A természetvédelmi rőzserakás kapcsán is elmondható, hogy nem egy teljesen új megoldásról van szó. Hanem egy olyan, a lakott területeken évezredeken keresztül meglévő élőhelytípusról, amihez állatfajok tucatjai alkalmazkodtak. A farakáshoz hasonlóan a rőzserakás kapcsán is az a probléma, hogy modernizálódó világunkban egyre kevesebb van ezekből, így az általuk vendégül látott állatok is megfogyatkoznak, eltűnnek környezetünkből.

A hagyományos rőzserakás eredeti rendeltetését tekintve rövidebb élettartamúnak
szánt szervesanyag-depó a kert félreeső részén, ami éppen ezért "hajlamos"
ideiglenesből tartós élettartamúvá válni – 4 fotó, katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán).

 

A "természetvédelmi" jelző a rőzserakás esetében is azt jelenti (a természetvédelmi farakáshoz hasonlóan), hogy egy eltűnő települési élőhelytípust az eredeti rendeltetését szükség esetén kiegészítve, új funkciókkal is felruházva hozzuk vissza a mindennapi életbe.

 

HOGYAN KÉSZÍTSÜK EL?

Ez elsősorban attól függ, hogy milyen szerepeket szánunk az eszköznek és ezzel összefüggésben hol és miként építjük meg. Az alábbiakban bemutatott "full-extrás" változat számos funkcióval rendelkezik (ezekről a következő fejezetben olvashat részletesen). Ez természetesen csak minta, ettől eltérő méretű és kivitelezésű megoldások is tökéletesen megfelelőek, sőt, jobbak is lehetnek. Akkor hát kezdjük!
 

I. A trükkös alap

Ott, ahol kevés alapanyaggal gazdálkodhatunk és / vagy a rőzserakás megfigyelési, fotózási célt is szolgál (lásd a következő fejezetben), az építmény alakját és irányát jól szabályozhatjuk egy támfallal. Ezzel a megoldással legalább a felét megspórolhatjuk a rőzserakáshoz szükséges növényi hulladéknak, amivel így is vastagabb alomalapot alakíthatunk ki, plusz az építményünk belseje is védettebb lesz.

A cikkben bemutatott rőzserakás esetében ez a támfal szárazon (kötőanyag nélkül),
félkörívesen rakott téglából készült (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Remek megoldás, ha ezt a támfalat tégla helyet 50-60 cm hosszú és 20-40 centiméternél vastagabb, sugárirányban egymásra rakott, különböző fajoktól származó farönkökből alakítjuk ki.

Ez a támfal természetesen teljes egészében elhagyható, ebben az esetben a következő pont jelenti az első lépést.
 

II. A belső halom

A természetvédelmi rőzserakás központi részét a belső vagy alapi növényianyag-halom képezi. Ehhez mindenféle növényi nyesedéket felhasználhatunk, ami a kertben képződik: lenyírt füvet, hullott falevelet (és például a hárs óriási mennyiségben képződő és lehulló termését), leveles ágnyesedéket. Ezek az anyagok általában nem egyszerre képződnek, azaz a halom hosszabb idő alatt, rétegről rétegre is megépülhet, ami több előnnyel is jár:

• egyszerre csak keveset kell dolgoznunk;
• természetvédelmi rőzserakásunk hosszabb időn keresztül képes "elnyelni" a többnyire elhelyezési gondot okozó zöldhulladékot;
• a minél változatosabb növényi építőanyag jótékonyan hat a várható biológiai sokféleségre;
• a különböző rétegek nem csak jelentősen erősítik, de vízhatlanabbá is teszik a halom belsejét.

Ebben a lépésben a cél ennek az állapotnak az elérése – 12 fotó, katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán).

 

Természetvédelmi rőzserakásunk már ebben az állapotában is késznek tekinthető. De ha most abbahagyjuk az építést, akkor sok, elsősorban a madarak számára vonzó funkciótól, ebből következően pedig főleg a rendkívül izgalmas őszi és tavaszi vonulási időben, illetve a téli etetés hónapjai alatt megszerezhető megfigyelési élménytől esünk el.

