FEHÉR GÓLYA (Ciconia ciconia)

A magyarországi fehérgólya-állomány néhány évtized alatt 8000 párról 5000-re csökkent. Az 1970-es évek közepe óta végzett védelmi tevékenység eredményeként a populáció stabilizálódott.

Napjainkban tovább folytatódik a táplálkozóterületek zsugorodása. A gólyák táplálkozó- és fészkelőterületeinek döntő része nem áll védelem alatt. Megnyugtató azonban, hogy az ország legsűrűbb állományú északkeleti-keleti részén nagy területek védettek (pl. Beregi-síkság, Bodrogzug, Hortobágy). Jelentős veszélyforrás a középfeszültségű szabad légvezeték-hálózat is, amelynek tartóoszlopain gyakran éri áramütés a madarakat. A védelmi terv meghatározza a jelenlegi veszélyeztető tényezőket, amelyek a következők: táplálkozóterületek csökkenése, áramütés, fészkek megsemmisülése stb., és javaslatokat fogalmaz meg azok elhárítására. A terv szerint a legfontosabb teendők: az EU integráció során a táplálkozóterületek hosszú távú megőrzésének biztosítása, a középfeszültségű vezetékek oszlopainak szigetelése, további fészektartók kihelyezése.

ELTERJEDÉS
A fehér gólya Európában a Pireneusi-félszigeten, továbbá Németországtól a Közép-Orosz-hátságig fészkel. Nyugat-Európából mint fészkelő, már csaknem teljes egészében eltűnt. Hiányzik a Brit-szigetekről, Skandináviából és Olaszország nagy részéről is. Európán kívül csak Északnyugat-Afrikában, Kis-Ázsiában és Észak-Mezopotámiában fészkel.

Magyarországon a fehér gólya általánosan elterjedt, és a fészkelésre alkalmas helyeken mindenütt megtelepszik. Elsősorban a sík- és dombvidékek madara, a 250 m tengerszint feletti magasság alatti területeken mindenhol előfordul. A nedves területekhez kötődik, ezért állománysűrűsége a rossz vízháztartású agyagos öntéseken, réti, szikesedő, vagy erősen szikes talajokkal jellemezhető területeken a legnagyobb. Ott, ahol a talaj vízáteresztő képessége nagyobb, kisebb számban fészkel. Az intenzív mezőgazdasági művelés alatt álló térségekben állománya lényegesen alacsonyabb, de a nagy kiterjedésű lucernaföldek közelében még olyan helyeken is megtelepedett, ahol korábban évtizedek óta nem költött.

ÁLLOMÁNYNAGYSÁG
A Nemzetközi Madárvédelmi Tanács, mai nevén BirdLife International 1934-ben szervezte az első nemzetközi gólyaszámlálást, amelyet 1958-ban, 1974-ben, 1984-ben, és 1994/95-ben ismételt meg. Magyarország 1941-ben kapcsolódott be a felmérésbe, de nálunk a nemzetközi számlálások közötti időszakban is (1963, 1968, 1979, 1989, 1999) végeztek országos felméréseket. A nemzetközi számlálások alapján, nyomon követhető a nyugat-európai állomány csaknem teljes kipusztulása, melynek fennmaradt része az utóbbi években enyhén növekedett. Ezzel szemben a közép- és kelet-európai állomány igen jelentős nagyságú.

A hazai állomány 1958-tól 1974-ig folyamatosan csökkent, 8000 párról 4800-ra. Ezt követően lassú gyarapodás mutatkozott és a védelmi intézkedések hatására napjainkra 5000-5500 pár körül állandósult a fészkelőpárok száma.

VÉDELMI HELYZET
A fehér gólya teljes fészkelőterületén védelem alatt áll. Magyarországon 1901 óta részesül törvényes oltalomban, 1993-tól fokozottan védett. Természetvédelmi értéke 100 000 Ft. A jelenleg hatályos jogszabályok alapján a fehér gólya fészkeinek áthelyezéséhez, vagy eltávolításához a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges. A magyar Vörös Könyv szerint az aktuálisan veszélyeztetett fajok kategóriájába tartozik. Az MME által 1999-ben összeállított Vörös Lista szerint magyarországi állománya alapján az ún. védelemtől függő fajok kategóriájába tartozik.

