Az afrikai szavannák sokak által ismert, jellegzetes dögevője. Leginkább egy óriási, csupasz fejű gólyára emlékeztet. Állatkertekben és madárparkokban előszeretettel tartják, egyetlen hazai megfigyelése kapcsán is felmerül a gyanú, hogy fogságból szökött madárról van szó. Tovább...

Rendkívül ritka kóborló, egy hím példányt több éven keresztül meg lehetett figyelni a Kiskunsági Nemzeti Park Felső-Kiskunsági Szikes Pusztáin, vonuló fütyülőrécék között. Ez a madár feltehetően elsodródott eredeti élőhelyéről és a közeli rokonaihoz csatlakozott. Madártartóktól elszökött egyedeinek megjelenésére is lehet számítani, ugyanis Magyarországon tilos a hazai védett fajokat tartani, emiatt a díszréce-tenyésztők a mi klímánkat jól viselő észak-amerikai fajokat preferálják. Tovább...

Magyarországon egy előfordulása ismert 1935-ből, Hajdúböszörményből, ahol egy példány templomtoronynak repülve pusztult el. Főként halakkal táplálkozik, de kisebb rákokat, férgeket és csigákat is fogyaszt. Tovább...

Mint neve is mutatja, amerikai kóborló, mely rendkívül ritka vendég Európában. Hazánkban néhány alkalommal figyelték meg, terepen nagyon nehezen különíthető el az aranylilétől, és még nehezebben az ázsiai pettyeslilétől, amivel sokáig egy fajba sorolták. Ritkasága miatt hazánkban a fajnak nincs természetvédelmi jelentősége. Tovább...

A kék vércsét helyettesíti Ázsia keleti részén, rokonához hasonlóan a nyílt területek madara. Sokáig a két fajt csak alfaji szinten különítették el. Hazánkban egy alkalommal figyelték meg 2006-ban, Jászberény határában egy másodéves tojó példányt. Vonuló madár Dél-Afrikában telel. A nálunk megfigyelt madár feltehetően az Afrikában csatlakozott a kék vércsékhez, velük vonult Magyarországig. Tovább...

Európa ritkább énekesmadarai közé tartozik, hazánkban eddig mindössze 5 alkalommal fordult elő. A hantmadárhoz hasonló megjelenésű madár, e két faj tojóit sokszor nagyon nehéz elkülöníteni egymástól terepen. A hímeket jellegzetes fehér fejtetejük, valamint koromfekete hát- és szárnytollaik egyértelműen elhatárolják a hantmadártól. Főként rovarokkal táplálkozik, de pókokat is fogyaszt. Tovább...

Magyarországon csak kóborló, minden évben megjelenik néhány példánya az őszi és tavaszi vadlúdcsapatokban. Az utóbbi évtizedekben kis mértékben emelkedett a hazánkban megfigyelt egyedek száma. Ez összefüggésben lehet az összeurópai állomány növekedésével. A hazai természetvédelemnek kevés szerepe van a faj védelme szempontjából, de a nálunk megjelenő egyedek védelmet érdemelnek. A vonulás során előszeretettel vegyül vetési ludak és nagy lilikek társaságába. Tovább...

A második leggyakoribb partfutó hazánkban, rendszeres őszi és tavaszi átvonuló, akár több százas csapatait is meg lehet figyelni, máskor csak egy-egy példány tűnik fel más partimadarak társaságában. Szikes tavakon, lecsapolt halastavakon, árasztások kopár foltjain, zátonyokon lehet leginkább megfigyelni. Az őszi vonulás csúcspontja szeptember második felében van, míg a tavaszié április végén és májusban. A telet jórészt Afrikában és Indiában tölti. Tovább...

Az alföldi pusztákon, vizes élőhelyeken, legelőkön, szántókon gyakori tavaszi és kisszámú őszi átvonuló. Szeptember és december, valamint március és április között figyelhető meg, főleg csapatosan. Európában nagy számban fészkel, nem ismertek az egész állományt veszélyeztető folyamatok. Tovább...

Nagyon ritka kóborló, két hazai előfordulása ismert, Európa többi részén is kuriózumszámba megy megjelenése. Nehéz elkülöníteni az aranylilétől és a közeli rokon amerikai pettyeslilétől. Ritka előfordulása okán hazánkban természetvédelmi szempontból kevésbé jelentős faj.

Élőhelye, költése:

Ázsia északi és Alaszka nyugati részén tundrai környezetben költ. Tovább...

Ritka amerikai kóborló, 4 magyarországi adata van, két alkalommal a Fertő-tó osztrák oldalán is megfigyelték, megjelenésére továbbra is számíthatunk. Ritkaságából kifolyólag csak érdekességként tekinthetünk a fajra, természetvédelmi jelentősége csekély. Tovább...

Mindössze két hazai előfordulása ismert, mindkét példánya tavasszal került elő. Rejtett életmódú madár, többnyire sűrű bokrosokban tartózkodik. Rovarokkal, pókokkal és bogyókkal is táplálkozik. Vonuló, a telet Afrikában, a Szaharától délre tölti.

Élőhelye, költése:

Elterjedési területe Dél-Európára, valamint Északnyugat-Afrikára korlátozódik. Változatos élőhelyeken fordul elő, kedveli a víz közelségét, valamint a sűrű bokros területeket. Tovább...

Hazánkban kevés élőhely felel meg számára költőhelynek, ezért csak kis számban, de rendszeresen fészkel. Vonuló, a telet költőhelyéhez hasonló élőhelyen, de alacsonyabban fekvő területeken tölti. Sok esetben előfordul, hogy egyes csapatai megkísérlik az áttelelést. Tovább...

A mondókából mindenki által ismerős vakvarjúról kevesen tudják, hogy ez a név tulajdonképpen a bakcsót takarja. Népi nevének eredete nem a látására utal, hanem hangját utánozza.  Az egyik leggyakoribb hazai gémféle. Nagy telepei alakulhatnak ki, ezek közelében a kedvezőtlen változások miatt lokálisan sok pár költése meghiúsulhat. Szerencsére mára a nagy gémtelepek többsége védett területen található, ezekről pedig a természetvédelem megfelelően gondoskodik. Tovább...

Korábban a Balkán-félsziget volt elterjedésének legészakibb területe, de költött Kis-Ázsiától egészen Irakig és Iránig is. Ma már hazánktól jóval északabbra is fészkel. Megjelenésével, elsősorban a lakott területeken és azok közvetlen közelében fokozatosan visszaszorult a nagy fakopács állománya. Jelenleg azonban ez a tendencia lassulni, megállni látszik. Tápláléka változatos, rovarok, pókok, növényi részek, gyümölcsök, csonthéjasok teszik ki ennek nagy részét. Tovább...

Az egyik legközismertebb madarunk, mellyel főként a településeken találkozhatunk. Döntő többségben gabonamagvakkal, valamint gyommagvakkal táplálkozik, de csigákat, és elenyésző mennyiségben rovarokat is fogyaszthat. Állandó madár. Télen kisebb-nagyobb csapatokba verődhet, de nagyobb távolságokra ilyenkor sem kóborol. Nem védett madár.

Élőhelye, költése:

Eredetileg Ázsiában volt honos, de a múlt században szinte egész Európát benépesítette. Tovább...

A szén- és kékcinege után a harmadik leggyakoribb cinegefaj hazánkban, legnagyobb számban középhegységi erdeinkben fordul elő. Leginkább a jóval ritkább kormosfejű cinegével lehet összetéveszteni. Nagyon területhű, állandó madár. Megtelepedését mesterséges odúval elő lehet segíteni, bár azokat kisebb eséllyel foglalja el, mint két gyakoribb cinegefajunk. Télen a lakott területek közelében is megjelenik, ilyenkor etetéssel segíthetünk rajta. Rovartáplálékát főleg a lombkoronaszintben keresi. Tovább...

Rendkívül ritka kóborló, a három keselyűfaj közül ezt figyelték meg legkevesebb alkalommal. Európából szinte teljesen kipusztult, de Spanyolországban sikeresen stabilizálták az állományt, amely növekedőben van. A hazánkban felbukkanó egyedek kíméletén túl nem igényel speciális intézkedést. Tovább...

Leggyakoribb poszátafajunk. Könnyedén alkalmazkodik a degradáltabb élőhelyekhez és az ember közelségéhez egyaránt. Régebbi neve barátka, mely kis testméretére és a hím fekete színű sapkájára utal. A tojók és fiatalok fejteteje rozsdabarna. Rövidtávú vonuló, egyes példányai megfelelő táplálék megléte esetén át is telelnek. Rovarokkal, pókokkal, csigákkal táplálkozik, de a hideg idő beálltával gyümölcsöket, bogyókat fogyaszt. Ősszel leggyakrabban a fekete bodza termését fogyasztja. Tovább...

A bukórécék közül hazánkban a leggyakoribb. Ennek ellenére néhány éve már védelmet élvez, hiszen állománya még így is töredéke a tőkés récéének és csökkenő, ráadásul röptében könnyű összetéveszteni más ritka fajjal, többek közt a fokozottan védett cigányrécével. Európai állománya csökkenő. Ennek ellenére sok országban vadászható.  Nálunk márciusban és az ősz második felében lehet legnagyobb csapatait megfigyelni, de egész évben jelentős számban tartózkodik hazánkban. Tovább...

Hazánkban mindenütt megtalálható, általánosan elterjedt énekesmadarunk. Főleg rovarevő, de csigákkal is táplálkozik. Fiókáit vízhez kötődő ízeltlábúakkal, legyekkel, szúnyogokkal, hernyókkal eteti. A hazai állomány rövidtávú vonuló, a fagyok beálltával délebbre húzódik, de az idő enyhülésekor hamar megjelenik. Ősszel nagyobb, több százas csapatokba is verődhet. Tovább...

Hazánk nádasaiban elterjedt madárfajnak számít. Társas faj, a többi nádi énekesmadárral ellentétben nem territoriális viselkedésű. Állandó, télen is a nádasokban figyelhető meg, ahol kisebb-nagyobb csapatokban a nád magját fogyasztja. Tavasszal és nyáron rovarokkal, apró csigákkal és pókokkal táplálkozik. Tovább...

A vastagcsőrű füzikéhez hasonló megjelenésű madár, de csőre nem olyan erőteljes, szemsávja pedig nem annyira kifejezett. Magyarországon 2002 óta néhány alkalommal került elő. Rovarokat fogyaszt, ennek megfelelően vonuló. A telet Délkelet-Ázsiában és Észak-Amerika déli részén tölti.

Élőhelye, költése:

A szibériai, valamint az alaszkai tajgán fészkel. Európában kóborló példányaival találkozhatunk. Tovább...

Mindössze egyetlen hazai előfordulása ismert 1863-ból, amikor egy példányt lőttek le a talpastyúkok rendkívüli inváziója során. Sajnos a bizonyító példány a világháború alatt megsemmisült. Ez egyben az egyetlen európai adata is a fajnak. Főként növényekkel táplálkozik, kedveli a magvakat, friss növényi hajtásokat, olykor azonban ízeltlábúakat is fogyaszt. Vonulását a felszíni víz jelenléte határozza meg. Tovább...

A kányák legszembetűnőbb ismertetőjegye villás farkuk, de a frissen kirepült példányoknál ez még csak alig látható. A barna kánya a nagy folyók mentén elterülő ártéri puha- és keményfa ligeterdők jellegzetes fészkelő madara. Hazai fészkelő állománya 1960-1980 között drasztikusan lecsökkent. Azóta lassú erősödés figyelhető meg, állománya napjainkra stabilizálódott. Sajnos nem ismerjük a csökkenés és a megerősödés pontos okát sem. Tovább...

A faj állománya az 1970-es években nagyon megfogyatkozott. A dúvadirtás szabályainak szigorodása kedvezően hatott a fészkelő párok számára. A kedvező helyzet megőrzéséhez a vadászati és természetvédelmi szakemberek együttműködésére van szükség. Vonuló madár, április és október között tartózkodik hazánkban. Tovább...

Az 1920-as években közel ezer pár költött a Kis-Balatonon, azóta csak ritka fészkelő főleg a Hortobágy térségében. A nálunk fészkelő néhány pár vegyes gémtelepeken, védett területen költ, ezért ezek nyugalmának biztosításával a faj sikeres költése biztosítható. Vonuló madár, a telet Afrikában tölti. Tovább...

Közepes méretű, sötét színű sas. A hazánkban költő párok száma lassan csökken. A fészkelésre alkalmas erdők védelmével, a fészkek zavartalanságának biztosításával, valamint tipikus táplálkozóhelyeinek megfelelő hasznosításával a hazai állomány remélhetőleg stabilizálható. Vonuló madár, a telet Afrika Szaharán túli részén tölti. Tovább...

Hazánk egyik legritkább költőfaja, de az elmúlt években egyre több előfordulása ismert. A legtöbb észlelése gyűrűzéshez kötődik, elsősorban nádas élőhelyeken felállított függönyhálókból került elő. Főként rovarokkal táplálkozik, ezen kívül pókokat, gilisztákat, csigákat is fogyaszt. Télen, megfelelő mennyiségű állati táplálék hiányában apró magvakat is eszik. Általában alacsony magasságban, legtöbbször rejtve mozog, táplálékát is alacsonyan repülve, vagy a talajon szerzi meg. Tovább...

A nádi tücsökmadárhoz hasonló megjelenésű madár, attól leginkább csíkozott melléről lehet elkülöníteni. Territoriális madár, a hímek jellegzetes, lüktető pirregéssel őrzik revírjüket. Európában terjeszkedőben lévő faj. Rovarokkal, főként azok hernyóival és pókokkal táplálkozik. Hosszú távú vonuló, a telet Afrikában tölti.

Élőhelye, költése:

Közép-, Kelet- és Észak-Európában, valamint Ázsiában fészkel. Tovább...

Jellegzetes bóbitájáról könnyen felismerhető, közkedvelt madárfaj. A hazánkban is költő partimadarak közül messze a leggyakoribb. Gyakori fészkelő nedves réteken, szikes területeken, árasztásokon, vizes környezetben lévő szántókon. Mivel részben az agrárkultúrákban is megtalálja életfeltételeit, az extenzív mezőgazdasági környezethez még tudott alkalmazkodni, de a vegyszerek negatívan hatottak állományára. Elterjedési területének legnagyobb részén vonuló. Tovább...

Általában nagyobb folyóink mentén költ, főleg zátonyokon és szigeteken. Április és május, valamint június és október között nagy számban vonul át hazánkon. Ilyenkor folyópartjainkon kívül halastavakon, patakok és csatornák mentén is meg lehet figyelni kisebb csapatait és magányos példányait. Európai állománya stabilnak tekinthető. Tovább...

Apró termetű réce, viszonylag gyakori fészkelő. Európában és azon belül Magyarországon is kis mértékben csökken állománya. Mivel hazai populációjának jelentős része nem a nagy kiterjedésű állóvizeken költ, hanem időszakos elöntéseken, kubikgödrökben, kisebb mocsarakban, nedves réteken, ezek állapotának leromlása, hasznosításuk megváltozása, vagy aszály okozta kiszáradása lokálisan veszélyeztetheti fészkelését, összességében pedig egész állományának csökkenését okozza. Tovább...

Nevét a hímek jellegzetes, mély hangjáról kapta, mely olyan, mintha egy távolból szóló kürtöt hallanánk. A nádasok védelmével a faj megőrzése biztosítottnak tűnik. Mivel a legtöbb gémfélével ellentétben nem telepesen fészkel, egyes élőhelyek megszűnése az egész populációra kevésbé hat, mint más gémféléknél. A nem megfelelő vízgazdálkodás miatt egyes élőhelyei kiszáradhatnak, ez megakadályozza megtelepedését. Tovább...

Nagyon ritka észak-amerikai kóborló, mindössze 4 hazai adata van, felbukkanására a jövőben is lehet számítani nagyobb partfutó-csapatokban. Mivel nagyon ritka madárfaj hazánkban, ennek következtében természetvédelmi jelentősége is csekély. Tovább...

Mindössze két hazai előfordulása ismert. Kifejlett rovarokkal, valamint hernyókkal táplálkozik, de elfogyasztja a pókokat, apró csigákat is, emellett megfigyeltek már szedret és ribiszkét csipegető egyedeket is. Vonuló, sokszor már nyár közepén elkezdődik vándorlásuk Afrika Szaharán túli részére. Jellegzetes szemgyűrűjéről és sárgászöld színű felső farokfedőjéről könnyen felismerhető. Tovább...

A rózsás gödényhez hasonlóan a XIX. Században még költött hazánkban, eltűnésének okaiként a vizes élőhelyek csökkenése és a vadászat említhető. Azóta ritkán jelennek meg nálunk kóborló példányai, a hazánkba tévedő példányok kímélete ezért is nagyon fontos. Mindkét gödényfajról elmondható, hogy rendkívül ritka felbukkanásuk miatt nem okoznak érdemi károkat a halászatnak. Az európai populáció a telet Afrikában tölti, nagy részük a Nílus völgyében. Tovább...

Hosszútávú vonuló, a telet Afrikában tölti. Főként rovarokat, férgeket, hernyókat, tücsköket, bogarakat, sáskát, vagyis csak állati eredetű táplálékot fogyaszt. Röpte lepkeszerűen hullámzó. Táplálékkeresés közben sokat mozog a talajon, ilyenkor kevésbé feltűnő. Az állattartó telepek körül találkozhatunk vele leggyakrabban, mert a szerves trágyában előforduló rovarokat, férgeket előszeretettel fogyasztja. A mezőgazdaság intenzívvé válása kedvezőtlenül hat az állomány nagyságára. Tovább...

Hazánkban szórványos fészkelő, fenyvesekben költ. A fenyőerdők telepítése elősegíti hazai terjedését. Mesterséges fészekodúkkal és téli etetéssel is elősegíthetjük megtelepedését. Állandó madár, de kóborlásra hajlamos. A fenyőkön élő rovarokkal táplálkozik, télen magokat is eszik. Tovább...

Jellegzetes pacsirtafajunk, mely a fejtetején található felmereszthető, csúcsos tolldíszről kapta nevét. Tavasztól őszig állati eredetű táplálékot fogyasztanak, többnyire rovarokat, míg télen növényeket, legtöbbször gyommagvakat. A hazai állománya állandó, míg a nyugat-európai populációk kis távolságokra vonulhatnak. Tovább...

Amerikai bukóréce, egy egyedét figyelték Magyarországon 2003-ban a Hortobágyon. A hegyi réce kistestű rokona, megjelenése ahhoz hasonló, de csak kontyos réce nagyságú. Európa nyugati részén többször is megfigyelték, ezek jelentős része minden bizonnyal vonulás közben eltévedt, így kerültek át kontinensünkre. Eredetileg Közép-Amerikában és Dél-Amerika északi részén telel. Madárparkokból szökött egyedeivel is találkozhatunk Európában. Tovább...

A legnagyobb hazai vöcsök, mely hazánk nagyobb állóvizeinek rendszeres és jellegzetes költőfaja. A vizes élőhelyek védelmével, a mesterséges vízfelületek szakszerű gondozásával a hazai állomány léte biztosított. Rövidtávú vonuló, elsősorban Dél-Európában telel, hazánkból a madarak nagy része késő ősszel elvonul, csak néhányan maradnak a be nem fagyó vizeken. Tovább...

Az 1970-es évekig csak ritka kóborló volt Magyarországon, majd egyre sűrűbben lehetett megfigyelni hazánkban. Első hazai költését 1996-ban dokumentálták, azóta néhány pár szinte minden évben fészkel nálunk. Európai állománya stabil, a hazai kisszámú populációnak a faj védelme szempontjából nincs nagy jelentősége. A nálunk megjelenő, esetleg költő példányok kímélete, a természetes vizes élőhelyek védelme elegendő a terjeszkedő faj megfelelő oltalma érdekében. Tovább...

A XIX. században eltűnt Magyarországról, de az 1970-es években nyugat felől újra megjelent, mára az egész országban elterjedt. Ez a közelmúltban történt betelepülés részben félvad madarakon alapult. Jól alkalmazkodott az emberi jelenléthez. Télen a hazai állomány mellé északról is érkeznek vendégek. A nálunk költő példányok nagyrészt a hazai és a tőlünk dél-nyugati, be nem fagyó vizeken telelnek (jellemzően a horvátországi Dráva szakaszon, illetve a vajdasági Duna szakaszon). Tovább...

A ritka észak-amerikai madárvendégeink közül az egyik leggyakoribb partimadárfaj. Első, 1993-as megfigyelése óta viszonylag rendszeresen jelenik meg hazánkban egy-egy példány. Sokszor más partimadarak társaságában lehet megfigyelni. Tovább...

Európa egyik legimpozánsabb récefaja, melynek mindössze két hazai megfigyelési adata van. A XIX. század második feléből származik első bizonyító példánya, ezután több mint egy évszázad telt el következő bizonyított észleléséig. Európai állománya stabil, nem ismert olyan tényező, ami jelentős mértékben veszélyeztetné. Tovább...

A rozsdás csukhoz hasonló megjelenésű madár, de nincs fehér szemsávja és fehér faroktükre. Feje egyöntetű barna, melynek köszönhetően sötétebb habitusú a rozsdás csuknál. Territoriális viselkedésű, a hímek sokat énekelnek a revír kimagasló pontjain. Párba álláskor nászrepülésük is megfigyelhető. Igazi vártamadár: kimagasló pontokról lesi rovarokból, pókokból és más ízeltlábúakból álló zsákmányát. Ritkán apró termetű csigákat is eszik. Tovább...

Természetvédelmi szempontból talán a legjelentősebb hazai récefaj. Világállománya erősen csökken, a hazai állománya európai léptékben is jelentős. Magyarország szerepe emiatt a faj törvényes oltalma szempontjából igen fontos. A védelmi intézkedések, amelyek a faj hazai állományának megőrzését célozzák, közvetetten sok egyéb madárnak és más élőlénynek teremtenek kedvező feltételeket. Tovább...

Hazánkban rendkívül ritka tavaszi, illetve őszi vendég. Általában sárga billegetők társaságát keresi a vonulás idején, de magányos példányokat is megfigyeltek. Hazai előfordulásai leginkább szikes tavak közelében, folyóparton, víztározók környezetében voltak. Leginkább rovarokat zsákmányol, de pókokat és puhatestűeket is fogyaszt. Fajtárs hiányában olykor párba állhat a sárga billegetővel. Tovább...

