Üde lomberdeink tavaszi aljnövényzetének jellegzetes növénye a medvehagyma (Allium ursinum). Tél végén jelennek meg első levelei, áprilisra pedig már összefüggő szőnyegként borítja be az erdő alját, messziről érezhető hagymaszagot árasztva.
Erdei ösvények mentén, kertek alján, parkok zugaiban ilyenkor találkozhatunk ezzel az apró, de kedves virággal, a leggyakrabban lila vagy fehér virágú ibolyával.
Az amarilliszfélék közé tartozó hóvirágok nemzetsége 20 fajjal dicsekedhet, amelyek Európa középső és déli részein, valamint a közel-keleti régióban élnek.
Népies neve, a kikeletnyitó, is azt jelzi, hogy egyik legkorábban virágzó növényfajunk, mely a hóvirággal, a csillagvirággal és a tavaszi tőzikével egyszerre nyílik.
Ritka, hogy ennyire alacsony legyen a Duna és más folyóink vízállása, mint hetek óta.
A bodza most érő bogyója rendkívül fontos madártáplálék. Nagy mennyiségben áll rendelkezésre szinte mindenhol hazánkban és a benne lévő sok cukortól pedig gyorsan hízik a madár.
Nyár végén járunk – ilyenkor lassan a sárga-barna színek kerülnek túlsúlyba az uralkodó zöld rovására. A nyárutó hangulatát erősítik az akár 2 méteresre is felnövő aranyvessző sárga virágzattól roskadozó hajtásai is. Szépsége ellenére rengeteg ökológiai problémát okoz a hazai élőhelyeken, hiszen agresszíven terjedő özönnövény.
Sokak kedvence ez az aranyszínű madár és remélhetőleg az elmúlt hetekben Ön is találkozott vele.
Felfigyelt már a környezetében arra a sipító, cirpelő hangra, amely éjjel és nappal szól a fák magasából ‒ aktuális helyzetét mindig változtatva?
Oldalak
