Alpesi gőte (Mesotriton alpestris)

A hím általában 8, a nőstény 12 cm hosszú. A hím hátoldala kékes vagy palaszürke, néha márványozott. Nászidőszakban a hímen a fejtetőtől a farokvégig kb. 1.5 - 2 mm magas hátperem húzódik, amely sárgásfehér színű, és rajta szabályos sorban elhelyezkedő foltok vannak. A test oldala sárgásfehér, fekete foltokkal díszítve, amelyet alulról azúrkék csík határól. A hasoldal narancssárga, nincs rajta mintázat. A nőstény hátoldala zöldes, világos- vagy sötétszürke, márványozott. Tovább...

Alpesi tarajosgőte (Triturus carnifex)

Nagytestű tarajosgőte faj, a hím akár 15, a nőstény 17 cm hosszú is lehet. A hátoldal többnyire sötét barna, esetleg zöldes árnyalatú, fekete foltokkal tarkítva. Az arcon és a torkon látható fehér foltozás és pettyezés, de az a testen már eltűnik. A hasoldal, a többi tarajosgőte fajhoz hasonlóan narancsos színű, fekete foltozással. A hímek nászidőszakban tarajt növesztenek. A taraj a test és a farok találkozásáig erősen szeldelt, ott megszakad, majd a farkon már sima élű. Tovább...

Barna ásóbéka (Pelobates fuscus)

A barna ásóbéka zömök testalkatú. A fej nagy, a hátsó lábak rövidek. A dobhártya hiányzik, fültőmirigye sincs. Bőre sima, legfeljebb néhány szétszórt elhelyezkedésű szemölcs figyelhető meg rajta. A pupillarés függőleges, a szivárványhártya általában aranyszínű. A mellső végtag ujjai szabadok, a hátsó lábujjak közötti úszóhártyák jól fejlettek. A lábközépcsontok tájékán lévő dudor (belső sarokgumó) jól fejlett ásósarkantyút képez. A hímeknek nincs hanghólyagja. Tovább...

Barna varangy (Bufo bufo)

A barna varangy viszonylag nagy, erőteljes testfelépítésű békafaj. Ivari kétalakúság jellemzi, amely a testméretekben is kifejeződik: hazánkban a nőstények testhosszúsága 8-11 cm, míg a hímeké 5-8 cm közötti. Bőrük általában gömbded dudorokkal fedett, ezek olykor lehetnek csúcsosak is. A fej hossza meghaladja a szélességét. Az orrcsúcs lekerekített. A szemek közötti rész vízszintes vagy konkáv felszínű. A pupilla vízszintes tojásdad formájú, a szivárványhártya réz-arany színű. Tovább...

Dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus)

Nagytestű gőte, akár 12-13 cm-re is megnőhet, de a tarajosgőte-fajcsoport tagjai közül ez a faj a legkarcsúbb, amely elsősorban vízi életmódjából adódik. A három hazai tarajosgőtefaj elkülönítésére szolgáló Wolterstorff-index (mellső végtag hossza : azonos oldali végtagok közötti távolság) a nőstények esetében 34-45%, a hímeknél pedig 45-52%, ami kevesebb, mint a másik két faj esetében. Teste sötétbarna, fekete foltokkal tarkítva, vagy egységesen fekete színű. Tovább...

Elevenszülő gyík (Zootoca vivipara)

Kistermetű, zömök, 12-18 cm (farokkal együtt) hosszú gyík. Farka általában vaskos, főleg a hímeké a közepéig alig vékonyodik. A farokpikkelyek erősen megtörtek, ettől ormósnak, durvának látszik a farok. A hát lapszíne rendszerint barna, ami lehet sárgás, szürkés, vöröses, néha zöldes árnyalatú. A gerincen sötét, fekete vagy barna, folyamatos vagy szakadozott csík húzódik. A hát két oldalán sötét szegéssel egy-egy sárgás, esetleg szürkés sáv látható. Tovább...

