2008.09.26

Élet vagy halál a fecskékre

Ezrével szedi áldozatait a fecskék között a hideg és az eső. Az éhhalál mellett az autók, a szellőzők is vámot szednek ilyenkor, az emberi "segítségnyújtást" azonban mégsem érdemes túlzásba vinni. A "jóidő-ablakokat" ki kell használni, de a repülőgépes szállítás túlzás, a madarak könnyen a Szaharába veszhetnek.

A lehűlés és a tartós esőzések miatt a repülő rovarok mozgása akár napokra megszűnik, ezért az ezekkel táplálkozó fecskék ilyenkor komoly bajba kerülnek, felélik vonulási zsírtartalékaikat, tollazatuk átázik, ami tovább növelheti hő- és energiavesztésüket. Ezt tapasztaljuk az elmúl két hét folyamán, a fecskék leszállnak az utak mellé, hogy a beton mellett próbáljanak melegedni, nagyobb épületek szellőzőiben, erkélyein keresnek menedéket, sok esetben nekirepülve a nagy üvegablakoknak, beszorulva a szellőzőrendszerbe… és még sorolhatnánk. Ezek az események kísértetiesen hasonlítanak az egy évvel ezelőtti állapotra, ami azt is jelzi, hogy ezek a körülmények az őszi vonulás során nem számítanak rendkívülinek.

Az MME több évtizedes tapasztalata szerint a következőt érdemes tenni, ha ilyen madarat találunk: a legyengült madarat egy dobozba, meleg helyre kell helyezni, s míg jobb nem lesz az idő (el nem áll az eső) ott táplálni. Főtt tojással kikevert túró vagy macskaeledel tökéletesen megfelel táplálékként. Különösen a kezdeti órákban és átázott madarak esetében növeli a túlélési esélyüket, ha asztali vagy infravörös melegítő lámpát helyezünk a föléjük. Csak abban az esetben van reális esélye az így bajba jutott fecskéknek a túlélésre, ha nincsenek túl sokan és a rossz idő nem tart egy-két napnál tovább. A fecskementés célja a rövidtávú vészhelyzet kezelése, amint eláll az eső és megszűnik a nyirkos hideg, elkezdenek repülni a rovarok, a madarakat azonnal el kell engedni.

Nem nyújt hosszú távon megoldást

Sajnos a mostanihoz hasonló, több napig tartó "fecskevész" különösen nehéz helyzet elé állítja a madármentő magánembereket és szervezeteket, mivel több száz, több ezer olyan madár elhelyezését és táplálását kellene megoldani, melyek életmódja ezt szinte lehetetlenné teszi. A repülő rovarokra vadászó fecskék, különösen a véglegesen legyengült, kézzel megfogható egyedek nem tudnak tálkából enni, ezeket óránként kézbe kell venni, és csőrüket szétnyitva falatonként megetetni. Ne felejtsük el, hogy akár több száz vagy még több madárral kellene ezt megoldani napközben!

Legalább ilyen mértékű nehézség annak elkerülése, hogy a kényszerűen összezsúfolt madártömegek tollazata ne szennyeződjön a rengeteg képződő ürüléktől. Ez különösen azokat a legyengült madarakat fenyegeti, amik a kalitkák, dobozok alján pihennek. A tollazatra száradó ürülékcsomók lehetetlenné teszik a repülést, ezért ha már megtörtént a baj, ezeket óvatos vizes lemosással el kell távolítani. A folyamatos takarítás és etetés miatt a madarak nyugalmát nem lehet biztosítani, minden kényszerű emberi zavarás, mozgásra, verdesésre készteti a madarakat, ami tovább apasztja vészesen megfogyatkozott erőtartalékaikat.

Ezen okokból kifolyólag a fecskék, különösen tömeges nagyságrendben, nem alkalmasak hosszabb távú kalitkás elhelyezésre, átteleltetésre. Nem véletlen, hogy állatkertekben sem találkozunk e fajok képviselőivel! A szabadon nem engedhető madarak tömegei lassan de biztosan fogyatkoznak, a hosszú távon nem megfelelő táplálék, az ezáltal bekövetkező téli vedlési problémák, a zsúfoltság, a mozgáshiány felőrli erejüket és élni akarásukat. Ezért az egyedül reális madár- és állatvédelmi cél a minél gyorsabb elengedés lehet.

Gondolkodjunk, mielőtt cselekszünk

Szerencsére az elmúlt héten is volt olyan két-három napos "jóidő-ablak", ami lehetővé tette a röpképes fecskék elengedését. Az MME elsősorban ezért sem kezdeményezett olyan látszatmegoldásokat, mint a bajba került madarak elszállítása a csapadékos zónán kívüli területekre.

Mivel az elmúlt napokban nagy publicitást kapott egy hír, mely szerint egy madárvédő szervezet kezdeményezi a fecskék repülővel történő Afrikába szállítását, rengetegen fordultak egyesületünkhöz véleményért, gyakran azzal is vádolva bennünket, hogy mi miért nem lépünk meg egy ilyen "nagyszerű" dolgot. Ezért arra kérjük a tisztelt olvasókat, hogy az eddig elhangzott mentési és tartási nehézségek ismeretében gondoljuk együtt végig egy ilyen szállítás reális körülményeit.

