Az MME KHVSZ nyilatkozata a kígyótámadásként aposztrofált esetekkel kapcsolatban

Az elmúlt időszakban több alkalommal lehetett hallani kígyókról és más hüllőkről, amelyek állítólag személyeket tartottak rettegésben. A különféle írott és elektronikus médiamegjelenésekben szenzációként tálalták az eseteket, azt a képzetet keltve, mintha Magyarországon egyre többször lenne kénytelen a lakosság veszélyes állatokkal szembenézni.

Vízisikló-simogatás (Fotó: MME archívum)

Mondanivalójukat önmagukat szakértőknek nevezett személyek nyilatkozataival támasztották alá, akik megerősítették, hogy a kérdéses állatok veszélyesek is lehetnek (kiemelés a szerkesztőtől) az emberre. A legtöbb esetben kiderült, hogy a befogott állat valamelyik hazánkban természetesen előforduló őshonos fajhoz tartozott. A történetek mégis azt sugallják, hogy jelenlétükben emberek voltak életveszélyben. Nem egyszer kerültek elő olyan állatok is, amelyeket (egykori) gondozóik gondatlanságból vagy szándékosan engedtek szabadon. Ezekkel kapcsolatban is olyan megjegyzések láttak napvilágot, mintha a hüllőket kedvelők halomra szabadítanák a fenevadakat a lakosságra. A rémhírterjesztéssel kapcsolatban az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya (MME KHVSZ) már több fórumon megszólalt, itt az alábbi nyilatkozatot tesszük:

A hírekben szereplő hazai hüllőfajok (vízisikló, kockás sikló, erdei sikló, rézsikló) hazánkban szerencsére még viszonylag gyakoriak, így sok helyen az emberi közvetlen környezetében is megtalálhatóak. Ha megfogják vagy sarokba szorítják őket, fenyegetően viselkednek, de egyikük sem tud nagyobb kárt tenni az emberben, mint egy kölyökmacska. Foguk apró, amely a zsákmány megragadását és lenyelését szolgálja, az emberi bőrön jelentős sebet NEM TUD EJTENI. Az állatok emberi környezetből történő eltávolításában az MME KHVSZ vagy az illetékes nemzeti park igazgatóságok tudnak segíteni. A Katasztrófavédelem, a Tűzoltóság vagy Rendőrség igénybevétele indokolatlan, és felesleges költségeteket ró ezen, más fontosabb feladatokat ellátó szervezetekre.

A hazánkban előforduló két viperafaj közül a rákosi vipera a kihalás szélén áll, és mindössze néhány, az átlagember számára csak nemzeti parki idegenvezetéssel megközelíthető helyen él. A keresztes vipera is csak néhány ponton, a Zemplénben, a Tiszaháton és Zala, illetve Somogy déli részén él. Mindkét faj fél az embertől, és ha megriasztják őket, azonnal eltűnnek a szem elől. Mivel ragaszkodnak a természetes állapotú élőhelyeikhez, ennek a két fajnak a felbukkanása emberi környezetben nagyon ritka esemény.

Idegenhonos (más országokban vagy más földrészeken őshonos) hobbiállatok is felbukkanhatnak Magyarországon. Néhány alkalommal előkerült a nagy testű aligátorteknős (Chelydra serpentina) és kínai lágyhéjú teknős (Pelodiscus sinensis) egy-egy példánya. Ezeket a valamikor hobbiállatként tartott teknősöket sajnos egykori gondozóik engedték szabadon. A zaklatásra mindkét állat harapással védekezik. Ugyanakkor a médiában megjelent álinformációkkal ellentétben ezek az állatok nem vadásznak emberre, még gyerekre sem. Saját hazájukban nem okoznak pánikot, mert ott a lakosság tisztában van képességeikkel és jelentőségükkel. Az idegenhonos ragadozó fajok sokkal inkább a hazai élővilágra jelentenek veszélyt.

A hüllők és a kétéltűek valamikor és részben még ma is az úgynevezett nemszeretem állatok közé tartoztak és tartoznak. Az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya évek óta azon dolgozik, hogy ezen a szemléletmódon gyökeresen változtasson. A kétéltűek és a hüllők fontos részei az ökológiai rendszereknek, számos hasznot hoznak az ember számára is. Ugyanakkor rendkívül érdekes állatok, amelyek nagy örömet okoznak azoknak, akik nyitott szellemmel és szívvel fordulnak feléjük. Vannak közöttük potenciálisan veszélyes fajok, de ha megismerjük őket, akkor ugyanúgy fel tudjuk mérni és kezelni tudjuk a veszélyességüket, mint ahogyan uralni tudjuk a mindennapi életünk részét képező két tonnás járműveinket. Az ismeretek bővítéséhez az MME KHVSZ honlapja bőségesen nyújt segítséget. Ott részletes leírások és fotók találhatók a hazai fajokról. Természetesen egyéni kérdésekre is örömmel válaszolunk. A 2014. szeptember 6-án megrendezett Rákosi Vipera Napja című rendezvényen pedig minden érdeklődőt nagy szeretettel várunk.

A félelmetes és a szép között az egyedüli különbség az ismeret vagy annak hiánya.

 

Kapcsolódó hírek

Parlagi sasok (Fotó: Horváth Márton)

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a nemzetipark-igazgatóságokkal és más civil természetvédelmi szervezetekkel együttműködve idén januárban tizenhetedik alkalommal szervezte meg a hazánkban telelő sasok éves számlálását.

A madarász alapképzés célja, hogy a laikus madárkedvelők számára olyan tudásanyag megszerzését tegye lehetővé, melynek birtokában bárki sikerélményekkel vághasson bele a madármegfigyelésbe, az etetők és itatók madarainak meghatározásába.

Az MME Kétéltű–és Hüllővédelmi Szakosztálya – hagyományaihoz hűen – 2020-ban is rajzpályázatot hirdet. Pályázni az év hüllője, a keresztes vipera megalkotásával, illetve melanisztikus – azaz fekete – erdei siklók, kockás siklók, vízisiklók rajzaival lehet.