 

III. A külső "mesterséges bokor"

A természetvédelmi rőzserakás külső, levél nélküli ágrétege ugyan azt a szerepet tölti be, mint az igazi bokrok ágrengetege – azaz táplálkozó-, búvó-, pihenő- és tollászkodóhelyet kínál az énekesmadaraknak legalább fekete rigó méretig. Ezt a funkciót többféleképpen is megvalósíthatjuk.

Az alsó rétegre egyszerűen csak ráhalmozhatjuk a leveles ágakat – 3 fotó,
katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

Ha ugyan ezt levél nélküli ágakkal tesszük, akkor jobban látjuk, hogy mit csinálunk,
így formásabb „bokrot” alakíthatunk ki – 2 fotó, katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán).

 

Végül, de nem utolsó sorban, ha a cél nem csak az élőhely biztosítása, de az állatok, mindenekelőtt a madarak megfigyelése is, akkor mindenképpen levél nélküli ágakat használjuk, és ezeket a formájuk alapján aprólékos gonddal helyezzük el az alapi halmon. Az alábbiakban egy ilyen "színház" berendezésének két lépését mutatjuk be.

Elsőként a felső szintet alakítsuk ki úgy, hogy az ágakat a madarak jobb láthatósága
érdekében ne kefesűrűen, hanem levegősen helyezzük el – 4 fotó, katt a
képre (Fotók: Orbán Zoltán).

A befejezéshez helyezzünk el a talaj közelébe és a belső halom lábához néhány
dekoratív kiülőágat a madaraknak – 5 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

A tapasztalatok szerint akkor végzünk jó munkát (az akvárium- és terráriumberendezők,
állatkerti kifutóépítők jól ismerik ezt az érzést), ha a természetvédelmi rőzserakásunk
állatok nélkül is kellemes látványt nyújt – 6 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

 

MIRE IS JÓ?

Az alábbi felsorolás célja annak felvillantása, hogy a rőzserakás milyen sokrétű szolgálatot tehet a kertben (a parkban, a panelház előkertjében és akár a szántó, az ültetvény mezsgyeszegélyén).
 

Téli-nyári sünmenedék

Tavasztól őszig a kisebb gallyhalmok vagy egy süngarázs is jó menedéket biztosít a nappali pihenőórákra, illetve a kölykök számára. A közel fél évig tartó téli álom idejére azonban védettebb, szigeteltebb búvóhelyre van szükségük, ahol könnyebben és kisebb energiabefektetéssel tudják fenntartani a stabil 6 C°-os nyugalmi testhőmérsékletet. Ilyen téli (és tavaszi-nyári) menedék lehet az előző cikkben bemutatott, bejáróval ellátott komposztáló, illetve a rőzserakás alsó, belső rétege.

Ennek a rőzserakás alatt élő (és a cikk témájához is ötletet adó) süncsaládnak a
történetét itt olvashatja >> (Videó: Orbán Zoltán).
 

Gerinctelenek élőhelye

A természetvédelmi rőzserakás belső növényhalma gyakorlatilag egy kisméretű komposztálóhalomként is felfogható, ami jó életfeltételeket kínál a lebontó szervezeteknek. Ha pedig az alapba részben fa támfalat is építünk többféle fafaj, elsősorban tölgy és bükk vastagabb rönkjeiből, akkor a bogártanya funkciónak köszönhetően olyan ritka és védett rovarok is élőhelyre találhatnak itt, mint a szarvas és orrszarvúbogár, illetve ezek (emberre veszélytelen) tőrösdarázs parazitái, például az óriás tőrösdarázs.

Éti csiga a rőzserakás belső halmának felszínén – 2 fotó, katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán).

