Most látható a természetben!

Ezen oldalon szeretnénk a természet érdekességeire felhívni a figyelmet, legfőképpen azokra amelyek körülöttünk zajlanak és éppen ezekben a napokban láthatóak, hallhatóak. Itt hívjuk fel a figyelmet rajzásokra, népesebb madárcsapatok szokatlan megjelenésére, virágzási időkre, tavaszi ébredésekre, madarak vándorlására, nászára.

2012.05.21.

Bodza és a rózsabogár (Írta: Kincses László -Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)
Ez az egyszerű növény országszerte elterjedt, ám leginkább virágzáskor tűnik fel mindenkinek. Lapos, akár tányér méretű virágzatai rendkívül finom illatúak.

Bodza virágzata (Fotó: Orbán Zoltán).

Virágain nagyon gyakran látni a rózsabogarakat, melyeknek fémeszöld-bronz színezetük igazán jól mutat a sárgás-fehéres virágzaton. A rózsabogár hosszú időn keresztül könnyen megfigyelhető a virágzaton ahol annak pollenjét fogyasztja. Felreppenve hangosan zúg. Reggelente amikor a hőmérséklet még alacsony a rózsabogár sokszor dermedt állapotban található pl. a földön. A hőmérséklet emelkedésével válik aktívabbá és keresi fel a közelben virágzó bodzát, vadrózsát, kökényt.
A bodza virágát ezen kívül rengeteg más rovar is látogatja és megfelelő beporzás esetén sok érő bogyó képződik rajta augusztusra, mely a vonuló énekesmadarak egyik kedvenc tápláléka.


2012.05.14.

Furcsa zajok a fatörzs mélyéből (Írta: Kincses László -Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)
Ezen a héten fák mellett elsétálva furcsa zajokat hallhatunk, habár madárnak nyoma sincs. Egy kicsit jobban figyelve a zaj irányára előbb-utóbb rá lehet akadni a több méter  magasságban elkészített lyuknak. A fakopáncsok csőrükkel vésik ki az odújukat, mely így a fatörzs mélyén helyezkedik el.  A lyukból gyakorlatilag folyamatosan hallható egy csivitelő hang, mely a fiókáktól származik. Ez a hang különösen akkor erősödik fel, amikor a fiókák észlelik a szülő érkezését, ekkor akár 20 méterről is hallható a ricsaj.

Nagy fakopáncs, a leggyakoribb harkály félénk (Fotó: Orbán Zoltán).

A nagyobb fiókák esetenként már nem az odú alján várják a szülőt hanem az odú nyílásánál, így akár 2-3 fejet is láthatunk, amint kíváncsian kifele tekintgetnek. A fakopáncsok évente csak egyszer költenek, így most van arra lehetőség, hogy megfigyeljük a fakopáncs fiókák kéregető hangját.
Hangjuk (2. felvétel) itt hallgatható meg>>


2012.05.07.

"Fiókaszezon" (Írta: Kincses László -Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)
Az énekesmadarak egy része a napokban már ki is repteti az első fészekalja fiókát. Ez családonként változó számú lehet, de nem ritka a 10-12 vagy akár a 14 fióka is egyes fajoknál. Általában nagy családdal rendelkezik az őszapó, mely már ki is reptette a fiókáit. Ilyenkor a család együtt mozog és nem ritka, hogy 10 fióka ül egy ágon, ahova a 2 szülő hordja még a táplálékot.

Őszapócsalád az itatón (Fotó: Orbán Zoltán).

Az őszapó barátságos, bizalmas természetű madár, így akár 2 méterre is meg lehet közelíteni.
Az énekesmadár fiókák mozgása még nem olyan összehangolt, mint a felnőtt madaraké, így a kirepülést követő első napokban könnyen meg lehet állapítani, melyik a fióka és melyik a felnőtt madár. Ezen túlmenően a színezetük is általában eltérő, ám ez minden fajnál más és más bélyegben nyilvánul meg.
A kihelyezett odúkból is a napokban fognak kirepülni a cinegék, így érdemes a környező fákat jobban megnézni, hiszen ilyenkor ezeken a fákon mozognak 1-2 napig a kirepült fiatalok a szülők vezetésével.
Szerencsére a mai esőzés biztosította néhány napra az életet adó vizet minden frissen kirepülő madárfiókának.
Ha fiókát találna akkor ezzel kapcsolatban minden szükséges információt itt talál>>

2012.05.01.

