1953-ban született, 1965-től először díszmadarakat tartott, majd közben a madáretetés meghozta a vadmadarak iránti érdeklődését. Schmidt Egon egyik könyve arra ösztönözte, hogy megkeresse a Madártani Intézetet. 1969-ben kapta meg a cinegékre vonatkozó gyűrűzési engedélyét. Részt vett a Tisza kutatásban, az ismeretségek lehetővé tették, hogy az 1974-ben megalakuló egyesület alapításánál ott legyen. Madárgyűrűző táborokban megismerte Szentendrey Gézát, Csörgő Tibort, Radeczky Jenőt is. A Bükkben vízirigó megfigyelést végzett, odútelepeket kezelt. 1979-től nyugdíjba vonulásáig Zircen, a Bakonyi Természettudományi Múzeumban dolgozott.  

Az MME mellett egyben helyi csoportunk alapító tagja is, amely kezdetben Zirci Helyi Csoport néven, majd a későbbiekben az  MME Bakonyi szervezeteként (18. sz. Helyi Csoport) már az egész megyére kiterjedően működött.  

Komoly munkákat végzett a megyei iskolákkal, azok munkáját segítette, értékelte. Beindította a hollók megfigyelését, továbbá  a hegyi billegetők bakonyi fészkelését is kutatta. Legnagyobb munkája a vörös vércsék fészkelési lehetőségeinek megteremtése volt a Keszthelyi-hegységtől egészen Mór környékéig a nagyfeszültségű villamos hálózat tartóoszlopaira kihelyezett költőládákkal. Ehhez szervesen kapcsolódott a költések figyelemmel kísérése és a kapcsolattartás az áramszolgáltatókkal is.