Fotó: Kovács András

A Magyar Madártani Egyesület (MME) és a Fővárosi Állat- és Növénykert (FÁNK) szerdán Erdei "Madár" Zsolt profi ökölvívó világbajnok - és amatőr ornitológus - segítségével engedett szabadon egy gyógyult parlagi sast Jászárokszálláson november 23-n. A kétméteres szárnyfesztávolságú madár mozgását az elkövetkező két-három évben műholdas nyomkövető segítségével fogják figyelni az MME munkatársai. A felgyógyult sas az egyetlen túlélő a közül a 284 áramütött madár közül, amelyeket az MME őszi felmérései során találtak.

Parlagi sas
A parlagi sast több nemzetközi egyezmény, hazánkban pedig a legmagasabb védelmi kategória óvja: egy példány eszmei értéke 1 millió Ft. Az EU állományának közel kétharmada költ hazánkban (75 pár), nem meglepő tehát, hogy a faj magyarországi védelmét - az MME programján keresztül - az Unió is támogatja, valamint, hogy a szakemberek idén a parlagi sast választották az "Év madarának".

Madarakat érő áramütések
A közepes és nagy termetű madarak akkor szenvednek áramütést, amikor leszállnak egy elektromos vezeték tartóoszlopra, és egyszerre érintik meg az egyik vezetéket és a tartóoszlop egy földelt elemét. A 20 ezer voltos áramütést a legritkább esetben élik túl a madarak, és még ritkább, hogy a sérült madár felgyógyuljon és szabadon engedhető legyen.

MME őszi felmérése

Fotó: Kovács András

Az MME a három országos felmérése nyomán készült eddigi legpontosabb becslések szerint évente mintegy 45 ezer madár pusztul el a középfeszültségű vezetéksorok villanyoszlopain, melyek természetvédelmi eszmei értéke milliárdos nagyságrendű. Különösen nagy a felelősségünk az olyan, áramütés által fokozottan veszélyeztetett ragadozó-madárfajok esetében, amelyek Európai Uniós állományának nagy része a Kárpát-medencében fészkel, mint pl. a parlagi sas, kerecsensólyom vagy a kék vércse, de rendkívül nagy károkat szenved el emiatt fehér gólya állományunk is.

Megoldás
Az MME valamennyi hazai elektromos oszloptípusra kidolgozta, hogy hogyan lehet azokat madárbaráttá alakítani. A leggyakoribb oszloptípusokra speciális műanyag szigetelőket gyártanak már 15 éve, de a szigetelő-gyártások nagy része még mindig a szűkös környezetvédelmi pénzügyi forrásokból folyik, így a szigetelések nem tudnak megfelelő ütemben haladni (15 év alatt csak a veszélyes oszlopok kevesebb, mint 10%-át sikerült így szigetelni). Az utóbbi években több áramszolgáltató vállalat (pl. DÉDÁSZ, DÉMÁSZ) is jelentős fejlesztéseket tett az oszlopok madárbaráttá alakításában, de a probléma teljes megoldásához országos szabályozás és az áramszolgáltató vállalatok részéről célzott anyagi ráfordítás szükséges.