Búcsú az eszkimópólingtól

Amikor John James Audubon (amerikai madarász, természettudós, festő) megfestette az eszkimópólingot az 1800-as évek derekán Amerika madarait bemutató könyvéhez, egy elpusztult (vagy sérült) madarat ábrázolt. A furcsa ábrázolásmóddal talán előrevetítette, hogy a faj kipusztul, menthetetlen állapotban van.

John James Audubon rajza az eszkimópólingról

Szinte nem lehet úgy egy kihalt faj bemutatásáról szólni, hogy ne egykori tömeges elterjedésére hivatkoznánk. Nincs ez másként az eszkimópóling esetén sem, hiszen valaha Észak-Amerika egyik leggyakoribb partimadara volt, számuk milliós nagyságrendben volt mérhető. A telet Dél-Amerikában töltötték, március közepére már Texasnál jártak, innen tovább vonultak északi irányba a Mississippi és Missouri völgyét követve, hogy a hatalmas füves pusztákon sáskákkal és egyéb rovarokkal feltöltve tovább induljanak a tundrára és megkezdjék költésüket Alaszka és Kanada északnyugati csücskében. A nyár végén más útvonalon tértek vissza telelőhelyeikre – a kontinenst északon átszelve az Atlanti-óceán partvidékét követve vonultak délre.


A faj egykori költő- (kék) és telelőterületei (Forrás: IUCN)

Mára azonban a legtöbb ember számára a faj csak egy legenda marad, melyet régi történetek, és a szerző által elképzelt utolsó eszkimópólingról szóló, 1954-ben megjelent könyv (Fred Bodsworth: Last of the Curlews) éltetnek.


Fred Bodsworth könyvének gyönyörű borítója
 

Az utolsó fotó a fajról Galvestonban készült 1962-ben és az utolsó hitelesített megfigyelés 1963-ban történt, mikor is egy magányos madarat Barbadoson lelőttek. A faj 23 példányát 1983-ban is látni vélték Texasban, ami nagy port kavart, de a megfigyelést nem hitelesítették.


A fajról készült utolsó fotót Don Bleitz készítette

Azóta is szinte minden évben látni véli valaki a fajt, de minden megfigyelésről kiderül, hogy csak egy fiatal kis pólingról van szó.

De hova tűnt ez az egykor oly gyakori faj?

A válasz összetett, de nem meglepő.

Az 1800-as években tömegesen vadászták kereskedelmi céllal, a csapatosan mozgó madarak olyan mennyiségben fordultak elő, hogy a lelőtt példányok rá sem fértek a szállító eszközre. Kb. 1870-es évekig azonban senkinek nem tűnt fel az eszkimópólingok számának csökkenése, onnantól viszont zuhanórepülésbe ment át azállománya. A XIX. század végére a faj szinte teljesen kipusztult. - A XX. századramaradt néhány példány, melyek csodával határos módon még költöttek is, de - a vándorgalambhoz hasonlóan (cikkünk a vándorgalambról >ITT<< olvasható) feltehető, hogy az eszkimópóling életfeltételeinek is a hatalmas csapatokban való mozgás felelt meg leginkább.

Struccpolitika lenne kizárólag a vadászat számlájára felróni az eszkimópólingok eltűnését. A vadászattal párhuzamosan ugyanis a mezőgazdasági gyakorlat is változott, a gyepeket kukoricaföldek váltották fel. A prériken tömegesen jelen lévő prérisáskák (Melanoplus spretus) eltűntek, velük együtt a gyepekhez kötődő madárfajok, mint pl. az eszkimópóling sem találták meg többé életfeltételeiket.

Nehéz kijelenteni, hogy a faj biztosan kipusztult, annak ellenére, hogy hiteles megfigyelése 1963 óta nem volt. Az IUCN (Természetvédelmi Világszövetség) Vörös Listáján súlyosan veszélyeztetett (feltehetően kipusztult) kategóriában szerepel.

A kanadai madárvédelmi szervezetek szerint minden bizonnyal kipusztult a faj, ám 2020-ra terveznek egy újabb felmérést az egykori előfordulási helyeken.

A gyepekhez kötődő madárfajok az élőhelyek átalakítása miatt egyre nehezebb helyzetbe kerülnek, az összes póling faj állománya csökkenő tendenciát mutat, a vékonycsőrű pólingnak pl. 2001-ben volt hazánkban! volt az utolsó bizonyított megfigyelése a világon. 

Forrás:
Errol Fuller: Extinct birds
Amy Lewis: The Eskimo Curlew Hasn't Been Seen in 55 Years. Is It Time to Declare It Extinct? – audubon.org

Vásony Petra

Kapcsolódó hírek

Sokan az Európai Madármegfigyelő Napok keretében néznek először távcsőbe, teleszkópba (Fotó: Orbán Zoltán)

A hagyományosan október első hétvégéjére meghirdetett, 25. jubileumát ünneplő programon idén is 41 ország madártani szervezete, köztük hazánk BirdLife képviselője, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) vett részt. Az összesített eredmények alapján Európában és Közép-Ázsiában a tavalyinál is több, legalább 956 helyszínen, több mint 5,2 millió madarat figyelt...

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület fővárosi központi irodájába (1121 Budapest Költő u. 21.) munkatársat keres irodai asszisztens munkakör betöltésére, napi 8 órás munkarendben. Jelentkezési határidő: 2018. október 22. Várható kezdési idő: 2018 november 5.

A Veszprém Megyei Helyi Csoport két napos képzést hirdet "Kezdő madarász vagyok!" címmel, amely az ország több pontján eddig nagy sikert aratott. A madarász alapképzés célja, hogy a laikus madárkedvelők számára olyan tudásanyag megszerzését tegye lehetővé, melynek birtokában bárki sikerélményekkel vághasson bele a madármegfigyelésbe, az etetők és itatók madarainak...