Igazi erdei ragadozó, merész madár, akár nála nagyobb állatokat is elejt. Ezt használják ki a solymászok is, mivel megfelelő idomítással kiváló vadászmadár nevelhető belőle, az erre a célra tartott madarak beszerzése és tartása természetesen engedélyhez kötött. A tojók jelentősen nagyobbak a hímeknél. A ragadozómadarak közül ennek a fajnak a legellentmondásosabb a megítélése a vadászok részéről. Tény, hogy a frissen kiengedett, zárt kertekben nevelt, túlságosan szelíd, fiatal fácánok könnyű prédát jelentenek ennek a vakmerő és erős ragadozónak. Állandó madár, a párok egész évben tartják revírjüket.

Élőhelye, költése:

Az északi félteke nagy részén, Eurázsiában, Észak-Amerikában és az Atlasz-hegységben költ. Szinte bármilyen élőhelyen előfordulhat, de a nagyon nyílt területeket kerüli. Költőhelyének megválasztásakor kevésbé az erdő fajösszetétele, mint a megfelelő kor és kiterjedés határozza meg. Fészkét száraz ágakból építi, amit lombos gallyakkal díszít. Fészekalja 2-5 tojásból áll, a szülők 35-38 nap alatt keltik ki a fiókákat. További 40 nap telik el, mire a fiatalok elhagyják a fészket. Nagyon széles táplálékbázisú faj, madarak és emlősök dominálnak a táplálékában, mindig a legnagyobb számban rendelkezésre álló zsákmányt preferálja. Galambok, seregélyek, rigók szerepelnek elsősorban táplálékában, de kisemlősöket, mókust, és ritkán más ragadozómadarak fiókáit, vagy akár kifejlett egyedeit is elfogja.

Tojó héja