IBA kód: HU04
Megye: Somogy és Zala
Földrajzi koordináták: 46.40 É, 17.13 K
Tenger feletti magasság: 105-110 m
Terület: 14 745 ha
Kritérium: A1, A4i, B1i, B2, B3

Élőhelyek: vízi élőhelyek (50%), mesterséges élőhelyek (45%).

Földhasználat: vízgazdálkodás (60%), természetvédelem és kutatás(50%), mezőgazdaság (20%), erdőgazdálkodás (10%), halászat és akvakultúra (7%), nem hasznosított (5%).

Veszélyeztető tényezők: egyéb (A), természeti események (B), amezőgazdasági művelés felhagyása (C), kotrás és csatornázás, (C), erdősítés (C), halászat és akvakultúra (C).

Védettség: teljes.
Területleírás
A Kisbalaton a Balatontól délnyugatra a Zalafolyó torkolatánál található. Valaha a tó egyik öble volt, de a XVII.században a folyó által szállított hordalék úgy feltöltötte, hogyfokozatosan elmocsarasodott. A Zala szabályozása után a terület nagyrészét lecsapolták, és a mocsárvilág a későbbi KisbalatoniMadárrezervátum területére szorult vissza. A terület jellegét az elmúltévszázadok beavatkozásai mellett alapvetően a Kisbalatoni VízvédelmiRendszer beruházás keretében megvalósult beavatkozások határozzák meg.Ennek megfelelően az I. Tározó egy - szántóföldek és degradált rétekhelyén - mesterségesen kialakított, nyílt vizű tó, míg a II. Tározómagába foglalja a korábbi Kisbalatoni Madárrezervátum -ősmocsarát- és akörnyező elárasztott területeket. A terület nagy részén vízgazdálkodásiés vízépítési munkák folynak. Jelentős még a nádvágás és a halászat is. A vizes területek körül elsősorban szántóföldi növénytermesztés folyik.

Madártani jelentőség
A területen több, mint 110 madárfajfészkelését mutatták ki 1949 óta. Hazánk egyik legfontosabb gém- éskárókatona fészkelőhelye. Az I. tározó kialakítása után megnőtt a jelentősége a vízimadarak vonulásában is.

Természetvédelmi kijelölések
14 745 hektár aBalaton-felvidéki NP része, szerepel a Nemzetközi Jelentőségű VizesTerületek Jegyzékén. A területen a 8/1993. (I. 30.) FM rendelet értelmében tilos a vízivad vadászata.

Természetvédelmi kérdések
A legfontosabb veszélyt a régiKisbalatont is magába foglaló II. Tározó feltöltése jelenti. A II.Tározón 1993 óta minden évben előfordul halpusztulás, és kisebb-nagyobbmértékben a botulizmus is felüti a fejét. A tavaszi árvizeket nemsikerül megfelelően kezelni, így azok gyakran veszélyeztetik a kanalasgém (Platalea leucorodia) és más vízi madarak költésének sikerét. Amegváltozott vízjárás kedvezőtlenül befolyásolja a területfenntartásában jelentős nádaratás feltételeit is. A vízszint növekedésehatására pusztulnak a fák, ami a fán fészkelő gémfélék (bakcsó, kiskócsag, üstökös gém) állományát veszélyezteti. Az építési munkák aterület jelentős bolygatásával, a gyomok betelepülésével járnak. Atermészetvédelmi célú biológiai monitoring program jól dokumentálja afeltöltés hatására bekövetkező kedvezőtlen változásokat. Az elárasztottterületeken nagyon jelentős a zsombéksásos és a nádas pusztulása. Az I.Tározó tapasztalatai alapján előre jelezhető a természeti értékekpusztulása, élőhelyük beszűkülése. A környező területeken elsősorban agyepterületek művelésének felhagyása jelent problémát, mert így megszűnik a haris fészkelőhelye.

Minősítő fajok:
törpegém (Ixobrychus minutus)
bakcsó (Nycticorax nycticorax)
üstökös gém (Ardeola ralloides)
nagy kócsag (Egretta alba)
vörös gém (Ardea purpurea)
kanalas gém (Platalea leucorodia)
vetési lúd (Anser fabalis)
nagy lilik (Anser albifrons)
nyári lúd (Anser anser)
nyári lúd (Anser anser)
cigányréce (Aythya nyroca)
pettyes vízicsibe (Porzana porzana)
is vízicsibe (Porzana parva)
szárcsa (Fulica atra)
fattyúszerkő (Chlidonias hybridus)