"Repülő" hernyók (Írta: Kincses László -Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)
Erdőben járva hernyókat láthatunk a levegőben "repülve". Ha jobban megnézzük egy nagyon vékony szálon lógnak, mely valamely levélhez, ághoz van rögzítve, ám sokszor olyan magasan, hogy a rögzítési pontot nem is látjuk. Az erdőkben változó mértékben láthatjuk a függő hernyókat, ám ha nagyobb mértékben felszaporodtak, akkor akár néhány méterenként is láthatunk egyet belőlük. Ilyenkor tűnik csak fel igazán, hogy milyen rengetegen vannak valójában. Persze ez azt jelenti, hogy a madarak is bőven találnak maguknak hernyótáplálékot. Sok fajnak ez az időszak a fiókanevelés időszaka és ilyenkor bizony jól jön a szülőknek, hogy szinte lépten-nyomon hernyókra akadnak.

Széncinege fiókák várják az újabb falatokat (Fotó: Bajor Zoltán).

A hernyók között sok különböző típus akad. Van amely araszolva halad előre, van amely a hagyományos módszert választja, van köztük zöldes vagy éppen barnás színezetű és van köztük kisebb-nagyobb példány is.
A hernyók közül van amely a levegőben lógva bebábozódik, ám a többsége leereszkedik a talajra, elrejtőzik és ott alakul át.
A hernyók egy része -de a rovarok közül sokan mások is- ha az ág amelyen táplálkoznak megmozdul, akkor leveti magát a "mélybe". No persze ezt a vékony fonal mentén teszi. Ez egyfajta védekezési mechanizmus a madarak ellen, mivel az ágra érkező madár megmozgatja az ágat. A fonálon lógó hernyókat a madarak legtöbbje nem éri el, így megmenekül. Ám vannak olyan madárfajok, melyek még az ilyen levegőben lévő hernyókat is képesek elcsípni, ilyen a csilpcsalpfüzike is mely a levegőben kolibri módra is tud manőverezni pár másodpercre, így a levegőben lógó hernyó sincs biztonságban előle.

Csilpcsalpfüzike (Fotó: Orbán Zoltán).

A csilpcsalpfüzike hangja itt hallgatható meg>>

2012.04.23.

Fészeképítés (Írta: Kincses László -Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)
Lépten-nyomon belebotlunk olyan madarakba, melyeknek a csőrében valamilyen fészeképítéshez használatos anyag van. Ha egy kis időt szánunk a megfigyelésükre, sok érdekes élménnyel gazdagodhatunk. Feltétlenül ezek közé tartozik amikor pl. a fekete rigó vagy széncinege egy földből kissé kiálló vékony gyökérdarabról véli, hogy annál tökéletesebb nem is létezik a fészke építéséhez. Ekkor nekiveselkedik, először csak húzza, majd hátraugorva rángatja. Mégis a legfurcsább jelenet akkor látható, amikor a gyökér végül elszakad egy erősebb rántáskor és a nagy lendülettől a madár majdnem hanyatt esik. Ezt a jelenetet nem lehet nevetés nélkül megállni!
A fészket építő madarakat ne zavarjuk, a készülő fészekhez ne menjünk közel, mert előfordulhat, hogy a madár elhagyja azt -hiszen az ő értelmezésében felfedezték a fészkét- illetve a madár vészhangokat hallathat. Erre a hangra aztán felfigyelhet a szarka, varjú, szajkó és ha kifigyeli a fészek helyét akkor egy későbbi alkalommal ki is rabolhatja azt.
A fészket legtöbbször kora reggel és késő délután építik a madarak ám van hogy egész nap hordják a fészekanyagot. Az iskolában, óvodában vagy otthoni kertben élő madaraknak segíteni is lehet és a közelbe ki lehet helyezni fészekanyagot. Ez lehet: száraz fűszál, nagyon vékony vessződarab, tavalyi lehullott levelek levélnyele, moha, toll. Ezen kívül pár kapavágással meg lehet "bolygatni" a talajt (füvet), így itt kiálló gyökérdarabokat is találhat az építéshez.