Hazánkban a leggyakoribb sármányfaj. A kifejlett madarak főleg gyommagvakkal táplálkoznak, de a fiókákat rovarokkal és pókokkal etetik. Télen sokszor feltűnnek istállók, állattartó telepek környékén, ahol az összegyűlt trágyarakásokon keresnek táplálékot. Tovább...

A hazánkban előforduló egyetlen költő fajdféle. Állománya csökkenő. A hazai populáció az elterjedési terület peremén található, az alkalmas élőhelyek megszűnése, felaprózódása veszélyezteti. A túlszaporodott vaddisznóállomány feltehetően sok fészekaljat elpusztít. A még meglévő élőhelyein olyan erdőgazdálkodási stratégia kialakítása javasolt, ami figyelembe veszi a császármadár élőhelyigényét is. Tovább...

Territoriális viselkedésű, tipikus nádi énekesmadár. A fészekparazita kakukk egyik gyakori gazdamadara. Vonuló, a telet Afrikában, a Szaharától délre tölti. Vízhez kötődő apró rovarokat, pókokat fogyaszt. Kedvelt táplálékai a levéltetvek, kabócák, szúnyogok, árvaszúnyogok. A vizes élőhelyek védelmével állománya megőrizhető.

Élőhelye, költése:

Európa nagy részén, Észak-Afrikában, Kis- és Közép-Ázsiában fészkel. Tovább...

Eredetileg észak-afrikai, dél-európai elterjedésű madár, de mára az északi területek kivételével Európa nagy részét meghódította. A hazai állomány rövidtávú vonuló, a telet a mediterráneumban tölti, de egyes példányok enyhe teleken nálunk próbálják meg átvészelni a zord hónapokat. A tél végi enyhülés után hamar visszatérnek költőhelyükre. Tovább...

Kisszámú, de rendszeres átvonuló, ősszel és tavasszal egyesével vagy kisebb csapatokban jelenik meg szikes tavakon, zátonyokon, leeresztett halastavakon. Európai állománya kis mértékben nő, ennek köszönhetően egyre többször figyelik meg hazánkban. Egyes populáció nem vonulnak, de az északi tengerpartok mentén élők déli irányban elmozdulnak. Ezek közül néhány példány a folyók mentén eléri hazánkat is. Ha itt megfelelő tocsogós élőhelyeket találnak, a hideg idő beálltáig ott tartózkodhatnak. Tovább...

Hazai állománya Európában az egyik legjelentősebb volt, de 2009-ben már nem ismertünk költőpárokat. Világállományának legnagyobb része Ázsiában költ. Ízeltlábúakkal táplálkozik, szöcskéket, böglyöket, poloskákat, lepkéket, szitakötőket, pókokat fogyaszt.

Élőhelye, költése:

Eurázsiai elterjedésű faj. A múlt században világállománya jelentősen megfogyatkozott. Tovább...

Hazánkban általánosan elterjedt, gyakori füzikefaj. A talajon fészkel, de a táplálékául szolgáló rovarokat, hernyókat, pókokat a fák lombkoronájában, a levelekről szedegeti össze. Rövidtávú vonuló, a Földközi-tenger partvidékére vonul, de egyes példányai enyhébb teleken át is telelhetnek. Tovább...

Kistermetű pintyféle, mely hazánkban igen kis számban költ, de gyakori átvonuló és téli vendég. Táplálékának döntő többsége növényi eredetű. Főként a fenyők tobozában lévő magokat fogyasztja, de gyomnövények apró magvait, vagy akár pajzstetveket is eszik. Télen megfigyelhető a madáretetőknél is, de korántsem olyan gyakran, mint a többi gyakori pintyféle. A zord hónapokban Magyarországon gyakran látható égerligetekkel övezett patakpartok mentén, de városi parkokban is rendszeresen felbukkan. Tovább...

A kisebb testű varjúfélék közé tartozik. Kedveli az ember közelségét, gyakran épületek zugaiban fészkel és a nagyvárosokban akár az emberek között a teljesen fátlan utcákon is szívesen mozog. Összeurópai állománya stabil, a hazai viszont csökken, mivel fészkelési szokásai miatt részben a vetési varjúra utalt. Városi környezetben az ubanizálódó nyestek és dolmányos varjak feltehetően negatívan befolyásolják költési sikerét. Tovább...

Az egyik legszebb hazai madarunk, jellegzetes tollbóbitája és színezete miatt más madárral nem lehet összetéveszteni. Nálunk szinte minden télen megfigyelhető, bár nagyon változó példányszámban. Általában csak néhány megfigyelése van telente, de inváziós években akár több százas, néha több ezres csapataival is találkozhatunk. Ilyenkor városi parkokban, temetőkben, arborétumokban tűnhetnek fel leggyakrabban, mivel az ott található fásszárú növények termését fogyasztja. Tovább...

Gyakori átvonuló Magyarországon, sokszor jelentős tömegei jelennek meg szeptember és november között. Áttelelő példányokkal is jelentős számban találkozhatunk. Ritka, alkalmi fészkelő hazánkban. Egyre gyakrabban dokumentálják fészkelését, ez feltehetően a megfigyelők egyre nagyobb számával magyarázható, nem a növekvő állománnyal. Európai állománya stabil, nálunk is sokáig vadászható faj volt, bár apró termete miatt kevésbé volt kedvelt zsákmány, mint a tőkés réce. Tovább...

Költőhelyén gyakori madárnak számít. Hallal és gerinctelen állatokkal táplálkozik. A telet általában a parttól távol, a nyílt tengeren tölti. Rendszerint ragaszkodik a tenger közelségéhez, de olykor a kontinens belsejében is előfordul. Tovább...

Állandó madarunk. Városi parkokban és erdőkben egyaránt találkozhatunk vele. Fontos számára az idős fák jelenléte élőhelyén. A fák törzsén, ágain harkályszerűen mozogva, sokszor fejjel lefelé csüngve keresi a kéregrepedésekben megbújó táplálékát. Territoriális viselkedésű, a párok egész évben őrzik revírjüket. Rovarlárvákkal, hernyókkal, kifejlett bogarakkal, pókokkal táplálkozik. Állandó madár, így ősztől bogyókat és magvakat is fogyaszt. Telente az etetőket is szívesen látogatja. Tovább...

Magyarországon a leggyakoribb fészkelő sirályfaj, s költési időn kívül is sok madár tartózkodik a Kárpát-medencében. Tömeges tavaszi és őszi átvonuló. A fővárosban is sok dankasirály jelenik meg a Duna mentén a költési idő után. Viszonylag sok madarat gyűrűznek színes jelölőgyűrűvel, elsősorban még fiókakorban. Viszonylag sok megkerülésünk van, a legtöbb madarat az Appennini-félszigeten figyelték meg. Hozzánk északról érkeznek télire csapatai. Tovább...

Táplálékspecialista ragadozómadarunk, mely a felületes szemlélők számára nagyon emlékeztet a gyakoribb egerészölyvre, de röptében is feltűnik nyúlánkabb termete, hosszabb és kecsesebb szárnya, farka, illetve feje. Nálunk április és szeptember között figyelhető meg. A telet Afrika trópusi területein tölti. Tovább...

A Hortobágyi Nemzeti Park címermadara, a daru a magyar néphagyományban kiemelt jelentőséggel bír, krúgatása az ősz egyik elmaradhatatlan hangulati eleme. A darutollas kalap pedig egyfajta státuszszimbólum volt a magyar nép körében. Egykor Magyarországon is nagy számban költött, de az 1910-es évek óta erre nem volt példa. Több mint 100 év után 2015-ben először figyelték meg egy daru pár költését Magyarországon. Ősszel nagy tömegben vonul át hazánkon. Tovább...

A hazánkban fészkelő hantmadár közeli rokona. A két faj hímjeit kis gyakorlattal könnyen felismerhetjük, de a tojó madarak igen hasonlóak sokszor nagyon nehéz elkülöníteni őket egymástól. Tipikus költőhelyein gyakori madárnak számít. Hazánkban eddig 12 előfordulása ismert. Főként rovarevő, egyik kedvelt elesége a hangya, de pókokat is fogyaszt. Leginkább a talajon szerzi meg táplálékát, röptében csak ritkán zsákmányol. Tovább...

Hazánkban ritka kóborló, de egykor a Kárpátokban is fészkelt. Mint minden keselyűfaj, a dögkeselyű európai állománya is összeomlott az elmúlt évszázadokban. Ebben nagy szerepe volt a madarak célzott pusztítása mellett annak, hogy higiéniai és járványügyi okokból nem hagyhatták a pásztorok temetetlenül az állati hullákat. A XX. században végül a vegyszerek és az állatokban felgyülemlő gyógyszerek sok madár mérgezését okozták. Tovább...

Magyarországon ritka, őszi-téli előfordulású faj. A legnagyobb európai sirály. Hasonló a heringsirályhoz, de termete attól nagyobb, csőre erőteljesebb, lába hússzínű. Európai állománya növekvő. Rendszerint állandó, de télen kóborló példányok előfordulhatnak egész Európában. Tápláléka halakból, hulladékokból, tojásokból és fiókákból áll. Tovább...

Magyarországon gyakori fészkelő. Sikeresen alkalmazkodott az ember által megváltoztatott környezethez, a mezőgazdaságilag hasznosított területeken ugyanúgy megtalálja számítását, mint a nagyvárosokban, melynek körülményeihez kitűnően alkalmazkodott. Utóbbi területen sokan ellenszenvvel viseltetnek iránta, mivel feltúrja a szemeteseket és kifosztja a kisebb madarak fészkeit. A településeken nő állománya, mivel ott nyugalmat talál, hiszen lakott területeken nem lehet vadászni rá. Tovább...

Magyarországon a leggyakoribb ragadozómadár. Mindenki ismeri az autópályák vadkerítéseinek oszlopairól, bár sokan tévesen sasnak gondolják. A vadászok részéről felmerült az igény, hogy ismét vadászható faj legyen. Tovább...

Rendszeres átvonuló, de mindig csak kis számban jelentkezik hazánkban. Főleg nagyobb természetes vizeink és halastavaink mentén jelenik meg, többnyire egyesével. A megfigyelések zöme nyár végéről és az őszi időszakból származik. A telet a trópusi tengereken tölti. Tovább...

Észak-amerikai kóborló, két alakalommal figyelték meg hazánkban, 1986-ban és 1992-ben. Amerikában az egyik leggyakoribb partimadár. Nálunk rendkívüli ritkasága miatt nincs természetvédelmi jelentősége. Tovább...

Kifejezetten a Mediterráneum és a földközi-tengeri szigetek veszélyeztetett sólyomféléje. Vonuló madarak elejtésére specializálódott ragadozó. Két színváltozata van, kissé a kabasólyomra emlékeztető világos, valamint egy melanisztikus, sötét változat. Hazánkban ritka kóborló, összesen három hitelesített megfigyelése van. Mivel költőhelye messze van, hazánkban pedig nagyon ritka kóborló madárfaj, így különösebb természetvédelmi intézkedést nem igényel. Tovább...

Sokáig azon madárfajok közé tartozott, amelyek mint költőfaj, eltűntek hazánkból. Ez a gyönyörű vízimadár 2005-ben szerencsére újra megtelepedett az Ipoly mentén. Igaz egyelőre még csak egy pár választja költőhelyül évről évre hazánkat, de a faj európai állományának növekedése bizalomra ad okot a faj jövőjét illetően. A nálunk megjelenő példányok védelme és nyugalma kiemelt fontosságú. Az esetleges költésekre ez még inkább igaz. Tovább...

A cserregő nádiposzátához nagyon hasonló megjelenésű madár, attól legkönnyebben éneke alapján lehet megkülönböztetni. Későn, legtöbbször májusban érkezik és a nyár végével már el is vonul afrikai telelőhelyére. Többnyire vízhez, vagy nedves élőhelyhez kötődő rovarokkal táplálkozik. Tovább...

Életmódja és táplálkozása meglehetősen hasonlít a fekete rigóéhoz. Táplálékát elsősorban giliszták és csigák képezik, de hernyókat, lószúnyogokat és egyéb rovarokat is zsákmányol. Ősszel főként gyümölcsöket, bogyókat fogyaszt. Tovább...

Rendszeres átvonuló, megfigyelésére főleg március és május, valamint június és november között van esély, de néhány példány rendszeresen át is telel csatornák és források közelében. Folyók és patakok mentén, árasztásokon, belvizeken, halastavakon lehet megfigyelni magányos egyedeket, kisebb csapatokat. Európa nyugati és déli területein, valamint Afrikában telel a madarak zöme. Tovább...

Leggyakoribb hazai bagolyfajunk. Közepes méretű, tollfülei hosszúak. A múlt század első felében a varjak vadászata során sok fészekaljat kilőttek, mivel gyakran foglalja el az elhagyott varjúfészkeket költésre. A telet sokszor a településekre húzódva, általában örökzöldeken vészelik át. Egy-egy fenyőn nem ritkán több tucat egyed is nappalozik, majd sötétedéskor vadászatra indulnak. Gyakran ütik el éjjel az autók. Tovább...

Legszebb hangú pacsirtánk, melyről érdekes latin nevét is kapta. Rövid távú vonuló, sokszor még a hó elolvadása előtt visszatér költőhelyére. Itt dalával rögtön kihirdeti fészkelőhelyének határait. Nyáron szinte kizárólag rovarokkal táplálkozik, télen pedig elsősorban növényi eredetű táplálékot, gyommagvakat fogyasztanak.

Élőhelye, költése:

Szinte egész Európában elterjedt. Tovább...

Európában általánosan elterjedt. Hazánkban mindenütt gyakori, városokban is rendszeresen költ. Elsősorban növényi táplálékot fogyaszt, gyümölcsöket, magokat, melyeket a talajon szedeget össze, de kisebb arányban rovarokkal is táplálkozik. Fiókáit állati eredetű táplálékkal táplálja. Vonuló, az északkelet-európai állomány egy része hazánkban tölti a telet, míg az itteni állomány a mediterrán térség nyugati részén telel. Tovább...

Leggyakoribb pityerfajunk, mely állati és növényi eredetű táplálékot egyaránt fogyaszt, a magvak és bogyók mellett javarészt pókokkal, rovarokkal táplálkozik. Fiókáit is főleg utóbbiakkal eteti. Vonuló, a telet Afrikában, a Szaharától délre tölti. Vonuláskor költőhelyétől teljesen eltérő élőhelyeken is feltűnhet.

Élőhelye, költése:

Csaknem egész Európában megtalálható. Tovább...

A hegyvidéki laza talajú, láp- és mocsárerdők kisszámú fészkelője. Vonuláskor nagyobb számban figyelhető meg, főleg március és április, valamint szeptember és október között, ilyenkor a legkülönbözőbb erdőtípusokban, sőt akár városi környezetben is előfordulhat. Tovább...

Gazdag mintázatú, rejtett életmódú, terjedőben lévő énekesmadárfajunk. Hazánkban először a múlt század első felében jelent meg költőfajként, azóta egyes országrészekben már gyakori fészkelőnek számít. Főként rovarokkal, pókokkal táplálkozik, de ősztől bogyókat, télen pedig apró magvakat fogyaszt. A hazai állomány rövidtávú vonuló, a telet a mediterráneumban tölti, de enyhe teleken áttelelő példányai is előfordulhatnak. Kora tavasszal érkezik vissza költőhelyére. Tovább...

Szórványos átvonuló, főleg október és november hónapokban lehet vele találkozni a nagyobb folyó- és állóvizeinken. Ritkán áttelel, kisebb számban tavasszal is megfigyelhető, néha a gyakoribb sarki búvár társaságában. Leginkább a tengeren telel. Tovább...

Kisszámú, de rendszeres átvonuló, főleg leeresztett halastavakon, belvizeken, árasztásokon, szikes tavakon lehet megfigyelni magányos példányait, vagy kis csapatait, sokszor más partimadarak társaságában. Európai állománya stabil, hazánkban a halastavakon és természetes vizeken megfelelő táplálkozó és pihenőhelyet talál, a faj hazánk részéről nem igényel különösebb természetvédelmi intézkedést. Tovább...

Régen a sárgalábú és a sztyeppi sirállyal azonos fajba sorolták, ma három különböző fajként kezelik őket. Az ezüstsirály hazánkban ritka téli vendég. Az öreg madarak lába ellentétben a másik két hasonló fajjal, hússzínű. Kereszteződhetnek más nagy sirályokkal, így a sztyeppivel és a sárgalábúval is. Mindenevő. Vízen, szárazföldön és a levegőben is sikeresen zsákmányol. Tovább...

Európába feltehetően az ókorban telepítették be, jelenleg a legfontosabb apróvad Magyarországon. A XIX. századig a colhicus alfaj élt hazánkban, később telepítették be a nyakörvös alfajokat, melyek idővel dominánssá váltak a hazai állományban. A fácán az ország egész területén gyakori, mert a vadásztársaságok minden éven nagy számban bocsátanak ki zárt térben tenyésztett madarakat. Tovább...

A Magyarországon előforduló keselyűk közül ezt a fajt lehet legtöbbször megfigyelni, főleg a nyári és őszi időszakban. Hozzánk legközelebb a horvátországi Cres szigetén van jelentős állománya. Innen fiatal, kóborló példányai elvetődhetnek Magyarországra is. Az itteni keselyűvédelemi programban magyar szervezetek is részt vesznek. A többi keselyűfajhoz hasonlóan a XX. században drasztikusan lecsökkent az állománya. Tovább...

A négy rétihéja közül ez a faj kerül legritkábban szem elé Magyarországon. Mivel a kékes, a hamvas és a fakó rétihéja tojók csak alapos megfigyelés során különíthetők el egymástól, sok példányt félrehatároznak. Minden évben kis számban átvonul Magyarországon, megfigyelésére leginkább augusztus és október között, valamint márciusban és áprilisban, leginkább az Alföld keleti részén lehet számítani. Tovább...

A leggyakoribb hazai szerkőfaj. Telepesen költ növényzettel benőtt szikes tavakon, mocsarakban, holtágakban. Jellegzetes hangjáról már messziről felismerhető. A telet Afrikában és a Közel-Keleten tölti.

Élőhelye, költése:

A három hazánkban is előforduló szerkőfaj közül a fattyúszerkő igényli a legmélyebb vizeket fészkelőhelyén. Fészkét a vízen úszó növényzetre, kolokánra, vidrakeserűfűre, tavi rózsára, tündérfátyolra, úszó békaszőlőre építi. Tovább...

Nagyon ritka kóborló Magyarországon, hazánkban öt alaklommal észlelték. Télen Dél-Afrika partvidékéig vonul telelni. Mivel főleg a nyílt tengeren vonul és a telet is ott tölti, az európai partok mentén is igen ritkán kerül szem elé, a kontinens belsejében pedig csak elvétve lehet megfigyelni. A kóborló egyedek csak rövid időt töltenek hazánkban. Tovább...

Magyarországon ritka kóborló, legtöbbször bíbiccsapatokhoz csapódik egy-egy példánya. A lilebíbictől hosszabb sárga lába és röptében látható homogén fehér farka alapján lehet legkönnyebben elkülöníteni. A hazai megfigyelési helyei többnyire védettek voltak, a faj ritkasága okán nem igényel külön védelmi intézkedéseket. Tovább...

Mindenki által ismert, közkedvelt madarunk. Sorsa összefonódott a falvakéval, ahol fészkét építi. Hazai állománya az elmúlt száz évben erősen ingadozott, jelenleg csökkenő trendet mutat, 4000-4500 pár körül alakul. Védelme nagyban függ a megfelelő tájgazdálkodástól, a nedves, mocsaras rétek megszűnésével eltűnnek táplálkozóhelyei. Az egész országra jellemző, hogy csökken a legelő haszonállatok mennyisége, ez pedig a gyepterületek nagyságának kedvezőtlen változását vonja maga után. Tovább...

A többi hasonló méretű fakopáncstól eltérően nincs fehér vállfoltja, azonban háta teljesen fehér tollazatú. Kedveli a középhegységi, zavartalanabb élőhelyeket, patakvölgyeket. Főként olyan részeken találkozhatunk vele, ahol sok korhadt fát talál. Közeli rokonaihoz hasonlóan állandó madár, és területhűsége is igen nagy. Sokszor keresi táplálékát a föld közelében, fatuskókon, a kérget igen nagy területről lehántja. Tovább...

Ritka kóborló Magyarországon, a XX. század elejéig kis számban még költött hazánkban. A hazai állomány összeomlása összefüggésbe hozható egész Európára jellemző állomány-csökkenésével. Mivel a múlt század közepéig időnként költött egy-egy pár hazánkban, teljesen nem zárható ki újbóli megtelepedése. A kóborló egyedek védelme elegendő, a faj hazai védelme nem követel meg speciális intézkedést. Tovább...

Eurázsiai elterjedésű faj, legnagyobb európai állománya hazánkban él. Nálunk rendszeres fészkelő, de állománya évről-évre erősen ingadozó, mely leginkább az adott év csapadékviszonyaitól függ. Tápláléka vízhez kötődő gerinctelen állatokból áll, melyeket a víz fölött, esetleg a víz felszínén szedeget össze, de a víz alá sosem bukik. Főként rovarokat, azok lárváit, csigákat, ebihalakat fogyaszt. Tovább...

Gyakoribb, kultúrakövető rokonával szemben, a fekete gólya a zárt, zavartalan erdők fészkelője, jóval ritkább is. Állománya szerencsére nő, ami fészkeinek ismeretével és zavartalanságuk biztosításával hozható összefüggésbe. Az ismert fészkek közvetlen környékén szabályozni kell az erdészeti tevékenységet. A faj hosszútávú fennmaradását csak egy, a jelenleginél természetközelibb erdőgazdálkodás biztosíthatja. Tovább...

A legnagyobb testű hazai harkály. Állománya a természetközelibb erdőgazdálkodás hatására erősen növekszik. Táplálékát a fán lakó nagyobb hangyák, lárvák, pajorok, bogarak adják. A fa törzsén és a talajon egyaránt szokott táplálék után kutatni. Állandó madár meglehetősen nagy területhűség jellemzi. Tovább...

Főleg április és október között figyelhető meg hazánkban, bár néhány példány rendszeresen áttelel be nem fagyó vizeinken. Rövidtávú vonuló, a telet a Földközi-tenger mentén és Kis-Ázsiában tölti. Európai állománya stabil, hazai költőhelyei védelmével a magyarországi állomány léte is biztosítható. Tovább...

Kis számban rendszeresen átvonul Magyarországon, áttelelése sem ritka. Október és április között lehet megfigyelni nagyobb vizeinken, főleg magányos egyedeit. Télen sokszor más északi récék társaságában mutatkozik. Tovább...

