Július közepén hazánkban a madarak elcsendesednek. Az oka, hogy a költések befejeződnek és ilyenkor a madarak legtöbbje már nem „tartja” a költésre használt területét (revír).
A nagyvárosok lakótelepein és a belvárosi öreg, magas házak között kicsi, kormosbarna madarak repülnek vijjogva magasan az égen, szárnyuk hosszú, sarló alakú.
Tavasztól őszig – legyünk erdőben, réten vagy vízparton ‒ kis- és közepes méretű, karcsú, hosszú lábú barnás-szürkés pókok rohannak szét közeledtünkre a talajon. Ezek többnyire farkaspókok.
Sokan feltették már nekünk ezt a kérdést. Most, hogy a napokban többször várható eső, erre a kérdésre is választ kaphatunk.
Csilp-csalp füzike, barátka, fekete rigó, csicsörke ‒ az extrém korán ébredő madárbarátok újra élvezhetik a madárdalt, ugyanis az énekesmadár hímek még napfelkelte előtt koncertet adnak a világnak.
Környezetünkben több madárfaj van, mely feltűnően színes tollruhával rendelkezik. Mostanában azonban, picit akár zavarba is jöhetünk, hiszen az elénk kerülő madár határozottan hasonlít a „megszokottra”, ám valahogy mintha hiányozna pár szín róla.
Az egyik első korai gyümölcsünket majdnem minden ember szereti és azt gondolhatnánk, hogy a madarak mindegyike hasonló módon rajon érte. Ám nem mindegyik!
Vízparton sétálva sokan meglepődnek, hogy a nádasból tücsökciripelést hallanak. A hang –bár valóban a tücsökére emlékeztet- nem rovartól, hanem egy madártól származik. Ő a nádi tücsökmadár.
Vajon csak a tollak színét tudják változtatni a madarak? Nászidőszakhoz közeledve a madarak legtöbbje szebb tollakat növeszt, ám azt már kevesebben figyelhették meg, hogy a csőrük és a lábuk színét is megváltoztatja több madárfaj!
Oldalak