2012.04.16.

Érő termések (Írta: Kincses László -Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)
Habár még csak április közepét írunk és sok olyan fa van amely még csak el sem kezdett rügyezni, mégis van olyan fa amely már a termését érleli. Ez a szilfa. Termése nagyjából  kör alakú, a magot körülveszi egy vékony hártya, mely a mag terjesztésében segít, ezzel ugyanis némileg tud repülni vagy talán helyesebb azt mondani, hogy könnyebben sodorja így a szél. A lehulló magok zöldes színűek és egészen elképesztő mennyiség van belőle, egy-egy fa alatt több centiméter vastagságban is felhalmozódik a lehullott mag. Régebben általánosan elterjedt fa volt, ám a szilfavész egész Európában megritkította, így hazánkban is csökkent a száma. Sorfaként is ültetik, így parkokban is találkozhatunk vele, ott inkább több különböző fajtájával.


Vonuló madarak
Mindenki számára ismert, hogy a gólya vagy a fecske vonuló madár. Ám a vonulásnak vannak olyan érdekes, apró részletei, mely nem mindenki számára tűnik fel. A következő videón jól látszik, hogy a máskor egymással veszekedő  -területüket féltékenyen őrző- madarak, vonulásuk idején milyen békésen megférnek egymás mellett, akár egyetlen itatónál is.
A barátposzátákról készült videó itt tekinthető meg>> (A videót készítette: Orbán Zoltán- Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)


2012.04.10.

Esőzések után (Írta: Kincses László -Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)
Az elmúlt héten a hőmérséklet 20 fok fölé is emelkedett, így elvileg rengeteg állatnak elő kellett volna bújnia téli szállásáról. Azonban nem csak a hőmérséklet hanem a csapadék is döntő fontosságú! A hosszan tartó szárazság miatt sok élőlény még a jó idő ellenére sem mutatkozott eddig. Az esőzések azonban változtattak ezen. Így az erdei sétautakon most mindenfelé megjelentek a csigák. Ezek a lassú tempóban haladó állatok a nedves időszakokban tömegesen láthatóak.

Éti csiga, hazánk legismertebb csigafaja (Fotó: Orbán Zoltán).

A békák tavaszi megjelenése is elhúzódó volt, nem jelentek meg olyan tömegben a szárazság miatt eddig mint általában tavasszal szoktak. Az esőzések után belőlük is többet fogunk látni.

2012.04.02.

Újabb tavaszi érkező
Hétről hétre újabb madárfajok érkeznek haza Magyarországra a telelőhelyeikről. Közülük néhányan igen feltűnően énekelnek, így pl. a csilpcsalpfüzike hangját már országszerte lehet hallani. A csilpcsalpfüzike egy apró termetű fakó barnászöld színezetű madár, mely jellemzően a magas fák koronájában mozog, így meglátni nem könnyű. Hangja viszont messziről elárulja őt! Nevét is jellegzetes daláról kapta, mely így adható vissza: csilp-csalp, csilp-csalp, csilp-csalp. Éneke messzire hangzó, tiszta, nagyon kellemes hangzású.

Csilpcsalpfüzike (Fotó: Orbán Zoltán).

Éneke itt hallgatható meg>>


2012.03.26.

Szinkronrepülő madarak
A településeken úton-útfélen találkozhatunk a balkáni gerlével. Ez az egyszerű színezetű madár a galambfélékhez tartozik. Most a melegebb idő beálltával feltűnőbb lett a viselkedése mint eddig, ugyanis "szinkronrepül". A legtöbb madár ugyan párban repül, ám nem ilyen közel egymáshoz. A balkáni gerle pár azonban sokszor 20-30 cm-re repül egymástól és igen gyorsan. A házak között vagy éppen kémények között manőverező pár láttán az ember óhatatlanul eltöpreng, hogyan tudnak ilyen tempóban, ilyen közel egymáshoz manőverezni, hogy nem ütköznek össze.