Az egyik legközismertebb és leggyakrabban szemünk elé kerülő énekesmadarunk, mely igen jól alkalmazkodott az ember jelenlétéhez. A hímek teljesen feketék, míg a tojók és a fiatalok barnás színezetűek. Költési időben kora hajnaltól, szinte még teljes sötétségben elkezdi hangos énekét. Lószúnyogokkal, gilisztákkal táplálkozik, melyeket főként a talajon kap el. A hidegebb idő beálltával fokozatosan áttér a bogyós termésekre (galagonya, vadrózsa, bodza), de gyümölcsöket is előszeretettel fogyaszt. Tovább...

A békászó sast helyettesíti Európa keleti részén, attól valamivel nagyobb. Magyarországon tavasszal és ősszel vonul át. Néhány példány rendszeresen nálunk telel, ezek évről évre visszatérnek ugyanarra a vidékre (Kis-Balaton, hortobágyi Elepi-halastavak, Nyirkai-hany). Vonuló madár a telet főleg Ázsia déli részén tölti. Tovább...

Magyarországon ritka kóborló, és egyes években alkalmai fészkelő faj a székicsértelepeken. Az ország több alföldi területén is költött egy vagy több pár, legtöbbször a Kiskunság szikes pusztáin, a Hortobágyon és Peszéradacson került elő fészekalja. A székicsérek telepeinek megőrzése a közéjük vegyülő ritkább faj védelmét is szolgálja. A telep háborítatlanságát biztosítani kell. Tovább...

Kisszámú, de rendszeres tavaszi és őszi átvonuló. Leginkább leeresztett halastavakon, szikes tavakon, folyami zátonyokon lehet megfigyelni, legtöbbször más partfutók vegyes csapataihoz csatlakozva. Európai állománya stabil, nálunk ritkaságából kifolyólag természetvédelmi jelentősége csekély. A nálunk megjelenő egyedek más partfutókhoz hasonlóan vizes élőhelyeinken megfelelő körülményeket találnak megpihenésükhöz, táplálkozásra is van lehetőségük. Tovább...

Elterjedési területe Észak-Európa és Észak-Ázsia. Hazánkban nagy számban vonul át, de rendszeres téli vendég is. Az ősz közepétől gyakran figyelhető meg a madáretetők környékén, városi parkokban más magevő énekesmadarakkal alkotott vegyes pintycsapatban. Bogyókat, magvakat, főleg a lucfenyő magját és a bükkfa makktermését fogyasztja. Fiókáit kizárólag rovarokkal táplálja. Tovább...

Hazánkban kisszámú költőfaj középhegységeinkben, télen viszont nagy csapatokban telel Magyarországon. Tápláléka változatos, télen gyommagvakat, kökényt, galagonyát, csipkebogyót, borókát, vadszőlőt egyaránt fogyaszt. Magányosan szinte sosem mutatkozik. Tavasszal és nyáron a legfőbb tápláléka a földigiliszta, de rovarokkal és csigákkal is táplálkozik. Európai állománya stabil, tőlünk északabbra gyakori költőfajnak számít. Tovább...

Hazánkban rendkívül ritka, mindössze 3 alkalommal fordult elő. Mindegyik hazai előfordulása esetében citromsármány csapathoz csatlakozott. Ez a két faj hasonló élőhelyeken váltja egymást Európa és Ázsia területén. Nyáron ízeltlábúakkal (sáskákkal, bogarakkal, pókokkal) és csigákkal táplálkozik, a hideg idő beálltával azonban áttér a növényi táplálékra. Ilyenkor főleg gabonamagvakat és gyomnövények magját fogyasztja. Tovább...

Kisszámú, de rendszeres átvonuló és téli vendég. Szibériai alfaja időnként inváziószerűen jelentkezik hazánkban. A legtöbb példány az Alpokalján és a középhegységekben tűnik fel. De kertvárosi környezetből és parkokból is vannak adatai. Költését hazánkban több alkalommal is feltételezték, de ezek nem nyertek bizonyítást. Tovább...

Fenyvesek gyakori fészkelője, azok telepítésével terjedése kedvező irányba befolyásolható. Sok fenyővel rendelkező kertvárosi környezetben is megjelenhet, sőt fészkelhet is. Megtelepíthető mesterséges A-típusú odúban is, olyan fiatal fenyvesekben, ahol nincs fészkelésre alkalmas természetes üreg, vagy nyílás. A madáretetőkön rendszeres vendég. Állandó, nem vonul, de – főleg télen – sokat kóborol más cinegék társaságában. Tovább...

Gyakori füzikefajunk, bár nagyobb számban tavaszi és őszi vonulása során találkozhatunk vele. Elsősorban a lombkorona szintben szedegeti össze apró rovarokból, hernyókból, pókokból álló táplálékát, de néha a talajszinten is szedeget. Meglehetősen hasonlít a csilpcsalpfüzikére, de tollazata sárgásabb zöld, lába pedig nem fekete, hanem világos színű. Tovább...

Magyarországon általánosan elterjedt költőfaj, de az elmúlt évtizedekben jelentős állománycsökkenést szenvedett el Európa-szerte. A XX. század elején még óriási számban költött a hazai agrárkörzetekben. A mezőgazdasági struktúra átalakulása, a gépesítés, a téeszesítés, a vegyszeres növényvédelem elterjedése a fogolyállomány drasztikus összeomlását eredményezte. Az iparszerű mezőgazdaság következtében eltűnt a kisparcellás gazdálkodás, nagy monokultúrák alakultak ki. Tovább...

Leggyakoribb nádi énekesmadarunk, az egész országban általánosan elterjedt. Territoriális faj. A hím revírjének kimagasló pontjain reszelős éneklésével jelzi területét. Vízhez kötődő pókokkal, rovarokkal, hernyókkal, lárvákkal táplálkozik. Vonuló, a telet Afrikában, a Szaharától délre tölti. Vonuláskor növényi táplálékokat, főleg kisebb bogyós terméseket is fogyaszt. Tovább...

Társas madár, sokszor verődik kisebb csapatokba. Mind a tojók, mind a hímek poligámok. Főként rovarevő, de pókokat is fogyaszt, télen pedig a nád és a gyékény magjaival táplálkozik. Rövidtávú vonuló, de áttelelő példányok is bőven akadnak hazánkban. Tovább...

Népi elnevezése alapján sokak által ismert énekesmadarunk. A versekben, népdalokban csalogányként említik, mely változatos és sokszínű énekére utal. Költési időszakban szinte egész éjjel hallhatjuk az éneklő hímek messzehangzó dalolását. Territoriális madár, a hímek a folyamatos énekléssel őrzik revírjüket. Rovarokkal, pókokkal, férgekkel és apró csigákkal táplálkozik, melyeket a talajon kap el. Tovább...

A nádiposzáták családjába tartozik, de a többi rokon fajtól elérően rövidtávú vonuló. A legkorábban visszatérő nádiposzátánk, és a legkésőbb vonul el hazánkból. A telet a mediterráneum édes illetve brakkvizes nádasaiban tölti. Hazai állományát veszélyezteti az öreg nádasok, gyékényesek aratása, a mocsarak szétdarabolódása, feltöltődése. Nevét énekének fülemüleszerű kezdőstrófájáról kapta. Tovább...

Az egyetlen nálunk költő bagolyfaj, amely vonuló. A telet Afrikában tölti. Hazánkba április második felében érkezik vissza, és szeptember elejére az állomány döntő többsége már el is vonul. Költési időben tápláléka rovarokból áll. Tollazata a fa kérgéhez hasonló, ezért jól el tud rejtőzni a fák lombkoronájában. Éjjel aktív. Tollfüleit nyugalmi állapotban lelapítja. Tovább...

Kisszámú, de rendszeres átvonuló. A magyarországi megfigyelések száma növekvő tendenciát mutat. Leginkább az őszi vonulás folyamán találkozhatunk vele, főleg a Balatonon, a Dunán és más nagyobb vizeken valamint bányatavakon. Áttelelésére is van példa, a tavaszi vonulás során azonban jóval ritkábban kerül szem elé. A telet a tengerpartok mentén és be nem fagyó folyókon tölti. Európai állománya stabil. Tovább...

A legkisebb európai tyúkalakú, bár nem mondható ritkának, mégis ritkán kerül szem elé rejtőzködő életmódja miatt. Hangja azonban jellegzetes, gyakran hallatja, vonuláskor akár közparkokban, kertekben is hallható pitypalattyolása. A fogolyhoz hasonlóan megsínylette a mezőgazdaság átalakulását. A nagy monokultúrák sem táplálékot, sem menedéket nem nyújtanak az apró tyúkfélének. A vegyszeres növényvédelem miatt mérgezések is előfordulnak. Tovább...

A legbizalmasabb fecskefaj, kötődik az emberhez. A farka mélyen villás. Épületeken költ. Vonuló, az európai állomány a telet Afrikában tölti. Szinte minden repülő rovart képes elejteni, melyek nem túl nagy méretűek. Állománya meglehetősen ingadozó, amit leginkább a szélsőséges időjárás befolyásol. Sajnálatos módon az utóbbi évtizedek adatai a lassú, de folyamatos csökkenés irányába mutatnak. Tovább...

Gyakori őszi és tavaszi átvonuló. Szikes tavakon, leeresztett halastavakon, ülepítőkön, árasztásokon lehet megfigyelni. Átnyaralása is előfordul. Európai állománya csökken, a hazánkon átvonuló madarak számára védett területeink és halastavaink megfelelő táplálkozó- és pihenőhelyet biztosítanak. A telet Európa nyugati és déli részén és Afrikában töltik.

Élőhelye, költése:

Eurázsia északi részén költ. Tovább...

A tengeri récék közül legnagyobb számban jelentkezik nálunk szeptember és április között. Főleg kis csapatokat, magányos egyedeket lehet megfigyelni be nem fagyó vizeinken, elsősorban a Dunán, a Tiszán és a Balatonon. Európai állománya stabilnak tűnik, a nálunk vendégeskedő madarak hazai vizeinken megfelelő telelőhelyeket találnak. Magyarországnak nincs jelentősége a faj európai állományának védelmében. Tovább...

Gyakori őszi és tavaszi átvonuló, időnként kis számban áttelelhet, de átnyaraló példányokat is rendszeresen dokumentálnak. Árasztásokon, tocsogós területeken lehet leggyakrabban megfigyelni. Európai állománya stabil, a hazánkon átvonuló madarak kíméletén túl nem szükségesek fajspecifikus intézkedések védelme érdekében. Tovább...

Hazánkban rendkívül ritkán fordul elő, a Zempléni-hegységben 1997-ben költött két pár, illetve a Bükkben volt ismeretes egy meghiúsult költése az elmúlt évekből. A közép- és magashegységeket kedveli. Tollfülei nincsenek. Éjszakai életmódú. Röpte egyenes vonalú. Homogén, vagy elegyes fenyveseket választ költőhelyül, ahol sok apró rágcsálót (pockokat, egereket, cickányokat, peléket), és megfelelő költőodút talál magának. Tovább...

A tundra és erdős-tundra övben helyettesíti az egerészölyvet. Magyarországra telente érkezik, főleg az alföldi nyílt térségek vendége. Évente változó számban telel nálunk. A hozzánk látogató madarak kíméletén kívül a faj nem igényel különösebb védelmi intézkedést. Pockokban gazdag területeken T-fákkal kedvezni lehet az ölyveknek és más ragadozómadaraknak. Tovább...

Gólyára emlékeztető, fekete-fehér színezetű, hosszú lábú partimadár. Magyarországon rendszeres fészkelő, a nálunk költő párok száma az adott év csapadékviszonyaitól függ. Főleg szikeseken, nedves réteken, elöntéseken, belvizeken lehet megfigyelni. Vonuló madár, március-áprilisban érkezik meg a trópusi Afrikából, augusztusban a többség el is hagyja hazánkat. Tovább...

Jellegzetes színe és semmilyen más madáréhoz nem hasonlító csőre miatt összetéveszthetetlen. Kisszámú, de rendszeres fészkelő. Tradicionális költőhelyei a Kiskunsági szikes tavak, de az Alföld más területein és a Dunántúlon is fészkel. Állománya a csapadékviszonyok függvényében ingadozik. A szikesek rekonstrukciója, megfelelő kezelése hosszú távon biztosíthatja a hazai állomány fennmaradását. Tovább...

Vizes élőhelyek jellegzetes madara, bár jelenlétét legtöbbször csak malacvisításszerű hangja árulja el, ha meg is pillantjuk, legtöbbször csak néhány másodpercig sikerül megfigyelni mielőtt elbújik a sűrű növényzetben. Egész állományát veszélyeztető tényező nem ismert. A vizes élőhelyek általános védelme a faj megmaradását biztosítja. Részben vonuló, az északi madarak télre Dél-Európába és Észak-Afrikába is eljutnak. Tovább...

Főleg pockokkal, cickányokkal, egerekkel táplálkozik, ezért a fészekalj nagysága nagymértékben függ a mezei pocok állományától, de apróbb énekesmadarakat is elejt. Két alfaja fordul elő hazánkban. A sárgás, narancssárgás mellű alfaj elterjedtebb, míg a fehér mellű alfaj igen ritka, leginkább Dél-Dunántúlon fordul elő, a két alfaj kereszteződései is megfigyelhetők. Szív alakú arcfátyláról könnyen felismerhető. Írisze sötét. Tovább...

Egyik legszínesebb madarunk. Méhészmadárnak is hívják, mivel méheket is fogyaszt, de darazsakkal, lepkékkel és egyéb repülő rovarokkal is táplálkozik. Vonuló, augusztusban több százas csapatokkal találkozhatunk, amint déli irányba, telelőhelyük felé repülnek. A telet Afrikában tölti. A házi méh igen kis részét képezi a táplálékának, melyet leginkább csak hűvös időben fogyaszt. Tovább...

Hazánkban mindössze egy alkalommal figyelték meg a Duna mentén. Nem kizárt, hogy többször is előfordult már az országban, de félrehatározták, vagy esetleg elnézték, mivel nagyon hasonlít az időnként téli vendégként tömegesen megjelenő viharsirályra. Megjelenésére a jövőben is számíthatunk, mert eredeti élőhelyén egyedszáma jelentős mértékben nő. Tovább...

Impozáns, lepkeszerűen repülő hegyvidéki madár. Rovarokkal, csigákkal, pókokkal táplálkozik. Vonuló, a telet költőhelyéhez képest alacsonyabb tengerszint feletti területeken tölti. Hazánkban igen kis számban, de minden évben előfordul, viszont csak meghatározott helyeken számíthatunk megjelenésére késő ősztől kora tavaszig. Sziklafalak, felhagyott kőfejtők, bányák, várak, romok falát keresi fel, a talajra sosem száll le. Tovább...

Halak kifogására specializálódott ragadozómadár. Hazánkban tavasszal és ősszel rendszeres átvonuló. Időnként át is nyaral Magyarországon, sőt költési kísérletei is voltak a közelmúltban, ami megerősödő európai állományával van összefüggésben. Nálunk elsősorban vizes élőhelyeinken, főleg halastavainkon figyelhetők meg magános példányai. Az átvonuló példányokra a legnagyobb veszélyt a középfeszültségű vezetékek jelentik. Tovább...

Ritka tavaszi és őszi átvonuló, legtöbbször magányos példányait lehet megfigyelni. Főleg a tiszántúli halastavakról származnak adatai, ahol sokszor csapolásokon kerül elő esti sirálybehúzásokon. Költőhelyén állományának megmaradása biztosítottnak látszik. Tovább...

Egyre gyakrabban kerül szem elé hazánkban, főleg fogságból szökött madarakat lehet megfigyelni, de Nyugat-Európában önfenntartó, terjeszkedő állománya alakult ki, ebből származó példányok is előfordulhatnak a Kárpát-medencében. Tovább...

A múlt század elején kezdett terjeszkedni a Balkán-félszigetről északi irányba. Magyarországon először az 1950-es évek végén jelent meg. Táplálékát a lombkoronában előforduló rovarok adják. Az egyik legkésőbb érkező és legkorábban elvonuló madarunk. A telet Afrikában, a Szaharán túl tölti.

Élőhelye, költése:

Ritka hazai gezefajunk, melynek hazánk a legészakabbi elterjedési területe. Tovább...

Hazánkban mindössze egy alkalommal fordult elő bizonyítottan. Rokonaihoz hasonlóan repülő rovarokkal, levegőben sodródó pókokkal táplálkozik, utóbbiakat alacsony magasságban, a földtől 1-2 méterre kapja el. Vonuló, a telet Afrikában, a Szaharától délre tölti.

Élőhelye, költése:

Mediterrán elterjedésű faj. Tovább...

A zöld küllő közeli rokona, de nála jóval ritkább fajnak számít Magyarországon. Táplálékát főként hangyák képezik, de a fák kérge alatti rovarokat is elfogyasztja. Gyakran táplálkozik a talajon is. Télen kivájja a hangyabolyokat, hogy a megdermedt hangyákat megegye. A hideg idő beálltával magvakat is fogyaszt. Tovább...

A három nagyon hasonló faj közül (fakó-, kékes-, hamvas rétihéja) csak ez a faj költ Magyarországon is. A hazai állomány nem túl nagy, s évről évre kis mértékben ingadozik. A magyar természetvédelem fontos feladata a nedves rétek védetté nyilvánítása, az ottani gazdálkodás szabályozása, az ott fészkelő madarak igényeinek figyelembevételével. Tovább...

Hazánkban sík- és dombvidéken, nyílt élőhelyeken mindenütt gyakori, de sehol sem tömeges elterjedésű madár. Erősen territoriális, a hímek sokszor verekedéssel űzik el a területükre betolakodókat. Rovarokkal, pókokkal, férgekkel és csigákkal táplálkozik, melyeket a talajon, ritkábban alacsony magasságban, repülve kap el. Tovább...

Ez a tyúkalakúakra emlékeztető madár a modern mezőgazdaság egyik nagy vesztese, állománya egész Európában csökken. Rejtőzködő életmódja miatt legtöbbször csak jellegzetes recsegő hangja árulkodik jelenlétéről. Legnagyobb számban a Bodrogközben és a Szatmár-Beregben költ. Tovább...

Rendkívül ritka kóborló, mindössze két hitelesített megfigyelése van hazánk területéről, megjelenésére a jövőben is lehet számítani. Európai állománya stabil, hazánkban természetvédelmi jelentősége nincs, tipikus élőhelyei hiányoznak Magyarország területéről. Tovább...

Kicsi, de jellegzetes fekete tollbóbitájáról kapta magyar nevét ez a többi hazai pacsirtánál dekoratívabb tollazattal rendelkező faj. Nyáron az állati eredetű táplálékok (rovarok, csigák, férgek) dominálnak táplálkozásában, míg télen gyommagvakat, rovarok maradványait, pókokat fogyaszt. Tovább...

Rendszeres átvonuló, a Hortobágyon található egyetlen tradicionális pihenő és vedlőhelye. A kiégett, túllegeltetett szikes pusztai növényzet habitusában a lilék költőhelyére emlékeztet, ezért fordul elő nálunk csak szórványos és speciális élőhelyeken. Leginkább ősszel, augusztus és november között lehet megfigyelni, tavaszi vonuláson ritka. Tovább...

A Kárpát-medencében a leggyakoribb partfutó, hazánkban rendszeres nagyszámú tavaszi és őszi átvonuló. Lecsapolt halastavakon, szikes tavakon, elöntéseken és zátonyokon lehet megfigyelni akár ezres csapatait. Időnként kisebb csapatai át is nyaralnak. Európai állományát sérülékenynek tartják. Az átvonuló madarak hazánkban megfelelő pihenő- és táplálkozóhelyeket találnak, védelmük külön intézkedést nem igényel. Tovább...

Magyarországon eddig egy alkalommal fordult elő. Havasi növények apró magvait és apró ízeltlábúakat fogyaszt. Állandó madár, de egyes európai populációi rövidtávú vonulók, illetve kóborolhat. Európai élőhelyein állománya stabilnak mondható.

Élőhelye, költése:

Közép- és Dél-Európa, valamint Ázsia jónéhány hegyvidéki területén előfordul. Tovább...

Hazánkban nem költ, de jelentős számban vonul át ősszel és tavasszal, illetve áttelelő egyedei is előfordulnak. Magyarországon elsősorban a vizes élőhelyeket, tavakat, szikes tavakat, csatornapartokat, folyópartokat keresi fel, de síkvidéki szántóföldeken, legelőkön is előfordul. Táplálékát a többi pityerhez hasonlóan a talajszinten szerzi meg. Rovarokat, pókokat, csigákat, gyűrűs férgeket fogyaszt. Tovább...

Négy alkalommal figyelték meg Magyarországon. Életmódjából adódóan kizárólag a levegőben előforduló ízeltlábúakkal (legyek, szúnyogok, hártyásszárnyúak, méhek, lepkék, bogarak, sáskák, szitakötők, pókok) táplálkozik. Tovább...

Magashegységek sziklás területein költő, meglehetősen bizalmas madarunk, mely akár 1-2 méterre is bevárja az embert. A nyári időszakban rovarokkal, pókokkal, férgekkel táplálkozik, télen apró gyommagvakat, terméseket fogyaszt. Vonuló, ősszel költőhelyéhez képest alacsonyabban fekvő, de ahhoz hasonló területekre húzódik. Tovább...

Magyarországon rendkívül ritka, mindössze egy alkalommal fordult elő hazánkban, 1928-ban. Európai állománya csökken, a jövőben hazai előfordulása mégsem zárható ki. Ritkasága miatt nálunk természetvédelmi jelentősége nincs. Állandó madár, de kóborló példányok sokfelé előfordulhatnak a kontinensen, akár fészkelőhelyüktől távolabb is. Előszeretettel siklik, vitorlázik a kopár szeles hegyoldalak felett, ahol kihasználja légáramlás felhajtóerejét. Így kisebb energiabefektetéssel képes repülni. Tovább...

Hazánkban általánosan elterjedt, gyakori énekesmadarunk. Rovarokkal, pókokkal táplálkozik. Ősszel, a vonulási időszakban a bodzabokrok bogyóit is fogyasztja. Rövidtávú vonuló, a mediterráneumban telel. Kora tavasszal, hóolvadás után rögtön megjelenik a Kárpát-medencében, de enyhébb teleken számos áttelelő példánya megfigyelhető. Tovább...