 

Madarak táplálkozó- és búvóhelye

A kétrétegű rőzserakásnak nem csak külső, "mesterséges bokor", de a belső rétege is vonzó lehet a táplálékot kereső kistestű énekesmadaraknak. És ami talán a legmeglepőbbnek tűnhet a dologban, a halom élettől nyüzsgő felszínének elsősorban nem is  a nyári, hanem várhatóan a téli időszakban lesz igazán izgalmas szerepe! Napsütéses téli napokon a bomló növényzet belső hőjének és a Nap melegének köszönhetően az apró rovarok és pókok akár enyhe fagy idején is megindulhatnak. Ez pedig mágnesként vonzhatja az olyan apró rovarevő énekeseket, köztük a ritkább áttelelő vagy ritkábban szem elé kerülő fajokat, mint: a vörösbegy, az ökörszem, a barátposzáta, az erdei szürkebegy vagy a csilpcsalpfüzike. 

Fiatal mezei verebek keresgélnek a belső növényi halom tetején
(Fotó: Orbán Zoltán).

Ez a fiatal énekes rigó nem csak táplálékot keresett a növényi halmon, de játékosan
a fészekanyaggyűjtést is gyakorolta. Érdekes adalék, hogy ebben a kertben ez
a faj egyszer sem került szem elé az elmúlt tíz évben, ami ékes bizonyítéka
annak, hogy az új élőhelyfoltok gyorsan növelik egy terület biológiai
sokféleségét és a megfigyelési élményt (Videó: Orbán Zoltán).

 

A külső gallyréteg természetesen klasszikus madárélőhely is, ahol pihenni, tollászkodni és táplálkozni is tudnak a madarak.

Széncinege tollászkodik a rőzserakáson – 2 fotó, katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán).

Ez a funkció akkor használható ki maximálisan, ha a természetvédelmi rőzserakás
közelében itatót is működtetünk, illetve a következő pont szerint télen
etetünk is itt (Fotó: Orbán Zoltán).

A rőzserakás napsütötte csupasz ágai augusztus 30-án ide vonzottak egy ritkán
megfigyelhető kerti gezét is, amit ebben a kertben egyetlen alkalommal
sem sikerült ez előtt megfigyelni az elmúlt tíz évben – 4 fotó, katt
a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

 

 

Téli etetőhely

A természetvédelmi rőzserakás előtere ideális helyszín talajetető működtetésére, az erősebb ágakra pedig almát szúrhatunk, illetve cinkegolyókat akaszthatunk. Az etetőre érkező madarak jelentős többsége hosszabb rövidebb időre biztosan meglátogatja a "mesterséges bokrunkat" is, ahol jól megfigyelhetjük viselkedésüket.

 

Ökörszemkastély 2.

A természetvédelmi rőzserakás egyik várható előnye a madárbarátok számára, hogy ősztől tavaszig gyakoribb és jobban megfigyelhető látogatója lesz a kertünknek az ökörszem. Ez parányi, keveset és nem túl jól repülő madárka ugyanis inkább egérként, semmint madárként motoszkál az aljnövényzetben. A tematikus etetőkertek egyik fejlesztéseként ezért dolgoztuk ki a faj számára vonzó ökörszemkastély kéregrakást, hogy ezt a fajt is az etetőkhöz csalogathassuk. A rőzserakás belső halmának nyüzsgő rovarvilága és a külső ágréteg sűrűje ideális helyet kínál az ökörszemek számára is, így itt bizton számíthatunk ezekre a látogatókra is.

 

Bagolyetető

Őszönként a környék kisrágcsálói, elsősorban a házi és az erdei egerek az épületek közelébe húzódnak, ezeket a zsákmányállatokat pedig a csapatosan telelő erdei fülesbaglyok követik. Jó eséllyel a rőzserakásban is megtelepedhet néhány egér a téli hónapokra, ami egyrészt azt jelenti, hogy jó eséllyel láthatjuk őket együtt táplálkozni a madarakkal, másrészt bagolyetető egérvárként zsákmányolási helyszínt kínálunk a környék éjszakai vadászainak is.

 

Fészkelőhely is lehet

A természetvédelmi rőzserakás levéltakaró nélküli, alacsony és ritkás külső gallyrétege – takarás hiányában – nem alkalmas a hagyományosan fészkelő fajok számára a költésre. Van azonban két olyan talajközelben fészkelő madarunk, a vörösbegy és az ökörszem, mely macskák elleni védelemmel kiegészített "C" odúval akár itt is költéshez segíthető.