ÉLETMÓD
Fészkelőterület
A fehér gólya eredetileg a mocsaras, nedves területek madara. A vizes élőhelyek lecsapolása, a szántóföldek terjeszkedése jelentősen csökkentette eredeti élőhelyét. Ma csaknem a teljes állomány lakott területen fészkel. Korábban fészkét főleg fákra, épületekre rakta. A hetvenes évektől kezdve a hagyományosnak tekinthető fészkelőhelyek - fa, kémény - megváltozása és megszűnése következtében az állomány nagy része fokozatosan áttelepült a villanyoszlopokra. Az 1990-es években a fészkek 70-80%-a ezeken található, de egyes megyékben ez az arány a 80%-ot is meghaladja. A gólya fészkelőhelye és táplálkozóterülete ma már nem esik egybe, mivel főleg lakott területeken költ, és sokszor attól nagyobb távolságra táplálkozik.

Költés
A gólyapárok többsége elszórtan, egyesével fészkel, de helyenként laza telepei is kialakulnak. Valódi telepes fészkelése hazánkban ritka, de pl. Spanyolországban gyakori. Fészekalja április második felében teljes, és átlagosan 4-5 tojásból áll. A tojó 2-3 naponként rak le egy-egy tojást. A 29-30 (max. 34) napig tartó kotlást a második tojás lerakása után kezdi meg. Nappal a szülők váltják egymást, de éjszaka csak a tojó ül a tojásokon. A kikelt fiókák négyhetes korukban állnak fel és a 8-9. héten repülnek ki. A gyenge, beteg fiókákat az öreg madarak kidobják a fészekből. A kirepülő fészekalj nagyságát a mindenkori táplálék- és időjárási viszonyok, illetve a költőpár kora és a tojásrakás kezdete határozza meg. Fészkenként a 2,2-2,3 kirepülő fióka tekinthető átlagosnak. Ivarérettségüket 3-5 év alatt érik el, nagyobbik részük azonban már az első évben elpusztul. A legidősebb példányok 30 évig is élhetnek.

Táplálkozás
A fehér gólya táplálkozása rendkívül változatos. Főleg a nedves réteken, kaszálókon, tarlókon, friss szántásokon, útszéleken és árokpartokon keresgél. Leggyakoribb táplálékállatai a szöcskék, sáskák, cserebogarak, futrinkák, ganéjtúrófélék, apró rágcsálók, békák, ebihalak, gyíkok, halak, de sok gilisztát is elfogyaszt. Vonuló és telelőterületein a száraz szavannákon is táplálkozik, ha ott megfelelő mennyiségű táplálékot talál (pl. sáskajárás idején).

Vonulás
A fehér gólya vonulási útvonala és telelőterülete a gyűrűzési eredményeknek köszönhetően jól ismert. A gyülekezés augusztus elején kezdődik, és a kisebb-nagyobb csapatokba verődött fiatal gólyák augusztus 20. és 30. között indulnak útnak, az öregek viszont csak szeptember elején. Vitorlázó repülők lévén a szárazföld felett kialakuló felszálló légáramlatokat kihasználva haladnak dél felé. Az európai állomány két "kapun" keresztül hagyja el földrészünket. A németországi Weser-folyótól nyugatra fészkelők a Gibraltári-szoroson átrepülve Nyugat-Afrika partjainál haladnak tovább, és Közép-Afrikában telelnek. A kelet-európai gólyák, s így a hazánkban fészkelők is, a Boszporusz felett kelnek át, majd Kis-Ázsiát átszelve a Földközi-tenger keleti partvidékén haladnak tovább, s a Szuezi-öbölnél érik el Afrikát. Innen a Nílus folyását követik, majd Ugandán, Kenyán, Tanzánián és Zimbabwén keresztül a Fokföldig vonulnak. Az állomány részben a kelet-afrikai szavannákon telel. Fészkelőhelyükre január végén, február elején kezdenek visszaindulni és rendszerint március második felére, április elejére fejeződik be a visszatérésük. Az elsőéves gólyák egy része még nem tér vissza, ezek a nyarat a Közel-Keleten töltik. Az egy évesnél idősebb fiatalok csapatokba verődnek s egész nyáron együtt vannak. Gyakran zaklatják a környéken fészkelő párokat. Ezek közül kerülnek ki a nyár második felében fészket építő, vagy foglaló párok.

