A négy másodéves kalandor

A március végén, illetve április elején 4 tavalyi kelésű, de átteleltetett fehérgólya-fióka került jeladóval elengedésre az Ipoly-völgyben. Ezek a madarak tavaly augusztusban, szeptemberben kerültek be menhelyekre és már nem volt mód a szabadon bocsájtásukra, ezért a telet állatkertben, madármentő állomásokon vészelték át.

Lónyabánya kaszálón a gólyacsapat (Fotó: Papp Ferenc)

Akadt közöttük „otthagyott”, még teljesen fel nem cseperedett fióka, és volt olyan köztük, amelynek első szárnypróbálgatása nem sikerült. A legérdekesebb talán Piroska története, aki egy rendkívül késő költés hátramaradott fiókája, és egy motorvonattal ütközött, de ezt szerencsésen túlélte. Mivel évről-évre történnek ilyen események, s kerülnek fiatalok átteleltetésre, ezért kíváncsiak voltunk arra, hogy ezek az ember által mentett gólyák hogyan állják meg a helyüket a természetben.

Mező éppen landol
Mező éppen landol

Négy fiatal gólya került megjelölésre: Mező, Piroska, Tura és Borsod (ebben a sorrendben kerültek elengedésre). Az elengedést követően a számukra kedvező folyóártéri legelőket használták, s egész tavasszal ott táplálkoztak. A visszaérkező öreg gólyákkal nem nagyon foglalkoztak, de a fészkek szűkebb térségét elkerülték. Aktivizálódni május második felében kezdtek, amikor már visszaérkeztek a még költésben nem lévő, vagy éppen első fészkelésükhöz készülő 3-4-5 éves madarak. Az Ipoly-völgyébe betérő ott meg-megálló „kajtár” gólya csapatok őket is megmozgatták. A négyek hol együtt voltak, hol külön. Ez idő alatt megfigyeltük őket kaszálások és földmunkák alkalmával, német, lengyel, magyar, sőt horvát gólyák társaságában is.

Piroska a patak partján tollászkodik (Fotó: Papp Ferenc)
Piroska a patak partján tollászkodik

Piroska és a csapata (Fotó: Papp Ferenc)
Piroska és a csapata
(Fotók: Papp Ferenc)

Az első nagyobb elmozdulással viszont meg kellett várnunk június közepét. Június 10-én Mező Piroskával egy gólyacsapatban nekivágott egy nagyobb útnak a Szlovákiához tartozó Losonci-medencébe, amihez másnap egy másik csapattal Tura is csatlakozott hozzájuk és beállt Mező mellé, az onnan eltávozó Piroska helyett. Június 12-én Mező és Tura végig együtt mozogtak a nagy csapattal a Losonci-medencében, míg Piroska a Losonctamási környéki kaszálókon táplálkozott egy kisebb gólyacsapat tagjaként. 13-án meglátogatták egymást jeladós gólyáink – a kb. 50 fős banda tagjai keveredtek és sorra látogatták az Lónyabánya-Dívény 5-10 km körzetében éppen zajló kaszálásokat. 14-én Piroska egy kisebb csapattal visszatért Magyarországra, és este már a Cserhátban éjszakázott Szentkút környékén, míg Tura és Mező továbbra is együtt maradtak. 15-én délelőtt a Losonci-medencében tartózkodó nagy kajtár gólyacsapat kettévált, és Turáék visszatértek a Szécsény-rétre, Mezőék pedig megindultak északnak, s meg sem álltak a szlovák-lengyel határig. Másnap Mezőék csapata átkelt a határon és a Kárpátok vonulatát követve keletnek tartottak, s egészen az ukrán-lengyel határ közelébe értek. Pár nap elteltével délnek fordultak és ismét átkelt a csapat a Kárpátok bércein, s újra Szlovákiába értek, ahol azóta is folyamatosan váltogatják a kaszálókat. Ez a kóborlás nagy teljesítmény – ugyan korábban Mezőnek már volt egy jelentősebb cserháti túrája, de onnan még visszatért az Ipolyhoz –, ez a nagyobb kaland már az őszi vonulásra készíti fel őt. A többiek, Tura és Piroska „megnyugodtak”, és az elmúlt napokat az Ipoly mellett, illetve Hollókő térségében töltötték. Borsod, a negyedik gólya pedig a mozgalmas napok alatt végig az Ipoly mellett maradt, csak székhelyét Szécsény mellől Nógrádszakálba helyezte át, illetve június 23-án újra Turával mozog együtt a Szécsényi-réten.

A négy kalandor mozgása nyomon követhető ide kattintva >>

Papp Ferenc

Kapcsolódó hírek

Szeretettel meghívjuk az érdeklődőket 2020. július 24-én 14 órakor kezdődő Vönöczky Schenk Jakab mellszobrának felavatására.

Felnőtt kategória, I. helyezett: Nagy Eszter Lelle

Az idei évben meghirdetett „Nem mind mérges, ami fekete” című rajzpályázatunkra az ország számos pontjáról, összesen 717 egyedi, igényes és ötletes pályamunka érkezett. Úgy gondoljuk, rajzpályázatunk elérte célját: az alkotóknak sikerült megmutatni a keresztes vipera és a melanisztikus erdei siklók, kockás siklók és vízisiklók szépségét és különlegességét.

Erdei kétéltűek keresése a patak mentén. A gyepi béka gyakran került szem elé.

Az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya 2020-ban is megrendezte a 10-18 év közötti gyerekeknek szóló herpetológiai táborát, a Herptábort.