SZALAKÓTA (Coracias garrulus) 3

A szalakóta elterjedési területe alapján azon madárfajok közé tartozik, amelyek állománya Európára koncentrálódik. Populációja teljes elterjedési területén csökken, így hazánkban is.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület célja a fogyatkozás megállítása és a fészkelőpárok számának, valamint elterjedési területének növelése. Az utóbbi évek védelmi tevékenységének eredményeként egyes régiókban - Dél-Alföld, Heves-síkság és Borsodi-Mezőség - megállt a fogyatkozás, sőt állománynövekedést is sikerült elérni. A védelmi terv rámutat a legfontosabb veszélyeztető tényezőkre: élőhelyvesztés, fészkelőhely és fészkelőodú fogyatkozás, áramütés, lelövés, gázolás; és javaslatokat fogalmaz meg a legszükségesebb teendőkre vonatkozóan. Ezek a következők: elektromos tartóoszlopok szigetelése, odúkihelyezés, facsoportok, fasorok védelme és telepítése, mezőgazdasági politika alakítása, kutatás, monitoring. A védelmi tervben foglaltak megvalósulása esetén várható, hogy az állomány megerősödik, ehhez azonban a gazdálkodók, és a társadalom széleskörű támogatása szükséges.

ELTERJEDÉS
A szalakóta Európa és Ázsia mérsékelt övében az erdőssztyepp jellegű területek fészkelő madara. Elterjedésének súlypontja Európában van, de Nyugat-Európából hiányzik. Keleten Novoszibirszkig, illetve az Indus völgyéig húzódik fészkelőterülete. Századunkban tanúi lehetünk folyamatos visszahúzódásának. Ennek következtében Dániából és Svájcból, illetve Németország nagy részéről eltűnt, mint fészkelő madár. Napjainkban földrészünkön annak középső részén, valamint a Pireneusi- és az Appennini-félszigeten fészkel, míg Ázsiában Kis-Ázsiától egészen Közép-Ázsiáig terjed költőterülete. Kisebb állománya Északnyugat-Afrikában, az Atlasz térségében is fészkel.

Magyarországon eredetileg a középhegységek magasabb régióit és a zárt erdős területeket kivéve mindenhol előfordult. Folyamatos visszahúzódása az 1970-es évek közepétől felgyorsult, napjainkra nagy területekről teljesen eltűnt, vagy minimálisra zsugorodott állománya. Korábban jelentős számban fészkelt Bereg-Szatmári-síkságon, a Tiszántúl szinte egész területén, a középhegységeink lábainál elhelyezkedő dombokon és sík területeken, a Hortobágyon, a Nagykunságban, nagyobb folyóink mellékén, a Dráva-síkon, Zala, Somogy és Baranya megyék megfelelő területein. Napjainkban számottevő állománya csak a Hevesi-síkon, a Borsodi-Mezőségben, a Jászságban, a Kiskunságban és Délkelet-Magyarországon, illetve a Tápió-vidéken található.

VÉDELMI HELYZET
Hazánkban a szalakóta fokozottan védett madár, természetvédelmi értéke 500 000 Ft. Megtalálható a magyar Vörös Könyvben is az aktuálisan veszélyeztetett fajok között. Az MME által 1999-ben összeállított Vörös Lista szerint a magyarországi állománya alapján a veszélyeztetett fajok közé tartozik.

ÉLETMÓD
Fészkelőterület
A mozaikos jellegű - gyepekkel, extenzív szántókkal, facsoportokkal, öreg magányos fákkal tarkított - síkvidéki élőhelyek fészkelő madara. Kedveli az odvasodó fűzfákban gazdag ártéri réteket, kaszálókat. Ritkábban zárt homoki erdők, sziki tölgyesek, ártéri tölgy-kőris-szil vagy puhafa ligeterdők szegélyén is megtelepszik, ha ezek közvetlen közelében természetszerű rétek is találhatók.

Költés
A szalakóta többnyire faodúban fészkel, de esetenként megtelepszik partfalban, homokfalban is. Évente egyszer költ május vége és július vége között. Az 1970-es évektől kezdődően az egyre nagyobb mértékben fogyatkozó magányos fák, illetve öreg facsoportok miatt drasztikusan csökkent a számára alkalmas költőodúk száma. Ennek hatására a költőállomány nagysága és elterjedési területe is megfogyatkozott. A szalakóta által választott odút többnyire a zöld küllő, kisebb részben a fekete harkály vájja. Szívesen elfoglalja azonban a D típusú mesterséges fészekodút is. A költés sikerességére vonatkozó adataink csak a legutóbbi időszakból - mesterséges odúkra vonatkozóan - vannak. Ezek szerint a Hevesi-síkon és a Borsodi-Mezőségben 40 pár vizsgálata alapján a költések 90%-a sikeres volt. Az átlagos tojásszám 2,87 volt, míg odúnként 2,52 fióka repült ki. Csongrád megyében 72 vizsgált fészekalj tojásátlaga 3,87 volt, míg a kikelési siker 95%-os, átlagban 3,65 fióka repült ki fészkenként.

