Az afrikai szavannák sokak által ismert, jellegzetes dögevője. Leginkább egy óriási, csupasz fejű gólyára emlékeztet. Állatkertekben és madárparkokban előszeretettel tartják, egyetlen hazai megfigyelése kapcsán is felmerül a gyanú, hogy fogságból szökött madárról van szó. Tovább...

Rendkívül ritka kóborló, egy hím példányt több éven keresztül meg lehetett figyelni a Kiskunsági Nemzeti Park Felső-Kiskunsági Szikes Pusztáin, vonuló fütyülőrécék között. Ez a madár feltehetően elsodródott eredeti élőhelyéről és a közeli rokonaihoz csatlakozott. Madártartóktól elszökött egyedeinek megjelenésére is lehet számítani, ugyanis Magyarországon tilos a hazai védett fajokat tartani, emiatt a díszréce-tenyésztők a mi klímánkat jól viselő észak-amerikai fajokat preferálják. Tovább...

Magyarországon egy előfordulása ismert 1935-ből, Hajdúböszörményből, ahol egy példány templomtoronynak repülve pusztult el. Főként halakkal táplálkozik, de kisebb rákokat, férgeket és csigákat is fogyaszt. Tovább...

Mint neve is mutatja, amerikai kóborló, mely rendkívül ritka vendég Európában. Hazánkban néhány alkalommal figyelték meg, terepen nagyon nehezen különíthető el az aranylilétől, és még nehezebben az ázsiai pettyeslilétől, amivel sokáig egy fajba sorolták. Ritkasága miatt hazánkban a fajnak nincs természetvédelmi jelentősége. Tovább...

A kék vércsét helyettesíti Ázsia keleti részén, rokonához hasonlóan a nyílt területek madara. Sokáig a két fajt csak alfaji szinten különítették el. Hazánkban egy alkalommal figyelték meg 2006-ban, Jászberény határában egy másodéves tojó példányt. Vonuló madár Dél-Afrikában telel. A nálunk megfigyelt madár feltehetően az Afrikában csatlakozott a kék vércsékhez, velük vonult Magyarországig. Tovább...

Európa ritkább énekesmadarai közé tartozik, hazánkban eddig mindössze 5 alkalommal fordult elő. A hantmadárhoz hasonló megjelenésű madár, e két faj tojóit sokszor nagyon nehéz elkülöníteni egymástól terepen. A hímeket jellegzetes fehér fejtetejük, valamint koromfekete hát- és szárnytollaik egyértelműen elhatárolják a hantmadártól. Főként rovarokkal táplálkozik, de pókokat is fogyaszt. Tovább...

Magyarországon csak kóborló, minden évben megjelenik néhány példánya az őszi és tavaszi vadlúdcsapatokban. Az utóbbi évtizedekben kis mértékben emelkedett a hazánkban megfigyelt egyedek száma. Ez összefüggésben lehet az összeurópai állomány növekedésével. A hazai természetvédelemnek kevés szerepe van a faj védelme szempontjából, de a nálunk megjelenő egyedek védelmet érdemelnek. A vonulás során előszeretettel vegyül vetési ludak és nagy lilikek társaságába. Tovább...

A második leggyakoribb partfutó hazánkban, rendszeres őszi és tavaszi átvonuló, akár több százas csapatait is meg lehet figyelni, máskor csak egy-egy példány tűnik fel más partimadarak társaságában. Szikes tavakon, lecsapolt halastavakon, árasztások kopár foltjain, zátonyokon lehet leginkább megfigyelni. Az őszi vonulás csúcspontja szeptember második felében van, míg a tavaszié április végén és májusban. A telet jórészt Afrikában és Indiában tölti. Tovább...

Az alföldi pusztákon, vizes élőhelyeken, legelőkön, szántókon gyakori tavaszi és kisszámú őszi átvonuló. Szeptember és december, valamint március és április között figyelhető meg, főleg csapatosan. Európában nagy számban fészkel, nem ismertek az egész állományt veszélyeztető folyamatok. Tovább...

Nagyon ritka kóborló, két hazai előfordulása ismert, Európa többi részén is kuriózumszámba megy megjelenése. Nehéz elkülöníteni az aranylilétől és a közeli rokon amerikai pettyeslilétől. Ritka előfordulása okán hazánkban természetvédelmi szempontból kevésbé jelentős faj.

Élőhelye, költése:

Ázsia északi és Alaszka nyugati részén tundrai környezetben költ. Tovább...