Erdei béka (Rana dalmatina)

Közepes termetű, karcsú, feltűnően hosszú lábú béka. A nőstények jellemzően 6-8 (maximum 9), a hímek 5-6 (maximum 8) cm hosszúra nőnek meg. Orra sokkal hegyesebb, mint a gyepi békáé. Hosszú hátsó lábait előrehajtva a sarokízület jócskán az orr elé kerül. Nyugalmi pózban hátsó lábainak sarokízületei a test mögött sokszor összeérnek, igen jellegzetes körvonalakat kölcsönözve az állatnak. Tovább...

Erdei sikló (Zamenis longissimus)

Az erdei sikló a második legnagyobb testű kígyónk. Hossza elérheti a 120 cm-t, de egyes esetekben akár a 200 cm-t is. Teste karcsú és erőteljes. A kifejlett példányok hátoldalának színe az olívzöldtől a sárgásbarnán át a barnáig változhat. Egyes példányokon kétoldalt a háton valamint a testoldalon egy-egy sötétebb sáv húzódik végig. A test középtáján, a hát és a testoldal pikkelyeinek szegélyein fehér vagy halványkék, macskakörömszerű, vonalkázott rajzolat található. Tovább...

Fali gyík (Podarcis muralis)

A fali gyík kistestű, meglehetősen lapított formájú faj. Hossza az orrcsúcstól a kloakanyílásig 7-8 cm. A farka 1,5-2-szer hosszabb, mint a teste. Színezete látszólag jelentéktelen, a barna és a szürke árnyalatai játsszák a főszerepet, de közelről megfigyelve a mintázata rendkívül változatos, amely valamifajta harmonikus eleganciába rendeződik. Az ivari kétalakúság más gyíkfajokhoz hasonlóan a fali gyíknál is megfigyelhető. A hím valamivel nagyobb, erőteljesebb felépítésű, feje vaskosabb. Tovább...

Foltos szalamandra (Salamandra salamandra)

A kifejlett, robosztus testalkatú foltos szalamandra átlagosan 20 cm hosszú, a legnagyobb egyedek elérhetik a 30 cm-t. Szemei nagyok, kiemelkedők, pupillája sötét. A test hengeres, mintázata feltűnő, egyedileg nagyon változatos. Háta és oldala fényes fekete, amelyet világos- vagy sötétsárga foltok tarkítanak (nyugatabbra egyes alfajainál, illetve néhány Börzsönybéli állományánál előfordulnak olyan egyedek, amelyeken a foltok narancs- vagy tűzvörösek). Tovább...

Fürge gyík (Lacerta agilis)

Teste zömök, feje rövid, széles és magas. Maximális hossza 20-23 cm. Farka a testéhez képest viszonylag hosszú; feltűnő, hogy a tövében enyhén lapított. Végtagjai vastagok és rövidek. A két nem hátoldalának alapszíne lényegében megegyezik egymással szürkésbarna vagy barnásszürke. Egyes területeken a hát közepén világosabb vagy sötétebb, egybefüggő, rozsdavörös sáv húzódik. Tovább...

Gyepi béka (Rana temporaria)

Nagy, robusztus béka. Hosszúsága a 10 cm-t is meghaladhatja, sokszor a hímek is igen tekintélyes méretűek. Hátsó lábai az erdei békáénál szemmel láthatóan rövidebbek, térdben előrehajtva a bokaízület szemmagasságig ér. Mellső lábai – különösen a hímeké – rendkívül erőteljesek, a hátsó lábakhoz hasonló vastagságúak. Orra két hazai rokonánál lekerekítettebb. Színezete változatosabb, mint az erdei békáé. Alapszíne barna, de ez szürkés, sárgás vagy vöröses árnyalatú is lehet. Tovább...

Homoki gyík (Podarcis tauricus)

A homoki gyík talán a legszebb, egzotikus színezetű gyíkfajunk. Testhossza 6-8 cm, a farka a testhossz kétszeresét is elérheti. A hímek hátának közepén egy világoszöld sáv fut végig, amely a nászidőszakban élénkebb, később sötétebbé válik. A zöld sávot mindkét oldalon egy-egy barna, a szélein csipkézett, a testoldal felső részét is magában foglaló sáv határolja. A barna sávok nem egyenletesen barnák, hanem sötétebb és világosabb pettyekből, foltokból állnak össze. Tovább...

