A madárgyűrűzés évszázada Magyarországon

1945-2008

A II. világháború során az értelmetlen pusztítás áldozata lett mindannyi más természeti, emberi és kulturális érték között 1944 decemberében a Madártani Intézet teljes archívuma és gyűjteménye. A pusztítás martalékává vált 60 ezer kötet könyv, a teljes irattár, 32 ezer madártáplálék-minta, 8 ezer madárpreparátum, a Cerva-féle pelyhesfióka-gyűjtemény, Alexander Bau 7500 db-os tojásgyűjteménye, a gyűrűzési törzskönyvek és kartonok 170 ezer addigi összes adattal. Pátkai Imre (1916-2003) sorait idézve "Ember magasságú hamu, olvadt üveghalmok fájdalmas látványától megrendülve kezdtük meg februárban az újjáépítés küzdelmes munkáját. Romokat bontva és tömegsírokat ásva, a jobb jövő reményével biztattuk egymást". E tragikus eseményt követően, 1945. február 22-én bekövetkezett még egy súlyos csapás a hazai madártanra, Kőszegen egy bombatámadás során szívrohamban elhunyt Schenk Jakab.

A Madártani Intézet Gyűrűzési Törzskönyve 1951- (KvVM-TVH Könyvtár)

A háború után Vertse Albert vezetésével újjászerveződik a Madártani Intézet. A munkatársak a megmaradt gyűrűzők és a külföldi társintézetek segítségével megpróbálták a jelölési adatokat rekonstruálni, de azoknak csak egy részét sikerült újra összegyűjteni, a gyűrűzési adatok legnagyobb hányada végleg elveszett (AquilaLV). Napjainkra a háború előtti időszakból csak azok a felbecsülhetetlen értékű adatok maradtak fenn, amelyek korábban az éves madárgyűrűzési jelentésekben publikálásra kerültek az Aquila folyóiratban. A háború utáni években csak kis számban jelöltek madarakat Magyarországon, részben a megmaradt régi hazai, részben Svájcból és Csehországból kapott külföldi jelölőgyűrűkkel. 1950-ben Warga Kálmán vezetésével a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársai is megkezdték a madárjelöléseket múzeumi gyűrűkkel, de a gyűjteményt ért bombatámadás (1956. október 24.) után ez nem folytatódott. Összesen 69 madárfaj, 2030 példányát jelölték meg, de a részletes adatok jelentős része megsemmisült. 1951-ben a Madártani Intézet is újra indította gyűrűgyártást (AquilaLIX) és a rendszeres madárgyűrűzést Magyarországon. Ebben az időszakban elsősorban fiókagyűrűzések (pl.: dankasirály fiókák jelölése a Rétszilasi-halastavakon és a Fehér-tavon) és a madárbefogás hagyományos, hívómadarak segítségével történő módszerei voltak elterjedtek. 1951 és 1973 között 260 gyűrűző összesen 192 madárfaj, 152 ezer egyedét jelölte meg Magyarországon (leggyakrabban: tengelicet, dankasirályt, csízt). A Madárgyűrűzési Központot 1951 és 1973 között Keve András, Pátkai Imre és Schmidt Egon vezette.

Tarlóháló (Fotó: Schmidt Egon).

A függönyháló megjelenése és elterjedése új lehetőségeket teremtett a madárvonulás-kutatásban, elsősorban az addig ritkábban jelölt, nagy tömegű énekesmadarak gyűrűzésében. A gondosan tervezett és következetes mintavételezések (hosszútávra tervezett, állandó felületű hálóállások) lehetővé tették a gyűrűzési adatok statisztikai módszerekkel történő feldolgozását.

Az 1974-ben alapított Magyar Madártani Egyesülettel (MME), és azon belül a gyűrűzőket tömörítő Gyűrűző Szakosztály megalakulásával nagy lendületet vett a szervezett madárgyűrűzés. A lengyel "Actio Baltica" mintájára megindult Magyarországon az "Actio Hungarica" madárgyűrűző hálózat. Az első gyűrűzőtáborokat Szentendrey Géza szervezte a Pilisben, Kisorosziban (Martuska-sziget), illetve Budakeszin (Nagy-Szénás-Zug "Bodzás árok"), míg a dinnyési tábort Csörgő Tibor indította el. A következő években országszerte szerveződtek a gyűrűző-táborok és állomások: Fülöpháza (1976-1989), Hanság-Fehértó (1977-2001), Sumony (1981-), Csanytelek (1983-1987), Ócsa (1983-), Fenékpuszta (1986-), Szalonna (1986-), Fehér-tó (1988-), Dinnyés (Elza-major 1989-), Barabás (1992-), Kolon-tó (1998-), Tömörd (1998-). Ezeken a gyűrűző pontokon napjainkig másfél millió madarat jelöltek meg és vették fel biometriai adataikat.

1976-ban a Madártani Intézet megbízásából az MME átvette a madárgyűrűzés szervezését Magyarországon. A Madárgyűrűzési Központban dolgozó munkatársak (1974-2003): Schmidt Egon, Haraszthy László, Roman Holynski, Harangi István, Büki József, Tóth László, Varga Lajos, Simon László, Halmos Gergő.

Partifecske függönyhálóban (Fotó: Karcza Zsolt).

