Európai nyelesszemű légy (Fotó: Lovászi Péter)

A hosszan kitartó jó időben szokatlanul későn is megfigyelhető volt idén a hazai állatvilág egyik legfurcsább tagja: az európai nyelesszemű légy.

Sárgafejű királyka (Fotó: Bárdos Tibor)

A sárga "koronájukról" jól felismerhető királykák alapvetően fenyvesekben fészkelnek, így többnyire csak vonulási időszakban láthatók települések közelében. 

Hím harántsávos katonaszitakötő (Fotó: Nagy Róbert)

Boldogasszony lovának a népnyelv a nyár végi, ősz eleji napsütésben repkedő szitakötőket nevezi.

Erdei sikló madárodúban (Fotó: Halpern Bálint)

Az egyik legnagyobb hazai kígyónk, akár a kétméteres hosszúságot is elérheti. Ahogy neve is mutatja, erdős, bokros területeken fordul elő, de mivel hüllőként szüksége van a Nap melegére, elsősorban erdőszélek és tisztások közelében találkozhatunk vele.

Lőcslábú galacsinhajtó (Fotó: Benedek Veronika)

A galacsinhajtók a természet nélkülözhetetlen takarítói közé tartoznak - más állatok ürülékével táplálkoznak, illetve azzal táplálják utódaikat. Az ivadékgondozás különleges formája ez: az állat trágyagalacsint gyúr, abba petézik, így a kikelő lárva rögtön megkezdheti a fejlődéséhez szükséges tápanyagok megszerzését.

Erdei fülesbagoly fióka (Fotó: Lóki Csaba)

Több madárhoz hasonlóan az erdei fülesbagoly fiókái is azelőtt kimerészkednek a "fészekből", hogy röpképessé válnának. Nagyon megkapó látványt nyújtanak és hangjuk is szívbemarkoló, de az esetek többségében nem szorulnak segítségre.

Kakukknyál (Fotó: Dr. Bakó Gábor)

Májusban fűzfák alatt sétálva gyakran lehet olyan élményben részünk, hogy valami ránk csöppen, ha pedig egy kis szélmozgás is támad, valósággal elered az "eső". A jelenség magyarázatát keresve kis habcsomókat figyelhetünk meg az ágakon. A népnyelv ezt kakukknyálnak nevezi.

Virágzik az agár sisakoskosbor (Fotó: Babai Dániel)

Áprilistól június elejéig találkozhatunk hazánk egyik legkorábban virágzó orchideájával.

A foltos szalamandra olyan, mint egy kis mesebeli sárkány (Fotó: Vörös Judit)

A szalamandrákat és gőtéket testfelépítésük miatt könnyen hüllőnek gondolhatnánk, de valójában ők a „farkos kétéltűek” közé tartoznak. Életük egy részét a szárazföldön töltik, szaporodásuk azonban vízhez kötött, utódaik kezdetben kopoltyúval lélegeznek.

Oldalak

Feliratkozás Most látható a természetben csatornájára