Balkáni gerle (Fotó: Orbán Zoltán).

A hangja itt hallgatható meg>>


2012.03.19.

Tavaszi érkezők
A jó idő beálltával több olyan madárfaj is megjelent hazánkban, mely a telet tőlünk délebbre töltötte.
Nedves réteken, tocsogós területeken leginkább a bíbiccel, piroslábú cankóval, nagy godával, nagy pólinggal lehet találkozni. Róluk bővebben a Kossuth Rádió Oxigén című műsorában hallhatnak, melyet erről az oldalról indítva meghallgathat>>

A tavaszi hazaérkező madaraink egyik legszebbike a bíbic (Fotó: Bajor Zoltán).

Cigánycsukkal is találkozhatunk már -jellemzően bokros domboldalon, réteken, legelőkön- ahol szinte mindig valamilyen kimagasló ponton láthatjuk meg.
A városokba, fás területekre részben hazaérkezett az örvös galamb is, mely több helyen már fészkelésbe is kezdett. Jellegzetes hangját itt lehet meghallgatni>>
A seregély és a barázdabillegető is a kora tavaszi legelső érkezők között van, ők van mikor februárban hazatérnek délebbi telelőterületeikről.


2012.03.12.

Most NEM látható a természetben!
A tél folyamán szinte teljesen hozzászoktunk a nagy csapatokban mozgó vetési varjak jelenlétéhez. Tavasz közeledtével azonban keveseknek tűnik fel ahogy hetek alatt csökkenő számban jelennek meg, míg végül a legtöbb helyről el is tűnnek. Ha most nyitott szemmel járunk, akkor észrevesszük, hogy ott ahol eddig több ezer madár keresgélt a földön már alig pár tucat látható.
A hazánkban költő vetési varjak száma az elmúlt évtizedekben drasztikusan csökkent, így az ősszel megjelenő nagy csapatok döntő többsége nem nálunk költ, hanem csak telelni jár hozzánk.
Most még kisebb mennyiségben ugyan de jelen vannak Magyarországon a telelő csapatok is, ám hamarosan ők is eltűnnek akár egyik napról a másikra.
A vetési varjak őszi megérkezéséről és okairól a 2011.10.24-ei bejegyzésben lehet olvasni.


2012.03.05.

Tollkupacok a földön
Érdemes körülnézni az iskola kertjében, óvoda udvarán, parkban, fás területeken és tollkupacokat keresni. Ezek az úgynevezett tépések. Valamely ragadozó által elkapott, majd elfogyasztott madár "földi maradványairól" van szó.

Karvaly által elfogyasztott madár tollai hevernek mindenfelé. Habár a karvalyt magát ritkán veszik észre, a tollkupac árulkodik a jelenlétéről (Fotó: Orbán Zoltán).

Ha szerencsénk van akkor a tollak legnagyobb része együtt maradt egy 50 x 50 centiméteres területen, így a nagyobb, jellegzetesebb tollak alapján még az is megfejthető, hogy ki volt valójában az "ebéd". A tollak elhelyezkedése alapján az is megmondható, hogy a földön tépte-e meg az áldozatot vagy egy faágon ülve tette meg ezt. Ez utóbbi esetben a tollak másképpen szóródnak szét, főleg ha némileg a szél is fúj.
A tollak vége -amit annak idején a tintába mártottak íráshoz- alapján az is megállapítható, hogy madár ette-e meg a pórul járt madarat vagy egy emlős kapta el. Ha a toll vége sértetlen akkor madár volt, míg ha a toll vége sérült akkor emlős volt. Ez utóbbi esetben az emlős lerágja a tollat a madár testéről, ez okozza a sérült véget.
Leggyakoribb ragadozó madár mely a madarakat elkapja a karvaly és a héja. A karvaly télen a városok belsejébe is bemerészkedik, így gyakorlatilag bárhol felbukkanhat. Az etetők környékére is szívesen odatelepszik remélve, hogy könnyebben tud elkapni néhány énekesmadarat. Haragudni rá ezért nem szabad, ő is megpróbálja valahogy túlélni a tél megpróbáltatásait.
A jó idő hatására a fű lassan növekedésnek indul és teljesen el fogja fedni ezeket a tépéseket, így érdemes kicsit körülnézni a kertekben és ha találtunk egy tollkupacot akkor megpróbálni kinyomozni mi is történt pontosan a helyszínen.

