ajnos, mint a legtöbb élőlény, a magános méhek száma is hirtelen lecsökkent az elmúlt 1-2 évtized során. Nyugat-Európában a magános méhek és a poszméhek védelme manapság igen elterjedt, mondhatni hétköznapi tevékenység. A magános méhek évenként csak egy generációt nevelnek, és báb alakban telelnek át. Az ide tartozó rovarok fészkelőhelyei igen eltérőek. Különböző lyukakat, repedéseket, nyílásokat, csigaházakat, üreges növényi szárakat használnak fel erre a célra. Mesterséges fészkelőhelyek telepítésével az ide tartozó fajok számát lényegesen gyarapíthatjuk.

A magános méhek egy részét vályogfal építésével telepíthetjük meg. Kb. 30 cm magas, felcsapódó esővíz ellen védő téglaboltozatra kb. 20-25 cm vastag, 120 cm magas falat kell építeni. A fal fölé esővédő tetőt kell építeni. A vályogfal megkötése után abba lyukakat kell fúrni. A lyukak átmérője 3-10 mm, hossza 3-10 cm között váltakozzon.

A magános méhek egy másik része faanyagba rakja a fészkét. Ezeket a fajokat 10-15 cm vastag keményfa korongokkal vagy fahasábokkal tudjuk telepíteni. A fát nem szabad vegyszerrel kezelni, festeni. A fakorongokba vagy fahasábokba a vályogfalhoz hasonlóan, különböző méretű lyukakat kell fúrni.

Szintén elősegíthetjük a magános méhek megtelepedését üreges szárú növényekkel. Ehhez vagy eltávolítjuk a puhalevelű növényi szár belét (például szeder) vagy alkalmas üreges szárú növényeket keresünk, például bambusz, nád, keserűfűfajok. Az üreges szárakat kb. 15-20 cm hosszra kell vágni, majd kötegelni kell. Célszerű különböző átmérőjű szárakat összekötegelni, majd esőtől védett helyre, pl. eresz alá kiakasztani. Mindhárom megoldást úgy kell telepíteni, hogy az üregek nyílásai dél felé nézzenek.