Egyik leggyakoribb madarunk, mely a szövőmadarak közeli rokona. Nyugat-Európában jelentősen megfogyatkozott az állománya, egyes területekről már el is tűnt. Kedveli az ember közelségét. Hazánkban még általánosan elterjedt. Táplálkozása változatos. A fiókák több állati eredetű élelmet, főleg rovarokat fogyasztanak, míg az öreg madaraknál a növényi táplálékok vannak túlsúlyban. Tovább...

Hazánk középhegységeinek gyors folyású, tiszta vizű patakjai mentén sok helyen, de kis számban költ. Táplálékát főként vízhez kötődő rovarok alkotják, de csigákat is fogyaszt. Vonuló, télen alacsonyabb területekre húzódik. A vonulási időszakban megnő hazai megfigyeléseinek száma, ilyenkor gyakran alföldi területeken is feltűnik, de a tél nagy részét be nem fagyó folyók, patakok, tavak partján tölti. Tovább...

A rövidkarmú fakusztól legkönnyebben énekhangja alapján különíthetjük el, a tollazati különbségek nagyon kicsik és sokszor átfedést mutatnak a két faj között. Szinte kizárólag a fák törzsén mozog. Táplálékát is ott szerzi, ami apró rovarokból – pattanóbogarak, hangyák, levélbogarak, poloskák – és pókokból áll. Faroktollai erősek, melyek a fa törzsén való támaszkodásnál segítik. Tovább...

Ősszel és tavasszal rendszeresen átvonul Magyarországon, kis számban át is telel. Legtöbbször kisebb csapatait lehet megfigyelni, sokszor más récék társaságában. A Balatonon és a Dunán időnként nagyobb csoportosulásai is megjelennek, ezek a madarak a fajra jellemző tengerparti vonulás helyett a nagyobb folyók mentén vándorolnak. Tovább...

Igazi erdei ragadozó, merész madár, akár nála nagyobb állatokat is elejt. Ezt használják ki a solymászok is, mivel megfelelő idomítással kiváló vadászmadár nevelhető belőle, az erre a célra tartott madarak beszerzése és tartása természetesen engedélyhez kötött. A tojók jelentősen nagyobbak a hímeknél. A ragadozómadarak közül ennek a fajnak a legellentmondásosabb a megítélése a vadászok részéről. Tovább...

Mediterrán elterjedésű, Európa-szerte csökkenő állományú, ritka sasfaj. Egy hitelesített megfigyelési adata van Magyarországról, 1906-ból, Kajtorszentivánról, a bizonyítópéldány sajnos 1945-ben megsemmisült. Közepes méretű sas, amely állandó, költőhelyéhez ragaszkodik, a fiatalok is csak kis távolságokat tesznek meg. Tovább...

Magyarországon szórványos tavasszal és ősszel, de szinte az év bármelyik hónapjában találkozhatunk vele tavak, folyók partján, szántóföldeken. Mindenevő, vízen, szárazföldön is vadászik, úszva vagy röptéből a vízre zuhanva szerzi meg zsákmányát. Halat, rovarokat, férgeket, kisemlősöket, madártojást, fiókákat, egyéb tengeri állatokat fogyaszt, valamint hulladékot és dögöt. Állománya Skandináviában csökken, Európa más részén növekszik. Tovább...

A vándorfüzikéhez nagyon hasonló, de kissé halványabb megjelenésű madár. 1994 óta tekintik önálló fajnak. Európában rendkívül ritka, hazánkban mindössze két példánya fordult elő bizonyítottan. Rovarokkal táplálkozik. Vonuló, a telet Indiában tölti.

Élőhelye, költése:

Közép-Ázsia hegységeiben fészkel. Főként nyíltabb erdőkben, bokrosokban telepszik meg. Tovább...

Az északi sarkvidéken előforduló, nagytermetű cirkumpoláris elterjedésű bagolyfaj. A Magyarországra is eljutó példányok valószínűleg fiatal kóborlók, vagy az északi területek táplálékszegény időszakában délebbre kényszerülő madarak. Tovább...

A legnagyobb európai varjúféle. A múlt század elején nagyon lecsökkent a hazai költőpárok száma, de mostanra állománya stabilizálódott, sőt növekszik. A vadászok részéről felmerült az igény állományának szabályozására feltételezett károkozása miatt, de mivel még mindig viszonylag kis számban fészkel hazánkban, ezt a természetvédelem még nem látja indokoltnak. Tovább...

A telet kisebb-nagyobb csapatokban, költőhelyétől sokszor igen távol tölti, pl. tengerpartokon, Előfordul hazánkban is, de csak szórványos téli vendégnek számít. Magyarországon a szikes pusztákat részesíti előnyben telelése során, ahol gyommagvakat fogyaszt. Előfordulnak telelő egyedei a vizesebb élőhelyeken is, mint például a Kis-Balatonnál vagy a Duna mentén. Tovább...

Rendkívül ritka amerikai kóborló, mindössze három alkalommal észlelték Magyarországon, Európa többi részén is ritka. Nagyon nehéz elkülöníteni a közeli rokon rövidcsőrű cankógodától, aminek még nincs hazai adata. Tovább...

Amerikai kóborló, Magyarországon egy alkalommal figyelték meg 2007-ben, Nagyiván határában. Más észak-amerikai kóborlókhoz hasonlóan olyan kis számban jelentkezik hazánkban, hogy természetvédelmi szempontból nem jelentős faj Magyarországon.

Élőhelye, költése:

Észak-Amerika nyílt préri területein költ, télre Dél-Amerikába vonul. Kisebb kolóniákban fészkel, a tojó négy tojást rak. Tovább...

Hazánkban leginkább fogságból szökött, elvadult egyedeit lehet megfigyelni, de nem zárható ki, hogy vad madarak is eljutnak Európába. Főleg más vadludak társaságában látható egyedeiről képzelhető ez el. Éves vonulása során átrepül a Himalája felett, 9000 m-es magasságban is megfigyelték csapatait. Tovább...

Ritka kóborló, mely a rokon fajokhoz hasonlóan elsősorban a téli időszakban kerülhet szem elé. A közelmúltban megszaporodott a faj megfigyeléseinek száma, ez valószínűleg nem a gyakoribb megjelenéssel, hanem a madarászok számának emelkedésével magyarázható. A két nálunk előforduló búvárfajtól elsősorban nagyobb mérete különbözteti meg. Tovább...

Rendszeres átvonuló és téli vendég, de legtöbbször magányosan, vagy csak kis számban mutatkozik nagyobb vizeinken. Főleg magányos egyedeit lehet megfigyelni. Az északi récék közül a leggyakoribb, ennek köszönhető, hogy viszonylag sok egyed jut el hazánkba. Tovább...

Hazánkban rendkívül ritka kóborló. Leginkább a téli időszakban kerültek szem elé, mindig magányos példányai. Halakkal, tojásokkal és madárfiókákkal táplálkozik, de ha teheti, szeméttelepeket is felkeres. Télen költőterületétől valamivel délebbre húzódik, de olykor egészen kivételes dél-európai kóborlásai is megfigyelhetők.

Élőhelye, költése:

Elterjedése a sarkkörön túli tengerpartokhoz és sarkvidéki sziklás élőhelyekre tevődik. Tovább...

Hazánk egyik legszínpompásabb madara, mely folyók és tavak mentén található partfalakban költ. Állandó madarunk, mely télen a be nem fagyó folyóknál vészeli át a zord hónapokat. Sokszor lehet látni, amint a víz felett szitál, azaz kolibriszerűen egyhelyben „lebeg”. Erre a költőhely kialakításánál éppúgy szüksége van, mint a vadászata során. Gyakran látni víz fölé behajló ágakon, melyekről mozdulatlanul lesi a víz tetején úszó apró halakat. Tovább...

Ez a karcsú, légies röptű sólyom a levegőben vadászó életmódhoz alkalmazkodott hegyes szárnyaival. Magyarországon általánosan elterjedt fészkelő, a lakott területeken is költhet. Vonuló, hazánkban április és október között lehet megfigyelni. A telet Afrika trópusi területein tölti.

Élőhelye, költése:

Eurázsia nagy részén elterjedt, költ Észak-Afrikában is. Tovább...

Hazánkban rendszeres, de kisszámú kóborló, leginkább a késő tavaszi és a nyári időszakban találkozhatunk vele, két alkalommal azonban már költését is leírták. Főként repülő rovarokkal táplálkozik, de békákat, kisebb rágcsálókat is elfogyaszt. Vonuló, a telet Afrikában tölti.

Élőhelye, költése:

Az Antarktisz kivételével valamennyi kontinensen előforduló, kozmopolita faj, melynek hat alfaját különítik el. Tovább...

Fészekparazita madár, tojásait nem maga költi ki, hanem más madárfajok fészkébe rakja. Számos gazdamadara van, hazánkban elsősorban a nádirigó és a vörösbegy, de közel ötven madárfaj fészkében mutattak már ki kakukktojást, illetve -fiókát. A tojó kakukk a gazdamadár fészkét egy magas pontról figyeli ki, majd amikor az elhagyja a fészkét, beletojja tojását. Ez rendszerint a gazdamadár egy–három tojásos fészekaljánál figyelhető meg, amikor az még nem kezdte meg a kotlást. Tovább...

Hazánk ritka madárvendége, Magyarországon mindössze öt előfordulás bizonyítja jelenlétét. Ormos csőre rendkívül erőteljes. Növényi és állati táplálékot egyaránt fogyaszt. Az állomány nagy része állandó, de egyes populációi vonulnak.

Élőhelye, költése:

Költőhelye hazánktól délebbi területekre esik. Hozzánk legközelebb a Földközi-tenger mentél él. Tovább...

A legnagyobb testű vadlúdfaj Európában, az amerikai kontinensről telepítették be, mára önfenntartó állományai alakultak ki az északi országokban. Hazánkban csak ritkán lehet megfigyelni egy-egy példányát, ezekről nehéz megállapítani, hogy az elvadult állományból származnak, vagy madárparkokból, állatparkból szökött példányok. Időnként a korábban csak alfaji szinten elkülönített kis kanadai lúd feltehetően fogságból szökött egyedeit is meg lehet figyelni Magyarországon. Tovább...

A kanalasgém nevét hosszú, kanálszerűen kiszélesedő csőréről kapta. A gólyákhoz hasonlóan nyújtott nyakkal repül (a gémek ugyanezt behúzott nyakkal teszik). Tollazata fehér, de a fiatal madarakon jellemzően négy éves korig az evezők és a szárnyfedők végén fekete mintázat figyelhető meg. A fiatalok csőre egyszínű, barnás, de mire ivaréretté válnak csőrük átszíneződik, fekete-szürkésen márványozottá válik, míg a „kanalukon” változó kiterjedésű narancsszínű mintázat alakul ki. Tovább...

Látványos, jellegzetes csőrformájú récefaj. Magyarországon rendszeres fészkelő, de viszonylag kis számban költ nálunk. Tavaszi és őszi vonulásakor jelentős számban tartózkodik vizeinken, csak ritkán telel át. Európai állománya kis mértékben csökken, a nálunk fészkelő párok számát erősen befolyásolják az adott év csapadékviszonyai. Élőhelyei általában természetes, jó állapotú védett területek, ezek megfelelő kezelésével lehet legtöbbet tenni hazai állományának megőrzéséért. Tovább...

Egyik legszebb tollazatú énekesmadarunk, a hím tollazata csaknem teljes mértékben kárminvörös. Nagyszámú európai megtelepedését figyelték meg a 19. században, ezt követően az állomány csökkent, majd az 1930-es években ismét terjeszkedni kezdett. Vonuló. Hazánkban ritka átvonulóként fordul elő, bár nem bizonyított magyarországi költését is feltételezték már. Tovább...

Kormorán néven is sokak által ismert, viszonylag gyakori, korábban jelentős hazai állománynövekedésen átesett faj. Ősszel az itthoni populáció egyedei mellé északabbról érkeznek csapatok. A vizek befagyásával a madarak jelentős része déli irányba vonul, a be nem fagyó vizeken azonban sok példány áttelel. Egyike a hazai madárfauna azon tagjainak, amely jelentős károkat okozhat a halastavakon gazdálkodóknak. Tovább...

Apró madarak elejtésére specializálódott ragadozó, városi környezetben is költ. A két nem közötti méretkülönbség kifejezett, a tojók nagyobbak. Magyarországon általánosan elterjedt faj. A hazai állomány állandó, télen észak-európai madarak is érkeznek hozzánk.

Élőhelye, költése:

Eurázsiában és Észak-Afrikában él. Kedveli az olyan erdőket, ahol nyílt vagy cserjés részek is találhatók. Tovább...

Kistermetű bagoly, nevét a karvalyszerű mellmintázatáról kapta. Részben nappali aktivitású. Főként pockokkal, lemmingekkel táplálkozik, de egyéb kisemlősöket, kétéltűeket, halakat és madarakat is zsákmányol. Tovább...

Legnagyobb poszátafélénk, mely Magyarországon széles körben elterjedt, de sehol sem gyakori. Nevét jellegzetes keresztsávos mell- és hasmintázatáról kapta. Hazánkban sokszor a tövisszúró gébiccsel azonos élőhelyen fordul elő. Nem ritka az sem, hogy azonos bokron fészkelnek. Elsősorban rovarokkal és pókokkal táplálkozik, de esetenként gyümölcsök, főként a fekete bodza bogyói is megtalálhatóak étlapján. Tovább...

Nádi énekesmadaraink közül a legszebb tollazattal rendelkező faj, mely rejtett életmódja miatt ennek ellenére igen nehezen észrevehető. Előszeretettel keresgél a növényzet alsó részén, az avas nádban, amit költőhelyként is használ. Változatos énekébe sok más madárfaj strófáját beleszövi. Költési időszakban a növényzet csúcsán éneklő hímeket a legkönnyebb megfigyelni. Rovarokkal, pókokkal, férgekkel táplálkozik, melyeket főleg a talajon kap el, néha azonban röptében is vadászik. Tovább...

Egész Európában elterjedt faj. Kis termete ellenére meglehetősen agresszív más madarakkal szemben. Télen csapatosan keresi fel a sűrű nádasokat, a nád magját fogyasztja. Fiókáit kizárólag állati táplálékkal (hernyók, pókok, lószúnyogok) eteti, és az öreg madarak is rovarokkal táplálkoznak. A hideg idő beálltával térnek át a magokra. A nálunk költő madarak állandóak, míg a tőlünk északabbra költő egyedek nagy számban telelnek hazánkban. Tovább...

A XX. század második feléig rendszeres, de kisszámú fészkelő volt hazánkban, ezután állománya igen hirtelen összeomlott. 1984-ben visszatelepítési programot indult az MME Fülöpházi Madárvártáján, ami a beltenyészetségből adódó genetikai leromlás és az időközben kiszáradó szikes tavak (a "szék"-ek) miatt sikertelen volt. Azóta csak ritka kóborlóként jelentkezik, elsősorban a téli időszakban. Európai állománya veszélyeztetett. Tovább...

Gyakori téli vendég és átvonuló. Főleg nyílt gyepek, mezőgazdasági területek felett figyelhető meg október és április között. Ritkán néhány példány át is nyaralhat, sőt, a XX. század elején néhány pár költött is Magyarországon. Éjszakázóhelyeken csapatosan is megfigyelhető. A nálunk telelők létszáma néhány ezerre tehető. Tovább...

A guvatfélékhez tartózó, nagytestű, feltűnően hosszú piros lábú madár, tollai a trópusi madarakat idéző kék és lila színekben pompáznak. Mindössze egy alkalommal került szem elé Magyarországon, 1967-ben a Velencei-tónál figyeltek meg és fényképeztek le egy példányt. Elterjedési területének nagyon kis része esik Európára. Állománya stabil. Spanyolországban (Valencia, Mallorca) visszatelepítési programokat szerveztek a faj védelme érdekében. Tovább...

A városi galambhoz hasonló kinézetű madár, de fekete szárnyszalagja jól elkülöníti attól. Főként növényi táplálékot fogyaszt. Gyommagvakkal, pillangósok magjával, kisebb részben gabonamagvakkal táplálkozik, de apróbb csigákat is szedeget. Rövidtávú vonuló. Észak-Afrikáig is elvonulhat, de hazánkban is vannak áttelelő csapataik. Ilyenkor rendszerint az alföldi pusztákon tartózkodik. Tovább...

Tipikus mediterrán faunaelem, melynek Magyarországon eddig egy előfordulása bizonyított. A megfigyelt hím példány hetekig a nagyharsányi Szársomlyón tartózkodott. Hazánk déli peremvidékén már érvényesülnek a mediterráneum időjárási viszonyai, nagy valószínűséggel ezért jelent meg ezen a területen a faj. Többnyire rovarokkal táplálkozik, de kisebb gyíkokat és bogyókat is elfogyaszt. Tovább...

Nagyon ritka amerikai vendég, Európába kevés egyede jut el. Ezek a közép-amerikai telelőhelyeik helyett érkeznek főleg a Brit-szigetekre. Egy hazai előfordulása van, 2006-ban Fertőújlakon figyeltek meg két kifejlett hím példányt. Mivel a fajt madárkertekben viszonylag nagy számban tartják, nem kizárható, hogy a jövőben szökött egyedeit is megfigyelik hazánkban. Tovább...

Ez a kistestű sólyomféle a magyar puszták féltett kincse, megóvása a hazai természetvédelem egyik kiemelt feladata. Elterjedésének nyugati határát a Kárpát-medencében éri el. Az Európai Unió is felismerte, hogy a faj védelme érdekében fontos jelentős lépéseket tenni, ezért az állomány megerősítését célzó LIFE projektet finanszírozott. Tovább...

A vadgerléhez meglehetősen hasonló megjelenésű galambféle, melynek mindössze két hazai előfordulása ismert. Magevő. Gyommagvakkal, gabonamagvakkal táplálkozik, kisebb mennyiségben csigákat, bogyókat is fogyaszt. A fenyőerdőkben költő madarak a fenyőfa magjait fogyasztják. Az északi populációk vonulók, a déliek állandóak. Tovább...

Hazánkban általánosan elterjedt, gyakori énekesmadár. Elsősorban magvakkal táplálkozik. Étlapján szerepel a gyermekláncfű termése, gyom-, valamint gazdasági növények magvai is. A magyarországi populáció állandó, de télen észak, északkelet felől érkező vendégekkel egészülnek ki a hazai kenderikecsapatok.

Élőhelye, költése:

Európa legnagyobb részén, Kis-Ázsiában és Északnyugat-Afrikában is költ. Tovább...

Rendszeres, de kisszámú fészkelő Magyarországon. Európában a sérülékeny fajok közé tartozik, de hazai állománya kismértékben növekszik. Ősszel és tavasszal jelentős számban vonul át Magyarországon, főleg állóvizeken pihen meg. Néhány példány minden évben áttelel. Hazai récéink közül ez hasonlít legjobban a nem védett tőkés récére. Védelme érdekében a természetes vizek nyugalmának biztosítása és állapotának megőrzése a legfontosabb feladat. Tovább...

Kifejezetten tengerparti madár, mely hazánkban az egyik legritkábban előforduló csérféle. Leginkább szikes tavaknál, lecsapolt halastavak medrében, a Dunánál vagy a Balatonnál tűnhetnek fel magányosan vagy kisebb csapatokban. 2011-ben egy kisebb inváziója volt a Dunán a tavaszi vonulás során, többször megfigyeltek a budapesti Duna szakaszon 1-5 példányt. Apró halakkal, ízeltlábúakkal táplálkozik. Európai állománya csökken. Tovább...

Rendszeres átvonuló és téli vendég, főleg a nagyobb folyókon, tavakon lehet megfigyelni október és április között. Más északi récékhez hasonlóan nagyobb csapatai a Dunán, a Balatonon és a Tiszán tartózkodnak. Átnyaralásáról is vannak adatok, sőt, költését is dokumentálták már hazánkban. Tovább...

A magyarok eredetmondáiban szereplő turul feltételezhetően a kerecsensólyom volt, vagy róla mintázták. Az 50 forintos érmén is ez a madár látható. A hazai természetvédelem kiemelten fontos feladata a faj védelme, ugyanis ez a termetes sólyomfaj a Kárpát-medencében éri el elterjedési területének nyugati határát. Az Európai Unión belül nálunk él a legnagyobb számban. Szinte mindenhol csökken az állománya, de a hazai populáció a fajvédelmi intézkedéseknek köszönhetően növekszik. Tovább...

Hazánkban kis számban, középhegységeink lucfenyveseiben költ. Vonuló, az északi populációk madarai nálunk minden évben változó számban vonulnak át, illetve telelnek. Inváziós években, amikor az északi fenyők termése nem elegendő számukra, jelentős számban húzódnak le Közép- és Dél-Európába telelni. Ilyenkor gyakran lehet nagy csapatokban repülve vagy fenyőkön táplálkozva látni őket. A tobozok bontogatása közben sokszor csüngenek fejjel lefelé a fenyőágakon. Tovább...

Eurázsiai elterjedésű madár. Közeli rokonához, a halvány gezéhez hasonlóan az egyik legkésőbb érkező, és legkorábban elvonuló madarunk. A lombkoronában található hernyókkal, lepkékkel, pókokkal és kétszárnyúakkal táplálkozik, de gyümölcsöket is fogyaszt. Territoriális madár. Tovább...

Óvatos, félénk madár, nem könnyű közelről megfigyelni. Hazai állománya az utóbbi évtizedekben megfogyatkozott, ma már nem számít gyakori fészkelőnek. Rovarokból és pókokból álló tápláléka után a lombok között kutat, de gyakran szerepelnek étlapján apró csigák is. Zöldes-barnás tollazata miatt könnyedén elrejtőzik a sűrű növényzetben, de ebben az esetben elárulhatja igen szép és változatos éneke. Nagyméretű poszátafajunk, testnagysága kis híján eléri a karvalyposzátáét. Tovább...

Hazai és európai állománya az utóbbi években jelentősen csökkent. A fészekparazita kakukk egyik gazdamadara. Rovarokkal, pókokkal táplálkozik, a fiókákat többnyire hernyókkal eteti. Ősszel, akárcsak a házi rozsdafarkú, rájár a bodzaborok bogyóira is. Vonuló, a telet Afrika trópusi részein tölti. Tovább...

Hazánkban igen ritkán fordul elő, de akkor költésére is számíthatunk. A közelmúltig stabil, de kisszámú költőpopulációi éltek Magyarországon, melyek mára teljesen eltűntek. Újbóli költésére bármokor számíthatunk. Tápláléka sokrétű. Nyáron főleg rovarokkal, míg télen magvakkal táplálkozik. Tovább...

