Huszonhét ország szakértői tanácskoztak Kecskeméten a szalakóta védelmében

A szalakóták egyedszáma egész Európában jelentősen lecsökkent, a faj több nyugat-európai országból már kipusztult. A Kárpát-medence állománya egyelőre stabil, így ennek védelme, megőrzése kifejezetten fontos a faj európai uniós jövőjét illetően.

Szalakóta (Fotó: Horváth Tibor).

 

Mivel a szalakóta egy hosszútávú vonuló faj (a Szaharától délre telel), ezért nem elég csak a költőhelyén védeni. Nemzetközi összefogásra van szükség a költő- és telelőhelyek, valamint a vonulási útvonalak megőrzése érdekében. A nemzetközi együttműködést az érintett országok által jóváhagyott, úgynevezett fajvédelmi terv segíti.


Telelő szalakóta zebrával a háttérben (Fotó: Halmos Gergő). 

 

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság közreműködésével nemzetközi konferenciát szervezett a világ szalakótavédelmi szakemberei számára Kecskeméten 2017. január 19-21 között. „A szalakóta védelme a Kárpát-medencében” című LIFE+ projekt keretében megvalósult találkozó egyik fő célja a faj védelmére 2008-ban összeállított első Nemzetközi Fajvédelmi Terv frissítése volt.

A konferenciára 27 országból közel 80 szakember érkezett. Fontos szempont volt, hogy a résztvevők ne csak a szalakóta európai költőterületeinek országait, de a faj vonulási útvonalát (Ciprus és Izrael) és a telelőterületeket (Kenya és Dél-Afrika) is reprezentálják.


A konferencia résztvevői (Fotó: Ampovics Zsolt). 

 

A szalakóták évente mindössze négy hónapot töltenek Európában, idejük nagyobb részét a tavaszi és őszi vonulás, illetve az afrikai telelés teszi ki. A hosszú, évente oda-vissza akár több tízezer kilométeres út során sok nehézséget kell leküzdeniük, az illegális vadászat, a pihenő- és telelőhelyek leromlása, a táplálékhiány, a klímaváltozás rengeteg madár pusztulását okozza. Mindezen nehézségek mellett az egyre fogyatkozó költőterületeiken további problémákkal szembesülnek, mint például a túlzott vegyszerezés okozta táplálékcsökkenés, a fészkelésre alkalmas odvas fák hiánya, a középfeszültségű vezetékek okozta áramütés, és az intenzív mezőgazdálkodás okozta élőhelyromlás. 

Göcző Gabriella

Kapcsolódó hírek

Tojóra várva, a fészek már kész

Bár „Báró” már több mint két hete itthon van és időközben a fészektatarozással is elkészült, párja még nem akadt. Ez egyáltalán nem furcsa, hiszen ő extra korán hazaérő gólyáink egyike és ezért neki az átlagosnál többet kell magányosan várakoznia. Közben egyre több helyre érkeznek meg korai hímek és egy-két tojó is itthon van már. Reméljük, „Báró” mellé is napokon belül...

Molnárfecske (Fotó: Orbán Zoltán).

Miközben hazai füsti- és molnárfecske-állomány felére, a tiszai partifecskéké pedig alig 10%-ára (!) csökkent hazánkban 2015-re, a madárcsoport szerepe a klímaváltozás miatt egyre fontosabbá válik az emberek, társ- és haszonállataink egészségvédelme szempontjából is.

Ugyan még pár hétig zölden virít a sivatag, április elejével megkezdődik a 6 hónapig tartó száraz évszak (Forrás:  journeyinstyle.co.za).

Három jeladós madarunk jelenleg még Afrika déli országaiban telel, az ottani száraz évszak közeledte azonban már jelzi, hogy lassan ideje útnak indulniuk.