Táplálkozás
A szalakóta elsősorban rovarokkal táplálkozik. Zsákmányát lesből, rárepüléssel fogja el. Gyakran megfigyelhető, amint egy kiemelkedő ponton, száraz ágon, szénaboglyán, villanyvezetéken ülve figyel, hirtelen a földre száll, majd visszatér eredeti helyére. A vártahely megléte a megfelelő odú és a táplálkozóterület után a megtelepedés harmadik legfontosabb feltétele. Legfontosabb táplálékállatai a nagytestű, kemény páncélú bogarak - májusi és csapó cserebogár, gabonaszipolyok, de jelentős számban fog különböző egyenesszárnyúakat, főleg sáskákat is. Általánosságban elmondható, hogy minden talajon mozgó rovart elfog, de a nagyobbakat, a 15 mm felettieket jobban kedveli. Esetenként apróbb termetű gerinceseket (békákat, siklót, gyíkokat, pockokat stb.) is zsákmányol.

Vonulás
Vonuló madár, a telet Dél- és Kelet-Afrikában tölti. A hazánkban fészkelők pontos telelőterületéről nincsenek adataink. Április utolsó harmadában érkezik vissza költőterületére. Augusztus közepén, végén hagyja el fészkelőhelyét. Ezt megelőzően laza csapatokba verődik. Kivételesen ilyenkor nagyobb számban, 60-80 példány is összegyűlik. Szeptember végére valamennyi szalakóta elhagyja térségünket.

VESZÉLYEZTETŐ TÉNYEZŐK
Élőhelyek átalakulás, megszűnése
A szalakóta tipikus élőhelyein legeltetés vagy rétgazdálkodás, illetve extenzív szántóművelés folyik. A füves területek közül az előbbieket a felszántás, gyepfelújítás, illetve legújabban a faültetvényekkel, gyümölcsösökkel történő betelepítés szünteti meg. Komoly veszélyt jelent, ha ezeken a területeken nem legeltetnek, mert azok egyre erőteljesebben bebokrosodhatnak, elsősorban a domboldali területek, és a fás legelők. Várhatóan a közeljövőben az extenzív szántókon is hasonló helyzet alakul ki. A legelőterületek átalakítása és más módon történő hasznosítása illetve a belterjes gazdálkodás felhagyása is súlyos veszélyt jelent a szalakóta számára. A magánkézbe került termőföld miatt élőhelyének feldarabolódása is komoly veszély, csakúgy mint az élőhelyét érintő infrastruktúra fejlesztés, pl. autópálya építés. A homoki területeken a borókás, fehér nyáras társulások akácültetvénnyé alakítása szünteti meg élőhelyét.

Fészkelőodúk fogyatkozása
Országszerte jelentősen csökkent a magányos fák száma, és sok helyen a fasorok, kisebb facsoportok kiterjedése is. A szalakóta fennmaradásának nem kedvezett az a gyakorlat sem, hogy az öreg, odvas fákat bármiféle beavatkozásnál az elsők között termelték ki. Gyakori gond az is, hogy az odvas fákat - elsősorban az öreg füzeket - egy-egy nagyobb vihar kidönti, ugyanakkor ilyen fafajokat szinte sehol sem telepítenek. A jelenlegi erdészeti gyakorlat megakadályozza az odvas fák keletkezését, azok pótlása pedig nem biztosított. A legtöbb odú az öreg fehér és szürke nyár állományokban található, melyek szintén drasztikusan megfogyatkoztak, mivel az utóbbi évtizedek erdészeti politikája ezeket erősen háttérbe szorította a nemesített hibridnyárakkal szemben. Legújabban az is gondot okoz, hogy az új tulajdonosok az egészséges fákból álló fasorok közül is sokat kivágtak. Nagy veszélyt jelent a fészkelőhelyeken az illegális fakitermelés, amely egyes régiókban óriási méreteket öltött. A szalakóta számára is alkalmas odút véső fajok - elsősorban a zöld küllő - számának csökkenése is hozzájárul fogyatkozásához.

