A keresztes vipera elsősorban nappali életmódot folytat. Szórványos megfigyelések léteznek éjszakai aktivitásról is, főleg meleg nyári éjszakákon. A párzási időszakon kívüli aktivitása elsősorban a reggeli és a késő délutáni órákra tehető. A telet a keresztes vipera üregekben, farönkökben hibernálva tölti, általában októbertől, március-áprilisig. Először a hímek fejezik be a telelést, 2-3 héttel később a nőstények, majd a fiatalok is követik őket. A hibernációt követően a hímek kizárólag napozással töltik napjukat, egyáltalán nem táplálkoznak. Ez a hím ivarsejtek képződésének (sprematogenezis) időszaka. Április első heteiben megtörténik az első vedlés, mely többé-kevésbé szinkronizált, azaz az állomány valamennyi hím egyede majdnem egyidejűleg vedlik. Megfigyelések alapján ez a vedlés a párzási aktivitás megindítója. Ekkortól jelentkezik a jellegzetes párzási viselkedés, azaz a hímek egész nap keresik a nőstényeket, akár kilométeres távolságokat is megtéve, párharcokat vívnak, illetve őrzik azon nőstény egyedeket, amelyekkel sikerült párosodniuk. A párzási időszak 2-3 hétig tart, majd ezt követően a hímek szétszóródnak. A nőstények a hímekkel ellentétben táplálkoznak a hibernációt követően. A vemhes nőstények a nyár során idejük nagy részét napozással töltik. Az 5-15 újszülött (hosszuk 12-23 cm, súly 2,3-7,7 g) úgynevezett álelevenszüléssel, augusztusban vagy szeptemberben jön világra. A fiatalok, első vedlésüket követően kezdenek táplálkozni. A fent említett jellegzetes aktivitás következtében tavasszal elsősorban hímekkel találkozhatunk, nyáron főleg nőstényekkel, illetve késő ősszel főként újszülött egyedeket figyelhetünk meg. A nőstények kétévente szaporodnak, az ivarérettséget mindkét nem három-négy éves korában, a hímek körülbelül 30 cm-es hossznál, a nőstények 40-45 cm-es hossznál érik el. Nagy kánikula esetén a keresztes vipera aestiválhat, mely egy időleges nyári passzív állapotot takar, amelyet az egyed bármikor megszakíthat. A felnőtt keresztes viperák elsősorban kisemlősökkel táplálkoznak. Ritkábban gyíkokat, békákat és madarakat (főleg röpképtelen fiókákat) is fogyasztanak. A fiatal egyedek táplálékát elsősorban békák és gyíkok illetve újszülött kisemlősök teszik ki. A vipera zsákmányát mérgével öli meg. A marást követően elengedi áldozatát és vár pár percig, amely alatt az áldozat elpusztul, majd szag és hőnyomok alapján megkeresi a zsákmányt, és fejétől kezdve egyben lenyeli. A hiedelmekkel ellentétben a keresztes vipera ritkán támad. Leggyakrabban sokkal azelőtt elmenekül a közeledtünkre (a lépteink rezgését érzékelve), hogy észrevennénk. Menekülési út hiányában hangos sziszegéssel, fújtatással próbálja elijeszteni a támadóját majd/vagy villámgyorsan mar. A marások többsége riasztó jellegű, amikor az állat nem fecskendez mérget a támadójába. Tényleges mérgezés legtöbbször az állat kézbevétele esetén következik be. A keresztes vipera mérge alapvetően a keringést gátló és véralvasztó hatású vérméreg (ún. hematoxin), vérömlenyt okozó (hemorhagikus) és izomműködést gátló (miotoxikus) aktivitással. A méregben a véralvadásra ható anyagok dominálnak, a vér alakos elemeit és vérerek belső falát (endotélium) roncsolja, melynek következtében véralvadási zavarok, súlyos esetekben keringési sokk áll be. Hazánkban a viperamarás nagyon ritka, 1-2/év, mindkét mérgeskígyó fajunk, azaz a keresztes és a rákosi vipera marását együttesen értve. Az elmúlt 60 évben mindössze két halálos keresztes vipera marás történt hazánkban.
