Homoki gyík

podtau
Leírás

A homoki gyík talán a legszebb, egzotikus színezetű gyíkfajunk. Testhossza 6-8 cm, a farka a testhossz kétszeresét is elérheti. A hímek hátának közepén világoszöld sáv fut végig, amely a nászidőszakban élénkebb, később sötétebbé válik. A zöld sávot mindkét oldalon egy-egy barna, a szélein csipkézett, a testoldal felső részét is magában foglaló sáv határolja. A barna sávok nem egyenletesen barnák, hanem sötétebb és világosabb pettyekből, foltokból állnak össze. Mindkét barna sáv közepén, a hát oldalsó pereme mentén vajsárga vagy krémszínű, ugyancsak hullámos vagy csipkézett szélű csík fut. A testoldal hashoz közeli felén fekete-(piszkos)fehér, márványos vagy pettyekből álló minta látható. A has piszkosfehér, a nászidőszakban narancsvörös. A nőstények mintázata nagyon hasonló a hímekéhez, de a barna sávok és a világos csíkok jóval kevésbé csipkézettek, a pettyek és foltok kevésbé kontrasztosak, emiatt lényegesen egyszerűbbnek, fakóbbnak tűnik. A zöld sáv is kevésbé élénk, gyakran barnába vagy bézsbe hajló. Hasuk piszkosfehér. A fiatal egyedekről gyakran hiányzik a zöld, hátközepi sáv.

 

Taxonómia

A homoki gyík - Podarcis tauricus (GEORGI, 1801) a nyakörvösgyík-félék családjába (Lacertidae), azon belül pedig a faligyík- (Podarcis) genuszba tartozik. A nálunk is előforduló törzsalakján (Podarcis tauricus tauricus) kívül a P. t. thasopulae (KATTINGER, 1942) alfaj az Égei-tengeri Thasopulos szigetén honos. A korábban a homoki gyík alfajaként számontartott P. t. gaigeae-t (WERNER, 1930) illetve az Albániában, Északnyugat-Görögországban és a Jónszigeteken honos P. t. ionicus (LEHRS, 1902) alfajt ma önálló fajként ismerik el. Egyes vizsgálatok azonban a homoki gyíkon belül további jelentősen elkülönülő csoportokat fedtek fel, melyek későbbi alfaji vagy faji rangra emelése várható. A faj latin neve korábban nőnemű formában (Podarcis taurica) volt használatos. A hazai jogszabályokban és az európai uniós dokumentumokban ebben a formában szerepel. BÖHME – KÖHLER (2005) nyomán azonban a hímnemű (P. tauricus) forma vált elterjedtté.

Hasonló fajok

Méretben és formában hasonló faj a fali gyík (Podarcis muralis), de annak színezete és élőhelye teljesen eltér a homoki gyíkétól. A homoki gyíkot a tapasztalatlan szemlélők időnként összetévesztik a néha valóban hasonló színezetű nőstény zöld gyíkkal (Lacerta viridis). A homoki gyíkhoz hasonló színezetű zöld gyíkok azonban már kifejlett állatok (a fiatalok barnás-szürkék), vagyis lényegesen nagyobbak, mint a homoki gyík.

Előfordulás és állományainak helyzete

Hazai elterjedés: Magyarországon szigetszerűen az Alföld homok-pusztagyepein fordul elő. A Pesti-síkságtól kezdve az Alföld szinte minden homokhátán megtalálható, ahol természetes száraz gyepek fennmaradtak. Legészakibb előfordulása a nyírségi bátorligeti legelő. A Dunától nyugatra egyedül a Pákozd melletti rétekről jegyezték fel, de ez az adat minden valószínűség szerint félrehatározáson alapul, és a homokí gyík a Dunától nyugatra legközelebb csak dél-Szerbiában fordul elő.

 

Készült az Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés Program honlapjára beérkezett adatok felhasználásával.

 

Világelterjedés: Elsősorban balkáni faj. A magyarországi populációk elszigetelődtek a fő elterjedési területtől. Tőlünk délre a Balkán-félsziget középső és déli részén, illetve egyes görög szigeteken fordul elő. Kelet felé az alsó Duna mentét, a Fekete-tengert övező síkságokat, illetve a Krím-félszigetet népesíti be. Megtalálható még a Boszporusz kisázsiai oldalán is.

 

 

 

 

Homoki gyík európai elterjedése. Készült az Európai Herpetológiai Atlasz honlapja alapján.

Élőhely

A homoki gyík Magyarországon a síkvidéki pusztagyepek faja. Elsősorban a nyílt homok-pusztagyepeken találkozhatunk vele, de több adata származik löszgyepről is. Az alacsony gyepen kívül nem igényel más növényzetet, bár ha menekülnie kell, hasznát veszi a mélyebben fekvő térszínek zsombékjainak. Gyakran találkozhatunk vele a nyílt homokon is. Dél-Európában a magyarországinál változatosabb, akár köves, sziklás élőhelyeken is előfordul. Bár angolul balkáni fali gyíknak nevezik, Magyarországon falra ritkán mászik.

Leírás és életmód

A homoki gyík, mint minden nyakörvösgyík fajunk (Lacertidae), nappal aktív. Jól bírja a magas hőmérsékletet, még a meleg nyári napokon is szinte egész nap kint van, leszámítva a legforróbb koradélutáni órákat. Megijesztve gyorsan menekül. Általában tudatosan megcéloz egy számára ismert üreget – például egy rágcsálójáratot –, amelyben villám gyorsan eltűnik. Ha elvéti a lyuk bejáratát, gyakran visszafordul a támadó felé, hogy a rejtekhelyet újból megpróbálja megtalálni. Ilyenkor az is előfordulhat, hogy átfut a lábunk között. Sokszor cikk-cakkban fut, ami feltételezhetően a ragadozó „lerázását” szolgálja, másrészt így mintegy pásztázva a területet keresi meg a megcélzott búvóhely nyílását. Táplálékát apró rovarok képezik, amelyeket részben aktívan keres. Amikor nem aktív, földalatti üregekbe húzódik vissza. A téli hibernációból március elején-közepén jön elő, a párzás áprilisban kezdődik. A nőstények 2-6 tojást raknak fűcsomók, zsombékok alá. A rendkívül apró termetű fiatalok július végétől kelnek, és október végéig aktívak. A homoki gyíkot sok ragadozó fogyasztja. Elsősorban a gyepen portyázó ragadozómadarak ejtik zsákmányul, de a róka és a borz éppúgy elfogyasztja, ha el tudja csípni, vagy kiássa üregéből. Egyik fontos tápláléka a rákosi viperának is.

Státusz, védelem

A homoki gyík elsősorban a nyílt homokpusztagyepekhez kötődik, melyeket a múltban a homok megkötése érdekében feketefenyővel és akáccal túlnyomórészt beerdősítettek. A megmaradt élőhelyeit ma a cserjésedés, illetve a terjeszkedő özönnövényfajok, mint az akác, az ezüstfa, a selyemkóró vagy a magas és a kanadai aranyvessző veszélyeztetik. Élőhelyeit a cross-motorozás, és a quadozás is rombolja. Ezt a fajt is csak megmaradt élőhelyeinek tervszerű és jól átgondolt megőrzésével és kezelésével tarthatjuk meg a jövő generációi számára. A Berni Egyezmény II. függelékébe tartozik. Magyarországon – mint minden hüllő és kétéltű – védett. Pénzben kifejezett értéke: 50 000 Ft.