2021.10.27

A hónap denevére: a nagyfülű denevér

A mérsékelt égövi denevérek között a kisebb elterjedési területtel rendelkező fajok közé, hazánkban a ritkább fajok közé tartozik. Európán kívül a Fekete-tenger környékén, illetve a Kaukázusban él.

A nagyfülű denevér (Myotis bechsteinii) közepes termetű faj, egy kifejlett állat súlya 7-10 gramm. Főleg hegyvidéki területekről ismerjük, de az intenzív kutatások eredményeként a közelmúltban néhányszor már alföldi erdőkből is előkerült (ezek az adatok még nincsenek rajta az elterjedési térképen).


A nagyfülű denevér hazai előfordulása

Erdőlakó faj, legfontosabb élőhelyei a melegebb tölgyesek, a gyertyános tölgyesek, illetve a bükkösök. Faodvakban tanyázik, de teleléskor barlangba és bányavágatokba is behúzódik.


Teleléskor földalatti szállásokon is találkozhatunk vele, előfordul, hogy a tél közepén, a túlhűlő faodvakból menekül ide át (Fotó: Boldogh S.)

Általában nagyon lassan, a talajhoz közeli magasságban vadászik. Rendkívül jól manőverezik, egy helyben is képes lebegni, így a talajról és a növényzetről is sokat zsákmányol.


A nagyfülű denevért legkönnyebben erdei tavacskáknál lehet megtalálni (Fotó: Forrásy Cs.)

Az állatok április-májustól foglalják el a nyári szállásként szolgáló faodvakat, általában 10-50 nőstény összeállva képez egy szülőkolóniát. A hímek ebben az időszakban magányosan élnek. A nagyfülű denevérek nagyon gyakran – akár naponta – búvóhelyet váltanak, aminek legfontosabb célja a paraziták és a ragadozók elkerülése. Ahhoz, hogy egy szülőkolónia egy adott erdőrészben hosszú távon fenn tudjon maradni, alkalmas odvak hálózatának kell a denevérek rendelkezésére állni. A megfelelő számú odú, a dinamikus búvóhelyhasználat lehetősége kulcskérdés megőrzésük szempontjából!

Nagyon helyben maradó faj, nyári és téli szálláshelyei általában egymás közvetlen közelében vannak. Kerüli a nyílt területeket, zsákmányszerzés közben sem hagyja el a fás társulásokat. Ha valahonnan eltűnik, e szokása miatt nagyon nehezen vagy egyáltalán nem képes visszatelepülni.

Az európai állományok többsége az adatok szerint csökken, aminek fő oka az erdőállományok átalakulása, illetve eltűnése. A nagyfülű denevér túléléséhez a természetes erdőszerkezetet megközelítő, az adott termőhelyre jellemző, őshonos fafajokból álló vegyes korösszetételű erdők fenntartása, a folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodási módszerek alkalmazása szükséges.

Kérjük, ha bármilyen denevérekkel kapcsolatos problémájuk van, akkor minden esetben egyeztessenek a területileg illetékes nemzeti park igazgatósággal, illetve forduljanak szakemberekhez!