Kaszpi haragossikló (Dolichophis caspius)

A kaszpi haragossikló a legnagyobb testű kígyónk. Hossza elérheti a 2 métert. Teste karcsú és erőteljes. Alapszíne általában dióbarna, a nyakon és a testoldalon ezüstös árnyalattal. A pikkelyek közepén szalmasárga csík húzódik, a széleik és a köztük lévő bőr sötét. A pikkelyeken lévő mintázat összeolvadása következtében a test, különösen a hátsó részén, csíkosnak tűnik. Feje mogyoróbarna, sötétbarna rajzolattal. A felső ajkak krémszínűek, de az ajakpikkelyek oldalsó szegélye sötét. Tovább...

Kecskebéka (Pelophylax kl. esculentus)

A kecskebéka méretében és színezetében is átmenetet mutat a két szülői faj, a nagy és a kis tavibéka között. Testhossza általában 8-12 cm, combja közepesen hosszú, sarokgumója is átmeneti méretű. Hátának színezete igen változatos: alapszíne zöld sötétbarna vagy fekete foltokkal, lécekkel tarkított. Az egészen fiatal egyedek néha barna színűek, ezért sokan erdei vagy mocsári békának nézik őket, de a sötét „bajszuk” hiányzik. Tovább...

Kékpettyes lábatlangyík (Anguis colchica)

A kékpettyes lábatlangyík megjelenése alapvetően megegyezik a közönséges lábatlangyíkéval (a különbségeket lásd a Hasonló fajok című fejezetben). Tovább...

Keresztes vipera (Vipera berus)

A keresztes vipera jellegzetes vipera megjelenésű, azaz feje háromszögletű, a halántéktájékon elhelyezkedő méregmiriggyé alakult fültőmirigyek miatt hátrafelé kiszélesedő. A hímek átlagosan 60 cm-re, a nőstények 70-80 cm-re nőnek. Megfigyeltek már 1 méter feletti példányokat is. A hímek testsúlya 110-180 g, míg a nőstényeké 191-232 g, azonban ez a testmérethez hasonlóan, állományonként változó. Pupillája függőleges hasítású. Tovább...

Kis tavibéka (Pelophylax lessonae)

A hazai zöldbéka-csoport legkisebb tagja, testhossza ritkán haladja meg a 6-7 cm-t. Színezete igen változatos, legtöbbször a zöld valamely barnászöld foltokkal, lécekkel, csíkokkal mintázott árnyalata. Nászidőszakban a hímek „kivirulnak”, élénk neonsárga, zöldessárga vagy kifejezetten aranyoszöld színt vesznek fel. Hasuk csak ritkán mintázott, általában fehér, vagy akár rikítóan hófehér is lehet. A combok tigrismintájában a világos sávok citromsárgák. A hímek hanghólyagja fehér. Tovább...

Kockás sikló (Natrix tessellata)

A kockás sikló 70-100 cm-re megnövő, karcsú testalkatú kígyó. Az idősebb példányok olykor robosztusabbak is lehetnek. A nőstények nagyobbak és zömökebbek, mint a hímek. Feje hosszúkás, szemei nagyok, dülledtek. Fekete pupillája kerek, írisze bronz- vagy aranyszínű. Hátoldalának alapszíne zöldesbarna, szürkészöld vagy okker, olykor olívbarnába hajló, amelyet sötétbarna, vagy fekete pepitamintázat („kockák”, pettyek vagy foltok sora) tarkít. Tovább...

Közönséges lábatlangyík (Angius fragilis)

A közönséges lábatlangyík teljes hossza elérheti az 50 centimétert. Mivel nincs lába, amely támpontot adhatna, teljes hossza felét-kétharmadát kitevő farka távolról szinte elkülöníthetetlen karcsú testétől. Természetesen a kézbe vett lábatlangyíkon a kloáka elhelyezkedése pontosan megmutatja a farok kezdőpontját. A hasa gyakran sötétebb is, mint a farka alulsó oldala. Feje meglehetősen kicsi, alig különül el a testtől. Szeme ugyancsak kicsi, pupillája kerek, írisze bronzos vagy csillogó barna. Tovább...