A nyolcvanas évek végétől a Madárgyűrűzési Központban elkezdődött a gyűrűzési és megkerülési adatok számítógépes rögzítése. Az első szoftvert ("proring") és a hazai kódrendszert (HURING) Szép Tibor dolgozta ki, a jelenleg futó program ("ringing office") Varga Lajos munkája. 2005-ben befejeződött az összes fellelhető hazai adat visszamenőleges rögzítése is, így mára a teljes, immár egy híján 100 éves adatbank egy egységes adatbázisban, digitális formában is elérhető.

A madárgyűrűzési adatbázis kezelőfelülete (Madárgyűrűzési Központ)

Adatrögzítés a Madárgyűrűzési Központban (Fotó: Karcza Zsolt).

Ezt az óriási munkát a Központban alkalmazásában lévő munkatársak (Marosi Norbert, Verseczki Nikoletta) mellett megbízott külső munkatársak ( Albert László, Halmos Gergő, Karcza Zsolt, Kollár József, Lóránt Miklós, Madarász Boglárka, Miklay György, Orbán Zoltán, Simon László ), polgári szolgálatosok ( Bajor Zoltán, Balázs András, Benedek Tibor, Hős János, Kókay Szabolcs, Künsztler Róbert, Magyar Zsolt, Marosi Norbert, Nagy Krisztián, Rákosi Gergely, Téglás Tamás ) és önkéntes segítők tucatjai ( Éles Balázs, Morandini Pál, Vadász Csaba, Verseczki Nikoletta, Vigh Lívia és még sokan mások) végezték. Az utóbbi években egyre nagyobb arányban maguk a gyűrűző kollégák végzik az adatrögzítést. Ők az éves madárgyűrűzési jelentéseket elektronikus adatbázis formában küldik meg, ezzel óriási terhet levéve a Központban dolgozók válláról.

Az adatbank alapján 1908-tól 2006-ig közel ezer munkatársunk 283 madárfaj 3,4 millió egyedét jelölte meg Magyarországon. Összesen 250 ezer megkerülési adatot tarunk nyílván, amiből 20 ezer külföldi vonatkozású. Mindezek közül jelenleg a legtávolabbi adatunk, a gyűrűzés helyétől (Páhi, Bács-Kiskun megye) 8963 km-re megkerült fehér gólya (Dél-Afrikai Köztársaság).

Gyűrűzött madarak száma Magyarországon 1908 és 2006 között (Madárgyűrűzési Központ).

Bird Ringing for Science and Conservation

A vonuló madarak szabadon keresztezik az országhatárokat, így a madárgyűrűzés alkalmazása is csak nemzetközi összefogás segítségével lehetséges. Európában ezt az együttműködést az 1963-ban, Párizsban, az európai madárgyűrűzési központok által alapított EURING (European Union for Bird Ringing) biztosítja. Az EURING fő céljai a tudományos célú madárgyűrűzés szervezése és standardizálása, egységes kódrendszer kialakítása és használata, közös adatbank létrehozása és üzemeltetése, valamint egységes protokoll alapján működő, széleskörű kutatási programok koordinálása, mint például a "swallow project", vagy az "EURO-CES". Az 1977-től működő EURING adatbank megkerülési adatai - az érintett madárgyűrűzési központok engedélyével - a világ bármely részén végzett kutatás rendelkezésére állnak.

Az EURING kétévente rendezi meg rendszeres közgyűlését, amelyen valamennyi társ madárgyűrűzési központ részt vesz. Magyarország először 1990-ben, Visegrádon adott otthont a találkozónak (bal oldali kép). A legutóbbi közgyűlés 2007. nyár végén, részben a közelgő centenárium tiszteletére, ismét Magyarországon, Fertőújlakon (Fertő-Hanság és Örségi Nemzeti Park: Csapody István Természetiskola és Látogatóközpont) került megrendezésre, amelyen 25 madárgyűrűzési központ képviseltette magát (jobb oldali kép).

EURING közgyűlés, 1990, Visegrád (Thord Fransson-tól).	EURING közgyűlés, 2007 Fertőújlak (fotó: Verseczki Nikoletta).

Schmidt Egon: Hová mennek, honnan jönnek vándormadaraink? (Mezőgazdasági Kiadó)

A világon unikális, egy évszázados és mára már teljes mértékben digitalizált hazai madárgyűrűzési adatbankból eddig is számtalan publikáció, egyetemi szakdolgozat, doktori dolgozat, cikk született, amelyek közül érdemes kiemelni Schmidt Egon 1974-ben megjelent könyvét - "Hová mennek, honnan jönnek vándormadaraink?" (Mezőgazdasági Kiadó) -, amelyben a szerző legkedvesebb madaraink vonulási szokásait mutatta be.

A centenáriumra kiadásra kerülő hazai madárvonulási atlasz az első tudományos igényességű átfogó összefoglalója a hazai madárvonulásnak és a hazai madárgyűrűzésnek. Ezzel a munkával szeretnénk köszönetet mondani az elődöknek és a több ezer gyűrűzőnek, valamint adatközlőnek, akik hozzájárultak a hazai madárgyűrűzési adatban gyarapodásához.

2005/120. számú megkerülési levél  (Madárgyűrűzési Központ archívuma)