Kevés reális esély van a sikerre

Mivel a fecskék természetvédelmi oltalom alatt állnak, szállításukhoz olyan zöldhatósági kiviteli engedélyre van szükség, melynek megszerzése a legjobb esetben is napok kérdése. Az engedélykéréssel párhuzamosan meg kell keresni több, majd kiválasztani egy légitársaságot, és el kell indítani a szállítási egyeztetéseket. Amint azt láttuk is, ebben az időszakban több olyan időszak is volt, amikor a fecskék elengedhetőek voltak, tehát a kérdés eleve okafogyottá vált! De haladjunk tovább. Tegyük fel, hogy megvannak az engedélyek és a légitársaság, aki biztosítja, hogy a szállítóládákban a legyengült madarak fűtött raktérbe kerülnek, a szállítás esti járattal történik, hogy a megérkezés és vámolási ügyintézés napkeltér befejeződjön, és a madarak elengedhetőek legyenek.

A madarakat a vidéki helyszínről, helyszínekről, akár több órányi autózással Ferihegyre kell szállítani úgy, hogy megérkezéskor még világos legyen és az összes madarat meg kell etetni, így felkészítve az utazásra. Tovább alapvető szempont, hogy a fecskéket nem szabad a fogadó repülőtéren elengedni, hiszen az ismeretlen környezetben könnyen a fel- és leszálló gépek hajtóművébe kerülhetnének, tömegkatasztrófát okozva. Nem véletlen, hogy a világ katonai és polgári repülőterei hatalmas erőfeszítéseket tesznek a madarak elriasztására. Tehát a fecskéket még az éjszaka folyamán a repülőtértől távoli, megfelelő elengedőhelyre is kellene szállítani, és ezt még Magyarországról meg is kell szervezni.

Végül, de nem utolsó sorban, nagyon nagy a valószínűsége annak, hogy nem fog az összes madár sikeresen szárnyra kelni, ezeknek a madaraknak az aránya akár az 50 százalékot is meghaladhatja. Meg kell tehát szervezni azt is, hogy ezek az állatok helyi madármentő állomásra kerüljenek, vagy visszaszállítsák őket a küldő szervezetnek. Ne felejtsük el, hogy ehhez újabb, most már a fogadó ország hivatalos természetvédelmi, állategészségügyi, karantén és vámszabályainak is meg kell fellelni! Döntse el mindenki, hogy ennek mekkora a realitása, mekkora esélyük van az ilyen a procedúrának kitett madaraknak.

A Szaharába vesznek

Ezek voltak a logisztikai kérdések, most nézzük a kérdés tudományos hátterét! A pletykák arról számolnak be, hogy a madarakat Tunéziába vinnék. Az idén 100 éves centenáriumát ünneplő, a világon harmadik legpatinásabb magyar madárvonulás-kutatás adataiból is tudjuk, hogy Kárpát-medencéből és itt átvonuló fecskék ősszel délkelet felé, a Földközi-tenger keleti partja mentén vonulnak Afrikába a Szahara alatti területeire. A tavaszi vonulási útvonaluk ettől eltérő, visszafogási adataink csak az olasz csizma különböző pontjairól van, tehát ősszel Tunézia a fecskék számára nem megfelelő helyszín, nagy a valószínűsége, hogy a genetikai programjukat követő madarak ("ősszel repülj meghatározott ideig délkeleti irányba") belevesznek a sivatagba.

Erre figyelmeztet egy, a múlt század közepén seregélyekkel kapcsolatos vizsgálat, melyben a megjelölt madarakat ősszel Németországból Spanyolországba vitték, majd ott elengedték. Az adatok szerint a seregélyek nem vették figyelembe a megváltozott helyszínt, és követve biológiai programjukat tartották a rájuk jellemző délnyugati vonulási irányt, mely Spanyolországból az Atlanti-óceánba vezette őket. Ezért tehát nagyon óvatosan kell bánnunk az ilyen látszatmegoldásokkal.

A segítség nem lehet öncélú

A Kárpát-medencét minden ősszel sok millió vonuló fecske érinti. A felsorolt nehézségek miatt a lehetetlennel határos, hogy néhány száz fecskénél többet legyen esély repülővel elszállítani és sikeresen elengedni, ráadásul földrajzilag rossz helyszínre. Arról folyik tehát a vita, hogy milyen hatása lehet néhány tízezred százaléknyi madár "megmentésének" az állomány egészére nézve!? Az MME továbbra is arra kéri a lakosságot, hogy segítsenek a fecskék, a madarak mentésében!

Etessük a bajba jutott fecskéket, tájékoztassuk a területileg illetékes nemzeti park munkatársait, vigyük a madarakat a legközelebbi állatkertbe. Tegyünk meg mindent a madarakért, de ne akarjunk bármit megtenni velük! Az állat- és természetvédelem nem csak érzelmi kérdés, nagyon kell vigyázni arra, hogy a segítő szándék ne váljon öncélúvá, tartsuk szem előtt, hogy a beavatkozásaink célszerűek és ne öncélúak legyenek. Az MME továbbra sem kezdeményezi a fecskék repülővel történő szállítását, "mentését". Kollégáink ezekben a percekben is mentik a fecskéket és folyamatosan szabadon is engedjük őket az esőmentes időszakokban.


További információ:
Zöldhullám