PARLAGI SAS (Aquila heliaca)

Testhossza 72-84 cm, szárnyfesztávolsága 180-215 cm, testtömege 2.450-4.530 g. Az öreg madarak színe sötétbarna, a fej és a nyak hátoldala aranyszínű, a háton két fehér vállfolt látható, ami azonban egyes egyedeknél teljesen hiányozhat. A faroktollak alapszíne sárgásszürke, sötét keresztsávokkal, a farok végén széles sötét sáv található. A fiatal madarak fedőtollazata világos sárgás-barna, az evezők és a faroktollak sötétek. Az öregkori tollazat 5.-6. életévükben jelenik meg. Az átszíneződő, 3.- 4.-éves madarak tollazata változatos, sötét és világos testtollak különböző arányú keveréke. A parlagi sas számos nemzetközi természetvédelmi egyezményben kiemelt helyen szerepel. Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 1 millió forint.

Elterjedés
Elterjedési területe Közép- és Délkelet-Európától egészen Közép-Ázsiáig húzódik (ld. térkép). Legnyugatibb ismert fészkelőhelye Európában Csehország. A XX. század közepére a hazai állomány a kíméletlen pusztítás következtében jelentős mértékben lecsökkent.
A parlagi sas jelenlegi hazai állománya közel 70 pár. Minden évben több új pár jelenik meg, ami ritka jelenség, mivel elterjedési területének nagy részén csökken a fészkelő párok száma. A telet a kelet-európai és ázsiai állomány Délkelet-Ázsiában, Észak-Indiában, a Közel-Keleten és Északkelet-Afrikában tölti, míg a Kárpát-menedcében költő öreg madarak állandóak, a fiatal madarak pedig valószínűleg Délkelet-Európába vagy a Közel-Keletre kóborolnak.

 A parlagi sas elterjedési területe (Ábra: Horváth Márton).

 

Élőhely   
A parlagi sas középhegységekben és mezőgazdasági területeken egyaránt fészkel. A költő párok általában a költőterületek közelében telelnek, de a fiatalok nagy része elvonul, kóborol. A hazai állomány jelentős része az Északi-középhegységben és annak eőterében található mezőgazdasági területeken fészkel. Fészkét elsősorban a fák csúcsára építi, belsejét puha vékony ágakkal, száraz fűvel béleli. Bármilyen fafajon szívesen fészkel, ha fészeképítésre alkalmas ágelágazást talál megfelelő magasságban. A legtöbb pár 1-3 évente új fészket épít, de bizonyos esetekben akár évtizedeken át is használhatják ugyanazt a fészket, így azok tekintélyes méretet érhetnek el: magasságuk a három métert, átmérőjük a másfél métert, tömegük a több száz kg-ot is meghaladhatja.

 

Szaporodás
A fészeképítés már január végén, február elején elkezdődhet (az időjárástól függően). A parlagi sas általában április elején rakja le 2-3 tojását, a kotlásban mindkét szülő részt vesz. A fiókák 43 nap kotlás után kelnek ki, majd 57-62 nappal ezután hagyják el a fészket. A kirepülést követően még hosszú hetekig a szülők gondozzák a fiatalokat.

 

Táplálkozás
Legkedveltebb zsákmányállatai a kis-közepes méretű, nappal aktív emlős- és madárfajok. Közülük hagyományosan az ürge és a hörcsög szerepelt legnagyobb számban az étlapján, de az utóbbi évtizedben jelentős változások figyelhetők meg a faj táplálkozási szokásaiban, elsősorban a hazai ürgeállomány drasztikus csökkenése miatt. Bár továbbra is jelentős táplálékforrás a hörcsög, előtérbe kerültek a mezei nyúl és a közepes méretű madárfajok (varjak, szarkák, fácán, galamb, stb.), táplálékában gyakori a sün előfordulása. Alkalmanként elhullott állatokat is fogyaszt, elsősorban télen vagy vonuláskor, egyes területeken (pl. Balkán-fsz.) a költési időben is. Magyarországon a dögevés a fiatal madarakra jellemző leginkább.
 

Parlagi sas éves jelentés 2008.

 
 

Kisfilm parlagi sas fiókák gyűrűzési napjáról; a felvételhez
kapcsolódó írást itt találja >>

 

 

Fiatal parlagi sas műhold adós jelölése - a jeladót hátizsákszerűen,
elvileg elcsíphetetlen teflonszalagokkal kell a madár hátára
rögzíteni, melyek méretre varrásához a legjobb,
legerősebb cérnának a fogselyem bizonyult.

 

 

 
 

     

    

 

 Köszönjük!