Kis termetű ragadozó madarunk a karvaly (Fotó: Máté Bence).

2012.02.27.

Hangoskodó, kergetőző madarak
A tavasz közeledtével a nászidőszak is közeledik. A máskor oly óvatos szajkó -más néven mátyásmadár- ebben az időszakban rendkívül feltűnően viselkedik. Nagyon sokat hangoskodik, melyre már önmagában is legtöbbünk felfigyel, főképpen, hogy a hangja recsegő, ráadásul még kifejezetten erős is. Ám ezt megtoldja azzal, hogy több példány újra és újra kergeti egymást. A tavasz előrehaladtával ez a feltűnő viselkedés megszűnik és a szajkó szinte észrevétlenül mozog az erdőben. Ekkor is jelen van, ám csendben figyel minket, amikor az erdőben mozgunk.

A szajkót legkönnyebben a szárnyán lévő kék tollakról lehet felismerni (Fotó: Máté Bence).

A szajkó jellegzetes hangjai itt hallgathatók meg>>


2012.02.20.

Milyen madárcsapatot láttam?
A napokban feltűnően nagy csapat madarakat lehetett megfigyelni, melyek hangoskodva, laza csapatban repültek el felettünk vagy éppen szálltak le egy közeli fára. Ezek a madarak a fenyőrigók. A fekete rigóhoz hasonló méretű, szürke és gesztenyebarna színei tűnnek fel leginkább elsőre. A csapat nagysága nagyon változatos, néhány példánytól egészen a sok ezres csapatig bármilyen előfordulhat. A csapat nem csak a nagyságával tűnik fel hanem a hangjával is. Bár többféle hangjuk van, a leginkább felismerhető és gyakori a "sák-sák", mely erőteljes, messzire hangzó. Fák közül leggyakrabban az ostorfán láthatjuk, melynek előszeretettel fogyasztja bordó, borsónál kisebb méretű bogyóját. Pihenés közben viszont legszívesebben a környék legmagasabb fáira ül fel a csapat. A fenyőrigók közé szőlőrigók és léprigók is keveredhetnek, melyekről a 2011.12.19-ei bejegyzésben olvashat.

Fenyőrigó (Fotó: Isza Ferenc).

2012.02.13.

Dob nélkül dobol
A tél második felében erdőben, parkokban gyakran lehet egy dobpergés szerű hangot hallani. Erre a hangra még az is fel szokott figyelni -ha közelebbről hangzott fel- aki minden más élőlény hangja mellett "elsétál". A hang okozóját megtalálni már kevesebben szokták, hiszen egy rövid sorozat után semmi nem hallatszik. Majd szünetet követően ismét egy rövid dobpergés következik csak. Azonban ha tudjuk mit -vagy inkább kit- keresünk, akkor viszonylag könnyen rá lehet találni. A dobszólót valamely harkályféle hallatja. Ennek megfelelően a fákon kell keresni a hangforrást. A harkályok kiválasztanak egy száraz ágat, ágcsonkot -ezért sokszor a fa csúcsát érdemes először megnézni- és ezt a csőrükkel ütemesen ütik. A hang amit hallunk ettől származik. A különböző harkályfélékre más és más erősségű, gyorsaságú, idejű dobpergések jellemzőek, amely alapján akár a pontos faj is meghatározható a gyakorlottak számára.

A fekete harkály hazánk legnagyobb termetű harkályféléje (Fotó: Máté Bence).

A dobpergés funkcióját tekintve sokan bizonyára a táplálék fából történő kivésésére gondolnak, ám annak teljesen más ütemű -sokkal lassabb- hangja van. Valójában a terület tulajdonjogát jelzi más harkályfélék felé.
Ezt a hangját még később az idő előrehaladtával is lehet majd hallani, ám ilyenkor amikor csupaszak a fák, sokkal könnyebb megtalálni a madarat a fák tetején.