Hazánk ritka fészkelője, a költőpárok száma – többek közt az élőhelyének kedvezőtlen változása miatt – valószínűleg lassan csökken. Magyarországon elsősorban középhegységi költőfaj, de létezik egy néhány párból álló síkvidéki állománya a Kiskunságban is. Előszeretettel fészkel olyan erdőállományokban, melyek déli kitettségű oldalak, nyílt területek közelében vannak, de akár több tíz kilométerre is eljár zsákmányért. Tovább...

Az üstökösgém közeli rokona, mindössze egy alkalommal, 2000-ben figyeltek meg egy tojó példányt Balmazújváros határában. Mivel rendkívül ritka kóborló Európában, természetvédelmi jelentősége nincs. A nálunk megjelenő egyedek halastavainkon és védett területeinken megpihenhetnek táplálkozni.

Élőhelye, költése:

A Távol-Keleten az üstökös gémet helyettesíti, ahhoz hasonló élőhelyeken él, ott viszonylag gyakori. Általában vegyes gémtelepeken költ. Tovább...

Tollazatában a nálunk hasonlóan ritka vonuló vándorfüzikéhez hasonló, de sárga farcsíkja és fejtetőcsíkja alapján könnyen elkülöníthető közeli rokonától. Magyarországon eddig 9 bizonyított előfordulása volt, melyek többségét gyűrűzőtáborokban fogták és jelölték. Rovarokkal táplálkozik. Vonuló, a telet Délkelet-Ázsiában tölti, de kóborló egyedei minden évben feltűnnek Európában. Tovább...

Rendszeres átvonuló és téli vendég, október és április között lehet megfigyelni nagyobb tavainkon, folyóinkon. Jellemző telelőterülete a Dunakanyar. Európában a sérülékeny fajok közé sorolják, állománya helyenként csökken, máshol kismértékben növekszik. A nálunk telelő és hazánkon átvonuló madarak nyugalmának biztosításán és a természetes vizek állapotának megőrzésén kívül nincs más tennivalónk a faj védelme érdekében. Tovább...

A legkisebb európai csérféle. Korábban fészkelt hazánk több területén, így a Duna egyes zátonyain, a Hortobágyon, a Kiskunság szikes tavain, de mindig kis számban. Az utóbbi évtizedekben egy kisebb telepe alakult a Dráva zátonyain, Vízvárnál. Kisebb halakat, rákokat fogyaszt, melyeket rendszerint zuhanórepüléssel zsákmányol, de repülő rovarokat is elkap. Fészkelését a vízszint nagyobb emelkedése elmoshatja.

Élőhelye, költése:

Évente egyszer költ. Tovább...

A többi fakopáncshoz hasonlóan állandó madár. Kis termetének köszönhetően az egészen vékony ágakon is képes táplálkozni. Szinte egész Európában megtalálható. A fehérhátú fakopáncshoz hasonlóan neki sincsenek fehér vállfoltjai, de méretét tekintve jóval kisebb annál. Testnagysága nagyjából a verebekével azonos. Szinte az egész országban gyakorinak számít. Nyáron főként a lombkoronában lévő rovarokkal, lepkék hernyóival, levéltetvekkel, pókokkal, kétszárnyúakkal táplálkozik. Tovább...

Korábban ritkább átvonuló volt, manapság rendszeres, de kisszámú madárvendégünk. Augusztus és október, valamint április és június között lehet megfigyelni magányos egyedeit, kisebb csapatait, sokszor más partimadarak társaságában, főleg növényzettől mentes, iszapos területeken. Hosszú távú vonuló, a telet Dél-Európa és Afrika partjain tölti, a keleti madarak Délkelet-Ázsiában, Ausztráliában és Új-Zélandon telelnek. Tovább...

Hazánkban ritka kóborló. A hozzá nagyon hasonló énekes hattyútól kisebb mérete és nagyobb kiterjedésű fekete csőrvége különbözteti meg. Nálunk a téli időszakban figyelhető meg egyesével vagy kisebb csapatban. Ezek a példányok telelőterületeik felé vonulva pihennek meg nálunk.

Élőhelye, költése:

Eurázsia északi területein költ, az énekes hattyúnál többnyire északabbra. Főleg lápos, fátlan tundrák kisebb tavain telepszik meg. Tovább...

Ez a karvalyhoz nagyon hasonló madár hazánkban alkalmi fészkelő faj és nagyon ritka átvonuló. A múlt század közepén még költött a Debreceni Nagyerdőben és Sarkad környékén is. Azóta csak szórványosan telepszik meg egy-egy pár. Legutóbb 2009-ben fészkelt hazánkban bizonyítottan. Felbukkanására inkább az ország keleti részében lehet számítani. Tovább...

A legkisebb Európában is előforduló kormoránfaj, körülbelül fele akkora, mint a kárókatona. Csőre arányaikhoz viszonyítva rövidebb, mint nagyobb testű rokonáé. Rendszeres fészkelő 1991 óta, elsősorban a Hortobágyon. Az ezt megelőző évtizedekből alig van költési adata, sőt kóborlóként is kifejezetten ritka volt. A magyarországi populáció védett területeken fészkel, és táplálkozni is főleg itt szokott. A telepek oltalma, őrzése megoldott. Tovább...

A gyakoribb és ismertebb nagy kócsagtól kisebb termete és sárga lábujjai alapján különíthetjük el. Jellemzően a nagy ártéri ligeterdőkben található gémtelepek faja. Ezek helye a természetvédelem által ismert, védelmük jórészt megoldott. A fészektelepek zavartalanságának biztosítása kiemelt jelentőségű, a vizes élőhelyek védelme pedig a táplálkozóhelyek biztosítása végett fontos. Tovább...

Hazánkban csak kevés helyen költ, főleg középhegységeink mély szurdokvölgyekben telepszik meg. Átvonuló példányai szinte bárhol megjelenhetnek. Az európai madarak többsége az indiai szubkontinensen telel, hozzánk április végén, május elején érkezik meg és augusztusban, szeptemberben távozik. Hazai állománya csökken, tipikus élőhelyein mesterséges odúkkal próbálják megtelepíteni. Tovább...

Hazánkban rendszeres fészkelő, jellemzően a nagyobb folyók zátonyain telepszik meg. Európai és hazai állománya stabil. Költését a hirtelen áradások, az illegális kavicsbányászat és a zavarás veszélyeztetheti. A faj alkalmazkodóképességét mutatja, hogy mesterségesen kialakult élőhelyeken, így ülepítőtavakon, kavicsbányákban, építkezéseken is megjelenik. Vonuló, hazánkban március és október között lehet megfigyelni. Tovább...

Kisszámú őszi és tavaszi átvonuló Magyarországon. A XX. század elején még viszonylag gyakori volt, de a ’40-es években állománya gyakorlatilag összeomlott, azóta csak kisebb csapatai jelennek meg évente hazánkban, elsősorban a Hortobágyon. Ezek az egyedek Skandináviából érkeznek hozzánk. Az észak-európai populáció nagyon sérülékeny, a költőhelyen jelentős természetvédelmi erőfeszítéseket tesznek a faj védelmében. Tovább...

Az egyik legkésőbb érkező, és leghamarabb elvonuló madarunk. Rovarokkal, kisebb részben apró rágcsálókkal táplálkozik. Áldozatára általában egy bokorról, oszlopról vagy villanyvezetékről repül rá. Vadászat közben gyakran látni egy helyben repülni, azaz szitálni is. A telet Afrika déli részén tölti.

Élőhelye, költése:

Dél- és kelet-európai, valamint közép-ázsiai elterjedésű madár. Tovább...

Rendkívül ritka kóborló Magyarországon, mindössze két hazai adata van, 2002-ben a Hortobágyon, 2005-ben Apajon figyeltek meg egy példányt. A nálunk megjelenő egyedek dél-amerikai telelőhelyük helyett érkeznek hazánkba. Más ritka partfutókhoz hasonlóan csekély a természetvédelmi jelentősége. Tovább...

Viszonylag kisszámú átvonuló, július és szeptember között, tavasszal márciusban és áprilisban, főleg a Tiszántúlon lehet megfigyelni. Előfordulnak átnyaraló példányok is. Európai állománya stabil, hazánkban az átvonuló csapatok megpihenhetnek és táplálkozhatnak az egyéb partimadarak számára is fenntartott vizes élőhelyeken. A faj védelme érdekében Magyarországnak speciális feladata nincs. Tovább...

Legkisebb hazai poszátafajunk. Egyszínű szürkés-kékes árnyalatú tollazatától élesen elüt fehér torokfoltja. Rovarokkal, elsősorban lepkehernyókkal, levéltetvekkel táplálkozik, de a pókokat is fog. Sokszor keresgél a lombkoronaszint magasabban fekvő régióiban, de legtöbbször alacsonyan figyelhetjük meg. Monoton éneke gyorsan elárulja jelenlétét, de a növényzetben még így is nehéz észrevenni. Az őszi vonulás során meglehetősen halk, ilyenkor alig-alig kerül a madarászok szeme elé. Tovább...

Mint a neve is mutatja, a sárszalonkához hasonló madár, de annál valamivel kisebb, csőre rövidebb, színe is kissé eltérő. Kisszámú, de rendszeres átvonuló ősszel és tavasszal, egyes példányok megkísérlik az áttelelést is. Mocsárréteken, leeresztett halastavakon, belvizeken és árasztásokon lehet megfigyelni. Nyugat- és Dél-Európában, Észak-Afrikában, a Közel-Keleten, Indiában és Délkelet-Ázsiában telel. Tovább...

Rendszeres őszi és tavaszi átvonuló, de átnyaraló, sőt, áttelelő példányok is akadnak. Nagy kiterjedésű tavakon, árasztásokon lehet megfigyelni, ritkán alkot nagyobb csapatokat. A telet a Földközi-tengeren és a nyugat-európai partok mentén tölti. Tovább...

Apró termetű sólyomféle, gyakori téli vendég, szeptember és március között lehet leginkább megfigyelni. Európai állománya stabil, a nálunk telelő egyedek nyíltabb területeken, különösen az alföldi pusztákon találnak megfelelő táplálkozóhelyet. Az állomány egy része a mediterrán térségben telel, mások csak Közép-Európáig jutnak.

Élőhelye, költése:

Eurázsia és Észak-Amerika északi területein költ. Tovább...

A leggyakoribb vízicsibe Magyarországon. A vizes élőhelyek védelmének előtérbe kerülése feltehetően biztosítani fogja a faj hazai állományának megmaradását. Az öreg, avas nád- és gyékényállományok meghagyása elősegíti a faj megtelepedését. Tovább...

Magyarország legkisebb és egyben leggyakoribb vöcsökfaja, mely szinte minden álló-, és egyes folyóvizeinken is költ, elsősorban ott, ahol megfelelő mélységű a víz és az elrejtőzéshez kellő nagyságú vízinövényzet áll rendelkezésre. Nehezen megfigyelhető faj, jelenlétét általában jellegzetes kacagó hangja árulja el. Tovább...

Rendszeres, de kisszámú tavaszi és őszi átvonuló. Leeresztett halastavakon, szikes tavakon, árasztásokon, ülepítőkön lehet megfigyelni. Európai állománya stabil, mivel többnyire a tengerpartokon vonul, továbbra sem valószínű, hogy nagyobb számban jelenik meg hazánkban. Tovább...

Kisszámú fészkelő 1965 óta, főleg a Dunántúlon. Emellett jelentős mennyiségű madár vonul át hazánkon, be nem fagyó vizeink pedig megfelelő telelőhelyet biztosítanak a fajnak. Európai állománya stabil, hazánkban védett faj, a nálunk tartózkodó egyedek kíméletén és nyugalmuk biztosításán túl nem igényel fajspecifikus intézkedéseket a természetvédelem részéről. Tovább...

Két alfaja fordul elő hazánkban, az egyik az ország nyugati részén, a másik az Északi-középhegységben. Elsősorban a tűlevelű és elegyes erdők madara. A barátcinegéhez nagyon hasonló madár. Fejteteje nem fényes, hanem matt fekete, feje és nyaka robusztusabb. A torkán lévő fekete folt nagyobb kiterjedésű és diffúz határvonalú, míg barna szárnyán világos panel található. Állandó, de a költési időszakon kívül, főleg télen előszeretettel kóborol. Tovább...

Hazánkban ritka fészkelő, időnként az örvös légykapóval vegyes párokat alkothat. Átvonulóként viszont elég gyakori, tavasszal áprilisban és májusban, ősszel augusztusban és szeptemberben lehet megfigyelni. A telet Afrikában tölti. Leshelyről vadászik, repülő rovarokat kap el. Időnként előfordul, hogy szitál is. Tovább...

Európa nagy részén, Ázsia, Észak-Amerika, valamint Észak-Afrika bizonyos részein költ. Korábban a leggyakoribb szerkőfajunk volt. Hazai állománya ingadozó, mely erősen függ a költőhelyének éves vízviszonyaitól. Apró halakat, vízirovarokat, ebihalakat fogyaszt, melyeket a víz felszínén kap el. Tovább...

A dolmányos varjútól sokáig csak alfaji szinten különítették el. A két faj egymás helyettesíti, elterjedésük egyes helyeken átfed, hazánk nyugati határa mentén lehet legtöbbször megfigyelni. Újabb kutatások ismét azt feltételezik, hogy e két faj csak alfaji szinten önálló. Egy elszigetelt, részben hibridizálódott populációja található Budapesten is. Egyébként Magyarországon ritka fészkelő. Tovább...

Hazánkban korábban kis számban, de több helyen és rendszeresen költött, az utóbbi években azonban költőfajként gyakorlatilag eltűnt, és észleléseinek száma is rendkívül megfogyatkozott. Rovarokkal és apróbb gyíkokkal táplálkozik, de vonulási időben bogyós terméseket is fogyaszt. A telet Afrika trópusi részén tölti. Tovább...

Ritkább hazai harkályfajaink egyik legszebb tollazatú képviselője. Nászidőszakban a hím a többi fakopáncstól eltérően keveset dobol csőrével a fák törzsén. Inkább jellegzetes nyávogó hangját hallatja ilyenkor, melyet akár több száz méterről is hallani lehet. Hernyókat, levéltetveket, kétszárnyúakat, pókokat, bogarakat fogyaszt. Táplálékát főként a lombkoronából és a fa törzséről gyűjti, a talajon ritkán keresgél. Állandó madár, de télen kóborolhat. Tovább...

Hazánkban ritka kóborló, mindössze négy előfordulása ismert. Jellegzetes élőhelyein azonban gyakori madárnak számít. A hazai poszátákhoz hasonlóan elsősorban hernyókkal, lepkékkel, szöcskékkel, sáskákkal, pókokkal táplálkozik, ősztől azonban bogyókat és magvakat is fogyaszt. Az állomány nagy része állandó, de kóborlásai során akár Észak-Európába is elvetődhet. Kontinensünk állománya stabilnak mondható. Jellegzetes kerregő hangja akkor is elárulja jelenlétét, ha nem látjuk. Tovább...

Hazánkban nagyon ritka késő tavaszi, nyári kóborló. 2010-ben költését is feltételezték, de ezt nem sikerült bizonyítani. Főként magevő, de egyéb növényi részeket is fogyaszt. Táplálékát nyáron rovarokkal, pókokkal egészíti ki, fiókáit is javarészt gerinctelen állatokkal eteti. Állományát negatív irányba befolyásolja a nagytáblás, sok kemikáliát felhasználó mezőgazdaság terjeszkedése. Tovább...

Eurázsiai, valamint észak-amerikai elterjedésű faj. Az egyetlen hazánkban rendszeresen költő csérféle. Nevét az egyik legfontosabb táplálékáról, a szélhajtó küszről kapta. Halakra, vízirovarokra és azok lárváira vadászik, de olykor sáskákat is fogyaszt. Hosszú távú vonuló, a telet Afrikában, az Egyenlítőtől délre tölti. Költési időben a vízszint emelkedése veszélyt jelenthet a fészekaljra, mivel elmoshatja azt.

Élőhelye, költése:

Sík vidéki fészkelő. Tovább...

Gyakori bagolyfajunk, főleg az alföldi tanyasi és mezőgazdasági területeken. Speciális mesterséges odúk kihelyezésével segíthetjük állományának növekedését. Részben nappal is aktív, ezért gyakrabban látni, mint a többi bagolyfajt. Röpte hullámzó, harkályszerű. Ha megzavarják, izgalmában le-fel billegeti magát. Tovább...

A vékonycsőrű víztaposónál sokkal ritkább madárvendég, főleg halastavakon, szikeseken, természetes tavakon, ülepítőkön, egyesével lehet megfigyelni, megjelenésére a jövőben is számítani lehet. Tovább...

Kiváló rejtőzködő, tollainak színe a fa kérgéhez hasonló, így nagyon nehéz észrevenni akár a talajon költő, akár a fák ágain nappalozó madarat. Éjszakai életmódú, táplálékát az éjjel aktív rovarok, lepkék teszik ki, melyeket röptükben kap el. Április második felében érkezik vissza költőhelyére, és augusztus végén, szeptemberben vonul el. Kurta csőre igen széles, melyet hatalmasra ki tud nyitni, ezáltal nagyobb rovarokat is könnyedén elejt. Tovább...

Hazánkban szórványos költőfaj, vonuláskor és télen azonban gyakrabban találkozhatunk vele. Férgekkel, rovarokkal és puhatestűekkel táplálkozik, melyeket elsősorban a talajon zsákmányol. Télen legkedveltebb tápláléka a fagyöngy termése, de egyéb fák és bokrok bogyóit is szívesen fogyasztja. Részben vonuló. Tovább...

Magyarországon ritka kóborló, legtöbbször bíbiccsapatokhoz csapódik egy-egy példánya. Költőhelyén állománya csökken, a hazánkban megjelenő példányok számára biztosítani kell, hogy védett területeink továbbra is megfelelő pihenő- és táplálkozóhelyeket biztosítsanak. Tovább...

A legnagyobb méretű csérféle, hosszú szárnyakkal. Röpte kecses, hosszú, piros csőre erőteljes. Európai állománya veszélyeztetett. Halakkal, ízeltlábúakkal táplálkozik. Az északi populációk vonulók, hazánkban rendszeres, de ritka átvonuló. Nálunk főként szikes tavakon, lecsapolt halastavakon fordul elő magányosan vagy kisebb csapatokban.

Élőhelye, költése:

Az Antarktiszon és Dél-Amerikán kívül valamennyi földrészen fészkel. Tovább...

Hazánkban mindössze egy alkalommal bizonyították előfordulását – Hódmezővásárhelynél találtak egy elpusztult példányt. Főleg halakkal, kisebb számban rákokkal, csigákkal táplálkozik, melyeket a víz alá bukva, a tengerfenéken zsákmányol. A tengeri táplálkozásra specializálódott. Tovább...

Közepes nagyságú. Tollfülei nincsenek. Két színváltozata fordul elő, a szürke, amely gyakoribb, valamint a vöröses. Éjjel aktív. Írisze sötét színű. Jellegzetes, kísérteties huhogó hangját sötétedés után hallatja. Tápláléka igen változatos. Tovább...

Magyarországon rendkívül ritka kóborló, 1893-1896 között Chernel István a Velencei tavon figyelt meg néhány példányt. Azóta csak néhány megfigyelése volt. Költőhelyeinek átalakulása, felszámolása miatt nem kizárt, hogy kóborló egyedei megjelennek nálunk, bár a közelmúltban európai állománya szinte teljesen összeomlott. Sajnos elterjedési területén a vadászat is hozzáadódik ehhez, a zavarás és a madarak tényleges elpusztítása jelentősen fokozza visszaszorulását. Tovább...

Gyakori költőfajunk. Városi parkokban, fás-bokros élőhelyeken gyakran találkozhatunk vele. Télen feltűnik a madáretetőknél is. Csőre olyan erős, hogy akár a meggy magját is szét tudja roppantani. Bokrok, fák magvaival táplálkozik, de fiókáit főleg hernyókkal eteti. Részben vonuló, illetve kóborló, az északi populációk egy része hazánkban tölti a telet. Egyik legtermetesebb hazai pintyfajunk.

Élőhelye, költése:

Eurázsiai elterjedésű faj. Tovább...

Pusztáink legjellegzetesebb madara rövidtávú vonuló, csak az igazi tél beálltával repül kissé délebbre, de áttelelő példányaival is rendszeresen találkozhatunk. Legtöbbször a talajon tartózkodik, csak a hangja utal jelenlétére. Nászrepülésekor a hím és a tojó néhány méter magasságban kergetőzik, majd ismét a földre szállnak. A fészkelőterület kiválasztása után a hím nagy magasságokba emelkedve, folyamatosan énekelve hirdeti ki a pár költőhelyét. Tovább...

A többi hazánkban előforduló poszátától legkönnyebben rozsdás szegélyű szárnytollai alapján különíthetjük el. Táplálékát főként lepkehernyók és pókok alkotják, melyeket gyakran a magas fű között, a talajon keres. Nyár végén a fekete bodza bogyóit is elfogyasztja. Vonuló, Afrika Szaharán túli részén telel. Tovább...

A házi verébtől legjobban sötét pofafoltja különíti el. Közeli rokonától eltérően a tojók és a hímek közt nincs számunkra látható ivari dimorfizmus. Társas madár, sokszor több százas csapataival is találkozhatunk. Nyáron rovarevő, fiókáit is kizárólag apró ízeltlábúakkal táplálja, ősztől viszont többnyire magvakat fogyaszt. Állandó madarunk, de télen kóborolhat. Tovább...

Magyarországon általánosan elterjedt, városi környezetben még a füsti fecskénél is gyakrabban fordul elő. Apró rovarokkal táplálkozik, melyeket főleg a levegőben, de sokszor a házak falán fog el. Vonuló, a telet Afrikában, a Szaharán túl tölti. Tovább...

A legnagyobb testű, országszetre gyakori nádiposzátánk. Méreténél fogva a számára megfelelő költőhelyekért csak fajtársaival kell versengenie, a többi rokon faj kisebb mérete miatt nem száll harcba vele a fészkelőterületekért. A fészekparazita kakukk egyik leggyakoribb gazdamadara a nádas területeken. Tovább...

Szinte valamennyi magyarországi nádasban előfordul. Nyáron állati, télen növényi táplálékot fogyaszt. Vízhez kötődő rovarok, pókok, csigák, magvak képezik táplálékát. Tarlókon, szántóföldeken is gyakran megfigyelhetők kisebb-nagyobb áttelelő csapatai, amint gyommagvakat szedegetnek. Tovább...

