Két magyar alkotás a japán természetfilm-fesztivál fináléjában

Hazánk két alkotással is képviselteti magát az idén augusztusban megrendezésre kerülő japán természet-filmes fesztivál fináléjában. A megmérettetésre 50 országból 359 film érkezett, a Magyarországon forgatott két alkotás bejutott a legjobb 30 közé.


A döntőben Pálfi Szabolcs „Ketten egy fészekben” és Török Zoltán „Vad Magyarország” című filmjei versenyeznek majd a fődíjért. A két mű kiemelkedő minőségét jelzi, hogy a rendezők egymást követő években nyerték el a Magyar Filmszemle Kollányi Ágoston rendezői díját.

Az MME megbízásából forgatott, a kék vércsék és vetési varjak kapcsolatáról szóló „Ketten egy fészekben” című filmet a magyar közönség a Spektrum televízióban láthatja hamarosan. Török Zoltán „Vad Magyarország” című, külföldi megrendelésre készült nagyfilmjét pedig korábban nagy sikerrel vetíttették  az Uránia moziban.

Sajnos a Japánt megrázó márciusi földrengés és szökőár az élet minden területére kihat. A katasztrófa árnyékában a fesztivál szervezői mégis az esemény megrendezése mellett döntöttek. A jelen helyzetben különösen fontosnak tartják a japán emberek a természetbe vetett hitének visszaállítását, melyben a filmeknek fontos küldetése van. Rendhagyó módon azonban a fesztivál 20. születésnapjára a rendezőktől azt kérik, ha nem utaznak a még most is veszélyesnek ítélt Japánba, küldjenek egy perces video üzenetet maguk helyett. Az idén a katasztrófára való tekintettel visszafogottabb fesztivált ígérnek a szervezők.








Köszönjük, hogy egy százalék felajánlásával az MME madárvédelmi munkáját támogatta!


Pálfi Szabolcs, Palatitz Péter
A fenti kis képen biharugrai táj látható
(fotó
: Simay Gábor)

Kapcsolódó hírek

A Zempléni Helyi Csoport kétnapos képzést hirdet "Kezdő madarász vagyok!" címmel Boldogkőújfaluban. Tarts velünk!

Tollászkodás után jól látszik a madáron a geolokátor (Fotó: Jakab Sándor).

Tavaly nyár elején több szalakótára is geolokátort helyeztünk fel. Ezek a könnyű kis szerkezetek a madarak vonulási útvonalának pontjait rögzítették. 

Óriásalka (Illusztráció: Andy Birch).

Az óriásalka északon, az Atlanti-óceán sziklás partvidékén költött. Biológiailag nem rokona a mai pingvineknek, ez az elnevezés mégis hozzá kapcsolódott legelőször. A szó feltehetően walesi eredetű, jelentése „fehér fej”. A déli tengereket meghódító utazók pusztán hasonlóságuk miatt nevezték így a pingvineket, amik az óriásalka kihalásával azonban így váltak közismerté.