A nagy fakopáncs dobpergésszerű hangját itt lehet meghallgatni>>

A fekete harkály dobolása itt hallgatható meg>>


2012.02.06.

Hajnali madárkoncert
Hiába a nagy hó és a helyenként -20 fokos hideg, hajnalonta felcsendül a tavaszt "jelző" madárének. Ebben leginkább 2 madár jeleskedik, a vörösbegy és a fekete rigó. A vörösbegy hajnalonta vagy akár még azelőtt, teljes sötétségben kezd rá az énekére. A fekete rigó sem sokkal marad el mögötte ezen a téren. Ő még ilyenkor nem mindig énekel teljes hangerővel, hanem inkább csak úgy magának énekelget. Ezt a fajta éneket csak néhány méteren belül lehet hallani ellentétben a "hagyományos" hangerővel énekelttől, mely sok száz méterre elhallatszik. A nappalok hossza egyre nő, minden nap egy kicsivel hosszabb ideig van világos és e tényező egyértelműen jelzi, hogy közeledik a tavasz. A fekete rigó halk énekére leginkább egy sűrű bokor mellett figyelhetünk fel vagy egy fa alacsonyabb ágairól is hallhatjuk. A vörösbeggyel hasonló helyen lehet találkozni, ám ő nem szokott kiülni az ágak végére, sokkal inkább a korona belsejében énekel.

A vörösbegy sokszor az ágak szövevényéből énekel (Fotó Orbán Zoltán).

A vörösbegy énekét itt lehet meghallgatni>>


2012.01.30.

Vizet kereső madarak
Fagyos időben a kis pocsolyák, tavacskák gyorsan befagynak. A madarak ilyenkor nehéz helyzetbe kerülnek, hiszen számukra továbbra is létkérdés az ivóvíz. A vizet keresgélő madarak ilyenkor sokszor az ereszcsatornákon jelennek meg, talán emlékezve arra, hogy korábban itt vizet találtak. Hogy a víz mennyire nagy vonzerőt jelent számukra ilyenkor, azt egy tálka vízzel ki lehet próbálni. A kihelyezés után órákkal már isznak és -hiába a farkasordító hideg- fürdenek is a madarak a vízben. Érdemes hát kihelyezni számukra vizet, mely amellett, hogy életmentő lehet, számunkra is rengeteg megfigyelési élményt nyújt.

Milyen mély legyen a víz? Mekkora tálat tegyek ki? : részletek itt olvashatók>>


2012.01.23.

Fagyos föld, bogyók a bokrokon
Az elmúlt héten érkezett havazás a földet helyenként betakarta és ez a földön kutató, táplálkozó madárfajoknak nehézséget okozott. A fekete rigó télen a leveleket forgatja és az alatta megbúvó ízeltlábúakat csipkedi fel. A havazás azonban eltüntette előlük ezt a lehetőséget, így hát más élelem után kellett nézniük. Ezekben a napokban jól megfigyelhető volt, hogy feltűnően sok fekete rigó szállta meg a még bogyós bokrokat, fákat.
A hó ugyan elolvadt már azóta a legtöbb helyen, ám a következő éjjeleken a hőmérséklet -6 vagy akár -10 fokra is süllyedhet. Ekkor a fagy hatására az avarréteg egybefagy és a rigók ekkor nem tudják olyan könnyedén forgatni a leveleket, így a fagyosabb helyeken várható hogy több rigó jelenik meg a bogyós bokrokon, fákon, mint máskor. Természetesen a rigók fontos tápláléka a növényfajtákon fellelhető bogyók egész sora és ezeket egész télen fogyasztják is, így nem csak havazás és fagy esetén láthatjuk őket bogyókkal megrakott bokrokon táplálkozni.


2012.01.16.