Leggyakoribb tücsökmadárfajunk. Vonuló, a telet Afrikában, a Szaharától délre tölti. Táplálékát a víz felszínének közeléből szerzi, ezért szinte mindig alacsony magasságban repül, vagy a zsombékokon és a nád alsó részében mozog. Vonulási ideje jobban elhúzódik, mint a többi nádi énekesmadáré. Ez egyedi vedlési stratégiájának köszönhető. Tovább...

Rendszeres átvonuló és téli vendég, főleg a Dunán és más nagyobb vizeken. Megfigyelésére október és április között van a legnagyobb esély. Az elmúlt években rendszeresen vannak fészkelési adatai a Dunakanyarból. Megtelepedését elősegítheti, ha megfelelő méretű költőládákat helyeznek ki azokon a helyeken, ahol megfigyelnek átnyaraló vagy költő példányokat. Tovább...

Egész Európában, Észak-Ázsiában és Északnyugat-Afrikában megtalálható. Hazánkban a leggyakoribb harkályféle. A fák lombkoronájában lévő hernyókat, törzsön lévő rovarokat fogyasztja, de táplálékának részét képezik a hangyák is. Télen csonthéjas gyümölcsöket, makkot is fogyaszt, de az etetők környékén is rendszeresen feltűnik. Tovább...

Megjelenését tekintve sötétebb színű fülemüléhez hasonlít, de attól valamivel nagyobb és a vörös szín helyett a barna dominál tollazatában. Legkönnyebben éneke alapján különíthetjük el őket egymástól. Esetenként előfordul, hogy átfedő elterjedési területeken hibridizál is a két faj. Rovarokkal és pókokkal táplálkozik, ősszel bogyókat, főként a bodza bogyóit fogyasztja. Tovább...

Nedves mocsárréteinken, szikes legelőkön, az adott év vízviszonyainak függvényében költ. A mocsarak lecsapolása, a nedves rétek feltörése nem kedvezett a faj hazai állományának, de a természetvédelmi területek megfelelő kezelése hozzájárulhat nagyobb számú megtelepedéséhez. Vonuláskor, február és április, valamint augusztus és november között országszerte megfigyelhető, de legnagyobb csapatai az Alföldön jelennek meg. Tovább...

Hazánkban ritka kóborló, megfigyelésére a legnagyobb esély az őszi időszakban van, nagyobb folyóink, természetes- és mesterséges tavaink mentén. A telet többnyire a nyílt tengeren kóborolva tölti. Európai állománya helyenként növekszik.

Élőhelye, költése:

Eredetileg Izlandon, a Shetland- és a Feröer-szigeteken fészkelt, de fokozatosan terjed az észak-atlanti térségben. Telepesen költ, egyszerű fészkébe a tojó 1-2 tojást rak. Tovább...

A magyar természetvédelem címermadara, az 5 forintos érme hátulján is ez a faj látható. A kis kócsagtól méretén túl lassabb, méltóságteljesebb szárnycsapáú röpte, hosszabb lába, a lábszár és a csüd sárga színezete alapján lehet megkülönböztetni. Ujjai feketék, szemben a kis kócsag sárga ujjaival. A XIX. században egész Európában divat volt a kócsagtollas viselet. Nászruhájának dísztollai miatt szinte teljesen kipusztították a fajt Magyarországról. Tovább...

Magyarországon tömeges őszi és tavaszi átvonuló, legnagyobb számban az alföldi vizes élőhelyeken, de a Dunántúlon is jelentős számban figyelhető meg. Ősszel októberben érkeznek első nagyobb csapatai, majd a tél folyamán a legtöbbjük elhagyja hazánkat, tavasszal azonban újra átvonulnak Magyarországon. Enyhe teleken jelentős számban át is telelhet. Tovább...

A legnagyobb hazánkban előforduló gébicsfaj. Rendszeres és országszete gyakori téli vendég. Az utóbbi években kicsi, de stabil fészkelőállománya alakult ki Szatmár-Beregben. A tőlünk északabbra költő egyedek ősszel délebbre vonulva próbálják átvészelni a táplálékban szegényebb időszakot. Rágcsálókkal, gyíkokkal, énekesmadarakkal és nagyobb rovarokkal táplálkozik, melyeket leshelyéről gyors rárepüléssel kap el. Tovább...

A legnagyobb partimadár. Jellegzetes hangját sokszor hallatja, népi neve szélkiáltó. Magyarországon csak kis számban fészkel, turjánvidékeken, vizenyős réteken, lápokon költ. Jelentős számban vonul át az Alföldön február és április, valamint augusztus és november között. Átnyaraló és áttelelő madarak is akadnak. Hazai állományának védelme csak jellegzetes költőhelyei, a turjánosok védelmével biztosítható, ugyanez mondható el Európai populációjáról is, ami enyhe csökkenést mutat. Tovább...

Jóval kisebb számban vonul át hazánkon, mint a sárszalonka, mocsárréteken, árasztásokon, rizsföldeken, csapolásokon lehet megfigyelni az augusztus és október, valamint április és május közötti időszakban. Európában a sérülékeny fajok közé tartozik. Magyarországon ritkaságából kifolyólag nincs természetvédelmi jelentősége. A vizes élőhelyek általános védelme hozzájárulhat, hogy nagyobb mennyiségben pihenjen meg hazánkban. Tovább...

A Naumann-rigó nagy elterjedésű faj, Eurázsiában Közép-Szibériától keletre költ. Nyílt fás élőhelyeken a tundra és tajga határmezsgyéjén költ, fészkét fára rakja, amiben 3-5 tojásos fészekaljat nevel május-júniusban. Rovarevő, de ősszel/télen növényi táplálékot, különböző bogyókat is fogyaszt. Vonuló faj, költőterületéről dél-délkeleti irányba vonul és a telet Kínában és a környező országokban tölti. Európába ritka kóborló példányai jutnak el. Tovább...

Egyre gyakrabban kerül távcső elé Magyarországon, de nem valószínű, hogy ezek az egyedek természetes állományból származnak. Elterjedt díszmadár, jól szaporodik fogságban, szökött példányok rendszeresen előfordulnak hazánkban, sokszor városi környezetben is. Mivel nem őshonos madár, agresszív természete miatt pedig negatívan hathat a többi vízimadár állományára, nem kívánatos faj a hazai faunában. Tovább...

Ez a harkályfélék közé tartozó madár elképesztő kéregmintás tollazattal rendelkezik, sokszor még pár méterről is nehéz észrevenni. Ha veszélyben érzi magát, fejtollait felborzolja és nyakát kígyószerűen tekergeti. A nevét is innen kapta. Főként hangyákkal táplálkozik, melyeket a talajon vagy a fatörzsön szedeget össze. A nyelve hegyén lévő kis horgok is a hatékonyabb táplálékszerzést szolgálják. Vonuló, a telet Afrikában tölti. Tovább...

A házilúdfajták többségének őse. Neve arra utal, hogy nyáron, költési időben is megfigyelhető Magyarországon, szemben a többi vadlúddal, melyek nem költenek nálunk. Hazai állománya a sok évtizedes védelemnek és vadászati tilalomnak köszönhetően napjainkra jelentősen megerősödött, így újra vadászhatóvá tették. Ősszel a hazai állomány mellé északról érkeznek vendégek, a tél beálltával együtt vonulnak dél felé. Tovább...

Hazánkban a legritkábban előforduló halfarkasfaj, augusztus és szeptember hónapokban figyelték meg legtöbbször. Főleg nagyobb vízfelületek mentén lehet vele találkozni. A madarak többsége az Egyenlítőn túli tengereken telel. Európai állománya stabil, nálunk nincs komolyabb természetvédelmi jelentősége, speciális intézkedést nem igényel.

Élőhelye, költése:

Eurázsia és Amerika sarkvidéki, nedves tundrai területein költ. Tovább...

Karcsú, hosszú nyakú réce, mely csak kis számban fészkel szikes tavainkon. Átvonulóként sokkal jellemzőbb Magyarországon, tavasszal és ősszel egyaránt jelentős számban lehet megfigyelni, áttelelését is többször dokumentálták. Hazai állománya világállományához képest nem számottevő, Magyarországnak nincs kiemelt jelentősége a faj védelmében. A nálunk költő madarak főleg védett területeken telepszenek meg, ahol többnyire megfelelő körülményeket találnak. Tovább...

A XIX. században még költött a Nyírség, a Szatmári-Tiszahát, a Beregi- és a Szatmári-síkság nyíreseiben, egyike a hazánkból kipusztult madárfajoknak. Élőhelyének átalakulása, feldarabolódása miatt európai állománya többnyire csökken. Természetes visszatelepülésének esélye Magyarországon sajnos nagyon csekély. Tovább...

Hazánk és Európa egyik legkisebb termetű madara, hossza 9 cm, súlya 6-8 gramm. Kis mérete ellenére hangja igen erőteljes és messze hangzó. Farktollait gyakran merőlegesen felmereszti. Rovarokkal, pókokkal táplálkozik, melyeket a talajon és a talajközeli növényzeteben kap el, télen apró fűmagvakat is fogyaszt. Rövidtávú vonuló, illetve kóborló. Télen a hegyekből alacsonyabban fekvő területekre húzódik. Tovább...

A három európai bukó közül hazánkban a legritkább, de minden évben megfigyelik magányos egyedeit vagy kisebb csapatait. Szeptemberben már megjelenhet hazai vizeinken, előfordul, hogy nálunk is telel át. Európai állománya stabil, a hazánkban telelő és az átvonuló példányok mennyisége nem jelentős a faj egésze szempontjából, ennek ellenére jogi védelme indokolt. Tovább...

Legnagyobb termetű galambunk, melynek urbanizációja jelenleg is tart hazánkban. Fehér szárnysávja és nagy mérete alapján könnyen elkülöníthetjük a többi hazai galamb- és gerlefajtól. Főként növényi táplálékot fogyaszt, amely különféle magvakból áll, de bogyókat, rügyeket, sőt, apró csigákat és gilisztákat is eszik. Tovább...

Középhegységi bükk- és gyertyános-tölgyes erdeinkben gyakori fészkelő. Afrikában telel, ahonnan április végén érkezik vissza. Szeptemberben vonul el, ilyenkor az ország bármely részén előfordulhat. Nyílt területre néző ágakról vadászik repülő rovarokra. Tovább...

Az örvös lúd a tengeri ludakként emlegetett fajcsoportba tartozik. Ritka kóborló, az apáca- és vörösnyakú lúdnál is kisebb számban fordul elő hazánkban. Európai állománya növekszik, de mivel tengerparti vonuló, jelentős csapataira a jövőben sem számíthatunk. A nálunk megjelenő egyedek általában más ludakhoz csatlakoznak.

Élőhelye, költése:

A legészakibb elterjedésű vadlúd. A sarkvidéki területek jelentős részén előfordul. Tovább...

A fekete rigóhoz hasonló megjelenésű madár, de a hímek begyén lévő fehér félhold alakú mintázat, valamint tollainak pikkelyszerű fehér szegései alapján attól könnyen elkülöníthető. Hazánkban igen kis számban, de rendszeresen átvonul. Leginkább márciusban és az októberben találkozhatunk vele.

Élőhelye, költése:

Tipikus hegyvidéki fészkelő. Európa szinte összes magashegységi fenyvesében, bozótos, borókás élőhelyén költ, de sehol sem nagy számban. Tovább...

Hazánkban mindenütt elterjedt. Társas madár, a fiókák kirepülését követően mindig csapatban mozog. A hím és a tojó hasonló, a kirepülő fiatalok homloka és fejoldala sötét. Tavasztól rovarokkal, pókokkal táplálkozik, ősztől pedig fokozatosan áttér a növényi táplálékra. Állandó madár, télen alkalmilag az etetők közelében is feltűnik.

Élőhelye, költése:

Csaknem egész Európában, valamint Ázsia nagy részén megtalálható. Tovább...

A változatos színekben pompázó nászruhás hímek dürgése a madárvilág egyik leglátványosabb jelensége. A hímek csak a párzási időszak végéig viselik a nyakuk körül lévő tollpajzsot. Nagy számban vonul át hazánkon ősszel és tavasszal, legnagyobb eséllyel február és május, valamint július és november között lehet megfigyelni árasztásokon, vizenyős gyepeken, halastavakon. Átnyaralása és áttelelése is előfordul, néhány esetben költését is dokumentálták. Tovább...

A szirti galamb háziasításából jött létre, mely kivadult, és ma már az egész Földön elterjedt. A települések madara. Őse még ma is megtalálható a Földközi-tenger partvidékén, Észak-Afrikában, valamint Ázsia egyes hegyvidéki részein. Állandó madarunk. Szinte mindenféle magvat kedvel, de városokban a kommunális hulladék jelenti legfőbb táplálékát. Természetes ellensége a nyest, mely jelentős károkat képes tenni a fészekaljakban. Tovább...

Eurázsiai elterjedésű faj. Főként sáskákkal, hernyókkal, hártyásszárnyúakkal, lepkékkel, bogarakkal, poloskákkal, kabócákkal, pókokkal táplálkozik. Növényi táplálékot keveset fogyaszt. A levegőben ritkán zsákmányol, rendszerint a talajon szerzi meg táplálékát. Vonuló, a telet Afrika északi részén tölti. Tovább...

A parlagi sas a magyar természetvédelem egyik kiemelten fontos madara. A Kárpát-medencében lévő állomány a faj elterjedésének nyugati határán található. Mivel világállománya csökken, a Szlovákiával közös hazai állomány pedig növekszik, a fajvédelmi munkában hazánknak kiemelt szerepe van. A természetvédelmi munkáknak köszönhetően az elmúlt 30 év alatt az állomány megtízszereződött. Kiemelten fontos a hazai állomány megőrzése az európai populáció szempontjából. Tovább...

Magyarországon rendkívül ritka kóborló, a hazánkon átvonuló darucsapatokban figyelhető meg ritkán egy-egy példánya. A nálunk megjelenő madarak nem igényelnek a darvaktól eltérő védelmi intézkedéseket. A kukoricatarlókon megfelelő táplálékot, vizes területeinken nyugodt éjszakázóhelyet talál.

Élőhelye, költése:

Eurázsia sztyeppjein él a Dontól Mandzsúriáig, a telet Ázsia déli területein és Afrikában tölti. Tovább...

Legkisebb hazai fecskefajunk, mely szinte az egész északi földtekén megtalálható. Telepesen fészkel, sokszor több száz, de akár több ezer párból álló kolóniákat is kialakíthat. Rendszerint minden évben új költőüregekből álló telepeket létesít, hogy az előző évi fészkekben elszaporodott parazitákat elkerülje. Táplálékát a levegőben kapja el. Igen apró rovarokkal – levéltetvekkel, legyekkel, szúnyogokkal, kérészekkel – táplálkozik, melyek nem feltétlenül kötődnek a vízhez. Tovább...

Hazánkban rendszeres átvonuló, főleg az Alföldön. Leeresztett halastavakon, árasztásokon szikes tavakon, zátonyokon lehet megfigyelni tavaszi és őszi vonulása során. Európai állománya stabil, a hazánkban megjelenő egyedek halastavainkon és egyéb vizeink mentén megpihenhetnek. A partimadarak védelme érdekében tett természetvédelmi erőfeszítések ennek a fajnak is megfelelő körülményeket biztosítanak. Tovább...

Az afrikai természetfilmekből sokaknak ismerős lehet ez sárgásfehér színű gémféle, amint elefántok, zsiráfok és más nagytestű növényevők lábánál sétálgat és felkapdossa a felzavart rovarokat. Egyike Magyarország legújabb költőfajainak, első bizonyított költését 2011-ben dokumentálták a Hortobágy térségében. Ezt megelőzően is egyre gyakrabban és egyre nagyobb csapatokban figyelték meg nálunk. Tovább...

Magyarországon inváziós években jelenik meg rendszerint májusban, júniusban. Ilyenkor költése is előfordulhat. Többnyire seregélycsapatokkal vegyülve mozog. Elsősorban sáskákkal és más egyenesszárnyúakkal táplálkozik, valamint elfogyasztja a pókokat, bogarakat és a bagolylepkék hernyóit is. Vonuló, legjelentősebb telelőterülete India, de a Közel-Keleten és Észak-Afrika partvonalán is előfordul telente. Tovább...

A ritkább tengeri récék közé tartozik, de egyre több hazai adata van, főleg a téli időszakból. Ez valószínűleg nem a kóborló madarak számának növekedésének, hanem az aktívabb madarásztársadalomnak köszönhető. Főleg a Dunán és a Balatonon jelenik meg egyesével, esetleg kisebb csapatban. Európai állománya nő, de mivel alapvetően tengeri faj, a jövőben sem várható, hogy sokkal rendszeresebbé válik hazánkban. Tovább...

Rendszeres, de kisszámú fészkelő hazánkban. A nálunk költő párok száma az időjárástól függ, ha a kedvező vízállású területeket talál több pár telepszik meg. A sikeres költések biztosítása érdekében megfelelő vízborítású és növényzetű élőhelyek kialakítása létfontosságú. Speciális élőhelyei az elmúlt időszakban sajnos kedvezőtlen változásokon mentek keresztül. A költési idő végéig korlátozni kell a kaszálást, biztosítani kell a megfelelő vízszintet. Tovább...

Hazai szikes rétjeink, mocsárrétjeink egyetlen fészkelő cankófaja. A megtelepedésére alkalmas nedves élőhelyek kiszáradása, lecsapolása, nem megfelelő mértékű legeltetése okozza a faj visszaszorulását. Tavasszal és ősszel gyakori átvonuló, a hazai fészkelők sokszor már júliusban elhagyják az országot. A telet a mediterrán térségben, kisebb számban Afrikában töltik.

Élőhelye, költése:

Öt alfaja Eurázsia jelentős részén előfordul. Tovább...

Rendkívül ritka észak-amerikai kóborló Európában, első 1992-es hazai megfigyelése után egy évtizeddel ismét megfigyelték a Hortobágyon. Megjelenésére a jövőben is számíthatunk, mert ősszel sok elvetődött példánya eléri Nyugat-Európa tengerpartjait. Minden évben több megfigyelése van a Brit-szigeteken. Vonulása során Amerika déli területeire is eljut. Tovább...

Nevéből adódóan a nyílt kopár élőhelyeket kedvelő nagyobb testű hantmadárfajunk. elsősorban Ázsia nagy kiterjedésű pusztáin él. Hazánkban eddig három alkalommal észlelték, elsőként 2000 májusában a Csongrád megyei Zákányszéken. A nálunk gyakori hantmadárhoz rendkívül hasonló megjelenésű, előfordul, hogy tollazatuk alapján szinte lehetetlen az elkülönítésük. Rovarokkal táplálkozik, melyeket röptében és a talajon futva kap el. Tovább...

Egy nagy, hosszabb szárnyú, világos színű egerészölyvre hasonlít, kissé sasszerű, német neve is „sasölyv” jelentésű. Európai elterjedésének nyugati határárát Magyarországon éri el. Első hazai költését 1992-ben bizonyították a Hortobágyon, azóta kisszámú, de rendszeres fészkelő. Mivel nagyon kis egyedszámban él Magyarországon, a magányos egyedek nem mindig találnak párt fajtársaik közül, ilyenkor egerészölyvvel állnak párba. Tovább...

Ritka tavaszi és őszi átvonuló, illetve nyári kóborló. Megfigyelésére leginkább az Alföldön, azon belül főleg a Hortobágyon van esély. Mivel hazánk nem játszik jelentős szerepet vonulásában az itt megjelenő egyedek kíméletén túl nincs szükség speciális természetvédelmi feladatokra. 2003-ban sikerült meggyógyítani egy mérgezetten talált egyedét. Tovább...

Rendszeres tavaszi és őszi átvonuló, nagyobb csapatait is meg lehet figyelni szikes tavakon, nedves réteken, árasztásokon, belvízfoltokon, halastavakon. Átnyaraló példányok is előfordulnak. Megfigyelésére a március és május, valamint a június és október közötti időszakok a legalkalmasabbak. Egyes madarak Dél-Európában és Észak-Afrikában telelnek, de az állomány zöme a Szaharán túlra vonul. Tovább...

Az erdei fülesbagoly közeli rokona, attól azonban sárga szemei és rövidebb tollfülei megkülönböztetik. Nappal is aktív madár. Kedvenc tápláléka a mezei pocok, melyet az egyéb rágcsálók követnek, valamint igen kis számban madarak és rovarok. Hazai állományára biztos adat nincs, mindössze néhány tíz pár fészkelhet évente. Egyes keményebb teleken sok madár érkezik telelni hazánkba, akár több tucat példány is összeverődik turjánosokban, és sásos mocsárréteken. Tovább...

Hazánkban nem költ, de nagy számban vonul át, kisebb számban áttelelő példányaival is találkozhatunk. Szinte kizárólag a talajon szerzi táplálékát. Főként rovarevő, de pókokat, csigákat, férgeket is elfogyaszt. Télen rovartáplálék hiányában nem veti meg az apró gyommagvakat sem. Tovább...

A legnagyobb európai sas. Kontinensünk állománya élőhelyeinek elvesztése és a mérgezések miatt a ’70-es években kritikus pontot ért el. Hazai populációja azóta folyamatosan nő. A rétisas a zavarásra és a környezet állapotára érzékeny faj, védelme ezért a magyar természetvédelem kiemelt feladata. Élőhelyeinek védelme, más kevésbé látványos fajok oltalmához is hozzájárul. Állományát fészkelő- és táplálkozó területeinek zavarása, valamint megszűnése veszélyezteti leginkább. Tovább...

Rejtett életmódú, territoriális madár. A nádi tücsökmadárhoz hasonlóan alacsonyan mozog, sokszor csak jellegzetes pergő éneke utal jelenlétére. Terjeszkedőben lévő faj. Rovarokkal, pókokkal, apró puhatestűekkel táplálkozik. Hosszú távú vonuló, a telet Afrikában, a Szaharán túl tölti.

Élőhelye, költése:

Eurázsiai elterjedésű énekesmadár. Tovább...

A túzok kistermetű rokona, körülbelül fácán nagyságú. A XX. század elején még kis számban fészkelt Magyarországon, de az utolsó, 1973-as cserebökényi költése óta mindössze három alkalommal figyelték meg egy-egy példányát. Egész európai állománya csökken, élőhelyének átalakulása, felaprózódása veszélyezteti. Tovább...