Áramütés
A szalakóták a nyílt területeken áthúzódó vezetékszakaszokat rendszeresen használják vártahelyül, és azokon igen gyakran szenvednek áramütést.

Lelövés
Hazai madárvilágunk egyik legszínpompásabb madara a szalakóta, ezért a kitömés céljára történő lelövés miatt is súlyosan veszélyeztetett. Az utolsó két évtizedben napvilágra került ilyen esetek többségében a szalakóta volt az egyik leggyakoribb áldozat. Néhány kirívó eset bizonyítja, hogy egy-egy terület állományát néhány nap alatt jelentősen lehet csökkenteni a preparátum céljára történt lelövésekkel.

Mérgezés
A növényvédelemben használt szerek közvetett módon, a mérgezett zsákmányállatokon keresztül, károsíthatják a szalakótaállományt is.

Gázolás
Mivel a szalakóta gyakran vadászik az út mellett lévő villany- vagy telefonoszlopokról, száraz fákról, előfordul, hogy az úttestre kerülő rovart zsákmányoló madarat a nagy sebességgel haladó járművek elgázolják.

VÉDELMI CÉLKITŰZÉS
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület hosszú távú célja a szalakóta állományának növelése, illetve a korábbi fészkelőhelyeire történő visszatelepedés segítése. Tíz év alatt el kell érni, hogy a jelenlegi 550-600 párból álló állomány stabilizálódjon, fennmaradása hosszú távon biztosított legyen, illetve ez alatt az időszak alatt meg kell teremteni az állománynövekedés feltételeit is.

FELADATOK
Jogi szabályozás
Biztosítani kell, hogy a szalakóta legfontosabb élőhelyei védelem alá kerüljenek. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás során biztosítani kell, hogy az extenzív gazdálkodási formák természetvédelmi célokat is magukba foglaló támogatása megvalósuljon. A faj fokozottan védett státuszát hosszú távon is fenn kell tartani.

Gyakorlati védelem - odúkihelyezés
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület védelmi tevékenységének eredményeként egyes térségekben sikerült igen jelentősen növelni a szalakóta állományát. Így például odúkihelyezéssel a Hevesi-sík és a Borsodi-Mezőség 60 páros fészkelőállománya öt év alatt 130 párra növekedett, Csongrád megyében 1988-1997 között a mesterséges odúban költő párok száma 2-ről 40-re emelkedett. A szalakóta által jelenleg lakott térségben meg kell kezdeni a fészkelőodúk kihelyezését és azok folyamatos ellenőrzését, karbantartását. Kísérletképpen azokon a területeken is meg kell próbálkozni odúkihelyezéssel, ahonnan mint fészkelő madár a közelmúltban eltűnt. Ilyen módon a Dél-Alföld néhány pontjára már sikerült visszatelepíteni. Ezt a tevékenységet a kezdeti sikertelenség esetén is folytatni kell, mert esetenként az is előfordult, hogy az odú kihelyezése után csak évek múltával jelent meg az első költőpár.

Elektromos tartóoszlopok szigetelése
Fészkelőhelyein gondoskodni kell a tartóoszlopok szigeteléséről, illetve biztosítani kell, hogy a jövőben csak ilyenek kerüljenek kihelyezésre.

Fészkelésre alkalmas fák, fasorok védelme, telepítése
Élőhelyein gyakran nemcsak a megfelelő fészkelőodú hiányzik, hanem azok a fák is, amelyekben a zöld küllő odút tudna vésni, ami később a szalakóta számára is alkalmas lenne. Ezért gondoskodni kell a rétek, legelők szélén kisebb fehérnyár-csoportok kialakításáról, ahol pedig vannak ilyenek, ott az odvas fák védelméről. Különösen fontos a még meglévő fasorok megőrzése, a hiányzó fák pótlása. Fel kell lépni az illegális fakitermelés csökkentése érdekében is.

Mezőgazdasági politika alakítása
Az Európai Unióhoz történő csatlakozás során gondoskodni kell az extenzív művelés alatt álló régiók jelenlegi állapotának hosszú távú megőrzéséről. Szorgalmazni kell a Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Program gyakorlati alkalmazásának kiszélesítését, lehetőleg úgy, hogy az a legfontosabb élőhelyeit magába foglalja. Különös jelentősége van az egykor lakott, de mára tönkrement élőhelyek rekonstrukciójának. Ennek érdekében a rossz minőségű szikes, homoki vagy ártéri szántók visszagyepesítésének támogatása és a fehérnyár-csoportok telepítésének szorgalmazása szükséges.

