„Január” és „Halász” génjeikben élnek tovább, előkerültek fiókáik az Ipoly-völgyben

Már javában tart a rétek kaszálása az Ipoly partján, ez a terített asztal kifejezetten vonzza a ragadozó életmódot folytató madarakat. Megjelennek ilyenkor a békászó sasok, ölyvek, csókák és vetésivarjú-csapatok. De van egy látványosabb sereg, mégpedig a tucatszámra szedegető fehér gólyák. Köztük olyan illusztris vendégekkel, mint „Január” vagy „Halász” csemetéje. Utóbbi pedig elég híres, hiszen ő „Picur”, aki már egyáltalán nem is olyan picur. 

Gólyacsapat szedeget a frissen kaszált gyepen (Fotó: Papp Ferenc)

Vegyük ezt a két fiókát szépen sorban.

„Január” idén téli elpusztulása kapcsán említettük, hogy az élővilágban az igazi siker a gének továbbadása, a sikeres szaporodás. Arra is utaltunk egy mondatban, hogy talán egyik fiókáját viszont láthatjuk majd; „Január sikeresen továbbadta génjeit, s talán egyszer utódait is sikerül köszöntenünk valamely fészek mellett itt az Ipoly partján.”

Bár reménykedtünk, de biztosra nem vehettük, hogy tényleg viszontlátjuk a fiókákat, hiszen a fehér gólyákra rengeteg veszély leselkedik, míg felnőtté nem válnak. Ezért is örültünk, mikor a HN86 gyűrűszámú madarat, aki „Január” fészkében kapott gyűrűt 2014-ben, sikerült távcső végre kapni június elején, majd többször is megfigyelni volt fészkének közelében, Ludányhalásziban, az Ipoly partján lévő réteken, egy folyamatosan duzzadó gólyacsapatban.


Bár a képen nem látszik, de ő "Január" egyik utódja, a HN86-os számú gyűrűs madár (Fotó: Papp Ferenc).

A másik fióka viszont nemcsak szüleiről, „Hajnalról” és „Halászról” híres, hisz ő nem más, mint „Picur”, a nagyhalászi kamerás fészekből származó fióka, akinek az élete kicsit zaklatottan kezdődött, de a sikeres mentésnek köszönhetően néhány héten belül nevelőszülők segítségével cseperedhetett tovább. Mikor elég idős lett, nem csak színes gyűrűt, hanem jeladót is kapott, melynek segítségével vonulását és első nyári kóborlását nyomon lehetett követni.

Az utolsó adat majdnem pontosan két éve érkezett, de mint most kiderült, szerencsére csak a jeladó hibásodott meg, ami a jobbik verzió, ugyanis a fiatal gólyáknál gyakori az elhullás. „Picurt”, a HJ67 gyűrűszámú gólyát 2017.06.14-én az éjszakázni készülő gólyacsapatban sikerült kiszúrnunk egy kiszáradó fa ágai között, majd másnap hajnalban is felkerestük, illetve megnéztük, ahogy a délelőtti kaszálások alatt együtt táplálkozik több mint 70 társával. Közben sikerült róluk készítenünk egy pár felvételt is.



"Picurt" videóra is vettük (Videó: Papp Ferenc)

A képeken jól látszik a beazonosítást segítő színes gyűrű és a feltűnő jeladó (Fotók: Papp Ferenc)

Érdekesség még, hogy „Horka” az egyik öreg, jeladózott madár fiókája is előkerült a csapatból, így ő a harmadik híresség ebben az impozáns méretű gólyacsapatban, amely egyébként nemzetközi is. A magyar gyűrűs madarak mellett, szép számmal kerültek elő szlovák gyűrűsek, illetve két német, egy cseh és egy horvát gólyát is sikerült megfigyelni.

"Horka" utóda is előkerült (Fotó: Papp Ferenc).

Reméljük, hogy jövőre már fészket is foglalnak az újra előkerült fiatalok, „Picur”, „Január” és „Horka” fiai is. Ekkor aztán tényleg körbeér a történet.


"Picur" és "Január" fia együtt bandázik (Fotó: Papp Ferenc). 

 

 

Papp Ferenc 

Kapcsolódó hírek

Budapest határán nevelkedő uhufióka portréja

Legnagyobb hazai bagolyfajunk az uhu (Bubo bubo) nem idegenkedik a városi környezettől, Európa számos országában már régebb óta kisszámú, de rendszeres fészkelőként szaporodik különböző nagyvárosok lakott területein is.

Színes gyűrűs bíbic (fotó: Henry Borde)

Színes gyűrűs bíbic megfigyelés Franciaországban

Szalakóta (Fotó: Horváth Tibor).

Ahhoz, hogy egy madárfajt védjünk, védenünk kell annak táplálékállatait, s a táplálékállatok élőhelyét is. Hogy a szalakóták táplálékspektrumáról minél több információhoz jussunk, a helyszínen feljegyezzük az odúkban talált maradványokat. Ezen adatok az évek alatt sok ismertetőt adtak arról, hogy mi alkotja e madarak potenciális táplálékát és a mai napig rejtenek...