VESZÉLYEZTETŐ TÉNYEZŐK
Táplálkozóterületek megszűnése
A fehér gólya legfontosabb táplálkozóterületeinek, a nedves, mocsaras réteknek a fogyatkozása napjainkban is általános jelenség. A nedves területek kiszárítása, meliorálása, a legelők feltörése következtében fogyatkozik a fehér gólya táplálékbázisa. Növeli a veszélyt a legelő háziállat-állomány drasztikus csökkenése is, mivel a felhagyott legelőkön felverődő növényzetben nem képes táplálkozni. Veszélyezteti a fehér gólyát a füves területek mesterséges erdősítése és spontán beerdősülése is. A változatos földhasználatú, extenzív hasznosítású, a hagyományos mezőgazdasági jellegű területek és a vizes élőhelyek megtartása az alapja a táplálkozóterületek védelmének.

Áramütés
A fehér gólyák pusztulása leggyakrabban (a felmérések szerint 94%-ban) áramütés miatt következik be. A villanyoszlopokra települő párok veszélyeztetettek a leginkább. A fészek közelében, a középfeszültségű vezetékeken lévő transzformátorokon főleg a fiatal, frissen kirepült gólyák szenvednek áramütést. Gyakran egész fészekaljak pusztulnak el így. A táplálkozóterületek közelében húzódó középfeszültségű légvezetékek tartóoszlopaira felszálló gólyákat szintén gyakran éri áramütés és egyre gyakrabban költenek ezen az oszlop típuson, ami újabb veszélyforrás. Ha a gólyák nekirepülnek a magasfeszültségű vezetékeknek, az is okozhat veszteséget. Az 1990-es évek elején egyesületünk tagjai az áramszolgáltatókkal együttműködve kidolgoztak egy szigetelési eljárást, mellyel a veszélyes középfeszültségű vezetékek tartóoszlopai viszonylag egyszerűen szigetelhetők.

Fészkek megsemmisülése
Az érvényben lévő jogszabályok ugyan tiltják a fehér gólya fészkének engedély nélküli eltávolítását, ennek ellenére ez még ma is előfordul. Elsősorban a hagyományos fészkelőhelyek (kémény, háztető, torony) esetében történnek szabálysértések. Ritkán az áramszolgáltatók is ledobják a villanyoszlopra épült fészkeket, főleg a kapcsolószekrényes oszlopokról. A fákra épített fészkek legtöbbször természetes úton (kiszáradás, kidűlés, viharkárok) semmisülnek meg, ritkábban a fa kivágása miatt.

Mérgezés
A táplálkozóterületeken történő növényvédőszer-használat potenciális veszélyt jelent a fehér gólyákra. Különösen a füves területeken történő védekezés válhat végzetessé, de szerencsére ezeken a helyeken kémiai szerekkel történő beavatkozást ritkán végeznek. A szántóföldi pocokirtás viszont súlyos veszélyforrást jelent. Kis számban minden évben előfordul mérgezés következtében történő elhullás. Az afrikai telelőterületeken napjainkban is nagy mennyiségű vegyszert használnak fel a vándorsáskák elleni védekezésben. Olyan veszélyes mérgeket is (pl. DDT) bevetnek, amelyeket a világ sok országában már régen betiltottak. Ebben a régióban tömeges méretű pusztulások még napjainkban is rendszeresen előfordulnak. A fehér gólya védelmének fontos része a telelőterületeken történő mérgezések korlátozása, illetve a vonulás során bekövetkező vesztesség mérséklése.

Egyéb emberi hatások
Bár a fehér gólya közkedvelt madár, újabban mégis számos helyen szándékosan zavarják, gátolják megtelepedését. Így védekeznek esetleges "szemetelése", meszelése ellen. Sajnos még napjainkban is előfordul egy-egy gólya lelövése. A széna- és szalmabálák kötözőzsinórjaitól is évente tucatnyi gólya - és valószínűleg sok egyéb madárfaj számos egyede - pusztul el. A gólya lábára tekeredő zsinór miatt ugyanis könnyen fennakadhat a fészekben vagy a pihenőfán. Az út mellett táplálkozó gólyák közül néhányat az autók gázolnak el.

VÉDELMI CÉLKITŰZÉS
Európa egyik legstabilabb fehérgólya-állománya Magyarországon fészkel. Az állomány fenntartása ezért kiemelten fontos feladatunk.
Az MME célja a jelenlegi magyarországi fészkelőállomány hosszú távú fennmaradásának biztosítása, élőhelyeinek megőrzése.

