- Már negyedszer kaptad meg a megtisztelő "Év Ifjú Természetfotósa" díjat. Hogyan lehet ezt elnyerni?
- Jó képekkel.... Az embernek nagyon nehéz a saját képeit bírálni, mert elfogult azokkal szemben. Egy külső szemlélő nem élheti át azokat az élményeket, amit a kép elkészítése adhatott. A szerző viszont nem tud elvonatkoztatni ezektől. Jó, ha figyelemmel kísérjük egymás munkáját, és tanulságokat vonunk le belőle. Igyekszem nagyon igényes lenni a képeimmel szemben, meg kell, hogy feleljenek az elvárásaimnak. Célokat tűzök ki magam elé, amiket meg is valósítok.

- Úgy tudom, nem csak ezzel a sikerrel dicsekedhetsz, egyéb díjakat is "begyűjtöttél". Melyek ezek?
- A BBC Wildlife Magazin és a londoni Természetrajzi Múzeum által kiírt "Az Év Természetfotósa" világpályázatain 2001-ben a 15-17 évesek kategóriájában kiemelt díjat kaptam, 2002-ben elnyertem az Év Ifjú Természetfotósa címet, 2003-ban az állatportrék kategóriában kiemelt díjra tartottak érdemesnek. Hazai pályázati sikereim főként a naturArt által kiírt "Év Természetfotósa" pályázathoz kötődik., ahol már négy alkalommal nyertem el az "Év Ifjú Természetfotósa" díjat, de felnőtt kategóriákban is értem el sikereket. A fentieken túl több önálló kiállításom is volt már, a következő februárban Budapesten kerül megrendezésre.

- Az idei "Év Természetfotósa" pályázaton az MME különdíját is elnyerted egy fotóddal. Mit ábrázol és hogyan készült ez a kép?

- Egy barna rétihéja néz farkasszemet az előtte repülő darázzsal. A kép elkészülése előtt négy napig szinte folyamatosan lessátorban ültem. Egyszer lefeküdtem a földre és el is aludtam. Két óra múlva a telefonom rezgésére ébredtem. Eddigre a rétihéja kis híján eltüntette zsákmányát és harcolt a hús szagára odagyűlt darazsakkal. 10 kocka ledarálása után egy parasztbácsi a fullánkosok segítségére sietett. A maradék húst oly mértékben meglepték a darazsak, hogy a ragadozó nem mert később visszaszállni.

- Mi vonzott a természetfotózáshoz?
- A természet sokszínűsége és apró csodái melyekben csodálattal tudok elmerülni. Egy kis terepi magány, vagy baráti együttlét mindig ráébreszt, hogy mennyivel különbözőbbek vagyunk, mint a média csapdájába esett emberek. Odakint teljesen át tud alakulni az ember értékrendje.

- Gondolom, a természetfotózás mellett a természet védelmét is fontosnak tartod.
- Két éve kezdtem ejtőernyőzni és volt alkalmam repülni a terület felett ahol felnőttem. Fentről látszik csak igazán, hogy mekkorára szűkültek össze azok az élőhelyek, ahol még nem látszódnak jelentősen emberi építmények. London felé repülve meg egyszerűen katasztrofális a helyzet. Ezek az élmények is megerősítették bennem a természetvédők munkájának fontosságát, én is közéjük sorolom magam. A mi felelősségünk, hogy megmentsük (szomorú, hogy ez a szó illik ide) a még meglevő értékeinket. Örömteli érzés az, ha szemmel látható eredményei vannak elhivatott tevékenységünknek.