Talajközeli alkalmazáshoz átalakított mesterséges „C” odú természetvédelmi
rőzserakásban ökörszemek és vörösbegyek számára – 6 fotó, katt
a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

 

Gyíkvár és békamenedék

A rőzserakás a lakott területeken is gyakori fali és zöld gyíkok, valamint a rendkívül látványos zöld varangyok számára is ideális búvó- és táplálkozóhelyet jelent. Az éjszakai életmódot folytató varangyokkal valószínűleg soha nem fogunk találkozni, míg a növényhalom felszínén rovarokra vadászó, az ágakon napozó gyíkokban tavasztól őszig gyönyörködhetünk.

 

Megfigyelés és fotózás

És végül az egyik legfontosabb funkcióról is essék szó! A természetvédelmi rőzserakás nagyszerű lehetőséget kínál az állatok megfigyelésére, fotózására, videózására. Ez különösen akkor működik jól, ha új eszközünket az ablak közelébe telepítjük, ahonnan bármikor rápillanthatunk.

 

Amennyiben hasznosnak találta a cikket, kérjük, ossza meg ismerősei, barátai körében is, hogy minél többen kipróbálhassák és örömüket leljék ebben az új lakossági természetvédelmi eszközben!
Köszönjük!

Ha részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a kertben
végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok könyvét (bolt >>).

 

Önt is várja a Madárbarát kert program!

A Madárbarát kert program a különböző lakó- és munkahelyi környezethez alkalmazkodó madárvédelmi módszertani gyűjtemény. A Madárbarát kert a családi házak, háztáji kiskertek, parkok és arborétumok; a Madárbarát óvoda és a Madárbarát iskola az oktatási intézmények; a Madárbarát panel a panelházak lakóinak, a Madárbarát munkahely az irodában dolgozók és munkáltatók alprograma.

A programban való részvételhez nincs szükség különösebb madártani ismeretre, jártasságra, a regisztrációt követően megküldött Madárbarát Kert Kalendárium és a honlap minden szükséges információt tartalmaz. A különböző madárvédelmi eszközök és téli madáreleség pedig a kertészeti és barkácsüzletek mellett az MME boltjában is beszerezhető.

Elegendő már egy-két madárodú, egy itatónak használt virágalátét, télen pedig egy kis etető a kertbe, az óvoda- és iskolaudvarba, ablakba, és máris élvezhetjük tollas barátaink közelségét. Ha pedig már ott vannak, a pedagógusokat és a szülőket a nevelésben, a gyerekeket és felnőtteket a kikapcsolódásban, a gazdálkodókat és a kiskert tulajdonosokat a kártevők távol tartásában segítik a madarak.

Az elismerő tábla megszerzésének feltétele, hogy a program résztvevője a regisztrációt követően legalább egy mesterséges madárodú kihelyezésével, itató folyamatos működtetésével és téli madáretetéssel végzett egy évnyi madárbarát kertészkedést követően a regisztrációs csomagban kapott jelentőlap beküldésével tájékoztassa az MME központi irodáját az általa végzett madárvédelmi munkáról. Az információk értékelését és elfogadását követően postai úton megküldjük a ház falára, ajtóra, kerítésre kihelyezhető elismerő táblát, mely hirdeti, hogy itt egy madárbarát lakik és tevékenykedik.

A Madárbarát kert program alprogramjainak külön elismerő táblája van, a képen a Madárbarát kerté és a Madárbarát panelé látható. Nagyításhoz katt a képekre (Fotók: Orbán Zoltán).

 

A Madárbarát kert programnak 2016-ban már 6.000 regisztrált tagja van országszerte, köztük ezernél is több óvoda és iskola. Legyen Ön is "hivatásos" madárbarát kertész, üdvözöljük a Madárbarát kert programban!

 

Az MME támogatása

Kérjük, ne felejtse, hogy az a személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlása mellett MME tagsággal és többféle támogatással is segítheti egyesületünk munkáját. Köszönjük!

 

Orbán Zoltán