FELADATOK
Jogi szabályozás
A fehér gólya egyedi védelmének és a fészkelőhelyek megőrzésének jogi feltételei biztosítottak. A gyakorlati megvalósításban azonban még vannak hiányosságok. Sürgősen el kell érni, hogy a fehér gólyák fészkét még engedéllyel is csak akkor lehessen eltávolítani - költési időn kívül -, ha egyúttal alternatív fészkelési lehetőséget is kínálnak számukra. Ha engedély nélkül távolítják el a fészkeket (különösen a költési időben), kezdeményezni kell a büntetést és az elkövető költségén új fészek kihelyezését. Biztosítani kell, hogy a nagy, összefüggő, külterjes művelésű táplálkozóterületei az EU csatlakozás után is fennmaradjanak. El kell érni, hogy a fehér gólya legfontosabb táplálkozóterületei épüljenek be a Érzékeny Természeti Területek rendszerébe.

Gyakorlati védelem
Vizes élőhelyek (nedves rétek, mocsarak) létesítésével, helyreállításával és a gyenge minőségű szántóterületek legelővé, kaszálóvá alakításával növelni kell a táplálkozóterületek kiterjedését. Meg kell gátolni a még meglévő gyepterületek beerdősülését és beerdősítését. A meglévő gyepterületek megfelelő kezelése (legeltetés, esetleg kaszálás) is elengedhetetlen a hatékony védelemhez. A villanyoszlopokra épült fészkeket folyamatosan át kell helyezni a tartóállványokra. Gondoskodni kell a veszélyeztetett és a természetes okok miatt megsemmisült fészkek áthelyezéséről, illetve pótlásáról. A fészkelő- és táplálkozóhelyek közelében a 20 kV-os szabad légvezetékek tartóoszlopainak és transzformátoroszlopainak szigetelését el kell készíteni. El kell érni, hogy a jelenleg használatban lévő középfeszültségű légvezetékek tartóoszlopszabványa megváltozzon, és a jövőben már ne létesítsenek olyan hálózatot, amely a madarakra, köztük a fehér gólyára is veszélyes. Addig, amíg az új tartóoszlop használatba kerül, az újonnan létesítendő vezetéksorok oszlopait előzetesen szigetelni kell. Speciális problémát jelentenek az öreg házakon, kéményeken fészkelő gólyák. Az épületek elbontása, átalakítása során gondoskodni kell új fészkelésre alkalmas lehetőség megteremtéséről. Az ehhez szükséges anyagiakat a természetvédelmi törvény által bevezetett kártalanítási körben kell megteremteni. Gondoskodni kell a sérült madarak ápolásáról és lehetőség szerint, minél előbb vissza kell juttatni őket a természetbe.

Kutatás és monitoring
Az állományváltozások folyamatos nyomon követése érdekében a kijelölt mintaterületein évenként, országos szinten pedig ötévenként pontos számlálást kell végezni. A fehér gólya költésbiológiája, életmódja a korábbi kutatások eredményeként kellően ismert. Az esetleges változások kimutatása érdekében a kisebb körzetekben a teljes fészkelőállomány hasonló célú vizsgálatát célszerű elvégezni. Fenn kell tartani a fészkek naprakész számítógépes nyilvántartását.

Tudatformálás és propaganda
Széleskörű propagandát kell folytatni a lakosság körében a fészkelő- és táplálkozóhelyek megőrzése érdekében. Információs anyagot kell készíteni és eljuttatni az oktatási intézményekhez és az önkormányzatokhoz. Az állományfelmérésekről és a gólyavédelmi eredményekről a sajtón keresztül folyamatosan tájékoztatni kell a "gólyatulajdonosokat", az önkormányzatokat és a nagyközönséget. A fehér gólya ismertsége miatt kiválóan alkalmas a madárvédelem, illetve a természetvédelem célkitűzéseinek széleskörű propagálására. Ennek megfelelően az MME kampányaiban a fehér gólyának központi helyet kell biztosítani.