Kutatás és monitoring
A kutatási tevékenységet elsősorban a jelenlegi elterjedési terület és állománynagyság pontos felmérésére és folyamatos nyomon követésére kell koncentrálni. Vizsgálni kell, hogy az egyes párok vagy állományok fészkelési sikerességét mely környezeti feltételek befolyásolják és azok milyen összefüggésben fejtik ki hatásukat.

Tudatformálás és propaganda
A szalakóta azon fajok közé tartozik, amelynek fennmaradása erősen függ az aktív természetvédelmi intézkedésektől. Éppen ezért védelme csak úgy valósítható meg, ha az élőhelyén gazdálkodók támogatják az itt megfogalmazott intézkedéseket. Ez elsősorban abban kell, hogy megnyilvánuljon, hogy nem vágják ki a fészkelésére alkalmas fákat, és nem szántják fel a szántók közé ékelődött kisebb gyepfoltokat. El kell érni, hogy a közvélemény elítélje a lelövéseket és lehetőleg senki se igényelje a szobadísszé silányított kitömött madarat. Annak érdekében, hogy ezt az állapotot sikerüljön elérni, a szalakótás élőhelyeken széleskörű propagandát kell folytatni a gazdálkodók, önkormányzatok, iskolák körében. Ennek eszközei a helyi sajtóban való megjelenés, illetve a szalakóta védelmét szorgalmazó kiadvány, színes ismertető film.

EGYÜTTMŰKÖDŐ SZERVEK, SZEMÉLYEK
A szalakóta védelemében jelentős szerepe van a földtulajdonosoknak, akik egyfelől a táplálkozóhely, másfelől a fészkelésre alkalmas fák megőrzésében különösen fontos partnerek. Az élőhelyen tevékenykedő erdészek, vadászok, mezőőrök, természetjárók valamennyien hozzájárulhatnak a szalakótavédelemhez azzal, hogy segítenek a fészkelésre alkalmas facsoportok fenntartásában, újak telepítésében. Kisebb kiterjedésű élőhelyeit célszerű lenne az önkormányzatok által helyi jelentőségű védett területté nyilvánítani. Hullámtéren, egykori ártereken gazdálkodók - különösen az erdőgazdálkodók - nagyban segíthetik a szalakótaállomány fennmaradását azzal, hogy az erdőtörvény előírásai szerint fehér és fekete nyárral, fehér és törékeny fűzzel végzik el az erdőfelújítást, és a megmaradt réteket nem fásítják be. A hullámtéri füzesek botolása is nagyban segítené megtelepedését, és egyúttal tűzifát biztosítana a munkában részt vevők számára. Különösen nagy a felelőssége az élőhelyén illetékes hatóságok képviselőinek, akik engedélyezési gyakorlatuk során határozataikba beépíthetik a szalakóta fennmaradásához szükséges feltételeket. Ebből a szempontból a mezőgazdasági, vízügyi, erdészeti és vadászati hatóság együttműködése különösen fontos.

IRODALOM
Ambrus, B. - Balázs, T. (1992): Szalakóta (Coracias garrulus) odútelepítés eredményei Dél-Hevesben.
Mad. Táj., 1992. Jan.-jún. 11-13. p.

Kalotás, Zs. - Streit, B. -Kosaras, Z. (1986): Adatok a szalakóták (Coracias garrulus) fiókaneveléséhez.
Mad. Táj., 1986. Jan.-márc. 79-83. p.

Lendvai, G. (1990): Löszfalban költő szalakóta (Coracias garrulus).
Mad. Táj., 1990. Júl-dec. 24. p.

Molnár, Gy. (1998): A szalakóta (Coracias garrulus) költésbiólógiájának és táplálkozásának vizsgálata a Dél-Alföldön mesterséges telepítése kapcsán.
Ornis Hungarica Vol. 8 Suppl. 1 119-124. P

Molnár, L. - Haraszthy, L. (1980): Megfigyelések egy szalakóta fészeknél.
Mad. Táj., 1980. okt.-dec. 35-36. p.

Szijj, J. (1958): Adatok a szalakóta táplálkozásbiológiájához Magyarországon
Bonn. Zool. Beitr. 9. 25-39. p.

Urbán, S. (1998): A szalakóta (Coracias garrulus) fészkelésökológiai tényezői.
Ornis Hungarica Vol. 8 Suppl. 1 229. p.

További információ: http://rollerproject.eu/hu