Ritka kóborló Magyarországon ősszel és tavasszal, amikor más vadludak népes csapataiban lehet megfigyelni néhány példányát. A vetési lúd vadászata közben előfordulhat, hogy ezt a fajt is lelövik, mivel a felületes megfigyelő könnyen összetévesztheti a két fajt. Az állomány jelentős része Nyugat-Európa tengerparti területein telel, nálunk a jövőben sem várható nagyobb számú megjelenése. Tovább...

A hegyi fakuszhoz nagyon hasonló külsejű madár, legkönnyebben énekük alapján különíthetjük el őket. A fák törzsén, vagy a vastag ágakon szedegeti össze rovarokból, hernyókból és pókokból álló táplálékát. Nyár végétől kóborol, ilyenkor költőhelyétől távolabbi helyeken is találkozhatunk vele. Tovább...

Kevesen tudják, hogy az afrikai természetfilmekből és állatkertekből mindenki által ismert egzotikus flamingók néhány példánya időről időre Magyarországon is megjelenik. Ezekről a madarakról sokszor nehéz eldönteni, hogy vad eredetűek vagy állatkertekből, madárparkokból szökött példányok-e. Ennek ellenére tíznél több olyan hazai megfigyelése van, melyek esetében vad eredetű példányokat figyeltek meg. Európai állománya stabil, speciális élőhelyei általában védett területen találhatók. Tovább...

A hazai köznyelvben pelikánként ismert madárfaj a XIX. században még költött a mai Magyarország területén, de a folyószabályozások és a mocsarak lecsapolása óta csak ritka vendégként jelenik meg hazánkban. Hozzánk legközelebb a Duna-deltában költ jelentősebb állománya, körülbelül 3000 pár. Időnként innen elkóborló példányaival találkozhatunk hazai vizes élőhelyeken. Tovább...

Hasonló megjelenésű a cigánycsukhoz, de feltűnő fehér szemsávja és fehér faroktükre elkülöníti attól. Territoriális madár, a hímek fák, bokrok, kórók csúcsán énekelve csalogatják magukhoz a tojót, és őrzik a revírt. Főként rovarokkal, pókokkal táplálkozik, de ősszel bogyókat is fogyaszt. Hosszútávú vonuló, a telet Afrika déli részén tölti, hozzánk áprilisban érkeznek meg első példányai. Tovább...

Európa ritkább nádiposzátái közé tartozik, mindössze 15 hazai előfordulása ismert, melyek többsége eltévedt vonuló madár volt. Megfelelő élőhelyen nagyon nagy egyedszámban képes megtelepedni. Apró rovarokkal, pókokkal táplálkozik, melyeket rendszerint alacsony magasságban fog el. Tovább...

Hazánkon kisebb számban, de rendszeresen átvonul, ilyenkor leginkább kisebb csapataival vagy magányosan találkozhatunk vele. Költőhelyei rövid füvű, nyílt területek a tengerpartokon, vagy a szárazföld belsejében, a tundra öv területén. Nálunk a nedvesebb élőhelyeket, szikes tavakat, mocsarakat, halastavakat keresi fel. Rovarokkal, pókokkal táplálkozik, melyeket rendszerint a talajon fog el. Tovább...

A törzsalakon kívül – mely hazánkban is gyakori – számos alfaja ismert. Gyakori madarunk, nedves rétjeinken mindenütt megtelepszik, de sehol sem tömeges. Főleg legyekkel, szúnyogokkal táplálkozik, melyeket röptében fog el, de sokszor figyelhetjük meg, amint birkanyájak, marhacsordák környékén a talajon kapja el a felzavart rovarokat. Fiókáit lepkékkel, hernyókkal, sáskákkal eteti. Tovább...

Korábban téli kenderikének hívták. A telet kisebb-nagyobb csapatokban, költőhelyétől délebbre, általában tengerpartokon, de kisebb számban hazánkban is tölti. Magyarországon így is csak szórványos téli vendég. Nálunk főként a szikes pusztákat, legfőképp a Hortobágyot részesíti előnyben telelése során, ahol apró gyommagvakat fogyaszt. Egyes telelő csapatai akár több száz példányból is állhatnak. Általában tiszta csoportokat alkotnak, ritkábban azonban vegyes pintycsapatokhoz csatlakozhatnak. Tovább...

A tüzesfejű királykával együtt a legkisebb hazánkban előforduló madárfaj. Tömege sokszor még az 5 grammot sem éri el. Rovarevő. Rövidtávú vonuló, de bizonyos populációk egész télen kitartanak a költőhelyükön. Az áttelelő példányok még a zord hónapok idején is pókokat és rovarmaradványokat fogyasztanak. Ennek oka, hogy finom, vékony csőrük nem alkalmas a magok felcsipegetésére, megtörésére. Ilyenkor a sűrű fenyvesekbe behúzódó rovarokat keresik meg. Tovább...

Nagyon ritka kóborló, néhány példány időnként eljut Európába az amerikai kontinensről. Hazánkban három alkalommal figyelték meg egy-egy példányát. A vonuló példányok akár a Tűzföldig is eljuthatnak, néhány egyed azonban eltéved, így jut el Európába. Rendszeresebb hazai megjelenésére nem kell számítanunk. Tovább...

Déli, mediterrán elterjedésű faj. Úszólábakkal rendelkezik, a vízi életmódhoz alkalmazkodott. A sztyeppi sirályhoz igen hasonló életmódú és megjelenésű madár, attól elkülöníteni csak megfelelő közelségből lehet. Hazánkban egész évben, változó mennyiségben találkozhatunk egyedeivel. Néhány évtized óta majdnem minden évben költ néhány pár Magyarországon. Tovább...

Szűkebb rokonságának egyetlen Európában is előforduló faja, semmilyen más madárral nem téveszthető össze, hangja is jellegzetes. Hazánkban gyakori fészkelő. Az ember által átalakított élőhelyekhez jól alkalmazkodott, állománya egész Európában stabil. Hurokvonuló: tavasszal nyugatabbi útvonalon érkezik vissza afrikai telelőhelyéről, mint ahol ősszel elvonult. Tovább...

Rendszeres, de kisszámú őszi, szórványos tavaszi átvonuló. Megfigyelésére május, augusztus és szeptember hónapokban van a legnagyobb esély, főleg szikes tavakon, leeresztett halastavakon, ülepítőkön látható, leginkább az ország keleti részében. Sokszor más partfutókhoz csatlakozik. Európai állománya sérülékeny, de hazánk szerepe a faj védelmében elhanyagolható szórványos megjelenése okán. A többi partimadár számára előnyös területhasználat a sárjáró számára is elegendő intézkedés. Tovább...

Ázsiai elterjedésű faj. Európában ritkán fordul elő, bár Spanyolország déli részén rendszeresen megfigyelik telelő példányaikat. Eddig egyetlen hazai előfordulása ismert a Hortobágyról. Tovább...

A telet kisebb-nagyobb csapatokban, költőhelyétől délebbre tölti. Magyarországon rendszeres, de nagyon kis példányszámban előforduló téli vendég, főként az Alföldön, azon belül is leginkább a Hortobágyon, vagy más szikes pusztákon. Csapatban táplálkozik és vonul, sokszor csatlakozik a hósármányokhoz és sárgacsőrű kenderikékhez. A nálunk előforduló csapatokra a néhány tíz egyedszám jellemző leginkább. Tovább...

Magyarországon a leggyakoribb búvárfaj, azonban még így is csak szórványos átvonuló és téli vendég. Elsősorban a Dunán, a Balatonon és más nagyobb vízfelületeken találkoztatunk vele október és május között. Magányosan vagy kisebb csapatokban vonul. Legnagyobb számban a tengeren tölti a hideg hónapokat, de kisebb számban be nem fagyó folyókon is megkísérli a telelést. Tovább...

A kontinensünk legészakabbi területein költő csérféle, mely egyben a legritkább kóborló csérfaj hazánkban. Észak-Európában, Észak-Ázsiában és Észak-Amerikában költ. Főként a fiatal egyedei meglehetősen hasonlítanak a küszvágó csérhez, elkülönítése attól igen nehéz. Halakkal, rákokkal és repülő rovarokkal táplálkozik, de sokszor más madarak zsákmányát rabolja el. Tovább...

Európában kóborló és szökevény egyedei is előfordulnak, az egyes megfigyelések esetében ezek elkülönítése nehéz feladat. Sokszor rendellenes színezetű más fajhoz tartozó vadludakat is tévesen sarki lúdnak határoznak. Egy sötét és egy világos változata van. Tovább...

Nagy testű partfutó, rendszeres, de kisszámú átvonuló, sokszor egyesével, vagy kis csapatban társul más partimadarakhoz. Főleg leeresztett halastavakon, szikes tavakon lehet megfigyelni, legtöbb adata a Hortobágyról származik. Tovább...

Hazánkban eddig egyetlen előfordulása ismert a Dunáról. Állati eredetű táplálékot, főként halakat fogyaszt, de ha teheti szeméttelepeket is felkeres táplálkozás céljából.

Élőhelye, költése:

Cirkumpoláris elterjedésű nagytestű sirályfaj. Elterjedése a sarkkörön túli tengerpartokhoz és sarkvidéki sziklás élőhelyekre tevődik. Grönlandon és Kanada északi részén költ. Tovább...

Nevével ellentétben nem a fecskefélék családjába tartozik, sőt, nem is énekesmadár.  Legközelebbi rokonai az újvilági kolibri fajokhoz tartoznak. Fáradhatatlan repülő, szinte kizárólag a költési időben száll le. Éjjel is folyamatosan, nagyobb magasságban, csapatokban repülnek. A városok madara, megfelelő fészkelőhelyet jelent neki a panelházak repedései, ahol a ragadozóktól is védve van. Repülve vadászik, repülő rovarokkal és a levegőben sodródó pókokkal táplálkozik. Tovább...

Rendszeres tavaszi és őszi átvonuló. A XX. század első felében jóval gyakoribb volt. Sokszor már júliusban megjelenik hazánkban, de még októberben is előfordul. Tavasszal a vonuló madarak zöme májusban vonul át hazánkon. Kisebb csapatokat szikes tavakon, leeresztett halastavakon lehet megfigyelni, sokszor más partfutók társaságában. A telet a madarak zöme Afrikában tölti. Tovább...

A három sárszalonkafaj közül ez az egy fészkel hazánkban. A nagyobb összefüggő, de változatos vizes élőhelyeken költ. A vízrendezések, lecsapolások nagyon lecsökkentették számát. Bár európai állománya stabil, a lápok és mocsarak eltűnése, kiszáradása hazánkban sokhelyütt a faj eltűnésével járt. Ezek revitalizációja ismét fészkelésre alkalmas élőhelyeket eredményezhet hazánkban a vizes élőhelyekhez kötődő madárfajok számára. Vonuló, a telet Európa nyugati és déli részén tölti. Tovább...

Hazánkban gyakori, a veréb- és cinegefajok után egyes területeken a leggyakoribb fészkelőnk. Főleg bogyókkal táplálkozik, a városok közelében előszeretettel fogyasztja a dísznövények termését. Tél végén a fagy elmúltával a szántásokon, nedves réteken csapatosan keresgél táplálék után, elfogyasztja a földben élő lárvákat, poloskákat, bogarakat is. Rövidtávú vonuló, a telet a mediterráneumban tölti, de kisebb csapatai enyhébb teleken áttelelhetnek. Sokszor több ezres csapatokban vonul. Tovább...

Az Őrségi Nemzeti Park címerében is szereplő madár az 1960-as évekig rendszeres, de kisszámú fészkelő volt az Alpokalján, de a ’70-es évek óta nem sikerült megfigyelni Magyarországon. Mivel a környező országokban csökken állománya, a jövőben sem számíthatunk újbóli megjelenésére hazánkban. Tovább...

A legvilágosabb színű füzikefajunk feltűnő citromsárga szemöldöksávval. Rovarevő. A fiókákat puhább rovarokkal, hernyókkal táplálják, melyeket a lombkoronaszintben szedegetnek össze. Vonuló, a telet Közép-Afrikában tölti. A hazánkban fészkelő füzikéink közül a legkésőbb érkezik meg és általában a legkorábban vonul el. Jellemzően április és szeptember hónapok között figyelhető meg. Fokozatosan felgyorsuló énekéről könnyen felismerhető. Tovább...

Igen ritka kóborló kontinensünkön, Magyarországon csupán egyetlen előfordulása ismert 1991-ből a Hortobágyról. Főként rovarokkal táplálkozik, de férgeket, apró gyíkokat, pókokat és magvakat is fogyaszt, melyeket többnyire a talajon kap el. Vonuló, a telet költőhelyétől valamelyest délebbre tölti. Az őszi diszperziós mozgásnak köszönhetően Nyugat-Európában, de olykor még Skandináviában is feltűnhet. Tovább...

Rendkívül ritka kóborló, Magyarországon két esetben figyelték meg. Költőhelyei hazánktól nagyon távol találhatók, hozzánk legközelebb Kis-Ázsiában és a Közel-Keleten fészkel. Törökországban élő populációja veszélyeztetett. Tovább...

A sármányfélék családjába tartozik, de a többi rokon fajhoz képest valamivel zömökebb, nagyobb termetű. Elterjedt költőfajunk. A hímek gyakran énekelnek bokrokon, oszlopokon, villanyvezetékeken. Rovarokkal és magvakkal egyaránt táplálkozik, télen viszont kizárólag gabona- és gyommagvakat fogyaszt. Fiókáit tücskökkel, hernyókkal, bogarakkal eteti. Állandó madarunk, télen nagyobb csapatokba is verődhet. Tovább...

Hazánkban rendkívül ritka fészkelő, csak néhány helyről ismert alkalmi költése. Főként magevő, de a fiókákat a gyommagvakon kívül hernyókkal, csigákkal is eteti. Állandó madár, de költési időn kívül kóborlása előfordul.

Élőhelye, költése:

Mediterrán elterjedésű madár, de fészkel Észak-Afrikában és Nyugat-Európa néhány pontján is. Tovább...

Egy hazai előfordulási adata van, 2002. januárjában egy legyengült példány került szem elé a Pilismaróti-öbölnél. A találás után nem sokkal sajnálatos módon el is pusztult a megfigyelt egyed. A sarkvidéki tundrán költ, a kontinens belsejébe nagyon ritkán jut el. A jövőben sem számíthatunk arra, hogy rendszeresen felbukkanjon hazánkban. Tovább...

Impozáns külsejű madár, melyet korábban kalitkamadárként is tartottak. Hangja jellegzetes, melyről nevét is kapta. Nagyrészt növényi táplálékot fogyaszt. Sok gyommagvat, rügyet és különböző bogyókat eszik. Vonuló, de telelő egyedei is megfigyelhetők hazánkban. Legnagyobb eséllyel a különféle kőrisfák környezetében figyelhetjük meg, ugyanis Magyarországon ez az egyik legkedveltebb tápláléka. Tovább...

Erdei, vagy ahhoz hasonló élőhelyeken országszerte elterjedt, gyakori fészkelő. Hazai állománya növekszik. Hangutánzó képessége közismert, legtöbbször az ölyv vijjogását hallatja. Riasztóhangjára az erdő legtöbb állata felfigyel. Hazánkban nem védett, augusztus és február között vadászható faj. A hazai állomány nem vonul, de időnként északi és keleti madarak jelennek meg nálunk, elsősorban a téli hónapokban. Tovább...

Hazánkban rendkívül ritkán fordul elő, eddig 5 bizonyított előfordulása van. A keresztcsőrűhöz hasonló életmódú és megjelenésű madár, de két vastag, fehér szárnycsíkja elkülöníti attól. Rendszerint állandó madár, de a keresztcsőrű inváziós éveiben van esély közép-európai megjelenésére is. Tovább...

Gyíkokkal, rovarokkal, egyenesszárnyúakkal, kisebb pockokkal táplálkozik. Hamar elvonul, a telet Afrikában tölti és csak május elején érkezik vissza költőhelyére. Állománya az Alföld egyes területein az utóbbi évtizedek odúkihelyezéseinek köszönhetően nőtt. A Dunántúlon igen ritka fészkelő, legtöbbször csak vonulási időben találkozhatunk vele ezen a vidéken. Vonulásakor igen nagy veszélynek van kitéve a vadászat miatt. Tovább...

Országszerte gyakori, akár az ember közelségét is elviselő koromfekete madár, legfeltűnőbb ismertetőjegye fehér homlokpajzsa. Nem ismertek olyan folyamatok, melyek egész állományát negatívan befolyásolják. Vadászható faj, de nálunk nincs különösebb tradíciója vadászatának. Tovább...

A zárt erdők kivételével szinte mindenhol előfordul hazánkban. Az utóbbi évtizedekben urbanizálódott, egyre több egyedét lehet megfigyelni városi környezetben, ahol hangja és fészekrabló szokásai miatt a lakosság nagy része nem kedveli jelenlétét. Nyílt, mezőgazdasági területeken általánosan elterjedt, országos állománya lassú ütemben növekszik. A vadgazdálkodók többek közt a szarkát tartják felelősnek az apróvadállomány csökkenéséért. Tovább...

A csérekhez és szerkőkhöz hasonlóan gyors röptű madár, melyet legtöbbször szikes puszták felett lehet megfigyelni, legtöbbször hangja árulja el jelenlétét. Hazánkban néhány helyen évről-évre költ. A fészkelők száma a múlt század folyamán töredékére csökkent. Ez részben a hazai élőhelyek leromlásával, a legeltetési szokások megváltozásával, valamint európai állományának csökkenésével magyarázható. Tovább...

Hazánkban kisszámú fészkelő. A múlt század második felében rendkívüli mértékben visszaszorult hazánkban. Szigetszerű populációjának összeomlása összeurópai állományának csökkenésével is összefüggésbe hozható. A szikes tavak feltöltődése és kiszáradása a számára legfontosabb élő- és táplálkozóhelyek eltűnését eredményezi. A legelő állatállomány létszámának csökkenése miatt eltűnnek a vakszikfoltok, ahol megfelelő költőhelyet talál. Tovább...

A halfarkasok alapvetően tengeri madarak, amelyek időnként mégis megjelennek a szárazföld belsejében. Főleg az őszi időszakban fordul elő, folyóink, tavaink és halastavaink mentén. 1999-ben inváziója volt, 21 példányt figyeltek meg az őszi időszakban. A telet a trópusi tengereken tölti. Tovább...

Európában általánosan elterjedt faj. Az egyik leggyakoribb madarunk. Szinte minden élőhelyen megtelepszik, ahol fészkelésre alkalmas odút, vagy más üreget talál. Fiókáit többnyire hernyókkal és pókokkal eteti, melyet csigahéjjal egészít ki, ami a legfontosabb kálciumforrásuk. Télen magvakkal táplálkozik. A hideg hónapokban gyakori vendég a madáretetőnél. Megtelepedését odúk kihelyezésével, áttelelését pedig napraforgómag, szalonna vagy cinkegolyó kihelyezésével segíthetjük. Tovább...

A dankasirály után a második legnagyobb számban fészkelő sirályfaj hazánkban. Először 1940-ben költött a Rétszilasi-halastavakon, azóta állománya lassan növekszik. Mostanra a jelentősebb vizes élőhelyek környékén több helyen is megtalálhatók telepei. Átvonulóként tavasszal március és május, ősszel július és október között lehet megfigyelni. Tovább...

A Hortobágyon a közelmúltig néhány párból álló, elszigetelt populációja élt, de ez a fészkelőhelye lassan felszámolódott. Jelenleg Újfehértó határában ismert kis kiterjedésű költőterülete. Tápláléka meglehetősen sokrétű. Költési időben rovarokat, pókokat, csigákat és növényi táplálékot egyaránt fogyaszt. A szántóföldeken fészkelők több gyommagvat esznek, és ez igaz a telelő madarakra is. Sokat mozog a földön, ilyenkor kis termete miatt nehezen lehet észrevenni. Tovább...

A Zemplénben költ néhány pár, egyébként inkább nyár végi kóborlóként, téli vendégként találkozhatunk vele. A magyarországi állomány a ’80-as években kezdett kialakulni, további növekedése várható, bár ez elsősorban a környező országokban élő populációk helyzetétől függ. A fészkek közelében az erdészeti munkákat a pár nyugalma érdekében korlátozni kell. Az öreg madarak egész évben a revírjük környékén maradnak, a fiatalok kóborolnak. Tovább...

Alkatában, méretében és színezetében is nagyon hasonlít az énekes rigóra, de feltűnő, világos szemsávja és vöröses színű hónaljtollai alapján attól könnyen elkülöníthető. Táplálkozási szokásai is a többi rigóhoz hasonlítanak. Költőhelyén gilisztákat, rovarokat és pókokat fogyaszt, ősztől pedig fokozatosan átáll a növényi táplálékra. Ilyenkor főként bogyókat eszik. Nagyobb, homogén csapatban hazánkban ritkán fordul elő, inkább magányosan, vagy fenyőrigókhoz csapódva látni. Tovább...

A sárgalábú sirályhoz igen hasonló életmódú és megjelenésű madár, attól elkülöníteni csak megfelelő közelségből lehet. Állománya növekvő. Úszólábakkal rendelkezik, a vízi életmódhoz alkalmazkodott. Vonuló, hazánkon ősszel és télen vonul át, de kis számban télen is megfigyelhető. A telet a Földközi-tenger keleti részén, valamint az Arab-félsziget partvidékén tölti. Tovább...

Kisméretű poligám életmódú, barna színű énekesmadár. Hazánkban egyszer fordult elő 2006 júliusában az izsáki Kolon-tavon. A madarakkal foglakozó taxonómusok számos alfaját különítették el. Nászrepülése jellegzetes, hullámzó, mely közben folyamatosan hallatja jellegzetes, messze hangzó énekét. Rovarokkal táplálkozik. Tovább...

Rendszeres tavaszi és őszi átvonuló, csak ritkán alkot nagyobb csapatokat. Halastavakon, szikeseken, árasztásokon, zátonyokon lehet megfigyelni. Európai állománya stabil, a hazánkon átvonuló madarak természetes vizeinken és halastavainkon megfelelő táplálkozó- és pihenőhelyeket találnak. Tovább...

Legelterjedtebb gémfélénk, amely jól alkalmazkodik akár az emberi környezethez is. Leggyakoribb a nagy folyók mentén, költési idő után azonban minden vizes élőhelyen előfordul, sokszor még szántókon és gyepeken is megfigyelhető. A védelemnek és a jelentősebb vizes élőhelyek rekonstrukcióinak köszönhetően állománya növekszik.  A párok jelentős része nagy, vegyes gémtelepeken költ, melyek jórészt védett területeken találhatók vagy ismertek a természetvédelmi szakemberek előtt. Tovább...

