EBBA2 és EuroBirdPortal

Az Európai Madárszámlálási Tanács (EBCC) által koordinált két program aktuális hazai híreiről számolunk be röviden, melyekről a szervezett keretek között zajló madármegfigyelés iránt érdeklődők további részleteket is megtudhatnak a linkelt oldalakon. 

2014 óta dolgozunk a Madáratlasz Program (MAP) keretében azon, hogy elkészüljön majd hazánk első Madáratlasza, amelynek indítórugója az EBBA2 program volt. Természetesen a kezdetektől folyamatos kapcsolatban vagyunk az európai program koordinátoraival, aminek fontos része, hogy már a felmérések időszakában tesztelik az adatszolgáltatás rendszerét. Időnként néhány faj adatait minden résztvevő országtól elkérik, abban a formában, amelyben majd az adatgyűjtés végén minden fészkelő faj adatait meg kell küldeni.

A harmadik ilyen kísérleti adatszolgáltatásról olvasható beszámoló a linkre kattintva. >>


A 3. kísérleti adatszolgáltatás lefedettsége már sokkal magasabb volt, mint a korábbiaké.

 

Másik hírünk, hogy januárban hivatalosan is csatlakoztunk az EuroBirdPortal kezdeményezéshez. Az EBP projekt szeretné európai léptékben nyomon követni a madarak előfordulásának tér- és időbeli mintázatát. Eddig 21 ország 69 intézménye csatlakozott, s ezek nemzeti vagy nemzetközi online adatbázisai, több mint 100 ezer madármegfigyelő évi 30 millió adatával.

Erről további részletek olvashatóak a linkre kattintva. >>


Egy példa a számtalan megjeleníthető (lejátszható video) térkép egyetlen pillanatára.
Füsti fecske előfordulások és hőmérsékleti minimumok, 2014. március 26. - április 1. között.

Nagy Károly

Kapcsolódó hírek

A Zempléni Helyi Csoport kétnapos képzést hirdet "Kezdő madarász vagyok!" címmel Boldogkőújfaluban. A képzés eddig több helyi csoportunknál is nagy sikert aratott.

Tollászkodás után jól látszik a madáron a geolokátor (Fotó: Jakab Sándor).

Tavaly nyár elején több szalakótára is geolokátort helyeztünk fel. Ezek a könnyű kis szerkezetek a madarak vonulási útvonalának pontjait rögzítették. 

Óriásalka (Illusztráció: Andy Birch).

Az óriásalka északon, az Atlanti-óceán sziklás partvidékén költött. Biológiailag nem rokona a mai pingvineknek, ez az elnevezés mégis hozzá kapcsolódott legelőször. A szó feltehetően walesi eredetű, jelentése „fehér fej”. A déli tengereket meghódító utazók pusztán hasonlóságuk miatt nevezték így a pingvineket, amik az óriásalka kihalásával azonban így váltak közismerté.