Közönséges tarajosgőte (Triturus cristatus)

A dunai tarajosgőtéhez nagyon hasonló, nagytestű gőte, akár 16 cm-es testhosszt is elérhet. Háta sötétbarna fekete foltokkal tarkítva, vagy egységesen fekete. A nőstény általában sötétebb, és a gerincvonala mentén sárga csík húzódik. Hasoldala narancssárga, fekete foltokkal. Oldalán apró fehér pöttyök találhatóak. A nászruhás hímek a szem vonalától a farok végéig húzódó rojtozott szélű magas tarajt viselnek, farkuk oldalán hosszanti fehér csík húzódik. Tovább...

Mocsári béka (Rana arvalis)

Hegyes orrú, karcsú, közepesen hosszú lábú béka. Mérete 6,5-8 cm. Hátsó lábának belső sarokgumója kiemelkedő, kemény. Háta barnás színű, közepén gyakran sötétebben szegett világos, hosszanti csík húzódik. Oldalán szintén gyakori az élesen elváló világosabb szín. Lejjebb a hasoldal határán jellemző a szabálytalan feketés hosszanti foltsor, mely már a mellső láb töve előtt egy elnyúlt sötét folttal elkezdődik. Hátsó lábai harántsávosak. Hasoldala világos. Tovább...

Mocsári teknős (Emys orbicularis)

A mocsári teknős páncéljának hossza körülbelül 20 centiméter. Egyes (nem magyarországi) populációkban elérheti a 30 centimétert is. Ellentétben a vízi teknősöknél megfigyelhető trenddel, miszerint a nőstények nagyobbak (például az ékszerteknősök esetében is), a mocsári teknős hímjei egy hajszálnyival nagyobbak, mint a nőstények. A páncél lapított, ovális, hátrafelé enyhén kiszélesedik. A nőstények páncélja valamivel kerekebb és magasabb, mint a hímeké. Tovább...

Nagy tavibéka (Pelophylax ridibundus)

A nagy tavibéka a legnagyobb termetű, vízhez kötött hazai békafajunk, testhossza (lábak nélkül) elérheti a 15 cm-t. Általában közép- vagy sötétzöld színű, a gerince mentén gyakorta látható egy hosszanti vékony, világoszöld csík. Hátán egészen sötét olajzöld, szinte fekete foltok is gyakran megjelennek. Hasa piszkosfehér, rendszerint feketés foltokkal tarkított. Tovább...

Pannongyík (Ablepharus kitaibelii fitzingeri)

A pannongyík törzse hosszúra nyúlt, hengeres, alig határolódik el a nyaktól. Feje rövid, orra tompán lekerekített. Kistestű gyík, teljes hossza 10-12 cm, a test és a farok aránya megközelítően 1:1. Szemhéjai összenőttek, ezért pislogni nem képes, innen ered a siklószemű gyík elnevezés is. A háti és a hasi oldalt egyformán kerek, kisméretű pikkelyek borítják, a test felszíne egészen sima tapintású, a lábatlan gyíkéhoz hasonlóan üvegszerűen csillog. Tovább...

Pettyes gőte (Lissotriton vulgaris)

Kistermetű gőte, legfeljebb 10-11 cm hosszúra nő meg. A kifejlett egyedek között a nászidőszakban jellegzetes ivari kétalakúság figyelhető meg, ami a színezetben is megnyilvánul. A hímek látványosan tarka nászruhát viselnek: alapszínűk világos szürkésbarna vagy olajzöld, a fejükön 6–7 hosszanti sötét csík, a testen elszórtan kerek, sötét pettyek találhatók. A háttaraj cakkos vagy hullámos, és megszakítás nélkül megy át a farokvitorlába, a pettyes mintázat ezeken is megtalálható. Tovább...

Rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis)

A rákosi vipera jellegzetes vipera megjelenésű, 50 cm-t alig meghaladó kígyó, azaz feje háromszögletű, a halántéktájékon elhelyezkedő méregmiriggyé alakult fültőmirigyek miatt hátrafelé kiszélesedő. Hátának alapszíne vagy világosszürke, vagy szalmasárga. Teste, zömök és izmos, farka rövid, mely a nőstényeknél hírtelen elvékonyodik. A törzs izomzata gyenge, így szorítani gyengén tud. Tovább...