Erdeink elterjedt fészkelője. Afrikai telelőhelyeiről április végén, májusban érkezik meg, augusztus végén, szeptemberben pedig már el is vonul. Főleg repülő rovarokkal táplálkozik, melyeket egy vártául szolgáló ágról fölreppenve kap el. Kertekben, parkokban C-típusú odúval megtelepíthető.

Élőhelye, költése:

Európában, Kis-Ázsiában és Északnyugat-Afrikában költ. Tovább...

A zsezséhez meglehetősen hasonló külsejű madár, attól valamivel világosabb, szürkébb színezetű. Ahol élőhelyük átfed, ott a két faj gyakran egy csapatban is megfigyelhető. Két magyarországi előfordulása ismert még a XIX. század végéből, illetve további kettő a múlt századból. Tápláléka megegyezik a zsezse táplálékával. Tovább...

Inváziós madár. Bizonyos években tömegesen hagyják el költőhelyüket. Ilyenkor akár több ezer kilométeres távolságra is elvetődhetnek. Hazánkban is ilyen inváziós években kerültek szem és puskacső elé a XIX. és a XX. században nagyobb csapatai. Az egyik elejtett tyúkban teljesen kifejlett tojásokat is találtak. Főként fűfélék és pillangósok magvait fogyasztja. Tovább...

Rendszeres, de kisszámú átvonuló, régebben költött is Magyarországon, az utolsó fészkelését 1958-ban dokumentálták. Átvonuló példányait március és május, valamint július és szeptember között lehet megfigyelni. Kisebb csapatok át is nyaralhatnak. Védett vizeink természetes állapotának fenntartása mellett reménykedhetünk, hogy a faj ismét költ majd hazánkban. Tovább...

Rendszeres átvonuló, de a hozzá hasonló apró partfutónál jóval kisebb számban jelenik meg hazánkban. Ritkán lehet nagyobb csapatait megfigyelni, jellemezően magányosan, vagy kisebb csapatokban csatlakozik más partfutókhoz. Július és október, valamint április és június között, főleg lecsapolt halastavakon, szennyvízülepítőkön, szikes tavakon, kopár szárazulatokon fordul elő. Tovább...

Egyik legszínesebb és leggyakoribb pintyfélénk. Szinte kizárólag csapatosan látni. A hideg idő beálltával gyakran találkozhatunk vele a madáretetőkön. Apró gyommagvakkal táplálkozik, de fiókái étrendjét bogarakkal és hernyókkal egészíti ki. Nagyrészt állandó, de télen észak-déli irányú kóborlása is megfigyelhető. Tovább...

Ez a jellegzetes csőrű partimadár rendszeres, de kisszámú tavaszi és őszi átvonuló, évente néhány alaklommal figyelik meg általában magányos példányát. Megfigyeléseinek zöme lecsapolt halastavakról, ülepítőkről származik. A faj védelme hazánkban nem igényel speciális természetvédelmi intézkedést.

Élőhelye, költése:

Az állomány legnagyobb része Szibériában fészkel, de a XX. Tovább...

Mint neve is mutatja a többi partfutónál nyúlánkabb, testarányai kissé a gólyatöcsére emlékeztetnek. Európában ritka kóborló, Magyarországon egy alkalommal, 2006-ban figyeltek meg egy nászruhás példányt Hajdúszoboszló határában. A madarak többsége Dél-Amerikában telel, néhány példány azonban rendszeresen eljut Európa nyugati részére. Tovább...

A leggyakoribb hazai réce, a házi kacsa őse. Mivel azzal korlátlanul kereszteződik, típusos egyedein kívül változatos színű egyedek is előfordulnak állományában. Alkalmazkodó faj, szinte minden vizes élőhelyen előfordul, a legnagyobb folyóktól a városi parkokban lévő apró tavakig. Állományát ismereteink szerint semmilyen folyamat nem veszélyezteti, természetes populációját tenyészetekből származó egyedekkel növelik a vadászok. Nem védett, vadászható faj. Tovább...

Mint neve is mutatja, a legkisebb hazai gémféle, pocgémnek is nevezik. Országszerte elterjedt, rejtett életmódja miatt azonban kevesen ismerik. Jelenléte legtöbbször csak akkor derül ki, amikor a lakhelyéül szolgáló nádfolt fölött repül. Nyugat-Európában állománya csökken, elsősorban a kisebb nádasok felszámolása, valamint a vízhez kötődő szabadidő-tevékenységek térhódítása miatt. Vonuló madár. Tovább...

A legkisebb bagolyfaj Európában, nagyjából seregély méretű. Tollfülei nincsenek, arcfátyla halvány. Részben nappal is aktív. Röpte egyaránt lehet egyenes vonalú és hullámzó is. Gyakran ül fenyők csúcsára, ahonnan táplálékát lesi, vagy a revírt őrzi. Hazánkban rendkívül ritkán jelenik meg, olykor azonban a költése is feltételezhető. Tovább...

Hazánkban rendkívül ritka kóborló, eddig négy alkalommal bizonyították előfordulását, melyből 3 példányt gyűrűzőtáborban fogtak. Magvakkal, hernyókkal, poloskákkal, bogarakkal, pókokkal táplálkozik, de fiókáit csak állati táplálékkal, főként kétszárnyúakkal és lepkehernyókkal eteti. Vonuló, a telet Ázsia déli, délkeleti részén tölti. Tovább...

Rejtett életmódú kistermetű sas, amely mindig kisszámú fészkelő volt Magyarországon. Utolsó bizonyított költése a ’80-as években a Bükkből és Pilisből volt ismert, ennek ellenére nem zárható ki, hogy van Magyarországon ismeretlen költőpár. Ritka átvonuló és kóborló. Két színváltozata van. Nálunk legtöbbször a világos változatot kerül a megfigyelők szeme elé, mert a sötét színváltozatot nehéz elkülöníteni a többi hazai ragadozómadárfajtól. Tovább...

A három vízicsibefaj közül a legritkább, évente csak néhány pár költ Magyarországon. Speciális élőhelyigényű faj, a zsombékos rétek aszályos években kiszáradhatnak, ilyenkor meghiúsul költése. Az ilyen jellegű területeken a víz megfelelő szinten tartása sok más fajnak is elősegítheti sikeres költését. Tovább...

Jellegzetes és igen dekoratív vártamadár, mely első ránézésre kistermetű ragadozónak tűnik enyhén kampós csőre végett. Zsákmányát gyakran a bokrok töviseire felszúrva raktározza el, innen ered elnevezése is. Termetéhez képest igen erőteljes madár. Főként rovarokkal táplálkozik, de kisebb számban rágcsálókat, madárfiókákat és gyíkokat is fogyaszt. Tovább...

Magyarországon egyetlen alkalommal figyelték meg, 1993-ban a Csaj-tavon. Európai állománya nagyon kicsi, veszélyeztetett. Ritkasága miatt hazánkban nincsen természetvédelmi jelentősége. Az európai állomány vonuló, télre csatlakozik az Afrikában élő állandó populációhoz.

Élőhelye, költése:

A Közel-Keleten és Afrikában él világállományának jelentős része, hozzánk legközelebb Görögországban költ. Tovább...

A sárgafejű királykával együtt a legkisebb hazánkban előforduló madár, közeli rokonától leginkább fehér szemsávja és a felette húzódó fekete szemöldöksávja különíti el. Tömege mindössze 5 gramm körül van. Hazánkban ritka költőfajnak, és szórványos vonulónak számít. Apró rovarokkal, hernyókkal és pókokkal táplálkozik. A tőlünk északabbra költő populációk vonulók. Tovább...

A hazai természetvédelem emblematikus faja, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Körös-Maros Nemzeti Park címerében is ez a faj látható. Hatalmas termetű madár, a kakasok elérhetik akár 16 kg-os testtömeget is, a tyúkok jóval kisebbek. Mivel világszerte veszélyeztetett faj, a viszonylag erős hazai állomány megőrzése a faj egésze szempontjából is kiemelten fontos feladat. Tovább...

A lilealakúak többségétől eltérően sokszor kifejezetten száraz élőhelyeken él. Hazánkban alföldi homokpusztákon, szikeseken, ritkábban mezőgazdasági területeken költ. Tovább...

A legnagyobb termetű bagolyfaj. Hazai állománya jelenleg növekszik, néhány évtizeddel ezelőtt alig volt néhány ismert költőpár, s több, korábban ismert klasszikus költőhelyéről is eltűnt. Mára legtöbb régi költőhelyén ismét megjelent. Tápláléka nagyon sokrétű, de az emlősök közül mára a vándorpatkány vált leggyakoribb zsákmányállatává. A korábban gyakori mezei hörcsög és annak zsákmányolása, napjainkra a negyedére esett vissza. Tovább...

Nagytermetű bagolyfaj, mely egyre erősödő állományú faj hazánkban. Tollfülei nincsenek. Éjjeli aktivitású. Írisze sötét színű. Az uráli bagoly erősen védelmezi a fiókáit, ilyenkor még az embert is megtámadhatja. Főként kisemlősökkel táplálkozik, de elfogyasztja a madarakat, kétéltűeket és a nagyobb rovarokat is.

Élőhelye, költése:

Odúban költ. A zárt, öreg erdőket kedveli. Tovább...

A viszonylag kis testű, barnás gémfélét sokszor csak akkor vesszük észre, mikor felröppen és megvillan fehér szárnya. Állománya nem egyenletesen oszlik meg az ország területén, az állomány nagy része a Tisza mentére és a Hortobágyra koncentrálódik. Mivel legtöbbször vegyes gémtelepek kis számú fészkelője, a társfajok védelmével az üstökösgém sikeres költése is biztosítható. Tovább...

Magyarországon kisszámú fészkelő, az 1980-as években jelent meg költőfajként, előtte csak kóborló egyedeit figyelték meg. Mára országszerte regisztrálták költését a jelentősebb vizes élőhelyeken. Vonuláskor nagy csapatai is megjelenhetnek halastavakon, természetes vizeken. Európai állománya stabilnak tűnik, bizonyos helyeken megritkult, míg máshol megtelepedett. Tovább...

A legkisebb hazai galambféle. Jellegzetes hangja messziről elárulja jelenlétét. Magevő. Parlagokon, mezőgazdasági területeken, főként tarlókon táplálkozik. Gabona- és gyommagvakat egyaránt fogyaszt. Vonuló, a telet Afrikában, a Szaharán túl tölti. Május és szeptember között tartózkodik nálunk.

Élőhelye, költése:

Szinte egész Európában, Afrika északi részén, valamint Közép- és Elő-Ázsiában fordul elő. Tovább...

Hazánk ritka kóborlója e kistermetű énekesmadár, magyarországi előfordulásainak száma nem éri el a húszat. Rovarokkal és lárváikkal, valamint pókokkal, apró rákokkal és csigákkal is táplálkozik, melyeket a fák, bokrok levelein vagy a talajos szed össze. Vonuló, az Európába is eljutó példányok valószínűleg Szibériában költenek, és az őszi kóborlásuk során jutnak el költőhelyüktől lényegesen nyugatabbra, így Magyarországra is. Tovább...

Az amerikai partimadarak közül leggyakrabban lehet hazánkban megfigyelni, 2 példányt meg is gyűrűztek. A legtöbb megfigyelés szeptemberben és októberben történt. A Fertőn, a Hortobágyon és a Kiskunságban fordult elő legtöbbször. Tovább...

A kerecsen mellett a másik nagytestű sólymunk, amely a múlt században fészkelőfajként eltűnt Magyarországról. Hazai állománya a ’60-as években összeomlott, csak 1997-ben költött újra a Pilisben. Azóta növekszik a költőpárok száma középhegységeink sziklafalain és felhagyott kőbányáiban. Európai állománya stabilizálódott, ennek köszönhetően valószínűlega hazai állomány is tovább emelkedik. Tovább...

Eddig néhány magyarországi előfordulása ismert csak, ezek is elsősorban gyűrűzés során kerültek kézre az őszi időszakban. Rovarokkal táplálkozik. Vonuló, ősszel Délkelet-Ázsiába vándorol, de időnként Európába is elvetődnek kóborló példányai. Ennek során gyakorlatilag bárhol felbukkanhat, ahol sűrű aljnövényzetet, vagy bokrosokat talál.

Élőhelye, költése:

A szibériai tajgán fészkel. Tovább...

Eurázsia, és sajnos a világ egyik legritkább madárfaja, amelynek mára talán már nem maradt fenn életképes populációja. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal figyelték meg hazánkban, utoljára 2001-ben, amely egyben utolsó bizonyított világmegfigyelése is a vékonycsőrű pólingnak! Fészkelő-, vonulási pihenő- és észak-afrikai, közel-keleti telelőhelyeinek fokozott védelme egyaránt elengedhetetlen a faj védelme szempontjából. Tovább...

Magyarországon ritka kóborló, főleg tavasszal és nyár elején került eddig szem elé. A dankasirálynál valamivel nagyobb. Alapvetően a tengerpartokhoz kötődik, a szárazföld belsejében ritkán lehet megfigyelni. Megjelenésére a jövőben is számíthatunk azokon az élőhelyeken, ahol a többi sirályfaj is nagy számban fordul elő. Tovább...

A három víztaposófaj közül a leggyakoribb, rendszeres, de kisszámú őszi és szórványos tavaszi átvonuló. Főleg leeresztett halastavakon, ülepítőkön, szikes tavakon lehet megfigyelni legtöbbször magányos példányait. Európai állománya stabil, a hazánkba érkező madarak vizes élőhelyeinken táplálkozásra és pihenésre alkalmas feltételeket találnak.

Élőhelye, költése:

Az északi sarkköri területeken költ édesvizű tavak és más állóvizek mentén. Tovább...

A vetési lúd helyett egyre gyakrabban hallhatunk a tundrai és a tajgai ludakról. Az újabb kutatások alapján a korábban egységesen vetési lúdként (Anser fabalis) kezelt fajt ketté bontották. Tovább...

Hazai állománya a korábbi évtizedek vadászata és élőhelyeinek beszűkülése miatt nagyon lecsökkent. A folyamatos üldöztetés elől az állomány jelentős része lakott területekre települt. Itt nem kell tartaniuk a vadászattól és könnyen jutnak táplálékhoz is a parkok gyepén és a szeméttelepeken. Nem válogatós, növényi és állati eredetű táplálékot, magvakat, rovarokat, apróbb rágcsálókat, sáskákat, gyíkokat, puhatestűeket, madárfiókákat és dögöt egyaránt fogyaszt. Tovább...

Európai állománya az utóbbi évtizedekben növekszik, új élőhelyeket népesít be. Magyarországon egész évben találkozhatunk a fajjal, alkalmanként költ is nálunk. Fő táplálékát rovarok, halak, kisemlősök, férgek, lárvák, ritkán fiókák teszik ki. Szántóföldön napraforgót, kukoricát, ganéjtúrót és ormányos bogarakat fogyaszt. Tovább...

Kizárólag a tiszta vizű hegyi patakok mentén előforduló, állandó madarunk. Nagyon érzékeny a víz minőségére, hiszen a táplálékául szolgáló apró rákok a szennyezett vizekből hiányoznak. Territoriális madár. Hazai állománya mindössze néhány párból áll. Táplálékát a vízben gyalogolva, a víz alá bukva, vagy a vízen úszva szerzi. A levegőben ritkán zsákmányol. Legfontosabb táplálékát a bolharákok képezik, de egyéb vízi rovarokat, csigákat is fogyaszt. Tovább...

Országszerte elterjedt, gyakori fészkelő. Akár kisebb városi tavakon is költhet, ha talál némi sűrű növényzetet. A kisebb tavak feltöltődése, elszemetesedése megszüntetheti élőhelyeit. Vonuló faj, április és október között lehet megfigyelni Magyarországon, de enyhébb teleken egyre gyakrabban telel át be nem fagyó vizeinknél. Tovább...

Hazánkban nagyon ritka tavaszi és nyári vendég. A többi fecskéhez hasonlóan repülő rovarokkal táplálkozik. Vonuló, az európai állomány a telet Afrikában, az ázsiai populáció pedig Indiában tölti.

Élőhelye, költése:

Dél-Európától Japánig és Északnyugat-Afrikában, hegyvidéki és sziklás tengerparti régiókban költ. Sárfészkét sziklafalra, barlangokra, hidak alá vagy épületekre építi. Tovább...

Magyarországon ritka kóborló. A hozzánk közeli természetes költőállományok az élőhelyátalakítások miatt nagyon megcsappantak. Állandó vagy rövid távú vonuló, így természetes populációból származó egyedeinek gyakoribb felbukkanására nem számíthatunk. A nálunk megfigyelt egyedek jelentős része valószínűleg madárparkokból megszökött egyed vagy ilyen elvadult állományból származik. Tovább...

Elterjedt költőfajunk, szinte minden élőhelyen találkozhatunk vele, de állománya a bokros, dombvidéki környezetben a legsűrűbb. Hazánkban erdei környezetben a vörösbegy a kakukk egyik leggyakoribb gazdamadara. Rovarokkal és pókokkal táplálkozik, de olykor apró csigákat is fogyaszt. A hideg idő beálltával bogyókat, gyümölcsöket is szedeget. Tovább...

Hazánkban rendkívül ritka kóborló, illetve fészkelő. A többi gébicsfajhoz hasonlóan ez a faj is vártamadár, egy kiemelkedő pontról lesi zsákmányát, amit rendszerint a talajon, ritkán a levegőben kap el. Szinte kizárólag rovarokkal táplálkozik, és rokonaitól eltérően nem jellemző rá, hogy élelmét tövisekre felszúrva raktározza. Tovább...

Míg a szürke gém jellemzően az ártéri erdők és nyílt vizek madara, kecsesebb rokona, a vörös gém inkább a kiterjedt öreg, avas nádasok lakója. Jóval ritkább szürke rokonánál. Vonuló, április és szeptember között figyelhető meg hazánkban, Nyugat-Afrikában telel.

Élőhelye, költése:

Afrikában, Madagaszkáron és Eurázsia déli részén él. Laza telepeit nagy kiterjedésű nádasokban alakítja ki. Tovább...

Hazai állománya az 1970-es évek elejére összeomlott. Legfontosabb költőterületén – Nyugat­-Európában – megvalósított védelmi intézkedések eredményeként állománya megerősödött. Minden bizonnyal ennek hatására az 1990-es években újra megjelent Magyarországon, mint fészkelő madár. Az első párok a Dél-Dunántúlon ártéri erdőkben telepedtek meg. Azóta már a Kisalföldön és a Duna mentén is fészkel néhány pár. Tovább...

A faj vonulási szokásainak átalakulása miatt egyre jelentősebb számban csatlakozik a nagy lilik csapatokhoz, mostanra százas nagyságrendben tartózkodik nálunk az október és március közötti időszakban. Költőhelyei és tradicionális telelőhelyei az elmúlt évtizedekben jelentősen átalakultak, állománya nagyon sérülékeny. A legtöbb egyed a Kaszpi- és a Fekete-tenger mellékén telel. Tovább...

A búbos vöcsöknél valamivel kisebb termetű vízimadarunk. A hazánkban fészkelő vöcskök közül a legritkább. Elsősorban az alföldi halastavakon és mocsarakban költ. Kedveli azokat az élőhelyeket, ahol zárt nádas-gyékényes részek és nyílt, hínárral benőtt vízfelületek váltakoznak. Európai és hazai állománya is stabil. Költését a nem megfelelő halastó-hasznosítás, a nyári lehalászás és a hínárnövényzet kaszálása veszélyezteti. Tovább...

Az egyik legismertebb ragadozómadarunk, ami még Budapest belvárosában is költ. Mivel fészket nem épít, mesterséges fészekalapokkal, illetve speciális költőládákkal lehet segíteni megtelepedését. Agrárkörnyezetben magasabb fákra, városokban tornyokra, magas épületekre célszerű költőládát kihelyezni. Tovább...

Egész kontinesünkön rendkívül ritka amerikai kóborló, hazánkban 2005-ben, 2007-ben és 2011-ben figyelték meg. A faj néhány egyede időről időre dél-amerikai telelőhelye helyett vetődik el Európa nyugati partjaihoz, főleg a Brit-szigetekre.

Élőhelye, költése:

Észak-Amerika nyugati részén költ. Sós tavakon és tengeröblökben lehet legnagyobb számban megfigyelni. A nemek szerepe felcserélődött, a tojók mind színben, mind méretben felülmúlják a hímeket. Tovább...

Két színváltozata van. A világos nagyon hasonlít a kis kócsagra, a sötét viszont könnyen elkülöníthető a régió többi gémféléjétől. Rendkívül ritka kóborló, mindössze két megfigyelési adata van Magyarország területéről. Mivel csak nagyon ritkán jelentkezik hazánkban, természetvédelmi jelentősége csekély.

Élőhelye, költése:

Afrika, a Vörös-tenger, a Perzsa-öböl és India partvidékein elterjedt faj. Európában csak kóborlóként jelentkezik. Tovább...

Az egyik leggyakoribb pintyfélénk. Többnyire állandó, de télen kóborolhat. Ilyenkor gyakran keresi fel a madáretetőket más pintyfélékkel és magevő madarakkal vegyes csapatokban. Az északi populációkból sok egyed hazánkban tölti a telet. A kifejlett madarak gyommagvakkal, olajos termésekkel táplálkoznak. Tovább...

Gyakori harkályfélénk. Fő táplálékát a hangyák jelentik, de a fák kérge alatt megbújó más rovarokat és azok lárváit, bábjait is elfogyasztja. Rendszeresen keresgél a talajon is. A hideg idő beálltával gyümölcsöket és magvakat is eszik, de előszeretettel bontja ki a hangyabolyokat, melyekben hangyákat és lárvákat keres. Állandó madár, de télen kóborolhat. Tovább...

Sokáig nem különítették el faji szinten a csörgő récétől, annak amerikai alfajának tartották. Jelenleg önálló fajként kezelik, amely csak nagyon ritkán fordul elő Európában. Magyarországon egy esetben figyelték meg, 1998-ban, a Hortobágyon. Tovább...

Hazánkban szórványos téli vendég ez a kis termetű pintyféle. Egyes teleken csak kis egyedszámban vagy egyáltalán nem figyelhető meg, máskor viszont nagyobb inváziós csapatokban érkezik Közép-Európába. Elsősorban nyírfélék termésével, valamint rovarokkal táplálkozik, európai költőterülete szoros összefüggést mutat a törpenyír elterjedésével. Vonuló madár. Tovább...