és nedvesség ellen tetővel szükséges védeni. Kiváló egérvár lehet a talaj felé nem zárt fa komposztláda is. A kisemlősöket némi mageleség rendszeres kiszórásával is az egérvárba tudjuk csalogatni. 

Denevérodú

Valamennyi fajuk védett, különösen érzékenyek a zavarásra a téli pihenőhelyen és a szaporodóhelyükön. Nyári időszakban gyakran elfoglalják a háborítatlan padlásokat, pincéket ezért a vidéki településeken elsősorban templomok, kastélyok lakói. Egyes fajok parkokban, idős fák üregeiben, odvaiban lelnek otthonra. Lakótelepeken panelek réseiben is gyakoriak. Az épületek felújítása miatt sajnos egyre csökken a szaporodóhelyeik száma, ezért denevérodúk kihelyezésével segíthetjük szaporodásukat. A denevérek részére készült odúk parkok fáira, épületekre, tömbházak falaira is kihelyezhetők. Az odú jellemzője, hogy a bejárati nyílása alul található, a denevérek a bejutásukat segítő keresztlécekbe kapaszkodva másznak fel az odúba.

Süntanya

A keleti sün meglehetősen jól érzi magát  kertekben, parkokban, azonban éjszakai aktivitása miatt nem sokan találkoznak vele, pedig még viszonylag forgalmas helyeken, tereken, lakótelepeken is kutat táplálék után. Zöldterületeken, nagyobb parkokban többnyire természetes menedékekre lelnek, ha a terület gondozói biztosítanak ott sűrű bokrosokat, talajtakaró örökzöldeket, és nem szedik össze ősszel a lehullott lombot a cserjék alól. 

Békamenedék

Gazdag élővilágú, természeteshez hasonlító gyepszinttel rendelkező parkok, kertek gyakori lakói a varangyok. A puhatestűekkel, férgekkel, rovarokkal táplálkozó békák nappal árnyékos, hűvös, párás helyen pihennek. Természetközeli kezelést kapó parkokban, kertekben többnyire találnak megfelelő búvóhelyet, azonban, ha biztosra akarunk menni, kihelyezhetünk számukra úgynevezett békagarázst is a terület árnyékosabb, védettebb részein. Tulajdonképpen bármilyen műtárgy jó nekik, amely alá be tudnak húzódni. Kúpcserép, egy nagyobb kerámia virágcserép szájával lefelé fordítva, megfelelő méretű bejárattal ellátva alkalmas lehet a számukra, de kaphatók erre a célra készült, úgynevezett békagarázsok is. 
Sok helyen tapasztalható a település belterületén is békavonulás. A kora tavaszi időszakra jellemző, hogy leginkább a barna varangyok a közeli erdős, parkos területről elindulnak a szaporodóhelyeik, tehát a vizek felé. Sokszor az erdő és a vízfelület között utak húzódnak. Ilyen esetben a békák biztonságos átkeléséről gondoskodni kell. Sebességkorlátozó táblákat, békavonulásra figyelmeztető kiegészítő táblával ellátott egyéb veszélyt jelző táblát érdemes kihelyezni az utak mentén. A végső megoldást a biztonságos békaátkelő-alagutak megépítése jelentheti. Jelentősen csökkenthető a gázolással okozott békapusztulás, ha helyi civil szervezetek békamentő akciókat szerveznek a területen. Az önkormányzat forgalomlassítással, helyi polgárőrök által vezényelt forgalomirányítással, a békatereléshez szükséges anyagok beszerzésével tudják segíteni például ezt az akciót. 
 

"T" fák

A baglyok és a nappali ragadozó madarak előszeretettel vadásznak leshelyekről, ezért látjuk őket gyakran villanyoszlopokon, utakat szegélyező kerítések oszlopain, bálákon, fákon üldögélni. Figyelik a környezetüket, és ha mozgást látnak, lecsapnak. Ez egy hatékony, energiatakarékos módja a vadászatnak. Nyílt mezőgazdasági területeken sokszor nem találnak megfelelő kiülőhelyet, ezért segíthetjük őket úgynevezett T fák telepítésével. Így hatékonyabban hozzájárulhatnak településeink külterületein a rágcsálóállományok kordában tartásához.

Készen vagyok