Rézsikló (Coronella austriaca)

A rézsikló relatíve kistermetű siklónk, hossza 60-80 cm. Teste zömök, farka rövid, feje valamelyest háromszög alakú, ezek miatt sokan tévesztik össze a viperákkal. Szeme relatíve apró, pupillája kerek (ez jól megkülönbözteti a viperáktól). Tarkóján az osztrák kétfejű sasra emlékeztető mintát visel (innen a tudományos név, austriaca), amely ugyancsak emlékeztet a keresztes viperák jellegzetes tarkófoltjára. Tovább...

Sárgahasú unka (Bombina variegata)

A sárgahasú unka háta szürke, háti szaruszemölcsei hegyesek, tüskések. Hasoldalán a foltok élénk citromsárga vagy halványsárga színűek, és összefüggőbbek, mint a vöröshasú unka, Bombina bombina (LINNAEUS, 1761) vörös foltjai, és a hüvelykujjra is kiterjednek. A hímek mellső végtagján párzási időszakban sötét hüvelykvánkos látható. Tovább...

Vízisikló (Natrix natrix)

A vízisikló az egyik legváltozatosabb megjelenésű kígyófajunk. Hossza elérheti a 120 centimétert, de általában ennél kisebb. Léteznek azonban adatok 2 métert is elérő egyedekről. Viszonylag karcsú testfelépítésű, de az öregebb példányok meglehetősen robosztus termetűek is lehetnek. Legjellegzetesebb ismertetője a feltűnő nyakszirtfolt, amely a piszkosfehértől a citromsárgán át a narancsvörösig változhat. Tovább...

Vöröshasú unka (Bombina bombina)

A vöröshasú unka hátoldala szürke vagy fekete, bőrét lekerekített szaruszemölcsök borítják. Létezik egy zöld hátú változata is, amely a normál színezetű egyedekkel együtt fordul elő. Fekete hasoldala a narancssárgától a sötétpirosig terjedő színárnyalatú, egymástól jól elkülönülő foltokkal tarkított. A lábujjakra a vörös foltok nem terjednek rá. A has fekete alapszínében tűhegynyi fehér pontok láthatóak. Tovább...

Zöld gyík (Lacerta viridis)

A zöld gyík hazánk legnagyobb testű gyíkfaja, a teljes hossza a 40 cm-t is elérheti, amelynek mintegy a felét a farok adja. Teste izmos, erőteljes, lábai jól fejlettek. A szem írisze borostyánsárga, pupillája kerek. A fej hátsó vonalában jól látható a félkör alakú, fekete dobhártya. Tovább...

Zöld levelibéka (Hyla arborea)

A zöld levelibéka elegáns megjelenésű, karcsú testű faj. Hátsó lábai igen hosszúak. Testmérete maximálisan 5 cm lehet, bár többnyire ez alatt marad. Orra lekerekített, szivárványhártyája aranysárga. A pupilla vízszintes rés alakú. Hátoldalának bőre sima, míg a hasoldal szemcsézett. Színe a hátoldalán a zöld valamely árnyalata, a hasoldal fehéres-sárgás. Elsősorban a kora tavaszi időszakban találkozni lehet szürkésbarna (néha majdnem fekete) példányokkal. Tovább...

Zöld varangy (Bufotes viridis)

A zöld varangy erőteljes testfelépítésű, testhosszúsága elérheti a 12 cm-t is, azonban ennél többnyire kisebb, a nőstények 9-10 cm-esek, a hímek kisebbek, 7-8 cm közöttiek. A feje rövid, szélesebb, mint amilyen hosszú. Állkapcsai fogatlanok. Fültőmirigyei jól fejlettek, nagyjából párhuzamosan állnak. Orrcsúcsa lekerekített. Pupillája vízszintes tojásdad alakú, a szivárványhártya fémeszöld színű. A dobhártyája kicsi, fele akkora, mint a szem átmérője. Tovább...