EGYÜTTMŰKÖDŐ SZERVEK, SZEMÉLYEK
Az MME fehérgólya-védelmi programját a helyi lakossággal és a természetvédelmi hatóságokkal szoros együttműködésben kívánja megvalósítani. Az önkormányzatokkal és az iskolákkal való folyamatos kapcsolattartás különösen fontos feladat. A védett területek esetében együtt kell működni a természetvédelmi kezelő személyzettel. Az áramszolgáltatókkal évtizedek óta meglévő jó kapcsolatot fenn kell tartani, nélkülük ugyanis nem valósítható meg a fehér gólya védelme. Különösen fontos feladat a földtulajdonosokkal és földhasználókkal történő napi kapcsolat kiépítése és ápolása annak érdekében, hogy a helyben felmerülő problémákra gyorsan tudjunk reagálni. Speciális partnerek az ún. "gólyatulajdonosok", akiknek házán, kéményén lakott fészkek találhatók. Mivel ezek a legtöbb esetben régi házak idős lakókkal, gyakran igényelnek segítséget. Velük helyi csoportjainknak napi kapcsolatot kell kialakítaniuk és fenntartaniuk.

IRODALOM
Boldogh, S. (1998) A fehér gólya (Ciconia ciconia L.) hatékony védelmét megalapozó vizsgálatok tapasztalatai Borsod-Abaúj-Zemplén megyében.
Ornis Hungarica Vol. 8 Suppl. 1 133-136. p.

Jakab, B. (1978): Magyarország gólyaállományának 1974. évi felmérése. Móra F. Muz.vk. 1976/77-1, 495-534. p.

Jakab, B. (1985): A gólya populációdinamikájának két évtizede az 1979. évi felmérés eredményeinek tükrében Magyarországon. Móra F. Muz. Évk. 1982/83-1., 413-451. p.

Jakab, B. (1987): A fehér gólya állománya Magyarországon 1984-ben. Móra F. Muz Évk. 1987-1, 473-512. p.

Jakab, B. (1991) A fehér gólya (Ciconia ciconia) elterjedésének összefüggése a talajtípusokkal Magyarországon.
Állatt. Közl., 77. 59-67. p.

Lovászi, P. (1998) A fehér gólya (Ciconia ciconia) helyzete Magyarországon az 1941-1994 közötti országos állományfelmérések eredményeinek tükrében
Ornis Hungarica Vol. 8 Suppl. 1 1-8. p.

Lovászi, P. (2002) A fehér gólya és védelme.
MME kiadványa, Budapest 24 pp.

Marián, M. (1962): Der Weißstorch in Ungarn in dem Jahre 1956-1958. Móra F. Muz Évk. 1960/2. Szeged, 231-269. p.
Marián, M. (1968): Bestandsveranderung beim Weiss-storch in Ungarn 1958-1963. Móra F. Muz. Évk. 1968., 283-314. p.
Marián, M. (1971): A gólya populáció-dinamikája Magyarországon 1963-1968 Móra F. Muz.Évk. 1971/1., 37-49. p.
Marián, M. - Tráser, Gy. (1979): A magyarországi gólyák (Ciconia ciconia) vándorlása a gyűrűzések visszajelentései alapján. Aquila 85. 113-121.p.

Rékási, J. ( 1975) Fehér gólya (Ciconia ciconia) fészekben gyűjtött köpetek elemzése.
Aquila 80-81. 282-283. p.

Rékási, J. ( 1979) Adatok a gólya (C. ciconia) táplálkozásához.
Tiscia Supl. 2. Puszta 8. 9-11. p.

Rékási, J. ( 1989) Nahrungsbiologische Untersuchungen am Weisstorch (Ciconia. ciconia).
Proc. I. Int. Stork Conservation Symp. Schriftenreiche des DDA 10. 397-402. p.

Rékási, J. -Jakab, B. (1984) Ökológiai vizsgálatok Észak-Bácska gólyaállományán tíz év tükrében.
Aquila 91. 101-108. p.

Rékási, J. -Jakab, B. - Haraszthy, L. (1995) Adatok a fehér gólya (Ciconia ciconia) hortobágyi táplálkozásáról.
Aquila 102. 9-19. P .

Schulz, H. (1994): Zur Bestandsituation des Wei ßstorchs (Ciconia ciconia) - Neue perspektiven für den "Vögel des Jahres 1994"? Berichte zum Vogelschutz 32. 24 pp.

Schulz, H. (eds.) (1999): White Stork on the up? Proceedings book of International Symposium on the White Stork 1996 Hamburg, Germany. NABU, Bonn.