Szitálás, siklás, repülés
A szeles napokon remekül megfigyelhető a nagyobb testű madarak repülésének módjai. A hagyományos szárnycsapkodásos repülés mellett ugyanis ilyenkor a madarak sokszor  szembefordulnak a széllel és szárnycsapás nélkül is mozdulatlanul állnak a levegőben. Az erős szél ugyanis "fenntartja" őket a levegőben, nekik csak arról kell gondoskodniuk, hogy némi szárnymozdulattal, faroktoll kormányzással igazítsák ki a szél erejéből és irányából adódó különbségeket. Ám ha ezt megteszik akkor akár perceken keresztül is tudnak egy helyben imbolyogni a levegőben. Más alkalmakkor is láthatunk madarakat -leginkább a vörös vércsét- egy helyben "állni" a levegőben, ám ha nincs szél akkor ezt aktív szárnycsapásokkal tudják megtenni. Ilyenkor pont annyit csapnak -és olyan szögben- a szárnyukkal hogy fennmaradjanak a levegőben. Vadászat közben szokták ezt megtenni és ekkor lesik pl. a mezei pockot. Ha meglátják odalent akkor összekapják a szárnyukat és lecsapnak a pocokra.
A siklást is könnyen meg lehet figyelni ebben a szeles időben. Ilyenkor a szárnyukat gyakorlatilag mozdulatlanul tartják és -némi kormányzás mellett- vitetik magukat a széllel.

Vörös vércse (Fotó: Máté Bence).

2012.01.10.

Nyomolvasás a fák alatt
Télen nagy csapatokba verődik sok énekesmadár. A rigófélék (lásd: 2011.12.19-ei bejegyzést) az éjszakát magasabb fákon töltik, egy-egy ilyen fán több százan is lehetnek. Mivel az emésztésük gyors így az este elfogyasztott bogyók nagy része éjszaka-hajnalban távozik a szervezetükből. A fák alatt így igen jelentős mennyiségű pottyantás látható, amiben a legfeltűnőbb egy nagy méretű kerek mag, mely a nyugati ostorfa magja. Ez több madárfajnak is az egyik kedvence és mivel helyenként nagy mennyiségben áll rendelkezésre, így előnyben is részesítik. A bogyó maghéja sötét bordó-barnás bordó színezetű. Havon jellegzetes sárgás nyomokat hagy a mag amely a madár emésztőrendszerén már keresztülment. Érdemes a környék legmagasabb fáját felkeresni és alatta a friss havon nyomolvasási gyakorlatokat végezni az osztállyal.


2012.01.02.

Élet az avar alatt
A lehulló levelek a nedvességtől összetömörödve egy vékony réteget képez a földön, amely elég jó szigetelőképességgel rendelkezik. Érdemes néhány tenyérnyi területről felszedni az avart és rögtön meggyőződhetünk arról, hogy mennyire más az élet alatta. Kis méretű csíranövényekből egy ekkora területen akár 100 is előfordulhat, sok apró rovarral, pókkal és más ízeltlábúval is találkozhatunk. A csíranövények mivel sötétben fejlődnek, így sárgásak, etioláltak (nem tartalmaznak klorofillt, amely a növény zöld színét adja). Az avar alatt nagyobb méretű lyukakkal, járatokkal is találkozhatunk, mely vakondtól, rágcsálóktól származik. A vakond tevékenységét természetesen a vakondtúrások által könnyebb észrevenni és addig míg a felső talajréteg nem fagy meg teljesen, addig télen is találkozhatunk a túrásokkal. A vakond nem alszik téli álmot, hanem mélyebb talajrétegekbe költözik. Ott ahol szajkó, szarka, varjú vagy mókus is előfordul, ott az avar alatt akár diót, mogyorót is találhatunk, melyet az előbbi fajok rejtettek el télire. Az avar alatt -vagy most már inkább felette- a leggyakoribb növényfaj a tyúkhúr ebben az időszakban, mely pár centis növényként áttelel és kora tavasszal mielőtt a fák lombot növesztenének már régen elvirágzik és termést is érlel.

Hó alatt készített vakondjárat olvadás után válik láthatóvá. Az avar alatt készített járat is akár így a földfelszínen futhat egyes részeken (Fotó: Orbán Zoltán).

Adó 1%-ának felajánlásával, egyéni és céges adományával is hozzájárulhat a madarak és más állatfajok védelméhez!

Letölthető 1% rendelkezési nyilatkozat >>

Egyéni és céges adományozás >>

Köszönjük!